Napjainkban kiemelkedő fontosságú, hogy olyan takarmányozási technológiákat alkalmazzunk, amelyek egyrészt megfelelnek a szigorúbb takarmány-minőségbiztosítási, állathigiéniai és környezetterhelési előírásoknak, másrészt a költségek csökkentése mellett magasabb értékû takarmányt biztosítanak az állatok számára.



Az Agro Napló hasábjain kísérletet teszünk a terménytartósítási módszerek összefoglaló bemutatására, felhasználva a legújabb kutatási eredményeket, illetve az elmúlt években felgyülemlett gyakorlati tapasztalatainkat.

A címben említett rendszert Finnországban és más skandináv országokban már 35 éve sikeresen alkalmazzák. Korábban Magyarországon is nagyüzemi méretekben használták, de feledésbe merült. Az elmúlt évekhez/évtizedekhez képest azonban több tényező is jelentősen megváltozott, illetve olyan új ismeretek halmozódtak fel, amelyek indokolttá tették e takarmány-előkészítési rendszer újbóli, a régebben alkalmazott módszerhez képest módosított bevezetését.

A technológia a szemes termények roppantással történő feltárását, valamint a szemek érési állapotától (akár 35% nedvességtartalmú) és a kapcsolódó tárolási technológiától függő erjesztő-konzerváló szervessav-készítmény közvetlen hozzáadagolását tartalmazza.

A roppantott termény erjedésének minősége

Nagyon fontos, hogy az erjesztés gyors lefutású és megfelelő, tejsavas irányú legyen. Ezen kívül gondoskodni kell arról, hogy az elkészített takarmány hosszú ideig stabil maradjon, a későbbiekben ne jelentkezzenek káros utóerjedési, ill. penész- és élesztőképződési folyamatok. Ezt megfelelő összetételû folyékony szerves sav adalék(ok)kal biztosíthathatjuk, amely(ek) fő komponensként hangyasavat, propionsavat, valamint kisebb mennyiségû benzoesavat, ill. K-szorbátot tartalmaz(nak).

A bevitt hangyasav egyrészt biztosítja a tejsavbaktériumok elszaporodását segítő pH-csökkenést, másrészt szelektív mikrobagátló hatása révén megakadályozza a káros baktériumok elszaporodását. A pH kezdeti időszakban történő gyors lecsökkenése azért is fontos, mert ellenkező esetben a betakarításkor jelenlévő szántóföldi penészgombák (Fusarium sp.) stresszhatásra (viszonylag lassan csökkenő pH, aerob körülmények megszûnése) intenzív toxintermelésbe kezdhetnek (F-2, T-2, DON). A készítmények többi hatóanyaga penész- és élesztőgátló hatással rendelkezik, és a kezelt takarmány aerob stabilitását hivatott növelni. 85% savkoncentrációjú készítmények esetében az alkalmazott dózis a szemek nedvességtartalma (víztartalom = 38–25%) és a tárolási körülmények függvényében 3,5–5,5 kg között alakul, 1 tonna terményre vonatkoztatva.

Az 1. diagram adataiból kitûnik, hogy a technológia biztosítja az erjedés megfelelő irányban történő lezajlását.

Gyakori felhasználói kérdés, hogy az alkalmazott szerves savak nem csökkentik-e le túlságosan a pH-értéket? A válasz egyértelmûen nem, a pH-értékek nedvességtartalomtól függően (28–38%) pH = 4,0–4,8 között alakultak üzemi kukoricavizsgálataink során. Az eljárás lényege nem az, hogy a kelleténél jobban lecsökkentsük a kémhatást, hanem az, hogy nagyon rövid idő alatt érjük el az optimális pH-t, és ez az érték a későbbiekben ne kezdjen el növekedni, teret adva káros folyamatoknak.

Takarmányhigiéniai szempontok



A technológia hatása a szántóföldi penészek mennyiségére



2004-ben üzemi vizsgálatokat végeztünk a penészgombákra vonatkozóan (12 üzemben került sor mintavételre). A mikrobiológiai mérések azt mutatták, hogy fóliahengerben történő tárolás esetében, felbontás után minden esetben 100 alatt volt a termény grammonkénti penészszáma, falközti tárolás esetében 100–1000 között változott ez az érték (megjegyzés: a határérték 10 000/g). 2003-ban azt vizsgáltuk, hogyan alakul a penészszám az azonos termőhelyről származó szárított kukoricához képest, ezt a 2. diagram illusztrálja.

Mikotoxin-vizsgálati eredmények



2002-ben az F-2, T-2, és DON toxinokra vonatkozóan összehasonlító analízist végeztünk, azt feltételezve, hogy a korábbi betakarítású kukorica esetében, ha már voltak is jelen szántóföldi penészgombák, akkor sem léptek még toxintermelő fázisba, míg a hagyományos, októberi betakarítású termény esetében már felléphet toxintermelés is. A minták F-2 és T-2 toxintartalma mind a korábbi, mind a hagyományos nedvességtartalom mellett betakarított termény esetében a kimutathatósági szint alatt maradt, a DON-tartalom esetében viszont észleltünk változásokat (1. táblázat) a kezeléskor és a feletetés kezdetekor vett minták DON-szennyezettsége a kimutathatósági szint alatt maradt (0,200 ppm; depresszív koncentráció: 0,4 ppm), a normál (októberi) betakarítású kukoricában 10 mintából 7 esetében mutatott emelkedést a DON-szint, sőt 2 mintánál jelentősen meghaladta az állatok számára depresszív koncentrációt.

A nagy nedvességtartalmú roppantott termények aerob stabilitása



Az egész éven át való etethetőség szempontjából fontos, hogy a roppantott termény felbontás és kitárolás után is stabil legyen, a nyári időszakban is. Az erre vonatkozó összehasonlító vizsgálatot a 3. diagram mutatja.

Jól látszik, hogy a kezeletlen minták (1/1, 1/2, 2/1. 2/2) hőmérséklete már röviddel a felbontás után emelkedni kezd, ami utal az élesztő s később a penészaktivitásra. A szerves savval kezelt minták (14/1, 14/2, 15/1. 15/2) ellenben felbontás után is stabilak, 6 nap elteltével sem változott hőmérsékletük.

Roppantott kukorica beltartalmi paraméterei



A 2. táblázat adatai 14 gazdaságban vett minta eredményeinek átlagát tartalmazzák. A szárított kukorica adatsorban az általunk vizsgált legjobb beltartalmú kukorica adatait tettük közzé. A mintákat a kezelések megtörténte után 3–6 hét elteltével vettük.

A táblázat adataiból látható, hogy a kezelt kukoricák és a szárított termény között a legnagyobb eltérés a fehérjék emészthetőségében mutatkozott meg. Annak ellenére, hogy a szárított kukoricánál a nyersfehérje tartalom 1,37%-kal magasabb a roppantotthoz képest, az emészthető fehérje vonatkozásában már 0,52%-os előny mutatkozik a kezelt termény javára.

Ha az emészthető nyersfehérjét nézzük a nyersfehérje százalékában, megállapíthatjuk, hogy mintegy 20%-kal jobb az emészthetősége a roppantott, erjesztett szemeknek. A magasabb emészthető fehérjetartalmat megítélésünk szerint az okozza, hogy a 30–35% víztartalom között betakarított kukoricában a tápanyag bevándorlás már befejeződött és a tápanyagok az állatok számára még könnyebben felvehető kémiai formában vannak jelen, illetve az erjedés folyamán a tápláló anyagok valamelyest feltáródnak. A kukoricaminták közül a falközi silóban tárolt kukoricáknak vélhetően azért nagyobb a nyersfehérje tartalma a fóliahurkában tárolténál, mert alacsonyabb víztartalommal lettek betakarítva a falközi silóban tárolt kukoricák és azokban nagyobb eséllyel fejeződött be a tápanyag bevándorlás. Fenti tényen kívül a táplálóanyag tartalmat befolyásolhatja még a fajták eltérő beltartalma is.

A nedves kukorica irányított erjesztéssel tartósítási (és előkészítési) technológiája megítélésünk szerint könnyen beilleszthető az üzemek mindennapi gyakorlatába.

A technológiában megfelelően illeszked-nek egymáshoz a különböző ágazatok termelési célkitûzései, ezen felül, a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az állatok egészségét és termelését tekintve az eredmények nem rosszabbak, sőt, általában jobbak, mint szárított kukorica esetében.

Az állategészségügyi és takarmányozási vizsgálatokról, illetve az egyes tartósítási technológiák összehasonlító ökonómiai elemzéséről a következő számokban számolunk be.



Karnóth Joris, ProFrom Agroconsulting Kft.

Palkó István, Taurina-Kanizsa Kft.

Dr. Brydl Endre, SZIE ÁTK

Szûcsné Dr. Péter Judit, SZTE MGK

Dr. Bellus Zoltán, FVM-MI



A témakörhöz kapcsolódó legfrissebb publikációk:



• H. Miettinen, J. Karnóth: Crimping of Barley Grain with High Moisture – Scandinavian Studies; XXV. World Buiatric Congress, 2008.06.06-11., Budapest

• J. Karnóth, H. Miettinen, G. Kovács, I. Palkó, L. Wágner, J. Péter Szûcs, E. Brydl: Crimping of Maize with High Moisture – Feed Hygienic and Economic Aspects; XXV. World Buiatric Congress, 2008.06.06-11., Budapest

• E. Brydl, A. Tirián, L. Könyves, V. Jurkovich, L. Tegzes,

R. Farkas, L. Horváth, M. Török, J. Karnóth, H. Miettinen: Comparisation of the Effect of Feeding of Crimped versus Dry Corn Grain in High Producing Dairy Cows; XXV. World Buiatric Congress, 2008.06.06-11., Budapest

• J. Péter Szûcs, Z. Avasi, J. Karnóth, H.Miettinen: Fermentation and aerobic stability of wet crimped corn ensilaged with organic acids containing preservative,

13th Forage Cons. Conference, Nitra, 2008. September