A penészgombák, illetve az általuk termelt mikotoxinok, részben már a termőterületen (szántóföldi penészek), részben pedig a tárolás során (raktári penészek) fertőzhetik a takarmánynövényeket és a takarmány alapanyagokat (táblázat).

A szántóföldi penészek (Fusarium, Alternaria, Trichoderma) többek között T-2 toxin, DAS, DON, fusarenon-X mikotoxinokat, míg a raktári penészek (Aspergillus, Penicillium) aflatoxinokat, ochratoxinokat termelnek.

A Jó Mezőgazdasági Gyakorlatnak (GAP) megfelelően már a takarmánynövények termesztése során, az élelmiszer-higiéniáról (852/2004/EK), valamint a takarmányhigiéniáról szóló (183/2005/EK) rendelkezések értelmében, pedig a tárolás során is gondoskodni kell a penész-gombák elleni védekezésről. Az Európai Takarmánygyártók Szövetsége (FEFAC) 2007 januárban kiadott útmutatója is részletesen rendelkezik a takarmány alapanyagok és teljes értékû keveréktakarmányok penészgombákkal való fertőzöttségének és mikotoxin szennyezettségének csökkentéséről, illetve annak beépítéséről a gyártási folyamat minőségbiztosítási (HACCP) rendszerébe.

A takarmány alapanyagok és a teljes értékû keveréktakarmányok, továbbá az azokkal takarmányozott gazdasági állatok és azok termékeinek mikotoxin-tartalmára, annak csökkentésére, illetve akár teljes mértékû eliminációjára vonatkozóan a hazai élelmiszerlánc szabályozásról szóló 2008. évi XLVI. törvény is rendelkezik.

A takarmány alapanyagok tárolása, feldolgozása és a takarmánygyártás során a penészgombák növekedése és mikotoxin termelése, valamint az állati szervezetben a mikotoxinok felszívódását, valamint azok káros hatásait csökkentő módszerekre vonatkozóan azonban csak ajánlások állnak rendelkezésre, de ezek nem kötelező érvényûek.

A penészgombákkal való fertőzés csökkentésének lehetőségei

A takarmánynövények, különösen a gabonamagvak szántóföldi penészekkel való fertőződése ellen elsősorban a megfelelő agrotechnika alkalmazása javasolható. Ez magában kell, hogy foglalja a penészgombákkal potenciálisan fertőzött tarlómaradványok hatékony beszántását és a penészek túlélését csökkentő vetésforgó alkalmazását éppúgy, mint hazánkban elsősorban a fusarium penészek ellen rezisztens fajták termesztését, továbbá a hatékony és időben végrehajtott növényvédelmi technológiát.

A raktári penészek elleni védekezés első és leghatékonyabb eszköze a szállító jármûvek és a tárolóterek szakszerûen elvégzett fertőtlenítése a penészek növekedését és szaporodását gátló vegyületekkel, például nátrium-hipoklorittal, továbbá a gabonamagvak kezelése a betárolás előtt a penészek fejlődését gátló vegyületekkel, például propionsavval vagy annak sóival.

A mikotoxin-szennyezettség csökkentésének lehetőségei

A szántóföldön vagy a raktározás során mikotoxinokkal szennyeződött takarmány alapanyagok kezelésére számos fizikai – pl. válogatás, mosás, hőkezelés, radioaktív besugárzás, ózonkezelés – továbbá kémiai – pl. kalcium-klorid, nátriumbikarbonát, ammóniakezelés – módszert javasoltak. Ezek hatékonysága azonban számos felmérés eredményei szerint a hazánkban elterjedt mikotoxinok nagy része ellen kérdéses, költségvonzata viszont jelentős.

Korábban a baromfi takarmányozásban is általánosan elterjedt módszer volt a takarmány alapanyagok „hígítása” alacsony penészszámú, illetve alacsony mikotoxin-tartalmú takarmányokkal, ezt a módszert azonban az EU jelenleg érvényben lévő rendelkezései tiltják.

Számos készítményt javasolnak ugyanakkor a takarmányokban lévő mikotoxinok felszívódásának csökkentésére a baromfi bélcsatornájából mikotoxinokat megkötő takarmány adalékanyagoknak a takarmányokhoz történő adagolásával. Ezek alkalmazása során azonban feltétlenül tekintetbe kell venni, hogy az adott takarmányban jelen lévő eltérő kémiai tulajdonságokkal rendelkező mikotoxinok mindegyikének megkötésére egyaránt alkalmas „csodaszer” nem létezik. A megfelelő készítmény kiválasztása előtt emiatt feltétlenül ismerni kell az adott takarmánytételben ténylegesen jelen lévő mikotoxinokat, azok mennyiségét, valamint az adott készítmény adott mikotoxinokra vonatkozó kötési kapacitását.

A mikotoxin-kötő vegyületek hatása azon az elven alapul, hogy ezek egyrészt nagy felülettel, valamint jelentős számú, főképp a poláros vegyületek megkötésére alkalmas kötőhellyel rendelkeznek. Poláros jelleggel azonban a baromfitakarmányozásban előforduló mikotoxinok közül csak az aflatoxinok rendelkeznek, így az egyéb mikotoxinok megkötése ilyen vegyületekkel csak mérsékelt hatású lehet. Emellett számos mikotoxin-kötő vegyület a mikotoxinok mellett a bélcsatornában egyéb táplálóanyagokat (például vitaminok, ásványi anyagok) is megkötnek, amelyek emiatt csak csökkent mértékben szívódnak fel, potenciálisan akár hiánytüneteket is előidézve. Tekintetbe kell venni azt is, hogy az egyes mikotoxin-kötő vegyületek kötési kapacitása a bélcsatorna egyes szakaszainak eltérő pH értékén eltérő, így kedvező hatásuk csak bizonyos bélszakaszokban érvényesül, sőt ezt követően a korábban már megkötött mikotoxinok ismét szabaddá válhatnak és a bélcsatornából felszívódhatnak.

Az aktív szén hatását gyakorlati körülmények között csak az aflatoxin esetében bizonyították baromfiban, míg más mikotoxinokat nem vagy csak nagyon mérsékelt hatékonysággal köt meg. Alkalmazása ellen szól továbbá az is, hogy a baromfi fajok számára leginkább toxikusnak tekintett ochratoxin ellen gyakorlatilag hatástalan, valamint még az aflatoxin esetében is csak rendkívül nagy mennyiségben adagolva hatékony.

Egyes agyagásványok, így például a zeolit szintén elsősorban az aflatoxinokat köti nagy hatékonysággal. Kedvezőtlen hatása viszont, hogy jelentős mértékben megköti az ásványi anyagok egy részét, továbbá ez is csak nagy mennyiségben adagolva bizonyult hatékonynak.

A nátrium-aluminium szilikátok, illetve ezek szintetikusan előállított származékai, a hidratált nátrium-alumínium szilikátok az aflatoxinokat, valamint egyes kísérleti eredmények szerint az ochratoxinokat is megkötik, a baromfitakarmányozásban hazánkban jelentős problémákat okozó T-2 toxint ugyanakkor csak mérsékelten. Alkalmazásuk esetenként további problémákat is felvet, mivel a bányászott zeolit esetenként nehézfémekkel vagy dioxinnal szennyezett, amely úgy állat-, mint humán-egészségügyi szempontból aggályos lehet.

A bentonit szintén elterjedten alkalmazott mikotoxin-kötő agyagásvány, de kötési kapacitása a kristályszerkezet függvényében nagyon eltérő, emiatt hatékonysága is változó és baromfi esetében hatását szintén csak az aflatoxin toxikózis ellen bizonyították.

A szerves polimer vegyületek közül a legtöbb adattal az élesztő sejtfal kivonatokkal, azaz az ún. mannán oligo-szacharidokkal, illetve ezek módosított változataival kapcsolatban rendelkezünk. Baromfi fajokkal, részben gyakorlati körülmények között, végzett vizsgálatok eredményei alapján az aflatoxinok mellett ezek megkötik a fusarium penészek által termelt miko-toxinok (T-2 toxin, DON, fumonizinek) egy részét is, igaz eltérő hatékonysággal.

Egyes huminsav származékokról, így például az oxihumátról szintén bebizonyították, hogy megköti az aflatoxint és csökkenti annak káros hatásait baromfiban.

Újabban olyan enzimek, illetve olyan enzimeket termelő baktériumok, illetve élesztők alkalmazását is javasolják, amelyek a mikotoxinokat a bélcsatornában lebontják, azonban ezek specifikus hatásuk miatt csak egyes, meghatározott mikotoxinok esetében valóban haté-konyak. Számos olyan baktérium faj ismert, amely mikotoxinokat detoxikáló kapacitással rendelkezik. Hatásuk hátterében az áll, hogy egyes fusarium mikotoxinok, így például a T-2 toxin vagy a DON, olyan reaktív epoxi csoportot tartalmaz, amely a baktériumok által termelt epoxidáz enzim hatására elveszti kémiai reaktivitását, és ennek révén csökken vagy akár teljes mértékben eliminálódik az adott mikotoxin toxicitása. Egyes élesztő fajokról pedig bebizonyosodott, hogy olyan enzimeket termelnek, amelyek alkalmasak az ochratoxin vagy a zearalenon bontására és emiatt detoxifikációjára a bélcsatornában.

A mikotoxin-szennyezettség csökkentésének lehetőségei takarmányozási módszerekkel

A megfelelő táplálóanyag ellátottsággal rendelkező állatok szervezete hatékonyabban metabolizálja a mikotoxinokat, így annak akkumulációja is kisebb mértékû. A táplálóanyagok közül különösen azok lényegesek, amelyeknek szerepe van a máj méregtelenítő kapacitásának növelésében. Erre a célra számosan javasolják egyes aminosavak, így például a metionin vagy cisztein mennyiségének növelését a takarmányban, amely a mikotoxinokból képződő, sokszor a kiindulási vegyületnél sokkal toxikusabb metabolitok konjugációját és végeredményben kiürülését gyorsíthatja. Az aminosavak közül kedvező hatását találták továbbá az aktuális szükségletnél nagyobb mennyiségben adagolt fenilalaninnak is baromfi fajoknál elsősorban ochratoxinnal szennyezett takarmány etetése során.

A mikotoxinnal szennyezett takarmány etetésének hatására megnő a szervezet vitamin szükséglete is. A megnövelt mennyiségû vitamin adagolás a máj méregtelenítő kapacitásának növelése mellett hat az állatok immun válaszkészségre is, amely egyes mikotoxinok (T-2 toxin, DON) hatására egyébként jelentős mértékben csökken. Az immun válaszkészség csökkenése további problémákat – betegségekkel szembeni csökkent ellenálló képesség, vakcinázások hatékonyságának csökkenése – vet fel. Ebből a szempontból fontos az A-vitamin, a riboflavin, a pantoténsav és a piridoxin, valamint ezek mellett a mikotoxinok lipidperoxidációs folyamatokat aktiváló hatásai ellen ható antioxidáns vitaminok, a C- és az E-vitamin. Tekintetbe kell azonban venni, hogy az E-vitamin antioxidáns hatású dózisa (≥100 mg/kg tak.) nagyobb, mint az általánosan alkalmazott mennyiség, míg a C-vitamin esetében a dózissal (100–500 mg/kg tak.) kapcsolatban megoszlanak a vélemények.

Egyes mikotoxinok (DON, DAS, T-2 toxin, fusarenon-X) hatására a vékonybél epithel rétegén fekélyes felmaródásokat eredményez, amely jelentős mértékben csökkentheti a felszívódás folyamatát.

A felmaródások ellen hatékony védekezési lehetőséget az adott toxinokat hatékonyan kötő vegyületek takarmányba keverése mellett a takarmányok antioxidáns tartalmának (koenzim Q, L-karnitin, C-vitamin, E-vitamin és szelén) ebbe beleértve a szintetikus antioxidánsokat (EMQ, BHT, BHA) is, növelése jelenthet. Újabban javasolták egyes, részben jelentős antioxidáns hatással rendelkező gyógynövény kivonatok alkalmazását is a bélhámsejtek védelme érdekében.

Dr. Mézes Miklós