A sertéssel ellentétben meglehetősen korlátozott a brojlercsirkékkel etetett fermentált takarmányokra vonatkozóan rendelkezésre álló szakirodalom. Az utóbbi időben azonban egyre nagyobb az érdeklődés az erjesztett takarmányok alkalmazása iránt, mivel az ilyen típusú takarmányösszetevők kedvező hatást gyakorolhatnak a baromfifélék bélegészségére olyan főbb jellemzőik miatt, mint a kis pH-érték, a nagy laktobacillusz-szám, illetve tejsav- és ecetsav-koncentráció, valamint a kis enterobaktérium-szám (Canibe és Jensen, 2003, 2012; Engberg és mtsai, 2009).
Fermentált takarmány-alapanyagok hatása
Egyre nagyobb a választási lehetőség a gazdasági haszonállatok (pl. brojlercsirke, tojótyúk, sertés stb.) takarmányozásában rendelkezésre álló új típusú alapanyagok (pl. hazai előállítású fehérjeforrások, ipari eredetű melléktermékek, rovarfehérje-liszt, alga stb.) között, de számos fontos kritériumnak kell megfelelniük ahhoz, hogy az ilyen típusú összetevők a gyakorlatban is alkalmazhatók legyenek. Ide tartozik pl. a rost- és nyersfehérje-tartalom, valamint az antinutritív (emésztési folyamatokra negatív hatású) anyagok jelenléte (pl. szója, borsó – proteáz inhibitorok és lektinek). Jelenleg a legegyszerűbben hőkezelési eljárásokkal (pl. extrudálás) lehet csökkenteni az adott takarmány-alapanyag antinutritívanyag-tartalmát.
Több tanulmányban is megállapították, hogy a szójában található antinutritív anyagok – mint például a tripszin inhibitorok – káros hatással vannak az állatok emésztőrendszerének morfológiájára és működésére (Dunsford és mtsai, 1989; Li és mtsai, 1991). Fermentált takarmány etetésekor a bél morfológiai állapotának javulása leginkább a tripszininhibitor eliminációjának és a fermentálás hatására a szójában végbemenő nagyméretű fehérjelebomlásának tudható be. Jól ismert, hogy a tripszin inhibitor zavarja a tripszin és kimotripszin megfelelő működését, amely rendellenes emésztéshez és bélmorfológiához vezet (Liener és Kakade, 1993).
Azt is kimutatták, hogy a fermentált szója alkalmazása az emésztőrendszer aktivitása és a bél morfológiája szempontjából kedvezőbb az indító, mint a nevelő szakaszban. Ennek oka az lehet, hogy a fiatalabb madarak érzékenyebbek a szójában található antinutritív anyagokra (Perez-Maldonado és mtsai, 2003). A fermentálásnak több jótékony hatása van a szójabab és a -származékok táplálóértékére. Az elvégzett kísérletek nyomán megállapították, hogy a fermentált szója alkalmazása növeli a bélbolyhok magasságát és csökkenti a kripták mélységét a jejunum (éhbél) szakaszban. Megnő az ún. bélhossz index, a bélbolyhok magassága, valamint az ileum (csípőbél) kriptamélysége a brojlercsirkék vékonybelében (Zhang és mtsai, 2016; Missotten és mtsai, 2013). Egy másik tesztben úgy találták, hogy az Aspergillus oryzae-val végzett fermentáció javíthatja a szójadara táplálóanyagainak emészthetőségét, és így csökkentheti, vagy megszüntetheti a szójában található antinutritív anyagok brojlerekre gyakorolt negatív hatását (Feng és mtsai, 2007).
Fermentáció módszerei
Az erjedés mikroorganizmusok, szubsztrátumok és környezeti feltételek közreműködésével zajló dinamikus folyamat, melynek végeredményeként a komplex takarmányösszetevők egyszerűbb vegyületekké alakulnak át (Niba és mtsai, 2009). A gyakorlatban ismert fermentációs technikák közé tartozik a szilárd fázisú fermentáció (SSF, Solid-State Fermentation) és a szubmerz fermentáció (SmF, Submerged Fermentation) (Couto és Sanroman, 2006; Subramaniyam és Vimala, 2012). Az 1. táblázat szemlélteti a szilárd fázisú fermentáció (SSF) előnyeit és hátrányait a szubmerz fermentációhoz (SmF) képest.
Sugiharto és Ranjitkar 2019-ben összegyűjtötte, hogy a baromfikísérletekben melyik módszereket és milyen takarmány-alapanyagoknál alkalmazzák a leggyakrabban. Az SSF olyan szubsztrátokra alapozható, mint pl. egész szemű vagy dercés, ill. finom dara formájú gabonamagvak, rizs és korpák, amelyek hozzáadhatók takarmánykeverékhez. A kis nedvességtartalom miatt az SSF fermentációt csak korlátozott számú mikrobával lehet megvalósítani. Ellentétben az SmF-fel, ahol jól keverhető folyékony szubsztrátokra van szükség, mint például a melasz vagy a tejsavó. Legtöbb esetben ezt alkalmazzák a nedves takarmányok előállítására, ahol az összetett takarmányt fermentálják, miután összekeverik vízzel és/vagy folyékony ipari melléktermékekkel. Az SmF módszert alkalmazzák általában az ipari probiotikumok szaporításához is. Mindkét módszerre vonatkozóan vannak kutatások, az SSF azonban nagyobb érdeklődést váltott ki, mivel jobb termelési eredményeket produkált, mint az SmF. Az SmF módszerrel készített erjesztett takarmányok nagy víztartalma egyelőre kihívást jelenthet a brojlercsirkék gyakorlati takarmányozása és az alom minősége szempontjából (Engberg és mtsai, 2009). Az alom minőségének romlása pedig a talpfekély előfordulási gyakoriságát is növelheti, ami egyben hajlamosító tényező lehet különböző betegségek kialakulására.
Saját bevezető vizsgálatok
Fermentált borsó–búza keverék etetésének hatása brojlercsirkék termelési eredményeire
A vizsgálat célja az volt, hogy megfigyeljük, a brojlercsirkék félintenzív, teljes értékű takarmánykeverékek etetése mellett mennyire fogyasztják szívesen a nedvesített, fermentált takarmányt. Kísérletünket a Széchenyi István Egyetem (SzE) Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Karának (AKMK) baromfikísérleti telepén végeztük el, 100 db Ross 308-as kakassal, mélyalmos tartási körülmények között.
A napi várható takarmányfelvételt az Aviagen által közölt Ross 308-as technológia (2019) alapján számítottuk ki. A kukorica, búza és extrahált szójadara alapú indító és nevelő–befejező takarmánykeverékek fontosabb számított paramétereit a 2. táblázatban foglaltuk össze.
A borsó–búza fermentált takarmányokat hetente állítottuk elő a SzE-AKMK Élelmiszer-tudományi Tanszékének Solaris modellfermentáló rendszerében (Solaris Biotech Solutions IND, Porto Mantovano, Olaszország) és a telepi felhasználásig hűtőszekrényben tároltuk, 5±3°C-on. Az alkalmazott tejsavbaktérium-kultúra összetétele a következő volt: Lactiplantibacillus plantarum DSM 3676 [5,0 × 107 telepképző egység (TKE)/g], Lactiplantibacillus plantarum DSM 3677 (5,0 × 107 TKE/g), Enterococcus faecium NCIMB 11181 (1,0 × 108 TKE/g). Az összes baktériumszám elérte, ill. meghaladta a 2,0 × 108 TKE/g nagyságrendet. Az etetési tesztben a madarak (n=50/kezelés) 97%-ban a 2. táblázatban közölt beltartalmú kukorica, búza és extrahált szójadara alapú takarmánykeveréket fogyasztották 3% borsó–búza keverékkel (kontroll: fermentálás nélkül, illetve kísérleti: fermentált formában), egységesen 7% csapvíz-kiegészítéssel, melyet mindkét esetben naponta kevertünk össze és juttattunk ki a madarak elé, morzsázott (indító), illetve granulált (nevelő–befejező) formában. A két csoporttal etetett takarmánykeverékek összetétele megegyezett és szárazanyag-tartalmuk kb. 80-81% volt. A kémiai összetételt és a mikrobiológiai minőségét folyamatosan értékeltük. A 42. életnapig történő vizsgálatban a madarakat hetente lemértük, a takarmányfogyasztási és elhullási adatokat pedig csoportszinten, naponta nyomon követtük.
A statisztikai értékeléshez az SPSS 26.0. (IBM, Armonk, NY, USA) programot használtuk. A kezelések számának megfelelően (kontroll, kísérleti) a két csoportot az adatok eloszlásától függően kétmintás t-próbával, vagy Kruskal-Wallis teszttel értékeltük. A választott szignifikancia szint valamennyi esetben min. p≤0,05 volt.
Eredmények
A madarak élősúlyára vonatkozó adatokat a 3. táblázatban foglaltuk össze. Látható, hogy a fermentált borsó–búza etetése szignifikánsan növelte az élősúlyt az etetési teszt 14., 35. és 42. napján. A vizsgálat végén (42. életnap) a kontroll (2,45 kg) és a kísérleti madarak élősúlyában (2,62 kg) 0,17 kg eltérés volt, ami gyakorlati szempontból is már értékelhető különbségnek számít.
A napi átlagos takarmányfelvételre vonatkozó eredményeket az 1. ábra szemlélteti. A fermentált borsó–búza keverékkel etetett madarak takarmányfogyasztása a legtöbb napon nagyobb volt a kontroll madarakéhoz viszonyítva. Az egy madárra jutó összes takarmányfogyasztás 4,84 kg (kontroll), illetve 5,10 kg (kísérleti) volt.
Az elhullási adatokban nem volt különbség a kontroll és a kísérleti csoport között. A fajlagos takarmányértékesítés (FCR) (kontroll: 1,98 kg/kg vs. kísérleti: 1,95 kg/kg) és a számított brojlerindex (EPEF, European Production Efficiency Factor) (kontroll: 282,9 vs. kísérleti: 287,7) egyaránt a kísérleti csoportnál volt kedvezőbb.
Összefoglalás
Szakirodalmi adatokból ismert, hogy az erjesztett takarmányok alkalmazása bizonyítottan jótékony hatást gyakorol a bél ökoszisztémájára, morfológiájára, immunfunkcióira, valamint a madarak növekedési teljesítményére. A kis pH-értékű, nagy laktobacillusz- és tejsavtartalmú erjesztett takarmányok fontos szerepet játszanak a bélegészségben és pozitívan befolyásolják a brojlercsirkék teljesítményét; a fermentált takarmányok ezért stratégiai eszközként alkalmazhatók a brojlercsirkék emésztőrendszerében előforduló kórokozók kolonizációjának minimalizálására.
Az erjesztés hatékony technikának tűnik a nem hagyományos takarmányösszetevők takarmányozási értékének javításában is, így a helyben elérhető erjesztett takarmány-alapanyagok (pl. borsó, repce, búza) használata csökkentheti a takarmányozási költségeket, biztosítva a nyereséges brojlercsirke-előállítást. Az elvégzett, bevezető jellegű etetési tesztben megállapítottuk, hogy a fermentált borsó–búza alkalmazása a brojlercsirkék takarmányozásában kedvező hatású a madarak élősúlyára, takarmányértékesítésére és a napi takarmányfelvétel alakulására.
A vizsgálatok folytatásában – nagyobb állatlétszám és ismétlésszám mellett – értékelni kívánjuk a fermentálás hatását a madarak termelési, vágási, húsminőségi és bélegészségi paramétereire, valamint az etetett takarmányok és a brojlerhús mikrobiológiai minőségére vonatkozóan.
A közlemény elkészítését a GINOP-2.2.1-18-2020-00024 projekt támogatta. Molnár Jázmin1,2 – Dr. Tóth Tamás2 – Csizmazia Dániel1,2 – Dr. Zsédely Eszter2– Alpár Botond1,2 – Bana Bernadett2 – Dr. Ásványi Balázs2 – Dr. Lakatos Erika2 – Berczi Edit1 – Prof. Dr. Varga László2 1Agrofeed Kft.; 2Széchenyi István Egyetem
A cikk szerzője: Molnár Jázmin és mtsai