A mikrotápelem megjelölés a növényi tápelemeknek nem a táplálkozás szempontjából való fontosságra, hanem a növényi szövetekben előforduló mennyiségre utal. A bórból századnyi, ötszázadnyi annyi van a zöldségfélékben, mint a nitrogénből vagy a káliumból. Adott esetben a mikroelemek hiánya ugyan olyan súlyos terméskiesést okozhat, mint akármelyik makrotápelemé.

A bór az egyik legjelentősebb mikroelem. Élettani szerepével azután kezdtek foglalkozni a kutatók, miután bebizonyosodott, hogy a gyökérzöldségfélék szív- és szárrothadását a bór hiánya okozza. A tünet mindig a legfiatalabb növényi részen jelenik meg először. Hatására a levelek megvastagodnak, merevekké és törékenyekké válnak. Miután a növény csúcsa elhal, az újabb hajtások a levelek hónaljából törnek elő, és később, ha a bórt nem pótolják, ezek is elpusztulnak. Emiatt a növény nem képes a vegetatív szakaszból a generatívba átjutni. A bór hiánya rossz termékenyülést is okoz, mert a jelenléte a bibére kerülő virágpollentömlő fejlesztését is elősegíti.

A paprika bórhiány esetén gyorsan befejezi a hosszanti növekedését, a tenyészőcsúcsa elszárad, ezzel szinte azonos időben a levelek a fonák irányába pödrődnek (2. ábra). Súlyos esetben a levelek erezete vörösesbarnás lesz, a főerek erősen megdagadnak. Ilyenkor a bórhiányban szenvedő paprika olyan növényre emlékeztet, amelynek a tetejét letördelték.

A paradicsom hajtatása során ritkán, a szabadföldön gyakrabban fordul elő a bórhiány. A tünetek a legfiatalabb leveleken jelennek meg először, világos színû bemosódás formájában. A levelek kicsik maradnak, deformálódnak, a szélük a fonák irányába pödrődik. Súlyos esetben a levelek barnára színeződnek és elhalnak. A levélnyelek, a levélnyelecskék és a levelek is törékennyé, pattinthatóvá válnak. A gyökerek rosszul fejlettek, barnák, a termések deformáltak, aprók, gyakran kirepednek (1. ábra).

Az uborkán a hiány a fiatal levelek színének sötétedésével és a hajtásnövekedés leállásával kezdődik. A levelek merevek, törékenyek lesznek, az oldalhajtások növekedése fokozatosan leáll, a szár ízközei megrövidülnek. A hajtás – akárcsak a gyökerek tenyészőcsúcsa – megreped és elszárad. A termés felülete is hosszanti irányban megrepedezik.

A fejes salátán – attól függően, hogy a fajta hajlamos-e az antociánosodásra – a fiatal levelek sárgulásával, illetve barnáslila elszíneződésével kezdődik a hiánytünetek kialakulása. Az ilyen, érintésre durva, kemény levelek törékenyek, kanalasodottak. A levél csúcsának közelében kisebb-nagyobb barna foltok keletkeznek, amelyek fokozatosan összeolvadnak és a levélszél-barnulásra emlékeztetnek.

A bór hiányát ritkán a talaj alacsony tápanyagtartalma, gyakrabban a felvételét gátló tényezők okozzák:

• magas talajkémhatás, lúgos pH,

• a talaj kiszáradása,

• a talaj magas mésztartalma,

• helytelenül elvégzett talajmeszezés,

• a talaj kedvezőtlen bór-molibdén aránya,

• a talaj magas káliumtartalma.



A felsorolt okok közül, mint a leggyakoribb tényezőket, a mész és bór kedvezőtlen arányt és a szárazságot kell kiemelni. Ha az 1 ppm bórra jutó könnyen felvehető kalcium mennyisége meghaladja a 350–400 ppm-t akkor nagy a valószínûsége a hiánytünet kialakulásának.

A bórhiányt jobb megelőzni (talajvizsgálatok alapján végzett meszezés, tápanyag-utánpótlás, rendszeres öntözés), ugyanis a már megbetegedett növényeket nehéz gyógyítani, kikezelni.

Tekintettel arra, hogy a bórt a növények a levélen keresztül könnyen felveszik és gyorsan hasznosítják, kézenfekvőnek tûnik a különböző bórtartalmú lombtrágyák használata. Így számításba jöhet a közönséges bórax (a legolcsóbb), a Bórmix levéltrágya, Damisol bór, Bortrac 150, Savabor és a Solubor készítmények. Kijuttatásukat 1–2-szeri permetezéssel a lombozat kifejlődése után javasoljuk.

A lombtrágyázás sokszor nem váltja be a hozzá fûzött reményt, gyenge hatásfoka vagy éppen hatástalansága sok esetben nem a lombtrágya készítmény hibájára, hanem a helytelen alkalmazásra vezethető vissza. Ezért a lombtrágyázásnál a következő általános szabályok betartását mindenképpen fontosnak tartjuk:

• a lombtrágyák hígításához minden esetben jó minőségû lágy vizet használjunk, mert a hatóanyag a kemény vagy erősen szikesítő (magas EC értékû), vízben azonnal kicsapódhat, a növény számára felvehetetlen kémiai formává alakul át;

• a jobb hatásfok és a kisebb perzselési veszély miatt, hígabb oldatot készítsünk, és inkább többször ismételjük meg a permetezést;

• a lombtrágya csak akkor hatásos, ha nagy, fejlődő, egészséges lombozata van a növénynek;

• a permetet elsősorban a fiatalabb levelekre, hajtásokra juttassuk, mert ott gyorsabban hasznosítja a növény;

• a lombtrágyaoldat EC értéke (lombtrágya töménysége + növényvédő szer töménysége + az öntözővíz sótartalma) együttesen ne haladja meg a 2,5–3 EC-t;

• a lombtrágyák oldékonyságát jelentős mértékben befolyásolja az oldáshoz használt víz hőmérséklete. 15°C alatt jelentős mértékben romlik a lombtrágyák oldékonysága, ugyanakkor 21–22°C felett bizonyos bomlások, vegyületek gázosodása történhet meg, ami nemcsak abban mutatkozik meg, hogy rosszabb a hatásfoka a készítménynek, hanem abban is, hogy már a lombtrágya készítmény hígabb töménységben is perzsel;

• amennyiben a növényvédő szerekkel együtt kívánjuk a lombtrágyákat kijuttatni, célszerû először a por alakú (WP) növényvédő szer feloldása, ezt követően az oldat formájú növényvédő szer hozzáadása (EC), és csak ezután keverjük be a lombtrágyát;

• általános szabály, hogy egyszerre három szernél többet ne keverjünk össze.

Dr. Terbe István