Ezért kincs az agráradat – 10. rész: A helyspecifikus gazdálkodás alapja: hallgatni kell a talajokra

Ezért kincs az agráradat sorozatunk novemberi részében a talaj tápanyag-gazdálkodásának fontosságáról, az alaptrágya kijuttatásáról, talajelőkészítésről és az adatalapú, az adottságokhoz igazodó helyes művelési módszerekről kérdeztük meg a témában jártas gyakorlati szakembereket.

Támogatók:

Hozammérés és adatalapú gazdálkodás támogatja a jó kukorica- és napraforgótermést

Dr. habil. Milics Gábor, PhD,
a Magyarországi Precíziós Gazdálkodási Egyesület elnöke

A Stefanovits Pál Professzor úr megfogalmazása szerinti – mára klasszikussá vált – alaptétel, miszerint „A talajon nem csak állsz, hanem élsz is” mit sem változott a helyspecifikus szemléletű gazdálkodás bevezetésével.

A szántóföldi növénytermesztés sikerességének alapja a talajaink ismerete. A modern technikák alkalmazásával lehetőség nyílik arra, hogy a műholdképek, vagy akár drónfelvételek segítségével, esetleg a hozamtérkép által visszajelzett teljesítménytérképek alapján lehatároljuk azokat a területeket, amelyek valami miatt a mezőgazdasági táblánkon belül heterogenitást okoznak. A mezőgazdasági termelés szempontjából fontos talajtani ismeretek, a táblán belül megjelenő eltérések okainak feltárása nem feltétlenül a gazdálkodók dolga, hiszen az elemzéshez szükséges laboratóriumi vizsgálatokat nem tudják elvégezni, a gyorsmérők által szolgáltatott információkat pedig tapasztalat híján nem biztos, hogy tudják értelmezni. Azonban annak a felelőssége, hogy a talajban észlelhető különbségek alapján az okszerű, technikailag megvalósítható és fenntartható beavatkozásokat elvégezzék, az már csak rajtuk múlik.

Cikksorozatunk jelenlegi részében a talajról, annak megismeréséről, és a talajadatok helyspecifikus szemléletű gyűjtéséről lesz szó, hiszen az agráradatok kincstárából nem hiányozhatnak a mindent megalapozó talajadatok!

Mosonmagyaróváron él és dolgozik Vona Viktória talajerő-gazdálkodási szakértő, a Csernozjom Kft. ügyvezetője. Vele arról beszélgettünk, miért, hogyan és mennyire érdemes megismerni a gazdáknak azt, mit mesélnek magukról a talajaik.

Több vizsgálatra és nagyobb odafigyelésre van szükség a talajok megismeréséhez

Miért és hogyan érdemes a termelőknek megismerniük a talajaikat?

Mára elértük, hogy a szántóföldi növénytermesztés egyik korlátozó tényezője nem a genetika vagy a fajta, hanem a talaj. Ezzel sokan vitatkoznak ugyan, de én úgy gondolom, hogy a növénytermesztés sikerét 60 százalékban a talaj határozza meg. A növények genetikai potenciáljának megfelelő terméshozam elérésének érdekében a talajra vonatkozó információk ismerete és felhasználása elengedhetetlen, különösen az egyre inkább szélsőségessé váló időjárási körülmények esetén – mondta Viktória.

Ezekhez a mezőgazdaságnak egyre inkább alkalmazkodnia kell. A korábbi, az időjáráshoz kapcsolódó trendek és agrotechnikai eljárások sajnos már nem minden esetben megfelelőek. Az „azért, mert így szoktuk” megoldások egyre kevésbé működnek, így fokozott figyelmet kell fordítani a talajadottságokhoz igazodó, okszerűen alkalmazható agrotechnikára. A helyes tápanyag-utánpótlási és talajművelési gyakorlat akkor kivitelezhető, ha megfelelő információk állnak rendelkezésre. Ezek megszerzése, rendszerezése és feldolgozása jelenti az egyik legjelentősebb kihívást ahhoz, hogy ténylegesen a talaj tulajdonságaira szabott döntéseket tudjunk hozni.

Egyre nagyobb jelentősége van annak, hogy térben és időben szinte azonnal rendelkezésre álló környezeti információkhoz jussunk hozzá. Nagyon fontos, hogy megértsük a talajban zajló aktuális folyamatokat. A megértéshez pedig szóra kell bírni a talajt, amihez akár egy éven belül több vizsgálatra is szükség lehet. A helyes agrotechnika megválasztásához friss tapasztalatokra, aktuális adatokra és információkra, majd azok elemzésére van szükség. A rendszeres talajmonitoring és a növény számára felvehető tápelemek ismerete nélkülözhetetlen. Ehhez nem elég az egyszeri mintavétel, a trendeket is figyelembe kell venni a megfelelő következtetések levonásához, amivel okszerű gazdálkodást lehet megvalósítani.

Lényeges, hogy a talaj egy térben és időben is változó rendszer, mely a felszínen mintázatot vagy foltosságot, a felszín alatt pedig rétegzettséget mutat. A precíziós, de még az általános talajtani vizsgálatok sem korlátozódhatnak kizárólag a legfelső, 30 centiméteres réteg tápanyagvizsgálataira. Kifejezetten fontos megismerni a talajaink rétegzettségét 100 centiméteres mélységig, hogy az esetleges talajhibákra, illetve talajfizikai vagy -kémiai hibákra fény derülhessen. A témával kapcsolatban azt szoktuk mondani, hogy „nincs új a Nap alatt”, mert az 1970-es évek üzemi talajtérképei, azok tematikus tápanyag kartogramjai még ma is felhasználhatóak a zónatérképezéshez és a precíziós gazdálkodási rendszerekhez egyaránt.

Magyar talajos történelem alapozza meg a jelenkori gazdálkodást

A genetikus talajtérképek készítése 1951-ben a hazai talajtérképezés új irányzata volt. Ekkor kezdődött el a talajok eredetében fennálló különbségek kifejtése, a különböző talajokban lejátszódó folyamatok megismerése. A genetikai szemlélet újraélesztése a talajtan tudományának korábbi, modern, vezető hagyományához való visszatérést jelentette. Az ország áttekintő térképe Stefanovits Pál és Szűcs László szerkesztésében 1961-ben jelent meg Magyarország genetikus talajtérképe címmel. A részletes, úgynevezett üzemi talajtérképek készítése az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (OMMI), majd később a Növényvédelmi és Agrokémiai Központ (MÉM-NAK) laboratóriumainak feladata volt. Az 1:10.000 méretarányú üzemi talajtérképek az ország szántóföldi területeire készültek el az 1960-as és 1970-es években. Ezeknél 3 hektáronként készült szelvényfeltárás, tápanyag- és vízgazdálkodási kartogram és szervesanyag-vizsgálat. Ma is ugyanezt kellene elvégezni, mert a modern technológia alkalmassá vált rá, hogy a lehatárolt zónák szerint, precízen megvalósítsa a helyspecifikus kijuttatást. Ráadásul a 60–70 évvel ezelőtt begyűjtött információk jelentős része megvan a gazdaságoknál. Vagy be lehet szerezni azokat. Én minden termelőt arra bátorítok, hogy a régi, genetikus talajtérképeket vegye elő, és használja a gazdálkodásához – mondta Viktória.

Amennyiben a gazdák szeretnének kiegyensúlyozott tápanyag-utánpótlást biztosítani a növényeik számára, maximális hozamot elérni és egészséges állományt nevelni, nem korlátozhatják le a precíz talajtani vizsgálatokat kizárólag a legfelső 30 centiméteres réteg tápanyagvizsgálataira. A 30–60 centiméteres talajréteg tápanyagtartalmának rendszeres, folyamatos, nem csak 5 évenkénti monitoringja a növénytáplálás, illetve a környezetet lehető legkevésbé termelő megoldások alkalmazása érdekében is indokolt. Az adott vegetációtól és céltól függően akár évente is érdemes lehet elvégezni a vizsgálatokat. Sokat számít a költségvetésben és a hatékonyságban is, ha az őszi alaptrágyázást követően, a tavaszi fejtrágyázás előtt a talaj- és levélmintavétel eredményei alapján lehet megtervezni a kijuttatás arányait és értékeit.

A hatékony tápanyag-gazdálkodás egyik legsarkalatosabb kérdése a növény számára felvehető, közvetlenül hasznosuló tápanyagok talajban való rendelkezésre állásának ismerete és monitoringja. Ehhez pedig olyan talajvizsgálatokra van szükség, amelyek megmutatják ezeket. Továbbá érdemes olyan ásványi eredetű műtrágyákat is használni, amelyekben a növény számára könnyen hozzáférhetőek a tápelemek.

Hogyan segíti a helyes talajelőkészítés a hatékony termelést?

A tápanyag-gazdálkodásnak akkor van értelme, ha megfelelő a talajelőkészítés és az agrotechnika. Ha a talaj nem egészséges, hiába juttatják ki a tápanyagokat, nem tudja felvenni azokat a növény. Ezért, amikor tápanyag-gazdálkodási tanácsadást végzünk, mindig mélyebbre megyünk mintázni, mint 30 centiméter, az adott területen teljes talajszelvényt is vizsgálunk. Ilyenkor rá tudunk világítani a különböző művelési hibákra, a strukturális problémákra, aztán pedig megvizsgáljuk, hogy van-e a talajban biológiai élet, megfelelő-e a vízháztartása.

A helyes talajelőkészítés megteremti a növény fejlődéséhez szükséges talajállapotot, a kedvező víz-, levegő- és hőforgalmat, kíméli a talajéletet és segít fenntartani a tápanyag-átalakulási folyamatokat. Része a tarlómaradványok, a szerves- és a műtrágyák talajba juttatása, valamint a feltáródásuk előmozdítása, továbbá a mechanikai és kémiai talajjavítás hatékonyságának növelése. Szerepe még a kártevők, kórokozók és gyomok terjedésének korlátozása, a csapadék- és öntözővíz talajba jutásának elősegítése, a vízveszteség csökkentése és az időjárási szélsőségek káros hatásának enyhítése is. A termesztés biztonsága érdekében szükséges talajvédelmi feladatok az eróziós és deflációs károk megelőzése és mérséklése, a talajszerkezet-pusztulás (degradáció) megelőzése és enyhítése, végső soron a talaj megújulási képességének fenntartása.

Mit szoktak elhibázni a talajvizsgálatkor, vagy az adatok alapján levont következtetések alkalmával?

Sajnos sokan egy mintavételezés eredménye alapján vonnak le hosszú távú következtetéseket. Pedig a talaj diagnosztizálása hasonló a vérnyomásméréshez, egy mérési eredmény alapján nagy hiba lenne kezelési tervet beállítania a szakembernek. A szélsőséges időjárási körülmények között nagyon is indokolt a folyamatosság, a rendszeres mintavételezés és elemzés. Továbbá nagyon fontos, hogy a gazdák visszanézzék a korábbi mérések és vizsgálatok elemzéseit, értsék meg a folyamatokat, lássák meg a változásokat a talajaikban. Nem csak a jogszabályi kötelezettségnek kell megfelelni a laborvizsgálatokkal, fel is kell használni a mért adatokat a gyakorlatban.

Milyen jó példákat láttál talajos szempontból az általad szaktanácsolt, vizsgált hazai területeken?

A partnerek a talajszelvény feltárása, az agrotechnikai tanácsadás, és végül a tápanyag-gazdálkodási tervezés során megismert információkat sok esetben felhasználják a későbbi művelési folyamatoknál. Így tudnak eketalpbetegséget gyógyítani, pontos lazítási mélységeket meghatározni, vagy helyes vízelvezetést megvalósítani. Ezek pedig mind azonnali javulást eredményezhetnek egy adott területen. Különösen jó eredményeket lehet elérni talaj- és a levélminta vételezés adatainak folyamatos nyomon követésével, amivel nemcsak térben, hanem időben is precízen lehet gazdálkodni. Ezáltal a tápanyagokat a növényeknek leginkább megfelelő időben lehet kijuttatni. Minden egyes tápelem optimális felvételének és hasznosulásának megvan a maga ideje az adott növény fejlődési szakaszában. A precíziós gazdálkodás tehát a térbeli dimenzión kívül időben is meg kell, hogy valósuljon.

Mennyi idő múlva látják, érzik a különbséget, ha a vizsgálatok alapján a termelők betartják a javaslataidat?

Akár már egy szezonon, egy vegetációs időszakon belül is. Például egy fejtrágyázási szaktanácsadás után nagyon rövid időn belül láthatóak a kedvező hatások és eredmények. Ha a növény szép és egészséges, valamit jól csináltunk. Ha a hozam is rendben van, akkor még jobban. Az viszont fontos, hogy az okszerű gazdálkodás megvalósításához végig kell menni a megfelelő lépcsőfokokon. Sajnos nem lehet mindent azonnal és egyszerre megjavítani. Ez nem az a műfaj, ahol egyből 5 szakaszt is át lehet ugrani. Először rendbe kell hozni a talaj szerkezetét, aztán a biológiai aktivitását, majd a tápanyag-ellátottságát. Ez akár évekig, vagy egy évtizedig is eltarthat, de hosszú távon megéri, mert javul a hatékonyság és a hozam is emelkedik.

Mit gondolsz a talajvizsgálatok jövőjéről?

A magyar talajtan egy nagyon jól megalapozott tudományág Magyarországon. Ahhoz, hogy megértsük a mostani tápanyag gazdálkodási szaktanácsadási rendszert és a talajvizsgálatok eredményeit, vissza kell nyúlni a múltba. 1979-ben megjelent a MÉM-NAK kézikönyv, az úgynevezett Kék Könyv, szakmai körökben a „tápanyag-gazdálkodási biblia”, amely a mai napig alapja annak a magyar szaktanácsadási keretrendszernek, amelyre a hazai tápanyag-utánpótlás az utóbbi 40 évben épült. A szaktanácsadási rendszerek átalakítására voltak kezdeményezések, de kijelenthető, hogy a talajvizsgálati eljárások az elmúlt évtizedekben módszertanilag alig változtak. Legfeljebb egyes modern műszeres analitikai detektálási módszerek alkalmazása terjedt el, de a módszerek ugyanazok, mint amiket az 1960-as, 1970-es években kidolgoztak. A digitalizáció előrehaladtával sokan azt gondolhatják, hogy a tápanyag-gazdálkodás reneszánszát éljük, de a történeti áttekintés során láthatjuk, hogy a fejlődés nem feltétlenül lineáris. A jelenlegi talajvizsgálati rendszerünk alapvetően ma is jól felhasználható eredményeket szolgáltat, azonban a nemzetközi trendeket megnézve az újabb talajvizsgálati módszerek adaptálása új perspektívákat nyújthat a hazai talajvizsgálatok és tápanyag-gazdálkodás módszertanában. A téma azért rendkívül aktuális, mivel napjainkban óriási igény mutatkozik a költség- és időhatékony, környezetkímélő talajvizsgálati módszerekre. Egyre fontosabbak a terepi mérések, amelyekkel azonnal információkhoz lehet jutni a talaj tápanyag-ellátottságáról. Ezzel kapcsolatban szerzőtársaimmal szerkesztettünk egy cikket az Agrokémia és Talajtan hasábjaira.

Megfigyelhető a spektroszkópián alapuló talajvizsgálatok előretörése, amelyek idővel ígéretes alternatívák lehetnek a hagyományos laboratóriumi módszerek kiegészítésére, mert gyorsak, nem igényelnek vegyi anyagokat és megfizethetőek is egyben. A precíziós gazdálkodás egyre inkább nem csak a távérzékelést jelenti, hanem azt is, hogy gyorsítjuk az adatszerzést. Ebben az esetben ez azt jelenti, hogy a labort odavisszük a szántóföldre, és ezzel gyorsan fontos és hasznos információkhoz juttatjuk a termelőket, amelyek alapján azonnali döntéseket lehet hozni – mondta Vona Viktória.

Mosonmagyaróvárról Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe látogatunk el. Dr. Dobos Endre, a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar Földrajz-Geoinformatika Intézetének tanszékvezetője, a Precíziós talajtérképezési szakmérnök/szakember képzés vezetője beszélt arról, miért fontos a lehető legpontosabb talajdiagnosztika a helyspecifikus gazdálkodás gyakorlatában.

A pontos talajdiagnosztika a helyspecifikus gazdálkodás megvalósításának egyik alapja

Milyen talajmintavételi módot tartasz a legmegfelelőbbnek a helyspecifikus gazdálkodás megalapozásához?

Sajnos a precíziós gazdálkodásban sokszor csak a 0–30 centiméteres rétegből vesznek mintát és azt elemzik, pedig a növények gyökérzetének jelentős része egy méteres mélységig lemegy. Az esetek nagy részében 5 hektáronként egy, ráadásul kevert minta készül. Az igazi változatosság érzékeltetéséhez viszont akár 1,5 méteres mélységben is meg kell vizsgálni a talajt, ez alapján határozható meg igazán a víz- és a tápanyag-gazdálkodás. A tábla adottságainak ismerete nélkül nagyon nehéz helyspecifikusan gazdálkodni. A növényzet állapota, annak lehatárolható foltossága sokszor időjárási vagy évjárathatások eredménye. A legtöbbször csak azt látjuk, hogy adott pillanatban jó vagy rossz az adott növény állapota, de annak okát, kezelési módját kevésbé lehet ebből megismerni. Nagyon fontos a talaj pillanatnyi tápanyagtartalma, ennek meghatározásában a bővített talajvizsgálatok segítenek. Ám ezek a módszerek csak akkor használhatóak, ha tényleg reprezentatív pontokból vannak szedve. Ezeket viszont csak úgy lehet jól meghatározni, ha a precíziós mezőgazdaságra történő átállás során egyszer rendes talajtérképet készítenek a területről. Meg kell érteni a talajok táblán belüli eltérő adottságú szelvényeinek működését. Ismerni kell a táblákat, az egybefüggő, hasonló adottságú területek lehatárolásával érdemes egységes művelés alá vonni a táblafoltokat, mert ezek adatainál várhatóan nincs túl nagy szórás és az átlagminta is pontos képet ad a vizsgált zónáról. Ezzel költségmegtakarítást is el lehet érni, mert ha például egy 100 hektáros táblán csak 5 folt található, elég 5 minta vételezése is.

Mi alapján mondja azt valaki, hogy az 5 hektáronként vett minta szakszerű és elégséges?

Ez az egység egy gazdasági kompromisszum és a tudáshiány közös eredménye. Akiknek nincs talajtérképük, nem ismerik a területeik adottságait, nem tudnak okosan dönteni és a hagyományos mintavételezést választják. Az átlag és kevert minták gyakran fals eredményt adnak, ezért ebben az esetben is inkább pont-, vagy 10 méteren belüli átlagminta vétele lenne megfelelőbb. Minden évben más az évjárathatás, az agrotechnika, a növény és az időjárás, ami szezononként legtöbbször eltérő mintázatot eredményez. A hatások értelmezéséhez talajszelvényt kell ásni, és szakembert kell megbízni azzal, hogy elmagyarázza a gazdának, hogy mi és miért, vagy miért nem működik az adott szelvényben növénytermesztési szempontból. A szelvény számos olyan dolgot árul el magáról, aminek ismeretében a termelő sokkal jobban tud gazdálkodni a talajain. A terület, a talajok, az események, a műveletek, a növénykultúrák és a minták információi alapján lehet okszerűen döntéseket hozni. A minták értelmezését nagyban segíti, ha a gazda ismeri, milyen volt az időjárás, a tápanyag-kijuttatás, az agrotechnika és a növény. A foltok lehatárolásakor az eltérő szelvények működését megértve összeállnak a fejében a kérdések, amelyekre így direkt módon meg lehet találni a helyes válaszokat és megoldási javaslatokat. Az nem jó módszer, hogy oda juttatnak ki több inputanyagot, ahol rosszabbak az eredmények. Mert ha például ugyanannyi tápanyag hatására kevésbé növekszik jól a növényállomány egy része, akkor nem hasznosul jól a kiadott elem. A helyes válasz a teljes agrotechnika talajadottságoknak megfelelő beállítása, amivel rögtön költségcsökkentést lehet elérni.

Mihez kezdjen az a termelő, akinek nincs mintavételezési stratégiája, de szeretné jobban megismerni és használni a talajait?

Az első, hogy forduljon szakértőhöz. Ám sajnos kevés olyan cég van Magyarországon, amely valódi talajtérképezést végez. A termelő semmiképpen ne dőljön be olyan megoldásnak, ami gyorsnak és egyszerűnek tűnik. A drónnal történő lerepülés, a mobil talajszkenner, vagy bármilyen geofizikai eszköz nem magyarázza a szelvény mélységét, csak a nedvességállapot egy pillanatfelvétele. Ezt nem szabad elfogadni, mint talajtípust. Azon dolgozunk, hogy minél több olyan szakember végezzen talajvizsgálatot, aki valóban hasznos és releváns információkat képes kihozni a területekből. A Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karán elindítottuk Precíziós talajtérképezési szakmérnök/szakember képzést, ami 2022. februárjától az országban elsőként ad lehetőséget ilyen tudás megszerzésére hazai intézményi keretek között. Úgy tapasztaljuk, hogy nagyon nagy az érdeklődés a téma iránt, ezért a talajtani ismeretek elsajátítását tudástárral, videókkal és oktatófilmekkel is segítjük.

Így akár a traktorfülkében is lehetőség van az önképzésre és a fejlődésre a talajok megismerésével kapcsolatban. Az ingyenesen elérhető Google Earth programban is érdemes megnézni a saját területeket, ráközelíteni a térképeken a táblákra, mert idősoros adatokon lehet látni a mintázatok változásait. Ezek ismétlődéseit, szélsőségeit az adott év hozamaival összevetve már sok hasznos következtetést le lehet vonni. A jellemző helyeken aztán érdemes szelvényt ásni és ezek nagyon sokat megmutatnak a talaj tulajdonságaiból a gazdának. Amint pedig megérti az okokat és az összefüggéseket, teljesen megváltozik a gazdálkodási gyakorlata.

Mennyire vevők a termelők a saját talajaik részletesebb megismerésére?

Az egész agrárszektor változóban van: több szolgáltató cég képviselője is megkeresett minket azzal kapcsolatban, hogy szeretnének a gazdáknak talajtani képzéseket, tájékoztatókat tartani. Továbbá több termelő vállalkozás jelezte felénk, hogy változtatni akar a gazdálkodásán. Sokan rájöttek, hogy az ebbe fektetett idő és pénz kiemelten megtérül. Az észszerű, okszerű agrotechnika használatával 1-2 év alatt optimalizálni lehet az inputanyagok kijuttatását és ezáltal a költségeket. Magyarországon sajnos sok helyen erősen erodált a talaj. A forgatásos művelésnél folyamatosan leforgatják a feltalajt az altalajba. Így az egyébként is leromlott állapotú talajok mészháztartása, pH-ja és teljes tápanyag-gazdálkodása évről évre kedvezőtlenül megváltozik – ezeket felismerve változtatni is lehet a káros gyakorlatokon.

Mit látsz észszerű mintavételezési sűrűségnek, ami pontosan jellemez egy mezőgazdasági táblát?

Mondjuk, hogy adott egy 100 hektáros táblán 6–8 különböző egység, vagy nem összefüggő, de ugyanolyan adottságú folt. Foltonként egy 10–20 méteres körzetből szedett kevert átlagminta anyagilag és funkciójában is megfelelő. Nem gondolom, hogy itt a darabszám a meghatározó. Ráadásul a laborvizsgálatok eredményeire akár több hetet is várni kell. Nagyon fontos a gyors megoldás, amit minden esetben georeferált, meghatározott pontról bemért adatokból mérünk meg. Ezekből talajtérkép, egy RTK-ból kinyert nagy felbontású domborzatmodell, és hozamtérkép alapján rögtön optimalizálható a mintavétel, közvetlenül meg lehet tervezni a tápanyag-gazdálkodást. Az évjárathatások jelentőségére és következményére viszont nagyon oda kell figyelni, mert a talajfoltok kiterjedése szezonon belül is változhat.

Mit tudnak kezdeni a gazdák egy szelvényleírással, hogyan segíti ez a talaj adottságait és lehetőségeit is figyelembe vevő helyes mezőgazdasági gyakorlatok alkalmazását?

A szelvénymorfológiából általában látszik a vízgazdálkodás és a tápanyag-gazdálkodás is. Mivel a növények kizárólag a talajoldatból veszik fel a tápanyagokat, tudni kell, hova megy a víz, vannak-e vízáramlást befolyásoló rétegek, vagy olyanok, amelyek megfogják a vizet. A szelvény kiásásakor látszik, hogy van-e vízgazdálkodási probléma: ha pang a víz, reduktív viszonyokat eredményez, ami a denitrifikációt segíti elő. Az optimális agrotechnikára is következtetni lehet a szelvényből. A szelvény szintjei összefüggő, általában függőleges, néha oldalirányú áramlási rendszert mutatnak meg. Ezeket megértve fel lehet használni a le-fel és oldalirányú folyamatokat a növénytermesztés hatékonyságának növeléséhez.

Érdemes-e, lehet-e átültetni a nemzetközi talajosztályozást a magyar rendszerre?

A magyar talajosztályozás szinte utolsóként követi a talajföldrajzi, a talajgenetikus osztályozást. A tábla szintű térképezésnél gyakran nem is tudom használni a hagyományos rendszert, mert a típus, az altípus és a változat gyakran nem magyarázza kellőképpen a táblán belüli változatosságot. A diagnosztika viszont igen, és jól ki is fejezi az eltéréseket. A talajtérképezésnél a lejátszódó folyamatokat és az azokat leíró diagnosztikai névrendszereket illesztem az eredményekhez. Ezek sokszor nincsenek is benne a hagyományos talajosztályozási nevezéktanban. Azt viszont fontos tudni, hogy a magyar talajok jelentős része poligenetikus képződésű, így nem írhatók le egy talajtípussal. Nagyon sok a „deviáns” talaj, amely elindult egy fejlődési úton, majd a 19. és a 20. század összes hatása, a folyószabályozások, az éghajlatváltozás, a megváltozott agrotechnika mind változásokat okoztak a talajképző tényezőkben, új folyamatok megjelenését, erősödését vagy gyengülését okozhatják, ami új irányba tereli a talajfejlődést. Így a korábbi képződési eredményt, állapotot elkezdik felülírni a teljesen újonnan megjelenő folyamatok. A növényállomány változtatása is ilyen: ha erdős területből mezőgazdasági művelésű táblát alakítanak ki, megváltozik a vízgazdálkodás, megemeli a párolgás mennyiségét, és feljebb vagy lejjebb hozza a talajvizet. Korábban általánosan elfogadott volt, hogy a B szint soha nem lehet karbonátos, hiszen ahol karbonát van, ott nem lehet agyagosodás, agyagvándorlás, mert rögtön kicsapja azt. Ma pedig azt látjuk, hogy gyönyörű agyaghártyák jöttek létre a szinten belül, amiket alulról mészhártyák fednek be.

A kilúgzás elindult visszafelé, és rákerül azokra a szintekre, amik teljesen eltérő körülmények között jöttek létre. Nekünk ezeket mind ismerni kell ahhoz, hogy felhasználhassuk a gazdálkodásban. A talajok jellemzésekor el kell jutni oda, hogy meg tudjuk mondani, milyen mélységben, milyen folyamatok és milyen jellemzők dominálnak, mert ezeket az információkat lehet hasznosítani a leginkább megfelelő agrotechnika kialakításában. Ezek alapján tudunk olyan függvényeket gyártani, amelyekből megbecsülhetők a mennyiségek: a tőszám, az NPK, a növényvédő szer és így tovább. Azt gondolom, hogy nagyon itt van az ideje a talajosztályozási rendszerek megújításának. Ez a folyamat Csákiné Dr. Michéli Erika vezetésével Gödöllőn, a MATE-n elindult. Azonban a magyar talajtani szakma jelentős része konzervatív, és annak ellenére, hogy a környezetünkben és egész Európában szinte minden ország áttért a diagnosztikai osztályozási rendszerre, nálunk egyelőre még úgy tűnik, hogy nem sokan látják ennek a hihetetlen előnyét. Pedig a talajhasználati szempontokat figyelembe véve ez az egyedüli lehetősége a talajok olyan szintű leírásának, hogy annak napi gyakorlati értéke legyen.

Amennyiben a korábbi talajgenetikus térképeket, a híres üzemi térképeket elővesszük és megnézzük, azt láthatjuk, hogy azokon megpróbálták táblásítani a területeket úgy, hogy azok lehetőleg homogén talajtani és domborzati adottságokkal rendelkezzenek annak érdekében, hogy a növényállomány fejlődése is egységes legyen. Erre lehet törekedni, de a magyar domborzati-, kőzettani- és talajviszonyok változatossága miatt szinte lehetetlen feladat. Az üzemi genetikus térképeken talajtípusok meghatározásakor egy 100 hektáros táblára hozzávetőleg 2-3 talajfolt esett, a modern talajtérképezéssel ez a szám sokkal nagyobb. A precíziós eszközrendszerek szinte méterenként állíthatják az eszközeink technikai paramétereit, ezért ehhez kell felnőnie a talajvizsgálatoknak is. A helyspecifikus gazdálkodásnak nagy szüksége van a diagnosztikára és a talajosztályozási rendszer olyan megújítására, ami már a folyamat legelején figyelembe veszi, hogy mire van szüksége a gazdának a termeléshez. Neki az a fontos, hogy milyen tulajdonságegyüttessel rendelkezik az adott szelvény, és ezt kell pontosan leírni. Igyekszünk megfelelni ennek, és minél hamarabb átvinni a gyakorlatba. A diagnosztikai rendszerű talajosztályozás 90 százalékban elkészült, van egy működő osztályozási rendszerünk. Ez természetesen a világ összes osztályozási rendszeréhez hasonlóan a gyakorlati tapasztalatok alapján folyamatosan megújítandó és bármikor utólag lehet állítani rajta. Mivel minden egyes ország belső talajváltozatossága más, nem célszerű átvenni egy nemzetközi diagnosztikai rendszert, mert az nem olyan okos, hiszen a világ minden természet- és talajföldrajzi régióját le kell, hogy fedje. A magyar talajtani változatosság fő okait, a mélységeket, a kifejezettséget sokkal jobban meg lehet valósítani egy saját osztályozási rendszerrel. Arra persze figyelni kell, hogy ez átfedésben legyen a nemzetközi osztályozással, így bármikor lefordítható arra is. Ám azokon a határokon belül, amelyeket ez utóbbi mutat, igyekszünk magunkra sokkal jobban jellemző, részletesebb határokat meghatározni. Nagyon fontos, hogy a Közös Agrárpolitika változásainak részét képezi a talajjavító, talajmegóvó, környezetkímélő gazdálkodás növekvő támogatása. A KAP pénzelosztása az ezekből fakadó esetleges bevételkiesést vagy költségtöbbletet igyekszik lefedni, ehhez azonban indikátorok kellenek. Jellemezni és leírni szükséges a talaj tulajdonságait, amire szerintem a Stefanovits-féle talajtani osztályozás nem alkalmas. Ezért is van nagy szükség az új osztályozási rendszerre. Ráadásul a kisebb gazdaságok nem tudnak sokat költeni a talajtérképekre. Ezért segíteni kellene őket egy gyengébb felbontású diagnosztikai térképsorozat készítésével, amiről a főbb jellemzőket okosan felhasználva láthatják, hogy milyen adottságokkal kell számolniuk a termelés során. Ebben az Agrárminisztérium, az agrárfejlesztési stratégiák és a digitalizáció kulcsfontosságú szerepet tölt be. A tervek szerint a jövőben a talajvizsgálatok eredményeit egy standard adatlapon beküldve a vizsgáló laborba lehetővé válik, hogy az adatok földrajzi koordinátákkal együtt bekerüljenek egy országos talajadatbázisba. Az évente több 100 ezer, vagy akár millió talajvizsgálat eredménye és a hozzájuk tartozó szakértői vélemény így nem a fiókban végezné, hanem egy hatalmas és aktuális tudásbázist gyarapítana.

Ebből pedig a tudományos közeg olyan térképi adatbázisokat, indikátorrendszereket tud létrehozni, ami a gazdáknak és a szabályozó hatóságoknak is hasznos. A talajdiagnosztikát ebből sem lehet kihagyni, mert ha nem ismerjük a talaj összességét, akkor nem tudjuk, hogy egy érték az adott tartományon belül jó, rossz vagy éppen gyenge. Ezért az értékeket a klimatikus talajképződési adottságok által meghatározott eloszláshoz kell illeszteni – mondta Dr. Dobos Endre.

Miskolcról újra Nyugat-Magyarországra utaztunk, ahol Somogy megye déli részén, a Zselicben dolgozik a Westerheide Kft. növénytermesztési ágazatvezetője, Schuck Tibor.

Megbecsülik és megtartják a termőtalajt a Zselicben

A fő tevékenység itt a szántóföldi növénytermesztés, de kertészettel és állattenyésztéssel is foglalkoznak. A vetésforgójuk vegyes, átlagosan 10–12 kultúra alkotja. A klasszikus haszonnövények mellett nagy területen termesztenek durumbúzát, étkezési napraforgót és popcornnak való kukoricát, továbbá fontos növényük a szemes cirok is. A gazdálkodásuk lényeges része a vetőmag-előállítás: bíborhere, facélia és olajretek is kerül a talajokba. „A vezérlő elvünk az, hogy igyekszünk egyensúlyozni az extenzív és az intenzív gazdálkodás között, így a legjobban kihasználni a mozaikos vidék adta lehetőségeket. Erdő, szántó és gyep, majd ismét erdő, szántó és gyep váltakozik, amivel igyekszünk megőrizni a termőtalajt és a biodiverzitást a dombos vidéken” – mondta az óvári gazdász.

Mennyire kell odafigyelni a talajra a Zselicben?

Maga a talaj is limitáló tényező, mert az agyagbemosódásos erdőtalajaink löszön helyezkednek el, így savanyú a pH-juk, ami ellen védekezni kell. Másrészt pedig nincs egyetlen sík tábla sem az általunk művelt területeken, így sokszor érezzük azt, hogy kifolyik a lábunk alól a talaj. Komoly veszteségeket szenvedtünk el az egyre szélsőségesebb időjárási jelenségek miatt. A gyakori, intenzív, nagy esők olyan eróziós károkat okoztak, amelyek ellen tennünk kellett. Igyekszünk talajkímélő módon, csökkentett menetszámmal dolgozni. A nyáron lekerülő növények után egyből a tarlóba vetünk zöldtrágyanövényeket, amelyeket nem is dolgozunk le télire, mert ha termináljuk, lezúzzuk azokat, a gyökerek erősítette réteggel egyben tartjuk és megóvjuk a termőtalajt. A gyakorlat kísérleti fázisban van, idén harmadjára csináljuk. A művelés elve, hogy az el nem munkált terület nagyon jól megtartja a talajt, nem csúszik a domboldalról, ráadásul jól tartja a vizet. Tavasszal pedig tárcsázással, vagy szükség esetén egy késes lazítóval kiegészítve kezeljük a területet, és tudunk is bele vetni. Az Erdészeti Tudományos Intézettel közösen dolgozunk egy agrárerdészeti programban, amely során a nagyüzemi termelésbe beilleszthető mezővédő fásításokat hozunk létre. A fák és cserjék elhelyezésének célja, hogy lassítsák a víz lefolyását és csökkentsék a kimosódást a nagy, nyílt lejtősíkokon.

Hogyan végzitek el a talajelőkészítést?

Nálunk nagyon jól bevált a talajtakarás, a zöldtrágyanövények vetése, és nem csak a zöldítés miatt. Ha nyitva hagyjuk a talajunkat, távozik belőle a szén, ezért igyekszünk nagyon, hogy mindig legyen takarás a felszínen. Azzal, hogy nem no-till technológiával, hanem legalább egy talajműveléssel dolgozunk, a mezei pocok és a fuzárium sem okoz gondot. Arra fel kell készülni, hogy a gyomosodás erősebben jelentkezik, de mivel nem biogazdálkodásról van szó, ez a kihívás vegyszerekkel jól kezelhető. Ami itthon még nem annyira elterjedt, hogy a repcetarlót aratás után meghagyjuk és megvárjuk, hogy a növény a talajfelszínen kicsírázzon és utána végezzük el az első műveletet.

Milyen rossz talajművelési példákat kerüljenek el a gazdatársak?

A legfontosabb a föld megerőszakolásának elkerülése. Nem szabad húzni az ekét a sáros földben, türelmesnek kell lenni, nem jó a szezon és a munka gyors befejezését erőltetni a talajkárosítás árán. Nem a dátumokat kell követni a talajműveleteknél, hanem ki kell lépni a rutinból. Érdemes megfigyelni és mérlegelni a körülményeket, mert a talaj egy élő rendszer. Egy elhibázott, vagy nem jókor végrehajtott művelettel nagy károkat lehet okozni benne és így a gazdálkodásunkban is.

Hogyan történik az alaptrágya-kijuttatás a művelt területeken?

Az alaptrágyázást és a meszezést talajszkennelés alapján történő zónakialakítás szerint végezzük. Ez nálunk talajfizikai adatok felhasználásával történik meg. Mi a német Agricon cég magyar leányvállalatával dolgozunk együtt 2013 óta, velük kezdtük el a differenciált alaptrágyázási projektünket, amelynek most már a 2. körét csináljuk. Monoműtrágyákkal dolgozunk, MAP-ot, vagy kálisót juttatunk ki helyspecifikusan. A talajtérképek alapján a talajjavító anyagot, a meszet is differenciálni tudjuk a mérleges, ISOBUS-rendszeres szervestrágya-szóró gépünk használatával. Folyamatosan, töltögetéses jelleggel, mérleg szerint pótoljuk vissza a tápanyagokat műtrágya formájában. A technológiánk fontos része, hogy nem ősszel, hanem tavasszal juttatunk ki foszfort és kálit a területeinkre, ami a tavaszi friss műtrágyahatás miatt nagyon fontos. Eleinte a MAP, káli- és pétisó sorrendet tartottuk, amivel háromszor kellett lejárni a táblákat. Aztán váltottunk egy jobban kivitelezhető megoldásra: a tő mellé rakjuk a foszfort, és csak a kálisót és a nitrogént juttatjuk ki a repítőtárcsás műtrágyaszóróval. Így egy menetet spórolunk azzal, hogy a Väderstad Tempo vetőgép átvette a foszforkijuttatás feladatát, mert a tőszám mellett a műtrágyát is differenciáltan tudjuk kiadni.

Hogyan valósul meg nálatok a helyspecifikus gazdálkodás?

Amilyen elvárás van a mai kor színvonalához, és amit a gépek engednek, annak megfelelünk. Differenciált az alaptrágya kijuttatása, a vetés és a meszezés, valamint az Augmenta nitrogénszenzorának használatával a nitrogént is így adjuk ki. A témával kapcsolatban több szakmai tanácsot is meghallgatunk és meg is fogadunk, az adatokat pedig az AgroVIR rendszerben kezeljük. Mi is pályáztunk a mezőgazdaság digitális átállásához kapcsolódó precíziós fejlesztések támogatása című felhívásra, ha nyerünk, a következő lépcső egy Horsch permetező beszerzése lesz, amivel lehetőségünk lesz a növényvédelem differenciálására is.

Melyek az adatalapú gazdálkodás gyakorlati előnyei?

Az egész helyspecifikus, adatokra alapozott gazdálkodást egy egymásra épülő rendszerként kell kezelni, amiben mindennek a talaj az alapja. Annak az információit begyűjtve, elemezve és felhasználva a gazdálkodás adatai és a hozamtérkép segítségével nagyon jó következtetéseket lehet levonni a helyes megoldásokat illetően. Egyesével egyik sem nyújt olyan segítséget, mint a komplex szemléletű, adatalapú gazdálkodás. Az irodánk falán kiírtuk az alábbi mottót: „Megalapozott tervek, pontos kivitelezés, megfelelő kontroll.” Ez egészül ki a visszacsatolással, így alakul ki a rendszer a cégen belül, és így alkot egy teljes kört a technológiánk is.

Ezekkel a témákkal érkezünk a következő részben

Az Ezért kincs az agráradat sorozatunk decemberi részében az adatintegráció, a vállalatirányítási rendszerek és a döntés előkészítés fontosságáról kérdezzük meg a témában tapasztalt szakembereket.

Az összeállítást az AGRO NAPLÓ felkérésére Csurja Zsolt óvári precíziós mezőgazdasági szakmérnök készítette.

A Támogatási kérelem következő szakasza:
A „VP2 - 4.1.8 - 21 Mezőgazdaság digitális átálláshoz kapcsolódó precíziós
fejlesztések támogatása” támogatási kérelem beadási határideje: 2021.10.21–2021.11.19.

Sorozatunkban korábban:

A cikk szerzője: Csurja Zsolt

Címlapkép: Getty Images