Mit értünk hosszú használati időn? Legalább 5 évet, az utolsó vegetációs periódusban is teljes értékû használatot.
Mit értünk nagy takarmánytermő képességen? A XX. század 70-es éveiben, amikor modellezték a fontosabb szántóföldi kultúrfajok maximálisan elérhető hozamait (IKI felkérésre), a takarmánylucerna életteljesítményét jómagam 100–120 t/ha/5 év szárazanyag termésre becsültem. Hogy ezt a mennyiséget soha még meg sem közelítettük annak természetesen vannak ökológiai (talaj, víz, vegetációs periódus) okai is, de nem kevés az a terméskiesés sem, amivel a rossz technológiára a lucerna válaszol (területkiválasztás, hibák a telepítésnél, nem megfelelő tápanyagellátás, okszerû használat figyelmen kívül hagyása, szárazságtûrés félreértelmezése stb.). A részletekbe – terjedelmi okok miatt – nem belemenve hazánkban a genetikailag és ökológiailag maximális termés 50–60%-át el lehet érni. Ennek egyik feltétele a sikeres telepítés. A gyors kezdeti fejlődésû zárt állomány több későbbi agronómiai hibára is mérsékelt hozamcsökkenéssel válaszol, míg a vontatott kelésû, ritka, egyenlőtlenül fejlődő lucernásra később bármennyit is áldozunk még az átlagot sem fogja megközelíteni.
Szintén helykímélés okán nem kívánok foglalkozni a telepítés „örökzöld” témájával, a tiszta vagy takarónövényes (védőnövényes) kérdéssel, sem pedig a füves lucernával. Jóllehet vannak helyzetek és igények, ahol és amikor létjogosultak ezek a termesztési módok is, kategórikus tagadásuk botorság lenne.
Azonban azok a gazdálkodók, akik hosszú időn keresztül egyenletes, nagy fehérje koncentrációjú, sok termést szeretnének betakarítani, ők a lucernának megfelelő talajon, tisztán telepítsenek! Azt is előre kívánom bocsátani, hogy a jelenlegi fajták mindegyike kiváló termőképességû.
A sikeres telepítésnek tavaszi és nyár végi időben is vannak előnyei és hátrányai. Összegzésképpen elfogadott, hogy szárazmûvelésben (esetenkénti termésstabilizáló öntözéssel) a tavaszi telepítés célravezetőbb, a nyár végit pedig az intenzíven öntözött lucernást létesítők válasszák.
A telepítés munkafázisait az Agro Napló korábbi számaiban már részletesen elemeztem. Most ismétlésképpen csak felsorolom:
• gyommentes, jó mészállapotú, eke- és tárcsatalp betegségtől mentes talaj,
• a tervezett életteljesítménynek megfelelő PK tartalékoló, vagy annak nagyrészét képező alaptrágyázás,
• a forgatásos mélymûvelés minimum 4–5 hónappal előzze meg a vetést,
• a vetőágy feleljen meg a „kemény ágy puha takaró” elvének,
• tavasszal meg kell várni a vetőágy 6–8°C-ra történő felmelegedését (03.15–04.15.), nyár végén szeptember 1. dekádja az utolsó kockázatmentes vetésidő,
• csak ellenőrzött, fémzárolt vetőmag használható, amit házilag is ajánlott megvizsgálni (1. táblázat),
• tavasszal 1000–1100 cs/m2, nyár végén 1100–1250 cs/m2 vetőnorma ajánlott,
• a 2–3 cm mélységû vetés szigorú követelmény (2. táblázat),
• a vetést, különösen nagyobb parcellánál (EU szöveg, szokni kell!) a szegélyekkel kezdjük,
• a talajtól függően a vetést sima, vagy gyûrûshengerrel zárjuk (a hatás függ a vontatási sebességtől),
• a keléstől az első hármasan összetett levélig a „zöldkártevők” elleni védekezés fontos,
• az első hármasan összetett levél megjelenésétől a 6–8 cm-es növénymagasságig tartó időben kötelező az első posztemergens herbicid használat.
Tulajdonképpen magunk is le tudjuk mérni a telepítés sikerét, ha időt tudunk áldozni az állomány-vizsgálódásra.
A tőszám szerint sikeres a telepítés, ha tavaszi tiszta telepítésben van/megjelenik:
• vetés után a 15–18. napok között az állomány az első három lombleveles állapotban van,
• 1000 cs/m2 vetési norma esetén a 15–18 napok között a növényszám 600–700 db/m2,
• a kelés utáni 50. napon még van 500–600 növény m2-ként,
• a betelelés (november 10–20. között) előtt és 1., vagy 2. kaszálás után még van 400–500 db/m2 növény és hektáronként a sávos, foltos hiányhelyek nem érik el a 150–200 m2-et,
• a 40–50. napok között jelentős számú gyökérgümő van a gyökérszőrökön,
• a 40–50. napok között a földfeletti tömeg 20–22%-kal több, mint a gyökértömeg (tehát a sínylődő fiatal lucernás láttán senki ne nyugtassa magát azzal, hogy ez azért van, mert a „gyökérre nő”).
Prof. Dr. Késmárki István
