A GM-növények elterjedése a világban
A genetikailag módosított növények vetésterülete gyors ütemben növekszik a fejlett- és a fejlődő országokban egyaránt. 2005-ben közel 90 millió hektáron termesztettek génmódosított növényeket világviszonylatban. A vetésterület túlnyomó többsége az USA-ban mintegy 47,6 millió ha-on, Argentínában 16,2 millió hektáron, Kanadában 5,4 millió hektáron található. 2007-ben már összesen 114 millió hektáron található GM növény a világban, amelyek közül a legnagyobb vetésterületek a következők: USA: 58 millió hektár, Argentína 19 millió hektár, Brazília 15 millió hektár. A legelterjedtebb GM termények között található a szója, gyapot, kukorica és a repce. Ezek a transzgénikus növények a legnagyobb arányban gyomirtó szer toleranciát, rovarrezisztencia gént és a két gént egyaránt kódoló tulajdonságokat hordozzák. Az Európai Unióban 110 ezer hektáron termelnek GM növényeket. Hazánkban az érvényben lévő moratórium miatt továbbra sem termesztenek génmódosított növényeket (táblázat).
A transzgénikus növények generációi
A jelenleg termesztett elsőgenerációs genetikailag módosított növények a gazdálkodók egy-egy részproblémáját (abiotikus, biotikus rezisztencia) segítenek megoldani anélkül, hogy a növények ideális körülmények között elérhető hozamát (potenciális termőképesség) növelni szándékoztak volna. Több gén beépítésével több tulajdonságban módosított első generációs növények is létrehozhatók, amelyek egyszerre több növényvédelmi problémát orvosolhatnak. A több rezisztencia gént tartalmazó növények elterjedése várható a jövőben.
A második generációs transzgénikus növények (anyagcseréjükben módosított) terjedése egyelőre kisebb ütemû a világban mint az első generációs genetikailag módosított növényfajtáké. Ezek a növények speciális fogyasztói és élelmiszeripari igények kielégítését szolgálják.
Az etanol ipar stabil piaci hátteret biztosít a harmadik generációs transzgénikus növények elterjedéséhez, amelyek az ipar számára szolgáltatnak alapanyagot, mint például a jobb etanol kihozatallal rendelkező kukorica. A transzgénikus növények három generációjának további elterjedése elsősorban azokon a területeken várható, ahol valóban ígény van rá, hiszen jó a farmok jövedelemtermelő képessége továbbá ott ahol konvencionális növénynemesítési eljárásokkal nem valósítható meg a termésmennyiség növelése és a minőség javítása. A farmok jövedelmét tovább növelheti az elsőgenerációs transzgénikus növények azon előnye, hogy bevezetésükkel csökkenthető a herbicid és a peszticid használat, ezáltal a növényvédelmi költségek megtakaríthatók és a környezetvédelemben is hasznosnak tekinthetők.
A moratórium és a koegzisztencia problémája
Az Európai Unió 1998-ban hároméves moratóriumot hirdetett meg a GM fajták termesztésére. Ezt a védzárlatot 2007-ben meghosszabbították egészen addig míg a fogyasztók és a termelők kockázatát tisztázzák. Hazánk tagja a Biodiverzitás Egyezménynek, az úgynevezett Cartagena Jegyzőkönyvnek is. Rendelkezésre áll ezen a területen az 1998. évi XXVII. és az 2002. évi LXVII. törvényi szabályozások. Ezek a szigorú törvényi szabályozások azért szükségesek, mert a transzgénikus növényeknek sem a veszélyességét, sem a veszélytelenségét nem sikerült egyértelmûen bizonyítani. A GMO-felhasználásával járó hagyományostól eltérő termesztési gyakorlat, új technológia megvalósítása is. A GM fajták köztermesztésbe vételét követően Magyarország elveszítheti GMO-mentes státuszát, ezzel együtt jelentős EU-s exportpiacoktól eshetünk el. A GM növényfajták termesztésbe kerülése feltehetően sokkal több kockázattal járna, mint amennyi előny származna belőle a termelők és a fogyasztók számára.
Ezek a problémák mind a kutatókban, mind a termelőkben felvetődnek ezért a bevezetésükkel kapcsolatban nem sok változás történik hazánkban. A hagyományos fajtákat nemesítő kutatók védik az érdekeiket és a fajtájukat termesztő gazdálkodók érdekeit mert egy esetleges GM-növények bevezetésével ellehetetlenítenék őket. Úgy gondoljuk, hogy semmilyen kétség nem férhet a hagyományos módszereket használó növénynemesítők eddig elért eredményeihez. Tovább nő a nemesítésbe, termesztésbe vonható vadon élő és ősi fajok bevonásának jelentősége, megnő a hagyományos fajták és rokonfajok felkutatásának és megőrzésének szerepe (ex situ génmegőrző tevékenység), továbbá megmarad a konvencionális úton előállított rekombináns fajták jelentősége is (1. kép).
Az Európai Unióban 2003 július 23-án (2003/556/EC ajánlás) bevezetésre került a koegzisztencia-elv, amely a konvencionális, ökológiai és a GM növénytermelési rendszerek együttélését jelenti. A koegzisztencia törvény az EU-követelményekkel összhangban meg fogja határozni azokat a kereteket, amelyen belül mind a GM, mind a hagyományos és a biotermesztés teljesíteni tudja ezen technológiák egyidejû létezésének (koegzisztenciájának) kivitelezhetőségét. A koegzisztencia azonban többletköltséggel valósítható meg. Hazánkban az elaprózott birtokszerkezet és a kiváló magyar élelmiszer minőségének garantálása miatt nehezen valósítható meg. A hazai klasszikus nemesítés bőséges fajtakínálatot teremtett (2. kép).
A kutatók és a termelők továbbra sem adják fel a jól bevált hagyományos és biotermelés jelenlegi pozícióit. Feltételezzük, hogy mivel Magyarországon az emberek nem zárkóznak el a kukorica alapú bioetanol gyártástól ezért a harmadik generációs transzgénikus növények bevezetésében előrelépés várható. A klímaváltozás miatt szükség lesz szárazságtûrő gént hordozó kukoricára is. Feltételezhető, hogy a koegzisztencia megteremti az összhangot a hagyományos, az ökológiai és a génmódosított rendszerek között.
Pepó Pál–Erdei Éva–Szabó Béla
