Precíziós gyomirtás búzában

Az őszi búza gyomirtásának kérdéskörét nagy vita övezi a szakemberek körében. Hazánkban és külföldön is sokan vallják, hogy a búza vegyszeres gyomirtása helyett a termesztett növény gyomelnyomó képességét kellene növelni. Magam is régóta vallom, hogy az esetek nagy részében elhagyható lenne egy-egy búzatáblán, vagy táblarészen a vegyszeres gyomirtás.

A nagy tőszámmal elvetett, ún. „sûrû vetésû” kultúrák (kalászos gabonák, őszi káposztarepce stb.) termesztési technológiáiban a vegyszeres gyomirtás nem kötelezően elvégzendő technológiai munkafolyamat. A vetett növény állománysûrûsége, az állomány egyenletessége és jó kondíciója önmagában előnyt jelent a gyomnövényekkel szembeni versengésben. A gyakorlatban alkalmazható döntési modellek hiányában a hazai gyakorlat eddig nem használta ki ezeket az előnyöket. A precíziós gyomszabályozási módszerek fejlődésével azonban megnyílott a lehetőség a táblán belüli helyspecifikus kezelések tervezésére és végrehajtására.

Kísérletünket a Kaposvár melletti Zimány községben Farkas László agrármérnök családi gazdaságában állítottuk be ez év tavaszán. Mint, ahogy azt már a korábbi cikkben említettük, ebben a gazdaságban minden feltétel adott a precíziós növénytermesztés számos mûveletének elvégzésére.

A búza vetésekor már gondolni kell arra, hogy a következő év tavaszán precíziós gyomirtást fogunk végezni, ezért először a tábla szegélyét kell elvetni legalább olyan széles sávban, mint a permetezőgépünk munkaszélessége. A mi esetünkben ez 18 méter volt, a búzát mûvelő úttal vetettük. Ennek tavasszal van jelentősége, ugyanis a tábla szegélyét mindenképpen le kell kezelnünk. Ezt a véleményünket sokéves gyakorlati tapasztalattal támasztjuk alá, ugyanis a táblába betelepülő gyomok először a tábla szélén találhatók meg, majd később innen terjednek szét az egész területen.





Első feladatunk volt 2008 tavaszán a búzatáblák gyomfelvételezése a tervezett vegyszeres gyomirtás előtti napokban. Először a táblát GPS-szel körbejártuk és számítógépen előállítottuk a táblahatár képet, majd erre egy szoftver segítségével rávittük a gyomfelvételezési hálótervet, melynek rácsközei 71×71 méteresek voltak, így hektáronként 2 db. gyomfelvételezési mintateret jelöltünk ki. Ezt követően a GPS-t navigációs funkcióba helyezve felkerestük a mintatereket és elvégeztük a gyomfelvételezést. Az adatokat számítógépre vittük, majd tartalmilag áttekintettük és meghatároztuk azokat a fél hektáros cellákat, ahol a gyomok előfordulásának alacsony volta miatt nem szükséges a vegyszeres gyomirtást végrehajtani. Ezt követően kiértékeltük a gyomos cellák adatait, ennek alapján kiválasztottuk a legjobb hatást biztosító gyomirtó szereket, az azonos hatóanyagúak közül pedig a legolcsóbbat. Elkészítettük a kijuttatási tervet, amelyet feltöltöttünk a traktor fedélzeti számítógépére (1. ábra).

Ezen a 33,4 hektáros táblán csupán 15,6 hektáron végeztük el a vegyszeres gyomirtást, ami a terület 46,6%-át jelenti. A permetezőgép szórókerete szakaszolható volt, így pusztán az a keretszakasz permetezett, amely beleesett a kijuttatási terv sárga zónájába. A vezérlés automatikusan, mûholdról történt. Először körbepermeteztük a tábla szegélyét, majd a permetező gépet vontató traktor beállt az első mûvelőútra és mûholdvezérlés alapján hol bekapcsolva, hol pedig kikapcsolva haladt végig a táblán.

A kísérletnek helyet adó Farkas Kft-ben 340 hektár búzát kezeltünk le precíziós módszerrel, melynek eredményeként az összes búzaterület 54%-án nem kellett a gyomirtást elvégezni. A táblákat a tenyészidőszak során többször bejártuk és ellenőriztük döntésünk helyességét.

A táblák a részleges gyomirtás ellenére gyommentesek maradtak (2. ábra) és a búza termésátlaga is 7,4 tonna körül stabilizálódott az átlagosan 19 aranykoronás területen.

A búza precíziós gyomirtása során számos, érdekes és újszerû eredményeket kaptunk. Megvizsgáltuk pl. azt, hogy a betakarítás után, a tarlón hogyan alakul a gyomosodás a tavasszal nem gyomirtott területeken. Elvégeztük a matematikai statisztikai vizsgálatokat is és megállapítottuk, hogy nincs összefüggés ugyanazon mintaterületek tavaszi és nyári (tarló) gyomnövényzete között. Tehát a vegyszeres gyomirtás helyspecifikus elhagyása nem hozott semmiféle negatív irányú változást a tarló gyomflórájában.

Összefoglalva az őszi búzában végrehajtott első üzemi méretû precíziós kezelések jelentős megtakarítást eredményeztek és jó alapot szolgáltatnak a módszer továbbfejlesztésére. Különösen az algoritmus szigorú feltételeinek oldása szükséges, amelyek további gazdasági előnyökkel járhatnak.

Precíziós módszerrel történő gyomirtás gabonatarlón

Köztudott a gazdálkodók körében, hogy a gabonatarló fontos helyszíne lehet az évelő gyomok elleni küzdelemnek. A gabonatarlón nincs kultúrnövény, így a széles hatásspektrumú, ún. totális gyomirtó szereket is be lehet vetni a főként évelő, agresszív gyomok irtására. Kísérletünket a már jól ismert Farkas Kft-ben állítottuk be (Somogy megye, Zimány község) olyan gabonatarlón, amelyen közepes mértékû volt a fenyércirok (Sorghum halepense) jelenléte.

A fenyércirok tarackos, agresszív gyomnövény, melynek táblán belüli elterjedése semmiféle szabályosságot nem mutat. Míg más évelő gyomok általában kör alakú foltokat képeznek, így GPS-szel való megjelölésük könnyebb (pl. a mezei acat), addig fenyércirok szabálytalan elrendezésben fordul elő a mezőgazdasági területeken (3. ábra), emiatt nagyon nehéz térinformatikai eszközökkel felmérni a táblán belüli előfordulását.

A Farkas Kft-ben kialakult fejlesztő team egyik tagja – Borsiczky István agrármérnök – előállt egy szerkezettel, amely a „zöld szenzor” nevet viseli, de hívják „gyomvadásznak” (angol neve: Weed Seeker), vagy „pont permetező”-nek (4. ábra).

A Weed Seeker szerkezet infravörös fénysugárral világítja meg a talajt, kb. 50 cm magasságból. Az eszközben lévő optikai rendszer elemzi a visszavert fény hullámhosszát. A klorofilt tartalmazó növények által visszavert fény hullámhossza aktiválja a permetezőfúvókát elzáró mágnes-szelepet, mely nyit és lepermetezi az alatta levő növényt. A „gyomvadász” szenzor és vele összeépített permetező berendezés tehát csak akkor permetez, ha menet közben érzékeli az alatta lévő zöld növényt. Nagyon leegyszerûsítve a kérdést, tarlón tekintsünk minden zöld növényt gyomnövénynek.

A „gyomvadász” eszköz használata során előadódik egy fontos probléma, mégpedig az, hogy előre nem ismerjük a permetlé-felhasználás mennyiségét. Azért, hogy ne legyen gondunk az előre bekevert permetlé megmaradó részével, melynek megsemmisítése gazdaságtalan és környezetvédelmi szempontból aggályos lehet, ki kellett dolgozni egy injektoros permetlé-előállítási módszert.

Az injektoros permetlé előállító rendszer áll egy 1000 literes víztartályból és egy injektorból, melyen be lehet állítani a permetlé %-os koncentrációját. A szivattyú által szállított tiszta víz mozgási energiája mûködteti az adagoló berendezést, mely a gyomirtó szert tartalmazó kereskedelmi göngyölegből szívja ki és adagolja a térfogatarányos koncentrátumot. Ehhez a traktoron minimális házi átalakítást kell végezni (5. ábra).

Az átalakított rendszer a következő tagokból áll:

1. Permetlé tartály (csak tiszta vízzel használjuk)

2. Vegyszer tartály (gyári, vagy kereskedelmi göngyölegben)

3. Vegyszeradagoló berendezés (térfogat arányos)

4. Permetlé vezeték (itt történik a vegyszer bekeverés)

5. Weed Seeker intelligens permetező fúvókák.

A mûszaki fejlesztés eredményeként a gabonatarlón 30–40%-os megtakarítást értünk el, tökéletes gyomirtó hatás mellett. Ugyanakkor a tábla kezelése után nem maradt meg bekevert permetlé.

A „gyomvadász” eszközt más területeken is kipróbáltuk és minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy számos gyomproblémára megoldást fog nyújtani. Használható pl. a kukoricában és a napraforgóban preemergens gyomirtásokat követően a megmaradt évelő és más gyomok ellen, „levél alá” történő permetezéssel. Ezzel egészen más megvilágításba kerül a méltatlanul csökkenő részarányú preemergens kezelési mód a kapás kultúrákban.

Dr. Reisinger Péter