Növekedést mutatnak az EU sertésárai
Március első felében a légkör pozitív lett a piaci résztvevők között, ahogy az árfolyamok növekednek néhány országban. Általában kis mennyiségű vágásra érett sertésre van elfogadható kereslet.
Oroszország még mindig nem export célpont, de az eladások Ázsia felé nagyon jól mennek. Mérsékelt áremelkedés figyelhető meg Németországban, Belgiumban és Hollandiában. Az Egyesült Királyságban szintén emelkedtek az árak, mintegy 5,3 centtel. Az árak Spanyolországban, Dániában, Ausztriában és Írországban változatlanok maradtak. Franciaország kismértékű árcsökkenésről számolt be. Nagy reményt fűznek a Spanyol Mezőgazdasági Minisztérium és az Orosz Állategészségügyi Szolgálat találkozójához a spanyol képviselők, amit március 14-én tartanak. Az AgE szerint, az EU és Oroszország közötti sertéskereskedelem újraindításában csak azok az országok vehetnek majd részt, amelyek legtávolabb voltak az afrikai sertéspestis megjelenési helyeitől, mint például Belgium, Hollandia, Spanyolország, Olaszország és Dánia. Oroszország szemszögéből nézve Németország jelenti a legnagyobb kockázatot. Teljes körű megkönnyebbülést jelentettek Lengyelországból. A régióban körülhatároltak egy úgynevezett lengyel pufferzónát – 400.000 darab sertéssel –, hogy megakadályozzák az afrikai sertéspestis terjedését. Ezeket az állatokat az elmúlt 3 hétben nem lehetett eladni. Az állami támogatások, mint például a felvásárlás és magántárolás, amelynek felét az EU fizeti, Lengyelországban előkészítés alatt vannak.
A német piac alakulása
A pozitív légkör, ami múlt héten kezdődött, tovább folytatódik. Csak kis mennyiségű élő sertést kínálnak a hazai piacon. A tenyésztők nem siettetik az állataik levágását a jelenlegi árak miatt. A földek művelése a tavaszi szezonnak megfelelő ütemben halad. A legutóbbi szakvélemények szerint az árak további növekedése várható.
Forrás: ThePigSite News Desk, 2014.03.12.
Tovább estek a baromfitakarmányok árai az Egyesült Királyságban
Míg a keveréktakarmányok árai jóval a tavalyi csúcs alatt vannak, kijózanító megjegyezni, hogy 87, 76 és 97%-kal magasabbak a szarvasmarha-, sertés- és baromfitakarmányok árai, mint 2006 elején, írja Jackie Linden.
Az utolsó negyedév adatai szerint – 2013. október–december – a szarvasmarha-takarmányok tonnánkénti átlagára 238 font (1 font kb. 375 Ft), míg a sertéstakarmányok átlagára 260 font és a baromfitakarmányok átlagos költsége 274 font volt, a Környezetvédelmi, Élelmiszerügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium statisztikái alapján (Defra).
A csúcspontot az árak minden állatfaj esetében 2013 első felében érték el; baromfitakarmány esetében a csúcs 311 font volt tonnánként, a sertéstakarmánynál 291 font és a szarvasmarhatáp esetében 253 font volt tonnánként.
Forrás: ThePoultrySite, 2014.03.10.
Jackie Linden - Senior Editor
Az ukrán húsipar normális rendben működik
Ukrajna – az MHP-Ukrajna – piacvezető húsfeldolgozó cége kijevi központtal igazgatósága szerint a vállalat országszerte a megszokott rendben működik.
Március 6-án az MHP igazgatósága összeült, hogy megtárgyalják a jelenlegi helyzetet Ukrajnában és annak hatásait a cég működésére, egyéb tevékenységeire és létesítményeire.
A kihívást jelentő politikai helyzet ellenére, a cég igazgatása szeretné biztosítani a partnereket, befektetési társaságokat, és más érdekelteket arról, hogy minden termelő létesítmény rend szerint működik, akárhol is helyezkedik el.
A krími nehéz helyzetet elemezve – ahol négy MHP létesítmény helyezkedik el, húsfeldolgozó üzem, baromfi-, szarvasmarha- és sertésfarm, valamint egy gyümölcsfeldolgozó –, azt mondják, nincsenek nehézségek vagy zavarok a működésben.
Összességében az MHP működését és pénzügyeit tekintve a cég stratégiája, tervei és költségvetése szerint működik.
Forrás: ThePoultrySite News Desk, 2014.03.12.
Fordította: Dr. Gergácz Zoltán
Csoportos kocatartás: gyakorlati szempontok
Információval szeretnénk ellátni a tenyésztőket és a tanácsadóikat, hogy hajtsák végre a csoportos tartásra való áttérést, mondta Lee J. Johnston és Yuzhi Li a Nyugati Középső Kutató- és Tanácsadó Központból a Minnesotai Egyetemen. Értik ezalatt a szükséges alapterület kiszámítását, az etető rendszereket, a kocák kezelését a dinamikus csoportokban és a tenyésztési ismereteket.
A társadalom bizonyos rétegei aggódnak a vemhes kocák jóléte miatt az egyedi állásokban. Ezek az emberek „megkérték” az élelmiszerellátó láncot, hogy állítsák meg azon sertések vásárlását, amelyek egyéni vemhességi állásokból kerülnek ki. A vége az lett, hogy a sertéstenyésztőket arra bátorították, hogy hagyják abba az egyéni állásokban való tartást és térjenek át a vemhes kocák csoportos tartására. Lehet vitatkozni a mögöttes motivációkról, vagy a határozat érdemeiről, de a lényeg az, hogy a piac a sertéstenyésztőket a csoportos tartás felé szorítja. Hogyan tudják a tenyésztők ezt a nagy változást a lehető legzökkenőmentesebben végrehajtani?
Ennek a Blueprint cikksorozatnak az a lényege, hogy ellássák a termelőket és tanácsadóikat ötletekkel és megoldásokkal, ami segíthet az átállásban. Amikor felmerül a közös tartásra való áttérés, a tenyésztők első kérdése: El tudjuk végezni a változtatásokat anélkül, hogy negatívan befolyásolnánk a kocák teljesítményét és növelnénk az előállítás költségeit? Ezt a kérdést nagyon nehéz megválaszolni. Nagyon széles kilátással kell tekinteni a témára, a tudományos tanulmányok értékelése és az anekdotikus beszámolók arra utalnak, hogy nincsenek egyértelműen megismételhető előnyei vagy hátrányai egyik tartásmódnak sem. Nincs sablon a csoportos elhelyezési rendszerre! Az egyedi rendszerekkel ellentétben, amelyek megbízható sablonra épültek és mindenki számára világosak voltak az iparágban, a csoportos tartásra nincs séma.
Sok tényező befolyásolja a közös tartás sikerességét, mint például a ketreckonfiguráció, a padló típusa, az etetőrendszer, a takarmányozási program, a csoportosítási stratégia és az időzítés, a kocaforgó, a tenyésztési programok, a genetika és egyéb tényezők. Következésképpen, nehéz pontosan megjósolni bármely csoporttartás sikerességét. Vannak példák átalakításra, amelyekből kész katasztrófa lett és ugyanúgy vannak nagyon sikeresek is. A kulcsfontosságú tényezőkre fókuszálva optimalizálhatjuk a rendszer sikerét.
A sikeres átalakítás fő tényezőit egy újdonsült tanulmányban jelenítették meg a Minnesotai Egyetemen, amelyet Dr. Brian Buhr végzett. Felülvizsgálták a szakirodalmat és interjúkat készítettek a sertéstartó szakemberekkel, akiknek van tapasztalatuk csoportos tartással. A tanulmány rávilágított négy kritikus pontra, ami gondos megfontolást igényel, még bármilyen változtatás előtt.
Alapterület felosztása
A pontos alapterület felosztás fontos a kocák reproduktív teljesítményének optimalizálásában és a welfare biztosításában. Számos tényező, mint például a kocák mérete és kora, az etető, a csoport mérete és az évszak befolyásolja legjobban a megfelelő alapterület felosztását. Ellenőrzött vizsgálatok segítségével, megfelelő számú kocával meghatározni a megfelelő alapterületet nagyon nehéz és költséges ahhoz, hogy kereskedelmi környezetben végezzék el őket. A tér, amelyet a sztenderd vemhes istálló és a fél folyosó elfoglalt körülbelül 16 négyzetláb (1,49 m²). Azonban a legtöbb tanulmány azt mondja, hogy ennyi hely nem elég a csoportos tartáshoz. A növekvő tér csökkenti a kocák közötti agressziót és az ebből származó sérüléseket, valamint növeli az ellési arányt – és kis hatással van az alom méretére is. Nyilvánvalóan a növekvő alapterület növelni fogja az építési költségeket is, ezért a tenyésztők nem akarnak majd több teret biztosítani az állatoknak, mint amennyi feltétlenül szükséges. A csoportos tartásra való áttérésnél az alapterületet legalább 10–20%-kal növelni kell. Ez azt jelenti, hogy a kocánkénti alapterületnek növekednie kell 16 négyzetlábról (1,49 m²) minimum 18-19 (1,67–1,77 m²) négyzetlábra. A csoport mérete befolyásolja a megfelelő alapterület-eloszlást. Ha kicsi a csoport (pl. 10-nél kevesebb koca), a terület mérete 10%-kal kellene, hogy növekedjen, mert kevesebb teljesen üres terület lesz elérhető a ketrecben. A szabad területet úgy definiálhatjuk, mint egy olyan területet, amelyet a koca fizikálisan nem foglal el a testével. Ha a csoport nagy (pl. 40-nél több állat), a területet csökkenteni kell 10%-kal, mert több szabad, kihasználatlan terület elérhető.
A kocák kondíciójától függő takarmányozási ellenőrző rendszer
Az egyik legnagyobb bírálata a vemhes kocák csoportos tartásának az, hogy nehéz folyamatosan ellenőrizni a kocák kondícióját és súlygyarapodását. Mivel a domináns kocák többet fogyasztanak a közös takarmányból, ezért kevesebb marad a félénkebb állatoknak. A végeredmény egyenetlen kondíció (szétnövés) és súlygyarapodás. Ez a probléma volt a fő oka annak, hogy évekkel ezelőtt a kocákat elkülönítették egymástól. Most, hogy vissza kell alakítani a közös tartást, a kihívás újra megjelenik.
Az etető rendszer és annak kezelése döntő szerepet játszik a kocák közötti eltérés ellenőrzésében. Az etető rendszerek lehetnek általánosan kategorizáltak, mint nem kompetitív, vagy kompetitív. A nem kompetitív rendszerek elektromos etetőt tartalmaznak (ESF) vagy szabad elérésű állást. A kompetitívek padlóetetést, részleges etetőállásokat és lassan adagoló (csepegtető) takarmányrendszereket tartalmaznak. Az elsődleges jellemvonásai a nem kompetitív etetőnek az, hogy a kocák védve vannak egymástól, míg elfogyasztják a napi takarmányadagjukat. Ezzel ellentétben a kompetitív rendszer nem nyújt védelmet a kocáknak napi adagjuk elfogyasztása során.
A kompetitív rendszernél a domináns koca ellökheti a másikat és megeheti az ő napi adagját is. Mivel a kocákat korlátozottan takarmányozzák a vemhességi időszakban, ez majdnem mindig versengéshez és agresszióhoz vezetne az etetés ideje alatt. A nem kompetitív rendszernél azonban ez a versengés és agresszió ellenőrzött és a minimumon tartható. A nem kompetitív rendszernek magasabb felszerelési költségei vannak. Az ESF-rendszerek számítógép által ellenőrzik a takarmány szállítását az egyedileg azonosított kocának a védett etetőben. Minden koca elektronikus azonosítóval van ellátva, amelyet az etető leolvas, így az igényeinek megfelelően lehet etetni. Az etetőállomás meglehetősen kompakt és minimális helyet igényel. A szabadon elérhető etetőállások biztosítják a kocáknak a napi takarmány zaklatás nélküli elfogyasztását, de nagyobb helyet igényel. Eltérő mennyiségű takarmány etetése során nehezebb ezt szabadon elérhető etetőkkel biztosítani, ugyanis, ha a takarmány „leesett”, bármelyik koca beléphet a rendelkezésre álló helyre és megeheti azt. Az ESF- és a szabadon elérhető rendszernél is meg kell tanulnia a kocáknak, hogyan működik az etető vagy az állás. A kompetitív rendszer sokkal kevesebb felszerelést, beruházást igényel, de nagyon kicsi védelmet biztosít a kocáknak az etetés során.
A dinamikus koca csoportok menedzselése
Ahhoz, hogy a kompetitív etetőrendszerek hatékonyan működjenek, arra van szükség, hogy megfelelően csoportosítsák az állatokat életkor és testsúly szerint. Ez segít kontrollálni a „főnök koca” negatív hatásait. Két fő megközelítés van a kocaforgónak a csoportos tartási rendszerben: dinamikus csoportban vagy statikus csoportban való tartás. A dinamikus csoportoknál több tenyészcsoport van együtt, egyszerre. Ha egy vemhességi csoport ellik, egy új nemrég vemhesített csoport kerül a helyére. Ez a megoldás rugalmas és hatékonyan használja ki a teret. Azonban a kocák így folyamatos agressziónak vannak kitéve a vemhesség ideje alatt, akárhányszor egy új csoport kerül be. Ezzel szemben a statikus csoport esetében mindössze egy tenyészcsoport van egy ketrecben. Itt az állatokat csak egyszer csoportosítják és így az agresszió csak a vemhesség elején jelentkezhet. Ha egy kocát elvisznek, valamilyen oknál fogva nem kerül másik a helyére. Tehát a szabad tér hatékonysága csökkenhet az ilyen csoportok esetében. Mindkét esetben az egymással nem szimpatizáló egyedeknek kell vegyülniük egymással. Ez a keveredés küzdelmet okozhat, ami elengedhetetlen a rangsor kialakításáért. Mivel a harcnak hátrányos hatásai lehetnek a koca teljesítményére és jólétére, a megfelelő irányítása a csoportosításnak fontos szerepet játszik a csoportos tartás sikerét tekintve. A vemhes kocákban az embriók úsznak a méhen belül körülbelül a vemhesség első 18 napjában. Ezután az embriók megtapadnak a méhfalra (implantáció), erősebbé válnak és jobban ellenállnak a stresszhatásoknak. A kocák csoportosítása egy stresszforrás. Ideális esetben az állatok vegyítése csak az embrió méhfalra való tapadása után történik. Ha lehetséges, ne keveredjenek legalább 30 napig a vemhesítés után, amíg a vemhesség biztos nem lesz. Az implantáció után történő csoportosítás javíthatja az ellési paramétereket.
Gondozói ismeretek
A gondozók jártassága, tapasztalatai mindig fontos szerepet játszottak a kocafarmokon, ahol egyéni tartást alkalmaztak. Ezek az állattenyésztési készségek mindig fontosak a csoportos tartásnál is, de ezen készségek némileg eltérőek. A gondozóknak „állatorientált” megoldásokat kell alkalmaznia a kocák csoportos elhelyezése esetében. A dolgozóknak meg kell érteniük a normális kocaviselkedést azért, hogy meg tudják különböztetni az abnormálistól. Ha egyszer ezt teljesítették, a dolgozóknak tudniuk kell az abnormális viselkedés okát, hogy a megfelelő beavatkozást elvégezhessék.
Egy sikeres „koca farmer”-nek nyitottnak kell lennie a csoportos tartásra és hajlandónak lenni új ismeretek elsajátítására vagy a régiek újratanulására. Lassan, tudatosan és csendesen kell mozogniuk, hogy növeljék a bizalmat a koca és a gondozója között. Ez a bizalom könnyebbé teszi a munkát az állatok körül. A kutatás kimutatta, hogy a bizalom növelheti a kocák reproduktív teljesítményét is. Amikor a kocák bíznak a gondozójukban, a feladatok elvégzése könnyebb, mint például a vemhességi diagnózis, mert az állatok engedik a dolgozóknak, hogy közel vigyék hozzájuk az ultrahang-készüléket. A normális viselkedés ismerete segíthet a gondozóknak, hogy hatékonyabban hajtsák végre feladataikat, kevesebb stresszt okozva ezzel az állatnak és maguknak. Például az állásos rendszerben beolthatják az állatokat, amikor csak idejük van rá, mert a kocák mindig ugyanott vannak és könnyen elérhetők. Azonban a csoportos tartás esetében a vakcinázás úgy működhet a legjobban, ha a reggeli etetés alatt végzik el. Ilyenkor ugyanis az állatok az evésre koncentrálnak és csak nagyon kis figyelmet fordítanak az emberre vagy az injekcióra való reagálásra. Hasonlóképpen a kocák testhőmérsékletének ellenőrzése akkor hatékonyabb, mikor az állatok csoportban vannak és pihennek. Ez idő alatt a lázas koca valószínűleg aktívabb és fel fog állni, és így könnyű azonosítani. A National Pork Board és még néhány egyetem nemrég kiadott pár adatlapot, melynek segítségével a dolgozók hatékonyabban kezelhetik az egyedi és csoportos tartásban lévő kocákat. Az útmutató, ami a „séta az istállóban” nevet kapta, mind a hat vemhességi rendszert magában foglalja. Minden kocának értékelni kell a kondícióját, az egészségét, a viselkedését és a hozzáállását. A munkásoknak meg kell bizonyosodniuk arról, hogy a felszerelés – etető, állás, kapu, padló, itató stb. – minden részen megfelelően működik-e és nem sérti-e meg az állatokat. Az istálló levegőjének minőségét és a trágyatároló rendszer kapacitását is meg kellene figyelniük a gondozóknak és korrigálni, ha szükséges.
Összegzés:
Nincs tökéletes tartási rendszer a kocák számára. Mindegyiknek vannak erősségei és gyenge pontjai, a koca termelékenységét, jólétét, nyereségességét és a társadalmi elfogadottságát tekintve. A kocaistállók vezetőinek és a gondozók küldetése az, hogy megtalálják az optimális rendszert, amiben dolgozhatnak. A létesítmények megfelelő megtervezése fontos kezdés, de nem garantál sikeres működést. A hatékony gondozó személyzet elengedhetetlen ahhoz, hogy a létesítmények megfelelően működjenek és biztosítsák a kocák kényelmét és produktivitását.
Forrás: ThePigSite, Wednesday, 2014.02.05.
This article was originally published in ‚National Hog Farmer' in 2013.
Fordította: Dr. Gergácz Zoltán
