Fogyasztás

A Sodiaal (2013) számításai szerint a tej és tejtermékek kereslete – elsősorban a népességnövekedés hatására – a termelést meghaladó mértékben emelkedik az elkövetkező évtizedekben, és a 'kínálati deficit' tejegyenértékben kifejezve 65 millió tonnára nőhet 2030-ig. Ázsia és azon belül elsősorban Kína keresletének dinamikus növekedésével hosszabb távon is számolni lehet, amit elsősorban a születések nagy száma, a fogyasztói jövedelmek növekedése, az étkezési szokások változása, a kiskereskedelem modernizációja, a városiasodás, valamint az iskolatej-programok terjedése indokol. A kínai kereslet intenzív növekedésével a helyi termelés – a regionális éghajlati viszonyok, a gazdálkodási gyakorlat, a mezőgazdasági területek fogyatkozása vagy a hitelhez való hozzájutás korlátai miatt – nem képes lépést tartani. A legnagyobb növekedés a tejpor, a tejsavó és a csecsemőtápszer keresletében várható. Az Euromonitor (2013) előrejelzése szerint Kína csecsemőtápszer igénye 2017-ig értékben kifejezve megkétszereződik. A GIRA a 2012–2016 közötti időszakra Kína tejsavótermékek iránti keresletében évi 14 százalékos növekedésre számít.

Kereskedelem

Az OECD és a FAO (2013) előrejelzése szerint 2013–2022 között a tejtermékek nemzetközi kereskedelme átlagosan évi 1,6–2,1 százalékkal emelkedhet. A kereskedelem bővüléséből elsősorban az USA, az EU, Új-Zéland, Ausztrália és Argentína profitál. A folyadéktej és a friss tejtermékek még viszonylag kis volumenű külkereskedelmének további dinamikus növekedésével is számolni lehet, döntően Ausztráliából Délkelet-Ázsia és Európából Kína irányába. Az Európai Bizottság (2013) 2013–2023 közötti évekre szóló előrejelzése szerint a tejtermékek nemzetközi keresletének növekedési üteme valamivel lassúbb lesz, mint a megelőző tíz évben, így 2023-ra a sajt importja 850 ezer tonnával, a sovány tejporé 650 ezer tonnával, a teljes tejporé 600 ezer tonnával, a vajé pedig 250 ezer tonnával nőhet.

Tejtermelés

Az OECD és a FAO (2013) várakozásai szerint a világ tejtermelése 2022-re 168 millió tonnával nő a 2010–2012-es évek átlagához képest. A növekedés közel háromnegyede a fejlődő országokban realizálódik, közülük India egyedül 29 százalékos részesedést mondhat magáénak. A termelés növekedésének évi 1,8 százalék körüli üteme elmarad az utóbbi tíz év átlagában megfigyelt 2,3 százaléktól, ami a felhasználható víz és a rendelkezésre álló takarmánytermő területek szűkösségével magyarázható a fejlődő régiókban. Az EU tejtermelése – a csak szerény mértékben növekvő belső fogyasztás és a viszonylag magas termelési költségek miatt – éves átlagban mindössze 0,3 százalékkal nőhet 2013–2022 között. A szakértők 2015-ben 0,8 százalékos, 2016-ban 0,7 százalékos, azt követően pedig évi 0,3 százalékos növekedést vetítenek előre. Az IFCN (2013) szerint a 2020-ig mintegy 7,5 milliárd tonnára becsült közösségi többlettermelés döntő része az EU meghatározó tejtermelő térségeiből származik majd, ezek Írország, valamint a Dániától Északnyugat-Franciaországig húzódó észak-európai tengerparti sáv.

A GIRA (2012) előrejelzése alapján a világ tejtermelése 2011–2016 között átlagosan évi 2,6 százalékkal, 624 millió tonnára emelkedhet. A tejelő állatállomány ugyanezen időszakban évi 1,8 százalékkal, 194 millió egyedre nő. A legnagyobb növekedést elsősorban Indiában (+30,5 millió tonna), Kínában (14,5 millió tonna), az USA-ban (8,3 millió tonna) és az EU-ban (+5,5 millió tonna), másodsorban Brazíliában (+3,3 millió tonna), Argentínában (+2,7 millió tonna) és Új-Zélandon (+2,1 millió tonna) várják. Ugyanakkor, míg a kínai és indiai termelésnövekedést főleg a belső piac szívja fel, addig az EU és az USA esetében e bővülés az exportot növeli. Csak Japánban számolnak a termelés csökkenésével. A tejtermelő gazdaságok száma a hatékonyság növekedésével párhuzamosan általában tovább csökken, ez különösen igaz az EU-ra. Kivételt képez e tekintetben Új-Zéland, Indonézia és Szaúd-Arábia, ahol tovább nőhet az új gazdaságok száma. Az EU-ban tovább folytatódik a tejtermelés atlanti régióba való áthelyeződése, az intenzív termelésű régiókból az alacsonyabb költségekkel termelő, legeltetésre alapozott régiók irányába.
Az EU-27 termelése 2011–2016 között 6,8 millió tonnával nőhet, ebből hét tagállamé 7,7 millió tonnával, vagyis egyes tagállamokban kismértékben csökken a termelés.

A Rabobank (2013) elemzői szerint az EU tejtermelése 7-8 százalékkal, hozzávetőleg 9 millió tonnával nőhet 2015–2020 között. A kvóta megszüntetése utáni években a termelés bővülése felgyorsulhat, az állomány progresszív csökkenésével és a hozamok növekedésével párhuzamosan. A felvásárlás a termelésnél előreláthatóan nagyobb ütemben fog nőni, amit a gazdaságok saját felhasználásának csökkenése indokol. Ugyanakkor az EU termelésének robbanásszerű növekedése nem várható a kvóták megszüntetése után, mivel a termelési költségek a közösségen belül még mindig meghaladják a versenytárs exportőrökét, valamint a termelés növekedését egyéb tényezők, elsősorban területi és tőkekorlátok is visszafogják. A termelés előreláthatóan a kevésbé hatékony déli és keleti térségekből az északi és nyugati régiók (elsősorban Dánia, Franciaország nyugati része, az Egyesült Királyság, Írország, Hollandia és Németország északi része) irányába tolódik el. A liberalizáció iránti ellenérzés Franciaországban a legerősebb, ahol a kormányzat továbbra is támogatni kívánja a kevésbé versenyképes termelőket. Ezzel szemben az északi tagországok, Dánia és Hollandia, szövetkezeti óriásaik (Arla és Friesland Campina) révén már korábban felzárkóztatták exportjukat. Németország a kvóta idején is ösztönözte a termelés konszolidációját. Írország ugyanakkor ugrásra készen várja a kvóta megszűnését, a termelés bővítésének lehetőségét.

Az Európai Bizottság (2013) középtávú, 2023-ig szóló projekciói szerint a közösségi tejfelvásárlás 2015 után tovább nő, de a korábbi két évnél lassúbb ütemben; a felvásárlás 2023-ban elérheti a 150 millió tonnát, ami a 2012. évinél 9,6 millió tonnával több. A növekedés nagy része az EU-15-ből származik majd, az EU-12 felvásárlása mindössze 1,2 millió tonnával nőhet. A gazdaságban felhasználásra kerülő tej mennyisége a korábbi évtizedet meghaladó mértékben csökkenhet, valamint a közvetlen értékesítés és takarmányozási célú felhasználás is mérséklődik. Mindezek hatására a felvásárlási arány az EU átlagát tekintve 2023-ban elérheti a 93 százalékot. A hozam növekedése szintén dinamikusabb lesz a korábbi évekénél; éves átlagban 2,7 százalék. Ez főképp annak köszönhető, hogy az alacsonyabb hozamú országok (Románia, Bulgária) a termelés egyre kisebb részét képviselik, illetve a termelés koncentrációjával a hozamok növekedése az EU-15-ben is gyorsul. A tejelő állomány csökkenése a jelenlegi alacsony szintről a vizsgált időszak végére az EU átlagát tekintve elérheti az évi -1,9 százalékot.

Az Európai Bizottság (2013) előrejelzése az ESIM-modell segítségével a kvóta kivezetésének tejfelvásárlásra gyakorolt hatását is elemzi. E modell a tagországok versenyképességét a tejtermelés nettó haszna, valamint a kvóta emelésének időszakában (2007–2012) a felvásárlási árak változásaira adott termelési reakciók figyelembe vételével vizsgálja. Az eredmények szerint 16 tagállamban a felvásárlási ár szükséges volt a termelési szint fenntartásához, így a kvóta eltörlése sem növelte volna a termelési volument. Versenyképességi tartalékot 11 tagállam esetében – ebből 9 az EU-15-be tartozott – lehetett kimutatni, amelyek közül három tagország, Írország, Hollandia és Németország bizonyult a legversenyképesebbnek.

A vizsgálat egyéb tényezőket is figyelembe vett, mint a beruházások és technológiai fejlesztések (Dánia, Írország és az Egyesült Királyság esetében a legmarkánsabb), vagy a környezeti megkötések (Hollandia és Írország esetében meghatározó). Emellett az ár, valamint a nettó haszon alakulásától viszonylag független trendek is kirajzolódtak, amelyek az ágazatban bekövetkezett strukturális változásokkal magyarázhatók. A felvásárlás alakulása tekintetében Bulgária, Románia, Horvátország, Magyarország, Görögország, Szlovákia, Svédország, Finnország, Csehország, Litvánia és Málta esetében negatív, míg például Lengyelország és Észtország esetében pozitív trend volt kimutatható.

Az eredmények alapján 2012–2023 között leginkább Írországban, Németországban és Hollandiában nőhet a felvásárlás, míg a legnagyobb visszaesés Horvátország és Magyarország (-8 százalék) esetében várható. Ugyanakkor a Bizottság véleménye szerint a modell sok esetben túl optimista vagy éppen túl pesszimista. Spanyolország és Portugália esetében például a szakértők a termelői és feldolgozói struktúrák miatt a termelés visszaesését valószínűsítik. A franciaországi növekedés is túlzásnak tűnik annak tükrében, hogy számos feldolgozó a tejpor előállítása helyett a nagyobb hozzáadott értékű termékek előállítását tervezi, ami visszafoghatja a felvásárlás növekedését. Írország esetében a kormányzat 2020-ra 50 százalékos, óvatosabb szakértők 30–40 százalékos termelésnövekedést várnak. Az Egyesült Királyság esetében is elképzelhető nagyobb mértékű bővülés, amit az elmúlt időszak beruházásai indokolnak. Bulgária és Románia esetében a termelés csökkenése mérsékeltebb lehet, amennyiben a megszűnő önellátó gazdaságok helyét árutermelők veszik át. Észtország termelése alapvetően az oroszországi piaci kilátásoktól függ, befolyásolva a litván és lett piacot is. A magyarországi csökkenés is mérsékeltebb lehet, amennyiben a lengyelországi felvásárlás kevésbé növekszik.

A modellezés fő megállapítása, hogy a kvóta megszüntetése után a tagországok tejfelvásárlásának alakulását alapvetőn a tejtermelés versenyképessége, a kvótakivezetés időszaka alatt a termelésben és a feldolgozók keresletében jelentkező független trendek, a beruházások mértéke, a környezeti megkötések, valamint a felvásárlási árak határozzák meg. A versenyképesebb tagországok termelésének növekedése a közösségi felvásárlási árak csökkenésének irányába fog hatni, ami a kevésbé versenyképes tagok felvásárlásának mérséklődéséhez és tejtermékimportjának növekedéséhez vezet. Azon tagországok számára, amelyekben a független strukturális trendek és az egyéb megkötések kevésbé meghatározóak, az ár alakulása lesz a döntő. A tagországok többségében várhatóan bekövetkező árcsökkenés a kereskedelmi kapcsolatok révén a többi tagországba is átgyűrűzik majd. Ugyanakkor a világpiaci árak hatása – az erősödő nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok révén – mérsékelheti ezt az árcsökkentő hatást.

Felvásárlási árak

Az IFCN (2013) szerint az európai tejtermelők legversenyképesebb 10 százaléka (a hozzávetőleg 60 tehenet tartó családi gazdaságok) felkészült és rugalmas a változásokat illetően, a többiek számára az árak volatilitása igazi kihívást fog jelenteni. Az Európai Bizottság elemzői úgy vélik, hogy a tej felvásárlási ára az EU belpiacán a kvótarendszer megszüntetése utáni években a 2013. évinél valamivel alacsonyabb szinten alakul majd, 2016-tól azonban – elsősorban a sajt és sovány tejpor erős keresletének hatására – az ár kismértékben emelkedhet és kilogrammonként 35 cent körül fog ingadozni 2023-ig. A Sodiaal (2013) várakozásai szerint 2015/2016-ban nagy a valószínűsége egy újabb piaci sokk kialakulásának, valamint az árvolatilitás növekedésének.

Ugyanakkor az előrejelzéseket számos bizonytalansági tényező terheli, amelyek közül az Európai Bizottság elemzői szerint a legfontosabbak az oroszországi GDP, a NZD/EUR árfolyam, az AUD/EUR árfolyam, az USD/EUR árfolyam, a közösségi takarmányozási költségek, az argentin export, a kínai GDP, a japán GDP, valamint az USA GDP-jének az alakulása. Az előrejelzés soktényezős bizonytalansága mellett az árak nagymértékű ingadozásával továbbra is számolni kell.

Vőneki Éva, Mándi-Nagy Dániel (AKI)

A cikk szerzője: Vőneki Éva