Chuck Guard (Cornell Egyetem, USA) témafelvető előadása arról szólt, hogy akármennyire egyszerûnek látszik a lábvég-problémák diagnosztizálása, egyáltalán nem könnyû. Nem biztos, hogy minden beteg lábvégû állat sántít. Körmözés során végzett felmérésben például a normális mozgású állatok 44%-ánál találtak lábvég-elváltozásokat. Az enyhén, közepesen, súlyosan sánta állatok 52, 63, illetve 95%-ánál volt valamilyen látható elváltozás. New York környéki tehenészetekben az elléstől a laktáció 70. napjáig 20–70%-os gyakorisággal (incidenciával) találtak sánta állatokat. A prevalenciát (egy adott időpontban talált állapotot) lényegesen könnyebb becsülni, mint az állományban egy periódusban (pl. egy év alatt) előforduló összes gyakoriságot (incidenciát). Nem mindegy, hogy a sánták számát esetleg alábecsülő farmer, vagy a betegkezelésért külön díjat számító körmöző statisztikáit elemzik.
Annak érdekében, hogy a menedzsment hatékony legyen, rendkívül pontos nyilvántartásra van szükség. Ez már többé-kevésbé így van (Magyarországon is) tőgygyulladás, anyagforgalmi megbetegedések, oltógyomor-helyzetváltozás esetében. Csülökproblémáknál legtöbbször a körmözők által otthagyott listák alapján számolják a sántaság összes gyakoriságát, és ez nem feltétlenül elég pontos. A farmok – farmerek nyilvántartásai között pedig általában csak az elvégzett betegkezelések, gyógykörmözések, antibiotikumos kezelések szerepelnek. A komoly anyagi veszteségeket, tejkiesést, selejtezéseket eredményező sántaságok megelőzése érdekében pedig az okok pontos felderítése, és a gyakoriság precíz meghatározása nélkülözhetetlen.
A prevalencia (jelen állapot) felvétele azért fontos, mert egy adott célt és felvételkori adatokat vetnek össze egymással. Ezt mozgás-pontozás alapján végzik a legtöbb amerikai állományban, ami meglehetősen szubjektív, és ahogy ez már korábban szerepelt, szemlátomást jól mozgó állatok esetében a körmözésnél súlyos elváltozásokat látnak, míg súlyosan sántító állatok lábvégein nincs szemmel látható probléma. A szerző és kutatócsoportjának célja ezért az, hogy egy megfelelő mozgás-pontozási rendszert dolgozzon ki, amely a tudomány számára is használható, és a farmer is könnyebben tudja a kezelendő állatait azonosítani a gazdaságos termelés érdekében.
Jellemző – és mint a hazai viszonyokat ismerő szubjektív összefoglaló számára döbbenetes – adat, hogy az amerikai szerző szerint a farmokon talált egyik véglet a sánta állatok keresésére és kezelésére az, hogy mindennap végeznek megfigyelést, és még aznap kezelik is az érintett állatot, a másik véglet viszont az, hogy havonta egyszer (!!!) jön csak (CSAK) egy körmöző, aki megfigyeli, kiválasztja és gyógykezeli is az érintett állatokat.
Ha azt számolják, hogy a digitalis dermatitis gyorsan gyógyítható probléma, és a betegség hatását vizsgálják, napi megfigyelésnél 4 nap sántasággal kalkulálnak – 1 nap előtte, három nap kezelés után. Ha havi megfigyelési gyakoriságot vesznek, a sánta napok száma egy állatnál 17 – 14 nap kezelés előtt, 3 nap utána. Napi megfigyelés esetén egy 100 tehenes elméleti állományban 50%-os incidencia mellett 200 sánta nap/év – 365 nap; 0,5%-os prevalencia várható. Havi megfigyelésnél ez az adat 850/365; 2,3%, csaknem ötször magasabb. És ekkor még a lassabban gyógyuló elváltozásokról, szaruléziókról, talpfekélyről nem esett szó. Utóbbi esetében a gyógyulás akár két hónapot is igénybe vehet. Ilyen esetben a prevalencia még magasabb lesz. Ha egy enyhe fehérvonal-tályogról beszélünk, melynek gyógyulása a kezelést követően 7 nap, a prevalenciát 0,3%-kal, az incidenciát 15%-kal lehet kalkulálni. Ha megvárják, hogy a havonta egyszer érkező körmöző diagnosztizálja és kezelje a problémát, akkor a két adat ennek háromszorosa lehet. És akkor még nem számoltunk az idült lábvég-problémás, már soha tökéletesen nem gyógyuló állatok okozta bevételkiesésről, sok (amerikai, nem magyar!) állományban ez utóbbiak aránya akár 3–5%-ra is tehető.
A szerző kidolgozott egy modellt, amellyel a sántaság prevalenciája és össz-gyakorisága megbecsülhető. Ha napi megfigyelést végeznek, a prevalencia az összes lábvég-betegségre kalkulálva 5% körül maradhat, míg havi megfigyelésnél ugyanez az állapotjelző érték a 30%-ot is meghaladhatja.
Természetesen nem a körmözés, spray-kezelés, injekció a kizárólagos megoldás, hanem megfelelő tartási körülményekkel, lábvég-fürösztéssel kell a sántaságot és az általa okozott rendkívül komoly gazdasági veszteségeket megelőzni, de a gyakori megfigyelés és haladéktalan kezelés alapvető része a gazdaságos farmmûködésnek.
Kenyai szerzők állapították meg, hogy a betonon nevelt és tartott állatok sokkal hajlamosabbak a laminitisre (csülökirha-gyulladás), és ha nem körmözik őket rendszeresen, akkor ez komoly, visszafordíthatatlan csülökdeformitásokat fog eredményezni.
Zemljic (Szlovénia) összehasonlította a helyi kezelés és a lábvég-fürösztés hatékonyságát digitalis dermatitis (DD) esetén. Elmondta, hogy a problémával a csökkent tejtermelés, testtömeg-veszteség, csökkent szaporodási teljesítmény, magasabb selejtezési arány valamint a kezelési költségek megnövekedése miatt kell foglalkozni. Megállapította, hogy a választott módszer eredményessége mindenkor az adott állományban a DD incidenciájától és prevalenciájától függ.
Houshangi (Irán) szerint a sánta tehenek szaporodási mutatói sokkal rosszabbak voltak (üres napok száma 79-cel, a szervizperiódus 32-vel, a két ellés közötti idő 73 nappal volt több stb.). Nyilvánvaló, hogy a lábvéglézió miatti fájdalom és stressz megakadályozza, hogy az állat az ivarzás látható tüneteit mutassa különféle stresszhormonok termelődésének eredményeképpen. Ezért a korai diagnózis és gyors kezelés gazdasági okokból nélkülözhetetlen.
Heppelmann (Németország) az állat életét megmentő csülökízület-reszekciós mûtét eredményességéről beszélt, amit szeptikus ízületgyulladás esetén alkalmaznak.
Muller és munkatársai a Németországban komoly veszteségeket okozó sántaság gyakoriságáról, és a holland Toussaint Raven által kidolgozott funkcionális csülökápolás előnyeiről beszéltek. Megállapították, hogy a funkcionális körmözés hatékonyan kezeli a már kialakult problémákat, és nagymértékben csökkenti a sántaság súlyosságát, de ha a tartási körülményeken nem változtatnak, a sántaság prevalenciáját nem tudja lényegesen javítani.
Penkava (Csehország) arról tartott előadást, hogy a magas tejtermelésû, de alacsonyabb zsírszázalékot produkáló tehenek hajlamosabbak a szaru-elváltozásokra.
Oikonomou (Görögország) elmondta, hogy a sántaság ma a tejtermelés gazdaságosságát befolyásoló egyik legfontosabb tényező. Az általa vizsgált állományban a sánta tehenek szaporodási mutatói egyértelmûen rosszabbak voltak egészséges társaikénál, és a leggyakoribb korai selejtezési ok is lábvég-megbetegedés volt.
Bicalho (USA) különböző modelleket alkalmazott a sántaság okozta laktációs tejveszteség kalkulálására. Az elsőnek választott variancia-analízis nem volt használható, mert általában a sánta tehenek tejtermelése eleve (a lábvég-megbetegedés előtt) magasabb volt, mint az egészségeseké. Ezért kovariancia-analízissel állapították meg, hogy a sántaság okozta laktációs tejveszteség 314–424 kg tej tehenenként, az általuk vizsgált állományokban.
Garcia (Venezuela) szintén a holland eredetû funkcionális csülökápolás eredményeiről számolt be trópusokon tartott állományok esetében.
Szemerédi és Kocsis egy hazai állományban állományspecifikus vakcinával elért eredményeikről tartottak előadást.
Egyesült Államok-béli kutatók vizsgálták két hatóanyag, a ceftiofur kristályos szabad sav, illetve a tulathromycin hatékonyságát interdigitális necrobacillosis esetén. Mindkét hatóanyag rendkívül hatékonynak bizonyult a Fusobacterium necrophorum és a Porphyromonas levii által okozott megbetegedés kezelésére.
Összefoglalva a két szekció megállapításait: a sántaság ma a tejtermelés gazdaságosságát meghatározó egyik legfontosabb tényező. Lényeges a bevétel fokozása és a veszteségek csökkentése érdekében a gyakori, programszerû megfigyelés, precíz nyilvántartás, azonnali gyógykezelés, a megfelelő tartáshigiénia és a megelőző lábvég-fürösztés.
És ismét az elején említett megállapítás: a lábvég-betegségek megelőzésére, kezelésére fordított minden fillért befektetésnek, és nem kiadásnak kell tekinteni!
Dr. Markus Gabriella
–Dr. Lehoczky János
