Ilyen megoldásokra akkor, és még sokáig nem volt fogékony a hazai gazdálkodók többsége. Országunkban jószerével az 1970-es évek végéig hagyományos mûvelési rendszereket alkalmaztak. Az új mûvelési rendszerek elterjedésében előbb az alacsonyabb üzemanyag-felhasználás igénye, majd a talajvédelem és a nedvességkímélés szükségessége játszott szerepet.
Birkás és munkatársai (1989) átfogó képet adtak a hagyományos és csökkentett talajmûvelés helyzetéről. Hangsúlyozták, hogy az új eljárások és rendszerek akkor válnak értékessé, ha a termelési költségek a termés mennyiségének veszélyeztetése nélkül csökkennek Butorac és Carter (1994). A hagyományos módszerek feladása azért is szükséges, hogy csökkenjen az elporosodás, a szén-dioxid kibocsátás, ezen keresztül a szervesanyag fogyás, és javuljon a nedvességgazdálkodás (ECAF 1999, Birkás 2000, Gyuricza 2000).
A talaj- és környezetvédelem szigorodása megköveteli a peszticidek használatának csökkentését, így az agrotechnikai és a talajmûvelési lehetőségek újra felértékelődnek (Lehoczky és Percze 2006).
A növényi maradványok kórokozókra gyakorolt hatásáról kevés a hazai kutatási adat, de valószínûsíthető, hogy a felszínen hagyott növényi maradványok mennyisége összefüggésben van a kialakult betegség súlyosságának mértékével.
A 2006-ban végzett kutatásaink kiterjedtek a különböző mûvelések és mûtrágyaadagok őszi búza belső fuzárium-fertőzöttségére gyakorolt hatásának vizsgálatára.
2006-ban kórtani vizsgálatainkat a 2002 őszén beállított talajmûvelési tartamkísérletünkből vett búzamintákon végeztük a SZIE GAK Kht. Józsefmajori Kísérleti és Tangazdaságában (1. kép), amely az észak-alföldi hordalékkúp-síkság és a Cserhátalja határán, Hatvan és Aszód térségében helyezkedik el. Talaj- és növényvédelmi megfigyeléseink 2002 óta folyamatosak.
A kísérlet körülményei és módszerei
A talaj mészlepedékes csernozjom (Calcic Chernozem), fizikai félesége vályog, tömörödésre közepesen érzékeny, kémhatása kissé savanyú. A talaj a felső 20 cm rétegben 23% homok, 42% vályog és 35% agyagfrakciót tartalmaz. A talaj 0–40 cm rétegére vonatkozó humusztartalom 3,25%, a 0–10 cm rétegben átlagosan 4%, a 10–20 cm rétegben 3,37%, 20–30 cm rétegben 3,1%, a 30–40 cm rétegben 2,62%. A pH (KCl) érték (0–40 cm) 5,06; a C/N arány 11,6 (0–40 cm); az Arany-féle kötöttségi szám 39,4 (0–40 cm). A kísérleti területen a csapadék sokévi átlaga 580 mm, a vegetációs időszakban 323 mm. A térségben 2002–2008 között átlagos (2002), száraz (2003, 2007) és csapadékos (2004, 2005, 2006, 2008) év egyaránt előfordult.
A talajmûvelési kezelések:
1. hagyományos mûvelés szántással (SZ), (26–30 cm) (2. kép),
2. mûvelés nélküli direktvetés (DV),
3. sekélymûvelés kultivátorral (SM), (14–16 cm),
4. mulcshagyó mûvelés kultivátorral (KM), (16–18 cm) (2. kép),
5. sekélymûvelés tárcsával (T), (16–20 cm),
6. lazítás + tárcsázás (L+T), (40 + 16–20 cm).
A tarlómaradvány borítottság a mûvelésnek megfelelően: 0, 70–80, 50–60, 40–50, 30–40 és 20–30%.
A növényi összetétel: fehér mustár (talajszerkezet regeneráló köztes növény, 2002), őszi búza (2002/2003), rozs (talajszerkezet regeneráló köztes növény, 2003/2004), borsó (köztes növény, 2004), őszi búza (2004/2005), fehér mustár (talajszerkezet regeneráló köztes növény, 2005), őszi búza (2005/2006).
A talajmûvelési kezelések ismétléseinek száma 4, sávos, véletlen elrendezésben, a teljes terület 5,19 ha. A parcellák száma 24, szélessége 13 m, hosszúsága 166,4 m.
2005 október 3-án alaptrágyaként 250 kg N:P:K (16:16:16) mûtrágyát juttattunk ki, az őszi búza vetése október 12-én történt 225 kg vetőmag mennyiséggel. A búza fajtája Mv Verbunkos, II. szaporítási fokú volt. 2006 március 22-én a parcellákat keresztirányban négy különböző mûtrágyadózisban részesítettük két ismétlésben, ami 3x, 2x, 1x és 0x 34 kg/ha
nitrogén hatóanyagot jelentett.
Betakarítás előtt az eltérő mûvelésben és mûtrágyadózisban részesített parcellákról 20–20 db kalászt letörtünk és kicsépeltünk. A kicsépelt búzaszemekből parcellánként 100–100 db (összesen 2400 db) magot vizsgáltunk az OMMI Növénykórtani Laboratóriumában a Nemzetközi Vetőmagszövetség által kidolgozott szûrőpapír-fagyasztásos módszerrel. A magokat a vizsgálat előtt 2%-os NaHCl oldattal fertőtlenítettük, majd 3 rétegû, megnedvesített szûrőpapírra Petri-csészékbe helyeztük, desztillált vizes alapos öblítést követően. Ezután 3 nap 20°C-os sötét, 5 óra -20°C-os sötét, és 7 nap 20°C-os váltott megvilágítású inkubáció következett.
Fertőzöttnek azokat a magokat tekintettük, amelyeken a micéliumba ágyazott konídium-telepek megjelentek (3. kép). A belső fuzárium-fertőzöttséget többváltozós variancia analízissel vizsgáltuk, melynek során a mûvelési mód és az alkalmazott nitrogéndózis, valamint ezek kölcsönhatását kívántuk kimutatni. A kezelésátlagokat 0,05%-os alfa hibánál Tukey-teszttel hasonlítottuk össze. Az elemzést a SAS 9.1 (2004) program STAT moduljával végeztük el.
Eredmények és következtetések
Vizsgálati eredményeink alapján a nitrogéndózis és mûvelési mód interakciója nem volt szignifikánsan kimutatható (P=0,1223), melynek oka valószínûleg az alacsony elemszám volt, így az elemzés további részében nem használtuk ezen hatáskombinációt a variancia analízis során. Az 1. ábráról azonban leolvasható, hogy a KM és az L+T mûvelési módok kivételével a hatások közötti kölcsönhatás tételezhető fel. A nitrogéndózis szintén nem hatott a magok fuzárium-fertőzöttségére szignifikánsan (P=0,7805), a mûvelési módnak azonban volt kimutatható hatása a fuzárium-fertőzöttségre (P=0,0020). Ebben az esetben nem csak a mûvelési mód hatása, hanem egyes mûvelési módok közötti különbségek is szignifikánsak voltak. A mûvelési módok közül a tárcsázással mûvelt területen a fuzárium-fertőzöttség jóval alacsonyabb volt, mint az egyéb mûvelésben részesített területeken (1. táblázat). Ebben közrejátszhatott a tárcsás mûvelés okozta aerob viszonyok kialakulása, amely a felaprított szalma bontását végző aerob lebontó szervezetek számára kedvező életteret nyújthatott, így a gyorsabb szalmabontás miatt a fuzáriumnak kevesebb tápanyag maradt (Stingli, 2007).
Vizsgálatainkat tovább folytatjuk annak érdekében is, hogy jobban megismerjük az eltérő talajállapot körülmények növényvédelemre gyakorolt hatásait. A kísérlet lehetőséget ad a termesztés, a talaj- és növényvédelem összefüggéseinek elbírálására.
A kutatások az OTKA-49.049, -F046.670, a KLIMA-05 és NKFP-6/00079/2005 programok, és a SZIE GAK Kht. Józsefmajori Kísérleti és Tangazdaság támogatásával folynak.
Összefoglalás
A belső fuzárium-fertőzöttség vizsgálati eredményei alapján a nitrogéndózis és mûvelési mód interakciója nem volt szignifikánsan kimutatható (P=0,1223). A nitrogéndózis szintén nem hatott a magok fuzárium-fertőzöttségére szignifikánsan (P=0,7805), a mûvelési módnak azonban volt kimutatható hatása a fuzárium-fertőzöttségre (P=0,0020). Ebben az esetben nem csak a mûvelési mód hatása, hanem egyes mûvelési módok közötti különbségek is szignifikánsak voltak. A mûvelési módok közül a tárcsázással mûvelt területen a fuzárium-fertőzöttség jóval alacsonyabb volt, mint az egyéb mûvelésben részesített területeken.
1Stingli Attila–2Bokor Árpád
–3Jakab Lászlóné
1Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő
2Kaposvári Egyetem,
Állattudományi Kar, Kaposvár
3Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, Budapest
Felhasznált irodalom:
Birkás M. (2000). A talajtömörödés helyzete Magyarországon. Következményei és enyhítésének lehetőségei. MTA Doktori Értekezés. Budapest.
Butorac, A.–Carter M. R. (1994). Conservation tillage in Eastern Europe. In: Conservation tillage in temperate agroecosystems, 357–374.
ECAF (1999). Conservation Agriculture in Europe: Environmental, economic and EU policy perspectives. European Conservation Agricultural Federation, Brussels.
Gyuricza Cs. (2000). Az értékőrző és hagyományos talajmûvelés egyes fizikai és biológiai hatásainak értékelése. Doktori (Ph.D) értekezés. Gödöllő, p. 148.
Lehoczky, É.–Percze, A. (2006). Gyomszabályozás. In: Földmûvelés és földhasználat (Szerk. Birkás M.) p. 303.
SAS Institute Inc. (2004). SAS/STAT® User's Guide, Version 9.1. SAS Institute Inc., Cary, NC.
Stingli A. (2007). A talajhasználat hatása a mikrotermőhely egyes élőlényeire. Doktori (Ph.D) értekezés. Gödöllő, p. 112.
