Mező Gábor, a Bács-Kiskun Megyei Növény- és Talajvédelmi Intézet szakelőadója „A szőlőskertek kórtani helyzete 2008-ban” címû előadásában fontosnak tartotta megemlíteni a „szőlő sárgaság fitoplazmát”, mint küszöbön álló kórtani problémát, hiszen vektor faját, a Scaphoideus titanus kabócafajt éppen Bács-Kiskun megyében találták meg 2007-ben.

A kórtani helyzet ismertetése az időjárás elemzésével indult. Az átlaghőmérséklet az előző évihez képest alacsonyabb volt, jóval kevesebb hőség-nappal. A tavaszi és nyári csapadék meghaladta a tavalyit, de még az átlagos évi mennyiségeket is. A szőlőskertekben így sokkal optimálisabb környezeti feltételek adódtak 2008-ban a két fő szőlő gombabetegségnek, a peronoszpórának és a lisztharmatnak a felszaporodásához, mint 2007-ben.

Sok helyi időjárási anomália is adódott, mint például a gyakori jégeső. A korai időszaktól nagy erővel támadó betegségek terjedését rövid időszakokra sem hátráltatta az időjárás légköri aszállyal, ami 2007-ben gyakran előfordult. A peronoszpóra elleni védekezésekben súlyponti kérdés volt az időzítés. Amennyiben sikerült megelőzni a fertőzés kialakulását a jó ütemû permetezéssel (pl: előrejelző mûszerek segítségével), akkor nem okozott nagy veszteséget. Ott azonban, ahol a védekezés jó időzítését valami hátráltatta, (pl: maga az esőzés), ott a késedelem komoly fürtkárokat is okozott.

A lisztharmat a 80-as évek elejéig az alföldi szőlőültetvényekben nem okozott nagy problémát, azonban a 90-es évek közepétől a mai napig a lisztharmat vált a szőlőskertek legfontosabb betegségévé. Ma már nem beszélhetünk „lisztharmatos” vagy „peronoszpórás” évről, az esetek többségében mindkét betegség károsít. A lisztharmat felfutását is több tényező befolyásolhatta, de az ivaros szaporodás előtérbe kerülése és a szaporító képletek késő őszi felszaporodása a már kezeletlen ültetvényekben biztosan a fő okok közé sorolandók.

Az érdeklődők megtekinthették, hogy a fentebb említett viszonyok között hogyan mûködött a Bayer szőlővédelmi technológiája a szőlőbetegségek ellen.

A tavalyi évhez hasonlóan két szőlővédelmi ajánlatot szemlézhettek a résztvevők. Egy strobilurin-mentes, és egy stobilurin hatóanyagot is magába foglaló technológiát. Elsősorban a kísérleti terület fekvése miatt a fő problémát a peronoszpóra jelentette. A mélyebb fekvés és a fürtmegnyúlás-fürtzáródás időszakának jelentős csapadékmennyisége állandóan magas páratartalmat és átlagosan napi 8 órás levélnedvesség borítottságot okozott az ültetvényben.

A peronoszpóra elsősorban a kontroll parcella lombján okozott látványos fertőzést, de a kísérleti parcellák hónaljhajtásain is megjelent már erre az augusztus végi időszakra. A lisztharmat alacsony fertőzési szinten maradt, kivéve a kontroll parcellát, ahol mind a levélen, mind a fürtön könnyen megtalálható volt. A két permetezési program között szignifikáns különbség nem jelentkezett, mindkettővel eredményesen meg lehetett védeni az ültetvényt.