Azonban a bendőbaktériumok toxinbontó képessége miatt a tudomány állása hosszú időn keresztül az volt, hogy a kérődzők érzéketlenek a toxinokkal szemben.
Ezzel szemben terjedelmes telepi tanulmányok szólnak arról, hogy szignifikáns termeléscsökkenést és gyakoribb egészségügyi problémákat (pl. szaporodásbiológiai zavarok) mutatnak azok a frissfejős tehenek, melyek mikotoxinokkal terhelt takarmányt kaptak.
A mikotoxinok különböző penészgombák másodlagos anyagcsere termékei. Megkülönböztethetünk szántóföldi penészeket, amelyek már a földeken álló növényeken nőnek és ott már képesek toxint termelni, valamint raktári penészeket, amelyek raktározási körülmények között szaporodnak és termelnek toxinokat.
Számunkra a szántóföldi penészek legfontosabb képviselői a Fuzárium-fajok az általuk képzett toxinokkal: a Dezoxinivalenol-al (DON) és a Zearalenon-al (ZON). Ezek a penészek képesek a különböző gabonákkal és kukoricával, de egyben a fû- vagy kukoricaszilázzsal is beraktározódni.
A raktári penészek akkor okoznak problémát, ha a gabonát túl nedvesen tároljuk be, vagy a szilázs nem marad stabil és túlmelegszik. A gabona szakszerû raktározásával és a jó szilázskészítéssel könnyen meg tudjuk akadályozni a raktári penészek növekedését és ezzel a toxintermelésüket is. A szántóföldi penészekkel való fertőződésre nagyon kevés befolyásunk van. Például a változatos vetésforgóval vagy a fordított talajmûveléssel a Fuzáriumos visszafertőződést tudjuk csökkenteni, de a nedves időjárás kedvez a Fuzáriumok növekedésének, mint ahogy ezt a 2005-ös évben láttuk, de az idei évben is extrém magas toxinszennyezettségre számíthatunk.
Mekkora a bendő detoxikáló kapacitása?
A kérődzők ugyan le tudják bontani a toxinokat, de csak bizonyos mértékben. A maradék, amely lebontatlanul továbbhalad, ugyanolyan immunszupresszív és májkárosító hatású (DON), vagy ösztrogén hatású (ZON), mint a sertések esetében. A kísérletek azt mutatják, hogy a toxinok lebonthatósága a bendőben 0 és 90 % között van. Az, hogy ténylegesen mennyi detoxifikálódik, sok tényezőtől függ. Elsősorban attól, hogy milyen toxinról van szó. A kísérletek szerint az Aflatoxinnak maximum 40%-a bontódik le a bendőben. A Zearalenont a bendőbaktériumok mintegy 90%-ban képesek lebontani, ami akár jó is lehetne, de a bontásból alfa-zearalenol képződik, amely tízszer nagyobb ösztrogén hatással rendelkezik, mint az eredeti toxin, így sokkal károsabb metabolit keletkezik a bontás miatt!
A másik fontos tényező a takarmány áthaladási ideje az emésztőrendszerben. Minél gyorsabb a passzázs a bendőben, a mikróbáknak annyival kevesebb ideje van a toxinokat lebontani. Ezért egy nagyobb mennyiségû tápot tartalmazó takarmányadagban, amely gyorsabban halad át a bendőn, a mikotoxinokat nem lehet olyan hatékonyan lebontani. Ha még magasabb a táp aránya, akkor a tehén egy acidózis közeli állapotba kerülhet, így a toxinbontás mégjobban csökken, mivel azok a baktériumok, amelyek a toxinok bontását végzik, pH 5,8 alatt elpusztulnak.
Az, hogy a toxinok végül mekkora hatást fejtenek ki, függ a tartási körülményektől, a stressz-állapottól, a toxinok behatási idejétől és még sok tényezőtől.
A frissfejős tehenek, amelyeknek az ellés után amúgy is erős immunrendszerre lenne szükségük és azonkívül még magas tejtermelést is várunk tőlük, vannak a legjobban kitéve a toxinok károsító hatásainak.
Milyen hatásai vannak a toxinoknak a tehenekben?
A mi éghajlatunkon a DON és a ZON a legfontosabb a szántóföldön képződő toxinok közül. A DON egyfelől gyengíti az immunrendszert, másfelől pedig a májat támadja. Mindkét hatás befolyásolja az általános egészségi állapotot, a vitalitást és végsősoron a tejtermelést.
Amerikában, ahol már régóta vizsgálják a mikotoxinok hatását a tejelő marhákra, az Észak-Carolinai Egyetem telepi vizsgálatokat végzett, ahol a DON-nal szennyezett takarmány hatásait vizsgálták. Több mint 100 tejelő telepről gyûjtötték be az adatokat a takarmányok toxinszintjéről és a termelési eredményekről.
A TMR-ben mérhető DON-tartalom lineáris összefüggésben volt a tejtermeléssel. Azokon a telepeken, ahol a DON-szint 800 ppb körül mozgott, a tejtermelés átlagosan 2 kg-al alacsonyabb volt mint a toxinmentes telepeken.
Teljesen más problémákat okoz a ZON. Az ösztrogén hatáson keresztül a ZON szaporodásbiológiai gondokat okoz. A tehenek hormonháztartásának felborulása vezethet a csendes ivarzáshoz, álivarzáshoz, vagy teljesen ki is maradhat az ivarzás. A következmény rossz termékenyítési index lehet valamint megnövekszik az esélye a petefészekcisztáknak.
A toxinok általánban csak magas koncentráció mellett alakítanak ki egyedül klinikai képet, de kisebb mennyiségben is felerősítik már azokat a hatásokat, amelyeket a tehenek egyébként leküzdhetnének a toxinok jelenléte nélkül. Például a toxinok által okozott csökkent takarmányfelvétel és takarmányértékesítés ketózishoz vezethet, valamint annak heveny következményeihez. Esetleg egy eredetileg csak megnövekedett szomatikus sejtszám vezethet egy tényleges tőgygyulladás kialakulásához.
Tapasztalatok a Mycofix®-el tejelő teheneknél
1. A Bécsi Állatorvostudományi Egyetem végzett kisérletet egy 27 hegyitarka tehénből álló csoporton 6 hónapon keresztül, a Mycofix® toxinok elleni hatásának tanulmányozására. Két részre osztották a csoportot és mindkét csoport napi adagjában a toxinszennyezettség 620-714 ppb DON és 33-47 ppb ZON volt. A kísérleti csoport Mycofix®-et kapott a takarmányba.
Az eredmények:
- a mikotoxinok csökkentik a mikróbapopulációt a bendőben
- a Mycofix® javította a tejtermelést 0,8-1,3 kg-al / tehén / nap
- a Mycofix® csökkentette a szomatikus sejtszámot 60%-al
2. Egy Amerikai kísérletben 1200 Holstein Fríz tehenet etettek 400-600 ppb DON-t és 70-78 ppb ZON-t tartalmazó takarmánnyal és a kísérleti csoport Mycofix®-et kapott. A toxinok inaktiválása által a tehenek átlagosan 2 kg/tehén/nap-al több tejet termeltek, a takarmányfelvétel 0,4 kg-al megnőtt és a takarmány-értékesítés is javult (1,39-ről 1,47 kg tej/ kg tak.-ra). Továbbá kevesebb volt a szaporodásbiológiai probléma, kisebb volt a petefészekciszták előfordulási aránya és jobb volt a termékenyítési index is.
