A környezeti tényezők egyik fontos eleme a takarmányozás, ami azáltal is felértékelődik, hogy a közvetlen költségek meghatározó részeként vezető szerepet tölt be az elő- és utónevelés időszakában egyaránt.
A környezeti tényezők iránti elvárás, illetve az elérhető termelési eredmények a technológiai leírásokban részletesen olvashatóak. Minden esetben megtalálható azonban egy apró betûs megjegyzés, miszerint a „Management Guide”-ban található értékek a világ minden tájáról összegyûjtött és összegzett adatok, és nem nyújtanak teljes körû garanciát az értékmérőkre vonatkozóan, hiszen azok változhatnak az éppen aktuális tartási, időjárási, illetve állategészségügyi körülmények és a takarmányozás hatására. Vajon optimális körülmények között milyen különbségek vannak a ma használt „modern” pulykahibridek értékmérő tulajdonságaiban?
A ma tenyésztésben lévő pulykahibridek értékmérőinek hasonlítása előtt érdemes végiggondolni milyen mértékû genetikai előrehaladás történt a termelési eredményekben az utóbbi néhány évtizedben. A bronzpulyka és a BUT Big 6-os hibridje között három évtized alatt az alábbi lényeges különbségeket rögzítették a Kaposvári Egyetemen végzett kísérlet alapján a kor, a takarmány, az ivar és a genotípus függvényében (1. táblázat).
Az adatokról elmondható, hogy mind a bronzpulyka, mind a BUT hibrid a nevelés elején markánsabban reagált a takarmánykezelésre, mint a nevelés vége felé. Az élőtömeg tekintetében a BUT sokkal erőteljesebben reagált, mint az „ősi” genetikát képviselő bronzpulyka. A takarmány hatása az élőtömegre BUT esetén kortól függően 20–50% volt a kakasok, míg 20–35% a tojók esetén. A bronzpulyka kakasai 10–18, míg a tojók mindössze 6–10% plusz testtömeggel reagáltak a modern, 1999-es takarmányra. A BUT kakasai és tojói az 1999-es takarmányon több, mint háromszoros testtömeget értek el a bronzpulyka egyedeihez képest. A számsorokból látható, hogy a genetikai előrehaladás mértéke sokkal nagyobb volt, mint a takarmányozás hatása a vizsgált időszakban. Ezek tudatában érdekes lehet, hogy vajon a mai modern, a gyakorlatban széles körben elterjedt hibridek mennyiben különböznek egymástól?
A magyarországi piacon az utóbbi néhány évben a BUT Big 6-os és BUT 9-es, illetve a Hybrid XL-es és Converter hibridek voltak jellemzők. A felsorolt hibridek internetes oldalain elérhető legutóbbi (2008-as) technológiai ajánlásaiban szerepelnek hetenként az elérhető testtömeg értékek és az összesített fajlagos takarmány-felhasználási adatok. Ezekből számoltunk heti testtömeg-gyarapodási, heti takarmány-fogyasztási és heti takarmány-értékesítési adatokat és foglaltuk táblázatba a 10. élethéttől kezdődően (2., 3., 4. és 5. táblázat). Itt jegyezzük meg, hogy a BUT hibridek esetén az „A” típusú, magasabb táplálóanyag-tartalmú takarmányokkal elérhető eredményeket vettük figyelembe, mert ez hasonlít a Hybrid ajánlásokban megtalálhatóhoz.
Tekintettel a bakok és a tojók jelentősen eltérő növekedési erélyére nemenként tekintjük át a technológiai értékeket. A tojók és a kakasok esetén is a vágás körüli időszakra, azaz a 16., illetve a 20. élethétre fókuszálunk.
A nőivar esetén a BUT 9-es tojója (2. táblázat) 16 hétre alig haladja meg a 9 kg-ot, a Big 6-os (3. táblázat) és a Hybrid XL (5. táblázat) tojója viszont 10,5 kg-ot is meghaladó testtömeg elérésére képes. A heti testtömeg-gyarapodást tekintve megállapítható, hogy a Big 6-os hibrid 16 hetes korban még 0,8 kg-ot hízik, míg a többi hibrid „csak” 0,64–6 kg-ot. A heti takarmány-fogyasztási adatokból megállapítható, hogy a 16. héten a BUT 9-es, a Hybrid Converter, illetve XL jóval kevesebbet eszik, mint a Big 6-os. A heti takarmány-értékesítési adatokból látható, hogy míg a BUT hibridjei 16 hetes korban 3,7–3,8 kg tápot használnak fel egy kg élőtömeg előállításához, addig a Hybrid hibridek 4,1–4,15 kg-ot. Utóbbi hibrideknél célszerû előre megfontolni a vágás időpontját, mert ezután már nem biztos, hogy gazdaságos a testtömeg-gyarapodás. A göngyölített takarmányértékesítést elemezve az állapítható meg, hogy a Hybrid hibridek tojói 2,4 kg alatti, míg a BUT hibridek 2,45 kg-os takarmányértékesítést érnek el a vágási időpontban.
A hímivarú pulykák testtömegét elemezve megállapítható, hogy a Hybrid XL (5. táblázat) és a BUT Big 6-os (3. táblázat) hibridek 20 hetes korra 20 kg feletti testtömeg elérésére képesek. A BUT 9-es hibrid testtömege alig haladja meg a 17,5 kg-ot (2. táblázat), a Hybrid Converter bakja (4. táblázat) pedig 19,4 kg-ot ér el. A heti testtömeg-gyarapodást tekintve a Big 6-os hibrid 20 hetes korban még több, mint 1,2 kg-ot gyarapodik, addig a többi hibrid 1,07–1,12 kg-mal növeli testtömegét. A heti takarmányfogyasztás táblázati értékei szerint a két szélső értéket a Hybrid XL bakja (közel 5 kg) és a BUT 9-es bakja (4,15 kg) képviseli. A 20. héten a heti takarmányértékesítésben nagy különbséget találunk a BUT (3,9 kg/kg) és a Hybrid (4,3–4,4 kg/kg) hibridjei között. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a göngyölített takarmányértékesítésben már nincs ilyen mértékû különbség a hibridek között (BUT 2,49; Hybrid 2,57 kg/kg). Az adatok értékelésénél mindig szem előtt kell tartani, hogy a takarmányértékesítést jelentősen befolyásolják az etetett tápok beltartalmi paraméterei.
Összegzésként megállapítható, hogy a mai hibridek nem ugyanazok, mint a néhány évvel, évtizeddel ezelőttiek. A gazdaságos termeléshez a technológiát és az ismereteket is folyamatosan fel kell újítani. Körültekintően, a termelési célt figyelembe véve kell hibridet választani. A kitûzött nevelési időt figyelembe véve ellenőrizni kell a technológiában a hibridtől elvárható testtömeget és takarmányértékesítést, hiszen a termelési eredményeket, illetve ezáltal a gazdaságosságot ezek jelentősen befolyásolják. A nevelés folyamán ne hagyatkozzunk a rutinunkra, hiszen a hibridek genetikai képessége folyamatosan változik, így aki hosszú évek óta mindig, mindent ugyanúgy csinál, az nem biztos, hogy jól csinálja a dolgát!
Gyenis József–Tóth Szabolcs
