Ma már hazánkban is egyre fontosabb szerephez jut az ökológiai termesztésben, mint zöldtrágya. Válasszuk bármely hasznosítási irányt jó termést akkor ad, ha igényeit megfelelően elégítjük ki. Termesztéséhez tehát több szakmai ismeretre, speciális feladatok megoldására is szükség van.
Az olajretek egynyári, keresztesvirágú, többhasznú növény. Hazánkban újkeletû kultúrnövénynek számít, noha már a XX. század elején próbálkoztak termesztésével. Mint keresztesvirágú növény, becőiben termő magja 35–42%-ban olajat tartalmaz, így olajipari feldolgozásra alkalmas. Szára nem fásodik és dús felületû leveleivel alkalmas zöldtakarmánynak, zöldtrágyának, vadlegelőnek. Több országban jelentősnek tartják két gabona között vagy gabona után burgonya alá zöldtrágyának is, mert a káros nematódákat irtja a talajban. Széles körû tapasztalatok bizonyítják, hogy az olajretek előveteményként jelentősen csökkenti a burgonya vírusos rozsdafoltosodását, melynek oka, hogy az olajretek gyéríti a vírusvektorok, nevezetesen a Trichodorus fonálféreg fajok számát. Külföldi szakcikkek, amelyek a köztes növényként termesztett olajretek különböző fajtáinak cukorrépa betegségek okozóival (Erysiphe betae, Uromyces betae, Cercospora beticola, Polymixa betae) szemben kifejtett hatását vizsgálják, a növény kórokozók elleni védekezésben betöltött jelentőségét is méltatják. A gyomirtásban betöltött kedvező szerepét bizonyítja, hogy az olajretek, mint zöldtrágyanövény gyors fejlődése következtében hamar fedi a talajt, és a gyomok elől elvéve az életteret kiszorítja azokat a területről. A növény nagy zöldhozam produkcióra képes (30–35 t/ha), mely zöldtrágyaként a talajba dolgozható. Mélyre hatoló gyökereinek köszönhetően kiváló tápanyagfeltáró képességgel bír, így nem feledkezhetünk meg a talaj szerkezetére, tápanyag-gazdálkodására stb., azaz a talaj termékenységére gyakorolt kedvező hatásáról sem. A növény sokoldalú hasznosíthatóságának köszönhetően népszerûsége egyre nő, ami vetőmagtermesztésének területi és színvonalbeli fejlesztését teszi szükségessé.
Ökológiai igénye: az olajretek talaj iránti igénye mérsékelt, de a csernozjom talajokon és a gyengén humuszos homokon termeszthető a legeredményesebben. Másodvetése, azaz takarmányozási vagy zöldtrágyázási célú felhasználása elsősorban a csapadékosabb Dunántúlon és az ország északi területein ajánlott. Hosszúnappalos növény, vízigénye mérsékelt, nem tartozik az öntözött növények közé. Az alacsony hőmérséklet nem viseli meg, ennek köszönhető, hogy a magnak termesztett olajretek nem érzékeny a tavaszi fagyokra, a zölden hasznosított olajretek pedig a tél eleji fagypont alatti hőmérsékletet is károsodás nélkül elviseli.
Helye a vetésforgóban: az olajretek az előveteményre nem igényes, de érdemes kerülni egyéb keresztesvirágúak utáni vetését. A növény maga jó előveteménye az őszi kalászosoknak, burgonyának, cukorrépának.
Vetés: a termesztés céljának megfelelően vetésideje egy éven belül több időpontban határozható meg. A vetéshez előkészített aprómorzsás magágyba magcélú termesztés esetén 2–3 cm mélyen, gabona-sortávra, használati értéktől függően 8–12 kg hektáronkénti vetőmag mennyiséggel számolva a legjobb a kora márciusi időszak. Augusztusban vetve vegetatív típusúvá fejlődik, sok levéllel, s ilyenkor becőt nem köt, virágzása októberben, novemberben is tart. Így -7–8 °C-ot is elvisel. Szeptemberi vetés esetén az olajretek ritkán indul szárba, többnyire 20–35 cm magasságot ér el és tőrózsás állapotban marad. Zöldtrágyának, illetve takarmánynak a legjobb időpont másodvetésben augusztus második felében van. Ilyenkor 25–30 kg/ha magmennyiséggel 2–4 cm mélyen, 12 cm sortávra vethető. Mindkét esetben célszerû a vetés előtt és után is hengerezni.
Vethető a zöldtrágyázásra szánt olajretek fővetésben is (zöldtrágyás ugar), de ebben az esetben elmarad az árutermelés az adott területről. Felértékelődhet azonban ennek a jelentősége, amint hazánkban is kötelezővé válik a talajok előírt százalékának pihentetése (set-aside). Vizsgálatokat folytattunk bizonyos zöldtrágyaként hasznosítható növényfajok fővetésben történő termesztésével kapcsolatban és arra a megállapításra jutottunk, hogy az olajretek önmagában vetve (1. kép) és más növényfajjal (facélia) társítva (2. kép) is kiváló eszköz lehet a zöldugar megvalósításában.
A tápanyagellátás szempontjából a következőket kell figyelembe venni: főnövényként 1 tonna szemterméssel és a hozzá tartozó szalmával 50 kg N-t, 25 kg P2O5-t és 35 kg K2O-t von ki a talajból. Ennek ismeretében a talajok típusától és kötöttségétől függően hektáronként 100–140 kg N-, 50–60 kg P-, 50–100 kg K-mûtrágya hatóanyag mennyiségek kijuttatása javasolt.
Növényvédelem: a táblák kijelölése során figyelembe kell venni az uralkodó gyomfajokat, mert pl. kölessel, vadkenderrel, galajjal jellemzően elgyomosodott területek nem alkalmasak a növény termesztésére. A lassú kezdeti fejlődés indokolja a vegyszeres gyomirtást, amit vetés előtt tanácsos elvégezni. A későbbiek során már a kifejlett olajretek állományban előbújó kétszikû gyomok egy része ellen is lehetőség van a védekezésre, ami sok esetben nem is hagyható el. A gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az olajretek növénykórtani szempontból ugyan nem érzékeny növény, de előfordulhat rajta fehérpenész, lisztharmat, peronoszpóra, valamint mozaik-
vírus kártétel. Az olajretek kártevői közel azonosak a repce kártevőivel. A földibolhák közül a káposztabolhák tömeges megjelenésére a növény kelésétől folyamatosan számítani lehet. A legjelentősebb károsítók a növény fejlődésének kezdetén a káposztabolhák. A vegetációs stádiumban a repce és mustár kártevői veszélyeztetik, mely sérüléseket az olajretek általában kinövi. A fejlődő növényen a repcedarázs álhernyója valamint a nagy repcebolha kártételére kell számítani. A bimbózó-virágzó olajretken a repcefénybogár mellett a repcebecő-ormányos is megjelenhet. Levéltetû-fertőzés elvétve fordul elő. A virágzás stádiumában a repcefénybogár kártétele a legjelentősebb, akár 50–70%-os terméskieséssel is járhat. A termésérés időszakában jelenik meg a nagy repcebolha és a növény betakarításáig jelen van.
A másodvetésû olajretek ápolására jó kultúrállapotú talajon nincs szükség, a gyomokat elnyomja, betegségek nem fordulnak elő, ugyanakkor tapasztalataink szerint kedvező táplálékforrásul szolgál a káposztabolháknak és a nagy repcebolhának.
Saját kísérletek is igazolták, hogy az olajretek fejlődése kezdetén (szikleveles és 2–4 leveles állapot), valamint a bimbózás – virágzás korai szakaszában van kitéve a legnagyobb veszélynek, azaz ebben a két időszakban a legérzékenyebb a károsítókra. Az olajretket ekkor ért károsítás ui. közvetve vagy közvetlenül termésveszteséghez vezethet.
Betakarítás: az olajretek magot júliustól érlel, betakarítása általában augusztus első dekádjában kezdődhet (ekkor a mag víztartalma 12–14%). A termésátlagok termőhelyenként kisebb, évjáratonként nagyobb szórást mutatnak, átlagosan 1–1,5 t/ha termés várható a növénytől, ha a termesztéséhez szükséges feltéteteket biztosítjuk. A tarlón maradó szalmát aprítva, sekélyen kell alászántani.
A másodvetésû olajretek szeptember végétől virágzik. Zöldtömege a virágzás kezdetén 80–100 cm magas állomány esetén leszántás előtt akár 30–35 t is lehet hektáronként. A talajba dolgozni bimbós állapotban kell, ekkor a legkedvezőbb a hatása.
Csavajda Éva
