Méltán mondhatjuk, hogy az egyik legeredményesebben termesztett növényünk az őszi káposztarepce. A tavaly ősszel időben végzett őszi vetések kiválóan keltek, kellő tőszámmal és jó kondícióval néztek a tél elé. Azt is elmondhatjuk, hogy a rovarkártevők elleni őszi védekezések is sikeresek voltak. A rovarölő szeres csávázások a kelést követően hatékony védelmet nyújtottak a nagy repcebolha (Psylliodes chrysocephala) kártételével szemben. Megfigyeléseink szerint a nagy repcebolha egyedszáma egyre csökken, sokak véleménye az, hogy az általánosan elterjedt és nagy területen végzett hatékony inszekticides csávázásnak köszönhető. Ugyanakkor változatlanul gondot jelentet a repcedarázs (Athalia rosae) intenzív, és hosszan tartó rajzása. Ugyanis a későbben kelő lárvák már nem mindig pusztultak el a csávázószer hatóanyagától, ezért kiegészítő jelleggel, rovarölő szeres állománypermetezésre is szükség volt. A termelők odafigyelése és alkalmazott kezelések e veszélyt is hatékonyan elhárították. Pedig az ősz nemcsak a repcéhez, de az őszi kártevőkhöz is kegyes volt. Helyenként a vetési bagolylepke (Agrotis segetum), gamma bagolylepke (Autographa gamma), káposztamoly (Plutella xylostella) hernyói is megjelentek, és károsítottak. A szokottnál melegebb hosszú ősz további meglepetéseket is hozott. A repceállományokban esetenként a káposztalepke (Pieris brassicae) és a kis káposztalepke (Pieris rapae), nyár végi nemzedékének hernyói is megjelentek. Az ősz beköszöntével még inkább ijedelemre adott okot a kis káposztalégy (Delia brassicae) nyüveinek kései kártétele. Az inszekticides csávázásban részesített területeken e kártétel többnyire elmaradt, de az is előfordult, hogy a túl korán vetett táblákban a csávázó készítmények hatásának csökkenése miatt mégis károsított.
Más volt a helyzet a mezei pocokkal (Microtus arvalis), mely 2007-ben késő őszig szaporodott, és ha tehette a repcevetésekbe is betelepült. Jelenlétükre már messziről felfigyelhettünk, ugyanis a fertőzött táblákon pockokra vadászó ölyvek, vagy kócsagok jelenléte általános volt. Az ölyvek hasznos tevékenységét T-alaku ülőfák kihelyezésével segíthetjük. Nagyobb pocoklétszám esetén, jól tette, aki időben, még a tél folyamán csalétekkel védekezett ellenük.
A mezei pocok állománysûrûségét, vitalitását a tél végén, tavasz kezdetén újból fel kellett mérnünk. Amennyiben a 100 m2-enként 1–2 (vagy ennél több) lakott járatot észleltünk az állományban, indokolt volt a védekezés ellenük. Jelenlétükre már messziről felfigyelhetünk, mert a környéken, többnyire a táblaszélen lesben-álló (még inkább ülő) ragadozó madarakat (ölyveket stb.) láthatunk. A helyszíneléskor arra is fény derül, hogy az árokparton, vagy az állományban milyen erősségû pocok kolóniák vannak. A gyakran gócszerûen elhelyezkedő járatok környezetében a növényzet le van rágva, közöttük kitaposott „ösvényeket” láthatunk, melyek a járatokhoz vezetnek. A járatok bejárata is ki van taposva, környezetükben ürülék és apróra rágott, elhagyott növényi részek láthatók. Mivel a nagyobb pocoknépességet a hasznos nappali és éjszakai ragadozók kielégítő módon nem tudják visszaszorítani, a védekezésre is szükség van. Védekezésre az Arvalin LR pocokirtó csalétek terjedt el. Az Arvalint 2–3 szem/lyuk mennyiségben a járatokba helyezik, és a járatokat betapossák.
Az igazi, tavaszi állományvédelem azonban, a rovarkártevők elleni védekezésekből állt. A legkorábban (már tél végén) védekezni kellett a repceszár-ormányos (Ceutorhynchus obstrictus) ellen. Telelőhelyeit már 10°C fokot meghaladó hőmérsékleten elhagyja, tömegesen 14–16°C fok-on vándorol a repcébe. Joggal vethetnénk fel a kérdést, hogy 2008 telén – amikor is az időjárás erre alkalmas volt – ezt miért nem tette meg? Az ok az előzményekben, a rendellenes időjárásban keresendő. A bogarak téli nyugalmi állapota ekkor még nem fejeződött be, merevségi állapotuk még tartott. A lehûlési periódus után (tél végén) bekövetkezett felmelegedés ezt megszüntette, és az ormányosok előjövetelét lehetővé tette. Ez megegyezik a sokéves tapasztalattal, miszerint ha a tél végén az időjárás kedvezőbbé válik, a levegő, és a telelőhelyek talaja felmelegszik, a szárormányosok előjövetelével számolhatunk. Ekkor jön el az ideje a sárgatálas megfigyelésnek. Ugyanis a bogarak betelepedését a repce- táblákba leginkább sárgatálas megfigyeléssel ellenőrizhetjük. Amennyiben erről megfeledkezünk, és a korán betelepedett bogarak lepetéznek, a hatékony védekezés esélyei jelentősen romlanak. E védekezések időpontja, az időjárás alakulásától függően, egyes táblákon már márciusban, március-április fordulóján bekövetkezett. Más években a hosszúra nyúlt tél, kései kitavaszodás esetén azonban csak áprilisban tudunk állománykezelésre gondolni. Ez esetben a robbanásszerûen bekövetkező kitavaszodás, gyors felmelegedés hatására a repceszár-ormányossal szinte egy időben (vagy alig valamivel később) a többi repcekártevő is megjelenik, és tömegesen vándorol a repcébe. Ez természetesen évjáratonként más és más helyzetet teremt. Ezért a kártevők elleni védekezés időzítését csak rajzásmegfigyelés alapján, a sárgatálas módszerrel, vagy hálózással, esetleg vizuális megfigyeléssel végezhetjük. A vaktában végzett kezelések ritkán vezetnek hatékony védelemhez. A védekezés elmaradása, vagy megkésett időzítése, a repceszár-ormányos lárvák jellegzetes kártételéhez, és ebből adódóan termésveszteséghez vezet. Azt általános alapelvként elmondhatjuk, hogy Magyarországon az a sikeres repcetermesztés egyik növényvédelmi követelménye, hogy még a bimbó, virág, és terméskártevő fajok (fénybogár, becőormányos, gubacsszúnyog) elleni védekezés előtt legalább egy kezelést kell végeznünk a repceszár-ormányos betelepülő imágói ellen. Ezért a bogarak megjelenését követően (amikor a sárgatálak azt tömegesen fogják, vagy a hálózott rovar-anyagban nagyobb számban fordulnak elő) az engedélyezett készítmények (lásd táblázat) valamelyikével védekezni kell ellenük. A védekezés időzítésénél azt tartsuk szem előtt, hogy ha a bogarak betelepedése már lezajlott, petézésük már megtörtént, a védekezésünk megkésett, tehát eredménytelen lehet.
A repcefénybogár (Meligethes aeneus) tömeges betelepedése áprilisban folyamatos. Betelepedésüket a „böjti szelek” nagyban segítik. Terméscsökkentő kártételük a bimbók kirágásával kezdődik. Ezért a virágzás előtt–virágzás kezdetén újabb inszekticides állománypermetezésre volt szükség, általában. Ez a permetezés a fénybogarakon és a megkésett szárormányosokon kívül a nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi) és repcebecő-ormányos (Ceutorhynchus pallidactylus) imágóit is megtizedeli. Az utóbbi években a nagy repceormányos is érzékeny károkat okoz. Kártételét nehéz megkülönböztetni a repce szárormányos által okozott kártól. A fénybogár és egyéb kártevők elleni védekezést, többnyire virágzáskor meg kell ismételni. Az alkalmazott készítmények magasabb hőmérsékleten gyorsabban bomlanak a kívánatosnál, ezért a bimbózáskor kijuttatott hosszabb várakozási idejû (10–14 napos) szerek hatása sem volt mindig elegendő. Ennek oka, hogy a repcekártevők folyamatosan és elhúzódóan telepedtek az állományokba. A későbben betelepedettek, újabb kezelés hiányában, még jelentős kárt okoztak. Ráadásul, az ugyancsak érzékeny károkat okozó repcebecő-gubacsszúnyog rajzása virágzás végére tehető, így a védelem ellene, csak ebben az időben végezhető eredményesen. A repcekártevők elleni, virágzáskori növényvédelem, napközben csak méhekre nem veszélyes készítmények (Calypso 480 EC, Biscaya, Mavrik 24 EW), vagy az alkonyati órákban, méhkímélő technológiával, méhekre mérsékelten veszélyes készítmények (pl. Decis 2,5 EC, Fendona 10 EC, Fury 10 EC, Karate Zeon 5 CS, Rapid CS, Sumi-Alfa 5 EC) felhasználásával lehetséges.
Annak megértéséhez, hogy miképpen okozhatnak kárt ezek az apró (2–3,5 mm-es) bogarak, ismernünk kell az életmódjukat, táplálkozás-, és szaporodás-biológiájukat.
A repceszár-ormányos és nagy repceormányos életmódjáról már az előzőekben szóltunk. A kárt a lárvák (kukacok) okozzák, mivel a repce szárában a szár belsejét, annak bélszöveteit károsítják. A nősténybogarak leggyakrabban a levélnyélbe petéznek. Azt megfúrják, majd a nyílásba több petét is elhelyeznek. Egy-egy növényben összességében több tucat lárva is fejlődhet. A lárvák a levélnyélből a szárba rágják magukat, és a gyökér irányába haladnak. Rágásuk következtében a szár belseje szivacsos szerkezetû lesz, a járatokat barnás-fekete ürülék tölti ki. A lárvák kirágják magukat a szárból és a talajban bábozódnak. Szintén a szárban fejlődik, újabban egyre gyakoribb, így növekvő jelentőségû a nagy repceormányos. A nagy repceormányos elágazó szárrészbe petézik. A kártétel következtében duzzanat keletkezik, és a szár ezúttal is felreped.
A repcefénybogár kártétele közismert, miszerint a tömegesen betelepülő bogarak peterakás céljából kezdetben a bimbót oldalról fúrják meg, és berágják magukat a virágkezdeményekhez. A kártétel következtében a bimbó elszárad és lehull. Lárvái virágport fogyasztanak. A bimbót elhagyják és a talajban bábozódnak. Az új bogarak májusban jönnek elő. A bogarak táplálkozása a kinyílt virágokon is folytatódik, de ez a kártétel már kevésbé jelentős. A repcefénybogár imágói (számos rokonfajukkal együtt), a legkülönfélébb növények virágait is látogatják. A repcén okozott kártételük súlyosabb, ha bimbó állapotban a hőmérséklet napokra csökken, és a repce kivirágzása vontatottá válik.
A repcebecő-ormányos, életmódjából adódóan fontos repcekártevőnek számít. Bár az imágók rágásukkal okozott kártétele sem lebecsülendő, a lényegesebb kárt a lárvák okozzák. Ugyanis a nőstény becőormányosok petéiket a becőkbe rakják, lárváik a képződő magokat élik fel. A fertőzött becő fejlődésben visszamarad és lehull. A kártételhez társul a repcebecő-gubacsszúnyog (Dasyneura brassicae) kártétele is. E kártevő tojásrakása a repcebecő-ormányos petézéséhez kötött. Ugyanis petéiket a becőormányos által készített nyíláson keresztül rakják a becőkbe. Együttes kártételük következtében 70–80%-os termésveszteség is lehetséges.
A káposzta levéltetû (Brevicoryne brassicae) a repcét is károsítja. Kártétele egyes években jelentős lehet, ezért védekezést igényel. A tömeges felszaporodásuk kezdetén, leginkább a repcegubacs-szúnyoggal együttes védekezés javasolható ellenük. A termés- és virág- kártevő rovarfajokkal együttes védekezésre az előzőekben felsorolt készítmények jöhetnek szóba.
Általában a repce tavaszi rovarkártevői ellen három védekezésre van szükség. Kockázatos ugyan, de optimális esetben, kisebb „kártevő nyomás” mellett, hosszabb hatástartamú készítmények (pl. Nurelle-D 50/500 EC) következetes használatakor a két kezelés is elég lehet.
Dr. Szeőke Kálmán
Fejér Megyei Mezőgazdasági
Szakigazgatási Hivatal
Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság
