Az egyes betakarítási technológiáknál az elmúlt időszakban jelentősen bővült a gépválaszték, ezért nagyon fontos, hogy a vállalkozók kellő ismeretekkel rendelkezzenek a gazdaság adottságainak megfelelő változatok kiválasztásánál.



Szálastakarmányok betakarítási technológiái

Az adott gazdaságban alkalmazott betakarítási technológia elsősorban attól függ, hogy zöldetetésre, vagy téli tárolásra szánt szálastakarmányról van-e szó. A betakarítási technológia, illetve az azt megvalósító gépek kiválasztásánál más szempontokat (például takarmánytermő terület, állatállomány nagysága, rendelkezésre álló pénzeszközök mértéke stb.) is figyelembe kell venni. Továbbiakban az egyes technológiákban alkalmazott legfontosabb gépi berendezések mûszaki és üzemeltetési jellemzőit mutatjuk be.



Kaszálógépek

A betakarítandó szálastakarmánytól és az alkalmazott technológiától függően különböző alternáló és a rotációs vágószerkezetû kaszálógépeket alkalmaznak. Az alternáló vágószerkezetnél biztosítani kell a kaszasebesség és a haladási sebesség összhangját. Miután a kasza középsebessége általában nem haladja meg a 3 m/s-ot (2,2–3,0 m/s), az alternáló vágószerkezetû gépek haladási sebessége ennél kisebb, 7–8 km/h lehet. A kaszálógépek kiegészíthetők szársértőkkel is.

A függesztett fûkaszák munkaszélessége 1,5–2,1 m, a vontatott és félig függesztett gépeké 2,3–3,0 m. A levágott szálastakarmányt az utóbbiak szársértés után széles (szőnyeg) rendre helyezik, így 0,5–1,0 nap alatt is elérhető az 50–60 százalékra történő fonnyasztás. Az önjáró gépek vágószerkezetének munkaszélessége 3–5 méter is lehet, a terményt középre terelve a járókerekek között képezik a szûkített rendet. Szársértésre itt az úgynevezett szártörő hengerpár szolgál.

A rotációs vágószerkezettel felszerelt kaszálógépek két csoportja ismert: a dobos kivitelû felsőhajtású és a tárcsás (vagy tányéros) kivitelû alsóhajtású megoldás. A dobos vágószerkezettel felszerelt gépek erősebb kivitelûek, nagyobb igénybevételeket is kibírnak, így például a kevésbé gondozott és rosszabb talajállapotú ősgyepeknél és nagy hozamú szántóföldi kultúráknál is alkalmazhatók. Újabb géptípusoknál a kerületi sebesség növelésével (>100 m/s) a kések aktív hosszát körülbelül a felére lehetett csökkenteni, így mérséklődött a kések sérülési lehetősége. A rotációs vágószerkezetû kaszálógépeknél a nagy kerületi sebességnek köszönhetően még nagy haladási sebesség esetén is biztosított az elhagyásmentes vágás.

A vágószerkezet a vízszinteshez képest +90° és -40° közötti helyzetekbe állítva is üzemeltethető, így rézsûk és árokpartok kaszálásához is beállítható.

A rotációs kaszák függesztett és vontatott változatban készülnek. A gépet üzemeltető traktor kiválasztásánál rotoronként általában 10 kW motorteljesítménnyel lehet számolni. A rotációs kaszák mindkét változata felszerelhető szársértő berendezéssel, így a kaszálással egy időben a száradást elősegítő mûvelet is elvégzésre kerül, és laza rend képződik (1. ábra). Itt a szársértési megoldások közül a szárzúzást alkalmazzák. Gyepeknél és fûféléknél a dobos rendszerû lengőujjas szársértőket használják. Munkaszélességük határesetben megegyezhet az alapgépével (például vontatott és egyes függesztett kaszák). Pillangósoknál különböző anyagú (acél-acél, acél-gumi, gumi-gumi) zúzó hengerpárokat alkalmaznak a szársértésre. Itt a bordázott palástú hengerek a ruhamángorlókhoz hasonlóan mûködnek, a szálakat hosszirányba áthúzva felrepesztik azt. A jelenleg gyártott legnagyobb munkaszélességû (14 méter) önjáró kaszálógépnél az 5 darab rotációs kaszaegység kombinált (elől- és oldalt) függesztett kivitelû.

Rendkezelők

A rendkezelőkkel a szûkített vagy szőnyegrendre vágott termény kezelését végezhetjük el, vagyis rendképzés, rendforgatás, rendterítés és a rendek összerakása lehet a feladat. A rendkezelők egy része univerzális, a felsorolt mûveletek elvégzésére a megfelelő beállítás után lesz alkalmas. Készülnek célgépek is, amelyekkel csak egy-egy mûvelet végezhető el (rendterítés, rendforgatás, vagy rendképzés).

Csillagkerekes rendsodró TLT hajtást nem igényel, a sodrócsillagokat a széna, illetve a talaj hajtja, így a széna mozgatásának teljesítményigénye a vonóhorgon jelentkezik. Nagy terméshozamok betakarítására kevésbé alkalmas, mert a nagy szénatömeg mozgatásakor már nem elég a talaj hajtóereje. Gyakorlatilag univerzális rendkezelőnek tekinthető, ugyanis a sodrott rendképzésen kívül jól használható például rendek összerakására, átfordítására. Ugyanakkor rendlazító és terítő hatásuk alig érvényesül, és forgató munkájuk is mérsékelt. Rendképzésre történő felhasználásuknál figyelemmel kell lenni a következő munkamûveletre, illetve az ott alkalmazott gép igényére. A hosszúszálú takarmányból készült sodrat például a nagybálázók részére nem megfelelő. Gyakoribb kaszálás és rövidszálú gyepek esetén használatuk javasolható, ilyenkor nem alakul ki összefonódott sodrat.

Merevujjas forgóvillás rendkezelők függőleges tengelyû forgórészei TLT-ről hajtottak. Az egyes forgórészek állítható magasságú és dőlésszögû támasztókerekek segítségével külön-külön elmozdulhatnak és kopírozzák a talajt. A szomszédos rotorok egymással szembeforognak, így a fogak által szállított szálastakarmányt hátraviszik, és mögöttük szétterítik, így felhasználhatók szûkített rend terítésére, illetve a szőnyegrend forgatására (2. ábra). Mûködéséből adódóan mindig páros számú forgórész található egy gépen, számuk 2–10 darab. A nagyobb munkaszélességû vontatott gépek oldalszárnyai szállítási helyzethez felcsukhatók.

Vezérelt ujjas forgóvillás rendkezelők: függőleges tengelyû forgórészei szintén TLT-ről hajtottak. Mint egycélú gép, rendképzésre használható (3. ábra). A rendképző gépeket 1, 2 és 4 forgórészes változatban 3,4–5,5 méter munkaszélességgel gyártják, a kisebb munkaszélességûek függesztett kivitelûek.

Univerzális rendkezelő gépek megfelelő beállítás mellett elvégzik az előbbi két géppel megvalósítható valamennyi munkamûveletet. TLT hajtású vezérelt ujjas forgórészekkel készülnek. A forgórészek száma rendszerint 2, így munkaszélességük és területteljesítményük kisebb, mint az egycélú rendkezelőké, viszont megvalósítható velük az egygépes rendkezelő technológia, így a kisebb gazdaságok részére javasolható. A forgórészek forgásiránya egymáshoz képest változtatható, az újjak vezérlése ki-, bekapcsolható. Míg rendterítésnél és forgatásnál a forgórészek összeforognak, az újjak merevek, addig a rendrakásnál azonos a forgórészek forgásiránya, az újjak pedig vezéreltek.

A rendkezeléssel kapcsolatban ki kell emelni a következőket:

• a szénakészítéshez a szársértő kaszálás után közvetlenül el kell végezni a rendterítést,

• szenázskészítésnél a rendterítés elmaradhat, a rendrakást, a rendek összerakását 45–50%-os nedvességtartalomnál kell elvégezni,

• gyepszéna készítésnél a rendrakás 20%-os, lucerna szénakészítésnél 35–45%-os nedvességtartalom mellett kell elvégezni. Lucernánál ekkor a levélpergés még nem jellemző, fontos viszont a laza, szellős rend kialakítása az utánszáradás érdekében,

• lucerna esetén minden későbbi beavatkozást (például csapadékos idő esetén, forgatás, rendlazítás) a magasabb páratartalmú napszakokban kell elvégezni.

A rendfelszedő pótkocsi (rakodókocsi)

A rendfelszedő rakodókocsi forradalmasította a szénabetakarítási és a zöldetetési technológiát.

A rendre vágott zöld, fonnyasztott vagy száraz szálastakarmányok felszedésére (esetleg darabolására), szállítására és a rendeltetés helyén történő kiürítésére (esetleg kiosztására) szolgál. A rendfelszedő kocsik 16–40 köbméteres raktérrel, 2,5–7 tonna terhelhetőséggel többnyire egytengelyes kivitelben készülnek. Mellső részén vezérelt ujjas rendfelszedő és szállító-továbbító szerkezet, a kocsiszekrény alján kaparóléces szállító található. A korszerûbb típusokat ellátják láncos vagy dobos rendszerû szeletelő szerkezettel. A két szeletelő késsor külön-külön bebillenthető a szállító-szeletelő térbe, így egy késsor esetén 70–100 mm-es, két késsor esetén 35–50 mm-es szeletnagyságot kapunk. Egyes változatok – elsősorban zöldetetésnél való alkalmazáshoz – még tárcsás rotációs vágószerkezettel és oldalra kihordó adagolószerkezettel is el vannak látva. Az egymenetes zöldetetési technológia frontfüggesztésû kaszálógép kiegészítéssel is megvalósítható. A szeletelő szerkezettel felszerelt rendfelszedő kocsik alkalmazhatók az újabb gépesített szénakészítési eljárásoknál. A közel azonos szeletnagyság a szárító-tároló berendezésekbe történő egyenletes tömörségû betárolást, illetve a kitárolást gépi úton teszi lehetővé. Kisebb gazdaságokban eredményesen használják továbbá ezeket a gépeket a silózásnál, a járvaszecskázók helyett. A 35–45 mm-es szeletnagyságú szálastakarmány a falközi silókban jól tartósítható.



Bálakészítő gépek

A szálastakarmányok és a szalma betakarításánál világszerte elterjedt a bálázásos technológia. Kezdetben a kisbálázók, ma a különböző nagybálázók használata az általánosabb. A korábban általánosan alkalmazott kisbála-készítő gépek közül a nagynyomású csúszódugattyús berendezések terjedtek el nálunk. A préscsatorna adott keresztmetszetû (360 × 500 mm), a bála hossza és tömörsége viszont állítható. A kész bála ürítése történhet bálacsúszda segítségével közvetlenül a talajra, vagy a mögötte, vagy mellette vontatott szállítójármûre, illetve alkalmazhatnak bálakidobó berendezést is. A kisbálázásos technológia félszénánál is alkalmazható.

A hengeres nagybála-készítő gépek változó és állandó préstérrel készülnek. A változó présterû hengeres nagybálázónál a végtelenített tömörítőszalagok (hevederek) formázzák állandó tömörségûvé a nagybálát. A bálák hossza rendszerint 120, ill. 150 cm, átmérője beállítható, max. 180 cm. A változó présterû körbálázók először a bála magját készítik el, ami gumiszalagok szorítása közben folyamatosan nagyobbodik, tömörségük állandó (4. ábra).

Az állandó présterû hengeres bálázóknál a rendfelszedő által a préstérbe adagolt takarmányt a hajtott formázóhengerek, vagy hevederek, kaparóláncok forgásba hozzák, és a préstér feltöltődése után tömörítik, így a képződő bála közepe lazább, a kerület mentén tömörebb lesz. A bála mérete itt állandó. Általában 120 vagy 150 cm átmérőjû és 120 cm hosszú bálákat készítenek, de előfordulnak a 90 és 180 cm átmérőjû, illetve 150 cm hosszúságú bálakészítők is.

A hengeres szénabálák tömörsége 110–180 kg/köbméter, tömegük 400–600 kg. A bálakötözés a gép álló helyzetében történik. A legtöbb típus 2 szabad szállal, 10–12-szeres körülcsévéléssel végzi el a kötözést. Kivételt képeznek az előkamrával rendelkező és hálóval kötöző folyamatos üzemû gépek (5. ábra). Elsősorban az állandó présterû gépek újabb típusai fóliával, vagy hálóval kötő szerkezettel is készülnek. Itt másfélszer vagy kétszer tekerik körbe a bálát.

A hengeres bálázógépek a szalma és a gyepszéna betakarítására minden megkötés nélkül alkalmasak. Ebben az esetben a változó présterû gépekkel tömörebb, alaktartóbb és jobban kazalozható bálák készíthetők. A lucernaszéna bálázására viszont csak az állandó préskamrás gépek javasolhatók 22–25%-os nedvességtartalom mellett. A laza közepû bálák a táblán utánszáradnak. A levélpergési veszteség ilyen nedvességtartalomnál nem jelentős.

A hengeres bálázókkal szenázsbála is készíthető. Ebben az esetben a szálastakarmány 50–60%-os nedvességtartalommal bálázható és előnyösek a szeletelő- és csomagolószerkezettel felszerelt hengeres bálázók (6. ábra). Az elkészült bálákat közvetlenül a bálatároló helyre kell szállítani és egyesével vagy újabban csoportosan speciális bálacsomagoló géppel fóliába kell légmentesen csomagolni. A becsomagolt bálák mozgatására különleges fogószerkezettel rendelkező rakodógépek szükségesek, a sérülés elkerülése érdekében. A tárolás a szabadban történhet egyesével vagy kazalba rakva.

A szögletes nagybálázók csúszódugattyús, nyitottcsatornás újabb változatai a gazdaságon belül felhasználásra kerülő szalma, széna és szenázs készítésére is alkalmasak (7. ábra). A velük készíthető bála térfogattömege szalmánál 150–180, szénánál 150–220, szenázsnál 230–280 kg/köbméter. A bálák szélessége 80–120 cm, magassága 40–127 cm között változik az egyes gépeknél. A bála hossza minden esetben állítható, így biztosítható az is, hogy a szállítójármûvön kötésbe legyenek rakhatók. A nagyobb méretû bálák tömege elérheti a 800–1000 kg-ot is. Ezeknél a szögletes nagybálázóknál a kötözés 4–6 helyen mûanyag zsineggel, menetközben a beállított bálahosszúság elérésekor automatikusan történik.

A szögletes nagybálázó gépek nagy teljesítménnyel és jó munkaminőséggel dolgoznak gyep, illetve lucernaszéna betakarításánál, valamint szenázsbála készítésnél is. Ekkor az elkészített bálákat rövid időn belül szorosan egymás mellé rakva kazlazzák, majd fóliával légmentesen lezárják. A bálakazal méretét úgy célszerû megválasztani, hogy megbontás után két hét alatt föletethető legyen. Ez a technológiai változat elsősorban a nagy hozamú, nagyobb állatlétszámmal rendelkező gazdaságoknál jöhet szóba, mert a gép beszerzési ára magas. A költségek csökkentése a gépek társulásokban történő üzemeltetésével is elérhető. A szélesebb, (1–1,2 m) és laposabb (0,4–0,6 m magas) bálák jobban kazalozhatók, így saját felhasználású szálasanyagoknál, szenázsnál előnyösebbek.



Dr. Kocsis Sándor–Dr. Kacz Károly

NYME Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar

Biológiai Rendszerek Mûszaki Intézete