A soraljamûvelés rendszerének megválasztása során figyelembe kell vennünk a termőhely adottságait, az időjárás alakulását, az ültetvény kialakítását, a szőlő növekedési erélyét, a gyomnövényzet jellegét és természetesen a szőlőgazdaság lehetőségeit is.
A soraljamûvelés a lombfal alatti, mintegy 20–30 cm-es talajsáv mûvelését jelenti; lombsátor kialakítása esetén a kezelendő felület szélesebb, akár 50–60 cm is lehet. A sorok mûvelése a sorközökéhez képest nehézkesebb, nagyobb odafigyelést, drágább technikai megoldást igénylő feladat.
A soralja mûvelése során arra kell törekednünk, hogy ne okozzunk kárt, sérülést a szőlőben. Kerüljük az olyan körülmények létrehozását, amelyek kedveznek a gombás betegségek fertőzésének. Tevékenységünk ne idézzen elő víz- és tápanyag konkurenciát, ne segítse elő a mélyen gyökeresedő, vízigényes, nehezen kezelhető növényfajok tömeges elterjedését. A választott megoldás ne akadályozza a többi munkafolyamat (pl. törzstisztítás) végrehajtását. Óvakodjunk a talajeróziót kiváltó módszerektől, továbbá az olyan eljárásoktól, melyek elősegítik a harmatgyökér-képződést a nemes tőkerészen. A sormûveléssel ne korlátozzuk a talajéletet. Lehetőség szerint azokat a megoldásokat részesítsük előnyben, melyek elősegítik a hasznos szervezetek megtelepedését.
Vegyszeres gyomirtás
A soralja vegyszeres gyomirtása nem véletlenül terjedt el hazánkban. A herbicidek használatának vitathatatlan előnye a nagy területteljesítmény, a gazdaságosság, a viszonylag alacsony energia- és munkaigény, a többnyire gyors hatású és jó hatásfokú munkavégzés. További előnyt jelent, hogy a kezelés nem vezet közvetlenül erózióhoz, s egyes készítményekkel akár szelektív védekezés is folytatható (pl. apró szulák ellen). A gyomirtó szerek felhasználása azonban számos hátránnyal járhat. A vegyszer gázosodás révén, a felszálló légáramlattal, de akár közvetlenül is elsodródhat, könnyen a szőlőre kerülhet. Fokozott figyelmet igényelnek a szisztemikus hatású levélherbicidek. A gyökérherbicidek se veszélytelenek; humuszban, agyagásványokban szegény talajokon minden további nélkül mélyebb, a szőlőgyökerekkel sûrûn behálózott talajrétegbe mosódhatnak le. A herbicidek nemcsak a szőlőre, de az ültetvény növényvilágára, a talajéletre, továbbá a hasznos élő szervezetekre is károsak lehetnek. A rendszeres vegyszerhasználattal elsősorban a gyenge növekedésû, sekélyen gyökeresedő, kis vízigényû növényfajokat (pl. a tyúkhúrt, a veronika – és az árvacsalán fajokat) pusztítjuk el. A talajherbicidek egyoldalú alkalmazásával eluralkodhatnak egyes évelő, illetve erőteljesen fejlődő gyomnövények (pl. betyárkóró), ráadásul könnyen kifejlődhet bennük ellenálló képesség a felhasznált hatóanyaggal szemben. A kijuttatott szerek mérgező hatásuk révén kisebb-nagyobb mértékben károsítják a talajlakó mikroorganizmusokat, így közvetett módon hátrányosan befolyásolják a talajéletet. Ez hosszú távon a talajszerkezet romlásához, az erózió veszélyének a fokozódásához vezethet. Az erózió során lehordott herbicides talaj, illetve a felszíni vizekbe jutó hatóanyag szintén jelentős károkat idézhet elő.
A vegyszeres gyomirtás választása esetén lehetőleg a legkisebb környezeti kárt okozó, szertakarékos megoldásokat részesítsük előnyben. A legjelentősebb gyomirtószer-megtakarítást a pontpermetező gépek használata jelenti. Vezérlésüket fejlettebb technikai megoldások esetén fényérzékelők is végezhetik; a munkagép csak ott permetez, ahol gyomot észlel. A fokozatmentesen szabályozható érzékelő lehetővé teszi a gyomok egységes kezelését, illetve a kevésbé gyomos szakaszon a kezelés elhagyását.
Mechanikai soraljamûvelés
A mechanikai sormûvelés száraz, sovány talajú területeken jól bevált megoldás. Akár kézzel, akár géppel hajtjuk végre, a beavatkozással lazítjuk a feltalajt; irtjuk, illetve fejlődésükben akadályozzuk a gyomnövényeket. Nem termő ültetvényekben célszerû mechanikai sormûvelést folytatni. Ezzel az eljárással kíméljük a talaj vízkészletét, s a szőlő számára kedvezően befolyásoljuk a humuszanyagok mineralizációját. A mechanikai mûvelés természetesen nem jár vegyszerterheléssel, s nem fokozza a gombás betegségek, állati kártevők fellépését. Hátrányként elsősorban a mûvelet lassú végezhetőségét, kis területteljesítményét, gépi munkavégzés esetén a munkagépek magas beszerzési árát, továbbá az erózió veszélyének a fokozását érdemes megemlíteni. Meredek lejtésû területeken, rosszul kitûzött, görbe törzsû szőlőkben nem a legjobb megoldás. A mûvelet sikere az időjárástól is függ; csak kedvező, viszonylag száraz talajállapotban dolgozzunk, egyébként nem érjük el a kívánt hatást. A mechanikai sormûvelés rendszeres munkavégzést igényel; egy-egy mûvelet elhagyása esetén hamar eluralkodhatnak a gyors fejlődésû gyomnövények.
A mûveléshez különböző kialakítású sarabolókat, illetve eketesteket használhatunk. Az eszköz vezérlését a haladási irányra merőleges tapogatókar, illetve ultrahangos érzékelő láthatja el. Az állítható munkamélységû sarabolók általában 5–10 cm mélységben haladnak; az eketestek használatával ellentétben nem helyezik át, csak lazítják a talajfelszínt, s átvágják a gyomnövények gyökerét. Csak kevésbé gyomos ültetvényekben dolgoznak kifogástalanul. Nedves talaj esetén előfordulhat, hogy a gyomok a beavatkozás ellenére tovább fejlődnek. Különböző kiegészítők (pl. rázófésû) alkalmazásával jobb minőségû munka érhető el. Felhasználhatók a soralja mûvelésére alkalmas forgatott boronák, illetve tárcsásboronák is. Az eredetileg a tőke alján fejlődő fattyúhajtások eltávolítására kifejlesztett törzstisztítók is alkalmasak a soralján található gyomok korlátozására. Ez a munkagép elsősorban a széles levelû növényektől tisztítja meg a tőke alját; a fûfélékkel szemben kevésbé hatásos. Az ökológiai szőlőtermesztők kedvéért megemlítem, hogy többszöri használata eltávolítja a törzset borító héjkérget, mely egyébként védelmet biztosít az itt búvóhelyet kereső hasznos élő szervezetek számára. Használatát emiatt évi egy alkalomra célszerû korlátozni. A porallergiások kedvéért azt is hozzáteszem, hogy a törzstisztító mûködése porképződéssel jár, különösen száraz, egyenetlen talajon. A munkagép hibái ellenére azért javasolható, mert valamelyest enyhíti a zöldmunkák idején kialakuló munkacsúcsot. A tőközmûvelő gépeket is jól kiegészítheti a tőkék körül fejlődő, illetve az arra felkapaszkodó növények eltávolításával.
Külön érzékelő nélkül mûködik a Tournesol (Pellenc). A munkagép csillag alakú, a tőketörzs mentén elforduló harangjában két késszerû mûvelőszerszám található. A szerkezet lazítja a talajt a tőke körül. Alkalmazása csak idősebb, vastag törzsû szőlőkben javasolható.
Takarónövények a sorok alján
Alacsony növésû, sekélyen gyökeresedő, kis vízigényû növényeket (pl. fehér herét, komlós lucernát, rétiperjeféléket, meddő rozsnokot, réti komócsint) is vethetünk a sorok aljára. Nem kell elzárkóznunk a hasonló tulajdonságokkal rendelkező, az ültetvény környékén fellelhető növényfajok kipróbálásától sem. A legfeljebb 30–40 cm széles sávban létesített takarónövényzet elvileg nem jelent víz- és tápanyag konkurenciát a szőlőnek. A soralja növényzetével védjük a talajt az eróziótól és az erős napsugárzástól, mérsékeljük a tápanyagok kimosódását, s életteret biztosítunk a hasznos élő szervezetek számára. Kedvező esetben szőnyegszerû növénytakaró jön létre. A jól beállt takarónövényzet elméletileg kiszorítja a nemkívánatos gyomokat. A módszer sikerét szolgálja, ha a nitrogén utánpótlását csak a sorközökre korlátozzuk. Meg kell jegyezni, hogy sikeres soralja gyepesítéssel ritkán lehet találkozni a gyakorlatban. Ennek az oka az, hogy a talajt egyenletesen befedő, az erőszakos gyomokat is elnyomó növényállomány kialakításának számos feltétele van. A magágyat gondosan kell előkészíteni, a mélyen gyökeresedő gyomokat (pl. aszat) az utolsó szálig el kell távolítani. A (kézi) vetést követő száraz időjárás esetén a legnagyobb igyekezet ellenére is kudarcot vallhatunk. Sikeres soralja gyepesítés esetén az ápolási munkák akár el is hagyhatók, a kezdeti időszakban azonban a vetett növénytakarón felülkerekedő gyomokat – viszonylag nagy tartómagassággal – rendszeresen kaszálni kell. A soralja gyepesítést elsősorban 700 mm feletti éves csapadékkal rendelkező borvidékeken érdemes kipróbálni. A gyepsáv alatt igen jól érzik magukat a giliszták, kifejlődhetnek a szőlő táplálkozása szempontjából fontos mikorrhiza gombák, viszont problémát jelenthetnek az elszaporodó mezei pockok.
Kellő csapadék mellett a soralja természetes füvesítése is megvalósítható. Számolnunk kell azzal, hogy egyes nehezen kezelhető fajok (pl. tarackbúza) is könnyen elszaporodhatnak. A sorok mûvelését különböző elven mûködő soraljamulcsozókkal végezhetjük. Ne feledjük, hogy a mulcsozás gyakoriságának a növelése a fellelhető növényfajok számának csökkenését eredményezi, viszont a ritkábban végzett kaszálás esetén a túl magas növényállományban a munkagépek nem végeznek megfelelő munkát.
A soralja takarása; hőkezelés
A gyomok elnyomását, kiszorítását végezhetjük a soralja szerves anyaggal való takarásával is. A talajtakarás anyagszükségletének meghatározásakor vegyük figyelembe a fedni kívánt talajsáv szélességét és a fedettség mértékét. A takarás elsősorban a magról kelő gyomnövényekkel szemben hatásos. Takaróanyagként számításba jöhet többek közt a szalma, a nád, a fûrészpor, a sorközben lekaszált zöldtömeg és a fakéreg. A faháncs felhasználása igen költséges, jóllehet a benne levő gyomirtó hatású cserzőanyagok miatt előnyös megoldás. Sajnos a kéreggel együtt könnyen a szőlő fás részeit károsító gombákat is behurcolhatjuk a szőlőbe. A takaróanyagtól függetlenül számítani lehet a vincellérbogár, az ékköves araszoló, a mocskospajor és a rágcsálók kártételének fokozódására.
Elvileg fekete fóliával is fedhetjük a soralját. A fólia csökkenti a párolgást, melegebb talajhőmérsékletet biztosít, ezáltal kedvező körülményeket teremt a fiatal tőkék számára. A fólia a termőültetvényben igen sérülékeny, s csak viszonylag rövid élettartamú. Két–három év után szükségessé válik összegyûjtése és megsemmisítése, ami egyébként nem is túlságosan egyszerû feladat. Felhasználása az említettek miatt alapvetően az oltványiskolákra korlátozódik.
A kísérleti tapasztalatok azt mutatják, hogy hőkezeléssel, perzseléssel is vissza lehet szorítani a sorok alján fejlődő gyomnövényeket. (Magától értetődik, hogy ez a megoldás alkalmatlan például a szalmatakaró alól előtörő gyomok ellen.) A többször megismételt kezelés eredményeként a gyomok legyengülnek, föld feletti részeik elpusztulnak. A termikus eljárás kis hatékonyságú a tarackos növényekkel szemben. Nem tekinthető kifejezetten környezetbarát, az üvegházhatást mérséklő, a hasznos élő szervezeteket megóvó, olcsó eljárásnak. A kezeléshez hektáronként – az ültetvény kialakításától függően – mintegy 25–30 kg propángáz szükséges.
A sorok aljának ápolását többféle módon végezhetjük. Hazánkban gazdasági okok miatt, s a szükséges technikai felszereltség hiányában általában sávszerû vegyszeres kezelést végzünk. Csak remélni lehet, hogy a jövőben elterjednek olyan megoldások is, melyek gazdaságosságukat és a környezetkímélő hatásukat tekintve egyaránt elfogadhatók.
Dr. Zanathy Gábor
