Magyarország éghajlati adottságai a hosszú tenyészidejû burgonya termesztésére nem, de a rövid tenyészidejû újkrumpli előállítására (tavasszal és ősszel egyaránt) – főként a homoktalajainkon – kifejezetten kedvezőek. A magyar burgonyatermelőknek elsősorban a biztosabb, kiszámíthatóbb és nagyobb jövedelmet lehetővé tevő korai és nyári ültetéssel történő újburgonya termesztésében vannak lehetőségei. Ezt – a biológiai alapok oldaláról – lehetővé teszi a rövid tenyészidejû, lassan leromló, kisebb költséggel előállítható – így versenyképesebb – újabb magyar fajták (pl. Pannónia, keszthelyi fajták) megjelenése, illetve – a termesztés technológia oldaláról – az újabb fejlesztések, termesztési módszerek gyakorlati bevezetése. A rövid tenyészidejû (korai) fajták termesztésében rejlő lehetőséget kihasználni – azaz kitûnő minőségû tavaszi, vagy őszi felszedésû „újburgonyát” szabadföldön termeszteni – elsősorban a kisebb táblaméretû, öntözhető homoktalajokon gazdálkodóknak adatik meg.
Ökológiai adottságaink és az újburgonya termesztés
A burgonya a hûvös, csapadékos klímát kedveli. Magyarországon a burgonya számára nem megfelelő – az optimálisnál magasabb – a hőmérséklet, a szükségesnél pedig lényegesen kevesebb a csapadék és annak kedvezőtlen az eloszlása is. A hőmérséklet és a vízellátás nemcsak a burgonyatermés mennyiségét, de a minőségét is jelentősen befolyásolja. A tenyészidőszakban hullott csapadék mennyisége nem elégíti ki a burgonya igényét. A burgonya vízigénye a tenyészidőben – a gazdaságos 40–50 t/ha terméshez – 500–600 mm, ezen belül június–júliusban a legnagyobb, mintegy 300–350 mm. Ennyi csapadék hazánk területén sehol nincs.
Magyarországon a tenyészidőszak átlaghőmérséklete magasabb a burgonya igényénél. Különösen a legmelegebb nyári hónapok átlaghőmérséklete (június közepétől augusztus végéig) lényegesen (2–5°C-kal) meghaladja a burgonya számára optimális 16–18°C-os átlaghőmérsékletet. Magasabb fényintenzitásnál viszont magasabb az optimum hőmérséklet is, 30°C felett a fotoszintézis hatékonysága azonban jelentősen csökken. A hőmérséklet nagy hatással van a növény légzési folyamataira is: a burgonya számára kedvező 20–25°C-os nappali és 10–12°C-os éjszakai hőmérsékletnél a termelt szárazanyag 20–25%-a légzési veszteség. Magasabb hőmérsékleteken – ami a burgonya számára kedvezőtlen – ez az érték jelentősen növekedhet, tehát csökken a termésbe beépített szárazanyag, azaz a gumótermés. A különösen magas hőmérséklet (30°C feletti) a növény korábbi éréséhez is vezethet, főleg ha szárazsággal párosul. Mind a lombozat, mint a gumók fejlődését a nappalhossz és a hőmérséklet lényegesen befolyásolja. Rövidnappalos (tavaszi és őszi) körülmények között relatíve kicsi levelek fejlődnek a növényen és a gumókötés a növény kihajtása után hamar megindul. Hosszúnappalnál (nyáron) ellenben a gumókötés időpontja későbbre tolódik és több levél is fejlődik. Az optimum elsősorban a termesztett fajta nappalhosszúsággal szembeni igényétől függ. Minden fajtának meg van a maga kritikus nappalhosszúsága. Ez azt jelenti, hogy a fajta gumókötése csak akkor indul meg, ha a nappalhossz egyenlő, vagy rövidebb, mint a fajta kritikus értéke. A hőmérsékletnek szintén jelentős befolyásoló szerepe van és módosítja egy adott nappalhosszúság hatását is. Általában az alacsony hőmérséklet – különösen az éjszakai – és a rövidnappalos körülmények a gumókötés idejét előre hozzák, míg a hosszúnappalos megvilágítás és a magas hőmérséklet késleltetik azt. A gumókötés megindulása után a nappalhossz és a hőmérséklet szerepe csökken. A különösen magas hőmérséklet azonban a növény korábbi éréséhez (terméscsökkenéshez) vezethet, főleg ha az szárazsággal párosul. Ez történik Magyarországon a nyári időszakban fellépő hőségnapokon a hosszú tenyészidejû fajták termesztésekor, amelyet sokszor az öntözéssel sem lehet megállítani. Tehát a nappalhosszúság és a hőmérséklet is a rövid tenyészidejû fajták kora tavaszi ültetésben történő termesztésének kedvez. Szintén kedvez a nyári ültetésben történő korai fajta termesztésének is, mert ilyenkor a gumókötés és kezdeti gumófejlődés a csökkenö nappalhosszuságú és alacsonyabb hőmérsékletû nyár végi időszakra esik. A magas fényintenzitás gátolja a levelek fejlődését, míg a gumókét elősegíti. Ez különösen előnyös korai burgonya termesztésénél. Ilyenkor a levelekben megtermelt tápanyagok nagyobbrészt a gumóba vándorolnak. A növekedési típus meghatározásában – más tényezőkkel összhangban – a fajtának is jelentős szerepe van.
További – a klimatikus adottságunkból eredő – probléma, hogy a hazai meleg és száraz klímát kedvelő nagy vírusvektor levéltetû egyedszám a vírusfogékony fajták gyors leromlását okozza. Ezért Magyarországon a súlyos leromlást okozó virúsbetegségekkel szemben ellenálló, elsősorban rövid tenyészidejû fajták használata mellett lehet erdményes, biztonságos és versenyképes burgonyatermesztést folytatni. Virúsrezisztens magyar fajta használatával – a klimánkon nagy egyedszámban előforduló virúsvektor levéltetvek ellenére – a szaporítási lépcsők növelhetősége (többszöri utántermesztési lehetőség) miatt lényegesen csökkenthető a vetőburgonya ára és ezen keresztül az étkezési burgonya termelési költsége és önköltsége is.
Ilyen klímatikus adottságok mellett elsősorban a korai és vírusrezisztens fajták szaporítása és termesztése lehet versenyképes és eredményes. A rövid tenyészidejû (korai) fajták termesztésekor ugyanis – kora tavaszi ültetésben – a tenyészidő nagyobb része esik a burgonyatermesztés számára kedvezőbb hûvösebb és jobb csapadékellátottságú tavaszi időszakra. Júniusban már betakarítható, így a legnagyobb hőmérsékletû és vízigényû nyári hónapok elkerülhetők. Eddig kihasználatlan további lehetőségünk a nyári (június – júliusi) ültetés, amikor viszont a szintén kedvezőbb nyár végi, őszi tenyészidőszakot használhatjuk ki egy erre alkalmas, rövid tenyészidejû, gyors fejlődésû, de nagy termőképességû fajtával. Eddigi tapasztalatok alapján mindkét ültetési időpontban nagy eredménnyel termeszthető a korai és leromlásnak ellenálló új magyar fajta: a Pannónia. A kelés és kezdeti fejlődés ugyan a legmelegebb nyári hónapokra esik (öntözni kell), de ilyenkor még a gumókötésig kicsi a burgonya vízigénye. A nagyobb vízigényû gumókötéskori és intenzív gumófejlődési időszak viszont a már kedvezőbb hőmérsékletû és csapadékosabb augusztus végi, szeptemberi és október elejei időszakra esik. A középérésû (hosszú tenyészidejû) burgonya nagy vízigénye miatt viszont májustól augusztusig – még átlagos évjáratban is – körülbelül 200–300 mm vizet kell öntözéssel pótolni ahhoz, hogy biztonságosan jó legyen a termés. Meleg és aszályos évben 400–600 mm-t is ki kell öntözni. Ilyen évben azonban az öntözés sem jelent garanciát, mert a 30°C feletti kánikulai napokon a növény az előállított szárazanyagot „ellélegzi”, párologtatásra (hûtésre) használja fel, mint energiát és nem a gumóba építi be, továbbá a lombozat gyorsan elöregszik (vagy hőkárosodás miatt el is pusztúlhat), ami tovább csökkenti a termést. A korai burgonya a rövidebb, jobb csapadékellátottságú és hûvösebb tenyészidőben (tavasszal, ősszel) kevesebb vizet igényel, viszont öntözni kell. A korai burgonya öntözésére – a kisebb táblákon – a legjobb módszer az esőztető mikroszórófejes öntözés, amellyel szükség szerint elvégezhető a gyakori – aszályban akár naponta – kis vízadagú (4–6 mm) öntözés.
Az ökológiai adottságok között a talajadottságok is jelentős hatást gyakorolnak a burgonya termésére és a minőségére is, ugyanis itt a gazdaságilag hasznosítható termés – a gumó – a talajban fejlődik. A talaj – tulajdonságaitól függően – a víz és tápanyagellátáson kívül a gyökérzet és a deformációktól mentes gumó kialakulásához a laza szerkezetet is kell, hogy biztosítsa, a növény csak ily módon lesz képes arra, hogy jó minőségû és nagy termést adjon. Kötött, tömődött szerkezetû, levegőtlen talajban rossz minőségû és nem piacos küllemû (deformált, másodlagos növekedésû, sok tapadó földdel szennyezett) burgonya terem. Harmónikus víz- és tápanyagellátás mellett a legjobb minőségû (szép küllemû, deformációktól mentes) burgonya a homoktalajokon termeszthető. Törekedni kell a burgonya számára kedvező homoktalajokon kora tavaszi ültetéssel a korai és nyári felszedésû, nyári ültetéssel pedig az őszi felszedésû és téli burgonya előállítás növelésére. Magyarországon a hagyományos – régen kialakult – burgonyatermesztési körzetek is a három nagy homoki tájegységünkön helyezkednek el: Nyírség, Duna-Tisza közi Homokhát, Somogyi Dombvidék homoktalajokon, öntözött körülmények között az „új környezetkímélő és egyben gazdaságos trágyázási szaktanácsadási rendszer” szerinti trágyázást alkalmazva, rövid tenyészidejû (korai érésû) és jó vírusrezisztenciával rendelkező fajták használata mellett eredményes és versenyképes burgonyatermesztés folytatható.
Tehát az eddigiek alapján nyilvánvaló, hogy ökológiai adottságaink nem kedveznek a hosszú tenyészidejû (nagy vízigényû) és virusos leromlásra fogékony fajták termesztésének, lehetővé teszik viszont a rövid tenyészidejû (korai) és leromlásnak ellenálló (vírusrezisztens) fajták termesztését – megfelelő termesztési módszereket alkalmazva –, amelyekkel eredményes és versenyképes foszlós- és/vagy paráshéjú újburgonya termeszthető. Jelenleg és a jövőben is – az EU országok közötti burgonya szabad áramlása (nincs piaci korlátozás) miatt – elsősorban csak a korai és vírusrezisztens fajták termesztése lehet versenyképes és eredményes.
Lehetőség a biológiai alapokban
A burgonyát vegetatív úton szaporítjuk, ezért Magyarországon a vírusfogékony fajták leromlása nagymértékû és gyors, amelyet elsősorban a levéltetvek által terjesztett vírusbetegségek okoznak. Néhány afrikai országokban – ahol a magyarországi klimatikus adottságokhoz képest sokkal jobban kedvez a klíma a levéltetvek szaporodásának és emiatt óriási mértékû a leromlás – alkalmazzák a valódi burgonyamagról történő termesztést, az ugynevezett TPS (True Potato Seed) technológiát. Sajnos az így előállított étkezési burgonya viszont nagyon heterogén. A leromlásért főként a levélsodró vírus (PLRV) és az Y vírus (PVY) tehetők felelőssé, amelyek terjesztését – átvitelét a betegről az egészséges növényre – leginkább a klímánkon nagy egyedszámban előforduló levéltetvek (mint vírusvektorok) végzik. A biológiai alapok oldaláról a magyarországi eredményes korai termesztéshez leromlásnak ellenálló rövid tenyészidejû, jó gazdasági értékmérő tulajdonságokkal rendelkező fajta és abból előállított egészséges, jó minőségû vetőgumó szükséges. Erre a korai fajták közül jelenleg csak a magyar (kisvárdai) nemesítésû Pannónia fajta alkalmas és várhatóan a legújabb nemesítésû, rövidebb tenyészidejû keszthelyi fajták. Ezek az újabb magyar fajták a jelenleg korai termesztésben használt külföldi fajtákkal (pl. Cleopátra, Kondor, Red scarlett, Impala) versenyképesek – a leromlással szembeni ellenállóság, a fontosabb rezisztencia tulajdonságok és a termőképesség, minőség vonatkozásában egyaránt. Tehát az eredményesebb magyarországi termesztéshez minél gyorsabb fajtaváltásra lenne szûkség – a küldöldi gyorsan leromló fajtákról a hazai nemesítésû és itthon szaporított, leromlásnak ellenálló (elsősorban korai) magyar fajtákra.
A hazai burgonyanemesítők, valamint külföldi cégek az elmúlt 10 évben több, mint 600 burgonya fajtát és fajtajelöltet jelentettek be állami elismerés céljából az Országos Mezőgazdaság Minősítő Intézethez (jelenleg: MgSzH). Ezek, a többségükben a miénktől eltérő ökológiai környezetben nemesített fajták nem váltak be a hazai környezetben. A jelenlegi újabb magyar fajták (pl. Pannónia, keszthelyi fajták) alkalmazkodóképességben, termőképességben, minőségben is versenyképesek, rezisztencia tulajdonságokban jobbak, leromlással szembeni ellenállóság tekintetében pedig messze felülmulják a külföldi fajtákat. Az ellenállóság (elsősorban a vírusrezisztencia) javítása és a koraiság fokozása jelenleg is a magyar nemesítés legfontosabb feladatai és az eredményes magyarországi burgonyatermesztés kritikus elemei – a biológiai alapok oldaláról.
A korai fajták száma 2007-ben a Nemzeti Fajtajegyzékben 30 volt, amelyből 24 fajta többcélú asztali burgonya, 5 chips, 1 pedig püré-pehely célú felhasználásra alkalmas. Az összes magyar listán szereplő fajták száma: 68, amelynek így 44%-a igen korai–korai éréscsoportba tartozó, rövid tenyészidejû. A termelők részéről az új fajták iránt – jogosan – nagyfokú óvatosság tapasztalható. Ez a jelenség más országokban is ismert, a termelők és feldolgozók nehezen mondanak le a már megismert és bevált fajták használatáról. Viszont a magyar nemesítésû, korszerû újabb fajtákhoz bátrabban nyúlhatnak, hisz azokban sokkal kisebb az agrotechnikai és kórtani kockázat.
A fogyasztói szokások is jelentős mértékben rögzültek, országonként eltérő sajátosságokat mutatnak, és időről időre változnak. Az Európa északi és nyugati részén elsősorban sárgahéjú burgonyát termesztenek és fogyasztanak, ezen országok piacain rózsahéjú (piros) burgonyát csak elvétve lehet találni. Franciaországban, Dél-Európában és a konzervatív Angliában egyaránt szívesen termelik és fogyasztják a piros és sárga héjú fajtákat. Olyan megalapozatlan formalizmus viszont sehol másutt nincs, mint Magyarországon, hogy ennyire csak a piros héjú fajtákhoz ragaszkodnak. Sajnos azt még csak kevesen tudják, hogy a héjszín és a burgonya valódi értékmérő tulajdonságai (termőképesség, rezisztencia, minőség, íz stb.) között semmiféle összefüggés nincs! Az viszont igaz, hogy egyre több a kiváló tulajdonságú, sárga héjú fajták száma, ilyen pl. a magyar nemesítésû Pannónia is.
Az egyes fajták növekedési típus tekintetében különböznek egymástól. Eltérhetnek például a kezdeti fejlődés gyorsaságában, a gumókötés időpontjában, a gumónövekedés gyorsaságában. A növekedési típust a korábban tárgyalt környezeti (ökológiai) tényezők is befolyásolják (sőt az előhajtatásnál a gumók fiziológiai elöregítése is növeli a koraiságot, gyorsítja a fejlődést, rövidíti a tenyészidőt), de alapvetően a fajta genetikailag meghatározott tulajdonsága. Egy korai fajtánál a gumónövekedés mértéke folyamatosan gyorsul, míg a lombozaté visszafogott marad. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen fajtánál a levelek által megtermelt szervesanyag nagyobb része a gumóba vándorol. Egy asszimilációra kedvező napon a gumótömeg gyarapodása az 1000 kg-ot is elérheti hektáronként – természetesen ehhez az is szükséges, hogy a fotoszintetizáló lombozat egészséges és nagy felületû legyen (LAI optimális) továbbá a szükséges víz és tápanyag rendelkezésre álljon. Korai fajtánál a lombozat maximális kifejlődésének ideje korábbra esik, de a levelek életciklusukat is korábban fejezik be. A „Harvest index” (a gumótermés szárazanyag tartalma osztva az összes megtermelt szárazanyag mennyiségével) korai fajtánál magasabb. Korai fajta termesztésénél – ha teljesen érett, paráshéjú állapotban takarítjuk be, akkor a magasabb tőszám, s így a magasabb hajtásszám elérése fontos célkitûzés. A kisebb lombozat miatt kisebb a tenyészterület igénye, így optimális tőszámmal (csíraszám lásd később) ültetett korai burgonya korábban fedheti a talajt, a gumókötés korábban megindulhat és a növény előbb is érik be. Más a helyzet az újburgonya termesztésnél, amikor korai fajtát újburgonya (nem pedig beérett asztali burgonya) termesztésére használjuk – ilyenkor a gyorsabb gumónövekedés biztosítása érdekében nagyobb tenyészterületre (tőtávolságra) ültetjük és így akár hónapokkal (3 hónappal is) hamarabb betakarítható, mint a késői növekedési típusú fajta. Késői érésû fajtánál a gumókötés a tenyészidőszak későbbi időpontjában indul meg. A hosszabb tenyészidejû őszi felszedésû fajtánál a gumókötés egybeeshet a nyár elejei aszállyal és – fajtánként eltérő mértékben – de csökkenti a tövenkénti gumószámot és ezáltal a termést is. Az ilyen fajta – a kezdeti időszakban – a megtermelt tápanyagok nagyobb részét a lombozat fejlesztésére fordítja. Összességében egy hosszú tenyészidejû fajta több levelet (nagyobb lombozatot) fejleszt és az tovább is él – feltéve, ha az egyre gyakoribb nagy hőséggel társuló nyári aszályt túléli! Mindezekből következik, hogy egy korai érésû fajta a vegetációs időszaknak már egy korábbi időpontjában is relatíve magas termést tud produkálni, de mivel a késői érésû fajtának hosszabb idő áll rendelkezésére, az összes termés ennél a típusú fajtánál magasabb lehet, ha a környezeti tényezők ezt lehetővé teszik. Tehát egy korai, gyors fejlődésû fajta, amely jól alkalmazkodik a magyarországi tavaszi–nyár elejei, vagy nyári ültetésben a nyár végi–őszi klímatikus adottságokhoz, akkor rövidebb idő alatt, kisebb költséggel viszonylag nagy termésprodukcióra képes, így hatékonyabb és eredményesebben termeszthető. A hivatalos fajtakísérletek, az üzemi termesztési kísérletek és már több mint 5 éves termesztési tapasztalatok (lásd még későbbiekben is) alapján bíztosan kijelenthető, hogy a magyar nemesítésû korai és leromlásnak ellenálló Pannónia fajta alkalmas, képes erre (1. kép).
Az újburgonya előállítás módszerei
Az újburgonya előállításban jelenleg a zsenge, teljes beérés előtt felszedett és forgalmazott újburgonya származhat:
• fûtés nélküli fólia alatti hajtatásból,
• átmeneti fóliatakarásos korai szabadföldi termesztésből, amely lehet:
• perforált préselt fóliás vázrendszeres takarás,
• szövött (fátyolfóliás) talaj és növény takarás,
• takarás nélküli korai szabadföldi termesztésből
Korai termesztéshez (júniusi betakarítás) a vetőgumót minden esetben elő kell hajtatni (csíráztatni) (2. kép).
Új intenzív termesztési lehetőség: a „duplázás”
2006-ban és 2007-ben kísérleti termesztést folytattunk korai tavaszi ültetésû szabadföldi primőr, majd ennek a betakarítása után – ugyanazon a területen – nyári ültetésû őszi felszedésû „újburgonya” termesztésének vizsgálatára. Célunk volt elsősorban a „duplázás” (egy tenyészidőszakban, ugyanazon a területen egymás után kétszer történő „újburgonya” termesztés) lehetőségének vizsgálata, kísérleti fejlesztése. Célunk eléréséhez a rövid tenyészidejû, jó rezisztenciájú, kiemelkedő termőképességû és finom ízû új magyar fajtát, a Pannóniát vontuk be a kísérletbe. Az új termesztési módszer sikeres kipróbálása esetén lehetővé válik a tavaszi primőr „újkrumpli” felszedése és értékesítése után – ugyanazon a területen – őszi felszedésû „újburgonya” előállítása (3. kép) és téli időszakban történő piaci bevezetése – növelve ezzel az „újkrumpli” termesztők éves jövedelmét és egyúttal a piacon szokatlan időpontban megjelenve választékot bővít és ínyenc fogyasztói igényt elégít majd ki. A kísérleti termesztés helyszínéül szolgáló gazdaság Magyarország déli részén, a „Homokháton” található. A termesztési kísérlet mindkét évében a Pannónia korai éréscsoportba tartozó, magyar nemesítésû burgonyafajtát használtuk, amely rövid tenyészidejû, jó rezisztencia tulajdonságokkal rendelkező, kiemelkedően nagy termőképességû és finom ízû.
Eredmények a „duplázásos” újburgonya termesztésben
2006-ban a korai fátyolfóliás termesztés során korai foszlós héjú burgonyából 30,5 t/ha-os termést, majd az ezt követő nyári ültetésből 39,5 t/ha parásított héjú termést takarítottunk be ugyanazon területről (1. ábra). Tehát a „duplázással” – egy tenyészidőszakban, ugyanazon a területen egymás után kétszer történő burgonya termesztéssel – az adott kísérleti évben összesen 70 t/ha újburgonyát állítottunk elő. A korai 1. termés %-os méreteloszlása a következő volt: 40 mm > 5,7%; 40 mm< 94,3%. A nyári ültetésből betakarított 2. termés méreteloszlása a következő volt: 40 mm > 27%; 40 mm < 73%. A 2. ábrán a termés méreteloszlása t/ha-ban látható.
A 2007-es próbatermesztés során a korai termesztésnél nem alkalmaztunk fátyolfólia takarást, ennek és az évjáratnak köszönhetően 11 nappal később takarítottuk be az előző évinél viszont 9,6 t/ha-al nagyobb termést. Az első korai foszlóshéjú gumótermés 40,1 t/ha, míg az előző évinél 11 nappal későbbi nyári ültetésből származó parásított „újkrumpli” termése – amit az előző évhez képest 15 nappal később takarítottunk be – 34,5 t/ha volt (1. ábra.). Így a próbatermesztés 2. évében összesen 74,6 t/ha „újkrumplit”, az előző évinél 4,6 t/ha-al többet takarítottunk be ugyanazon területről, „duplázásos” termesztési módszerrel. A korai 1. termés %-os méreteloszlása a következő volt: 40 mm > 4,4%; 40 mm< 95,6%. Ez hasonló az előző évi azonos időszak termésének méreteloszlásával, ami igen jónak tekinthető, hisz alig tartalmaz kisméretû, kisebb áron értékesíthető ún. „parázsburgonyát”. A nyári ültetésből betakarított 2. termés méreteloszlása a következő volt: 40 mm > 3,7%; 40 mm < 96,3%. Ez kedvezőbb az előző évi hasonló időszakban betakarított őszi újburgonya méreteloszlásánál. A 2. ábrán a termés méreteloszlása t/ha-ban kifejezve látható.
Két év átlagában megállapítható, hogy a kísérleti próbatermesztés során a „duplázásos” újburgonya termesztési módszerrel évi 72,3 t/ha-os termésátlagot értünk el, amelynek 49%-a tavaszi foszlóshéjú újburgonya, 51%-a pedig őszi parásított héjú újburgonya (1. ábra). A termések mindkét évben és mindkét betakarítási időpontban szép küllemûek, deformációktól és egyéb károsodásoktól mentesek voltak, ami az agrotechnika mellett a Pannónia fajta tulajdonságainak és a kedvező termőhelynek is köszönhető.
Az eredmények alapján a próbatermesztési kísérlet pozitív eredménnyel zárult. Az egy tenyészidőben, ugyanazon a területen kétszer egymást követő újburgonya termesztési módszer sikeres volt, mind termésmennyiség mind pedig minőség (gumótermés méreteloszlása, küllemi minősége) tekintetében. Ha a terméseredményeket összevetjük az utóbbi évek legmagasabb – 25,0 t/ha-os – magyarországi burgonya átlagtermésével, akkor láthatjuk, hogy mindkét vizsgált évben és egy éven belül ugyanazon a területen folytatott mindkét termesztés termései meghaladják az országos átlagot, ha pedig az évi összes újburgonya termés kétévi átlagát hasonlítjuk össze az országos átlaggal, akkor azt 47,3 t/ha-ral meghaladja, azaz 289%-al több termést produkált. Ez igen jelentős termésmennyiségnek tekinthető, főként újburgonyából, korai fajta használatával, amely a rövid tenyészidő miatt általában kevesebb termést produkál, mint egy hosszú tenyészidejû fajta.
Összefoglalás, javaslatok
Magyarország éghajlati adottsága – a burgonya számára az optimálisnál magasabb hőmérséklet és kevesebb csapadék miatt – elsősorban a korai és vírusrezisztens fajták termesztésére, szaporítására alkalmas. A jövőben – az EU burgonya szabad áramlása miatt – elsősorban csak a korai (újburgonya) termesztése lehet versenyképes és eredményes.
A legjobb minőségû burgonya a hagyományos – homoktalajú – burgonyatermesztő tájakon termeszthető, ezért törekedni kell – harmonikus tápanyag- és vízellátás mellett – a burgonya számára kedvező, könnyen felmelegedő, laza szerkezetû humuszos-homok talajokon – elsősorban a (korai) újburgonya előállítás növelésére. Magyarországon a korai termesztés felértékelődőben van és ez a tendencia folytatódik. Az újburgonya szárazanyag- és keményítőtartalma alacsony, egyéb beltartalmi paraméterei (magas C-vitamin, lizin-, metionin- és cisztintartalom) táplálkozás-élettani szempontból kedvezőek, speciális ételek készítésére is alkalmas.
Súlyos leromlást okozó vírusokkal szemben (levélsodró- és Y-vírus) rezisztens magyar fajta használatával akár 90%-kal is csökkenthető lenne a vetőburgonya költsége és ezen keresztül a korai (újburgonya) és őszi felszedésû étkezési burgonya termelési költsége és önköltsége is. Az újabb korai vírusrezisztens magyar fajták termesztése (pl. Pannónia és várhatóan az újabb keszthelyi korai fajták is) a laza szerkezetû homoktalajokon – öntözéses termesztés mellett – korábban (gyorsabb megtérülés) biztosabb és nagyobb jövedelmet biztosítanak, mint az őszi felszedésûek. A héjszín – a Magyarországon uralkodó piroshéjú formalizmuson kívül – sehol máshol nem döntő! A gumó héjszíne és gazdasági értékmérő tulajdonságai (termésmennyiség, minőség (íz) stb.) között nincs semmiféle összefüggés.
Intenzív (öntözött) körülmények között, jó rezisztenciájú, rövid tenyészidejû magyar fajtával lehetőség van nyári ültetéssel történő burgonya előállítására, sőt a „duplázással” a korai (júniusi) betakarítás után ismét beültetve a területet ősszel kiváló minőségû foszlós-, vagy paráshéjú árut takaríthatunk be, amellyel tovább növelhető a jövedelem. A „duplázásos” újburgonya-termesztési módszer elsősorban a Homokhát déli öntözött homoktalajain, Pannónia fajtával javasolható. Az új termesztési módszerrel a „duplázással” 50%-kal több éves jövedelem érhető el, mint önmagában a korai szabadföldi termesztéssel. Az új termék, a parásított, de még vékony héjú, fiatal gumójú őszi újburgonya nagyobb értéket képviselhet, és választékbővítést jelenthet a téli időszakban. A hazai fogyasztói szokások alapján április végétől június végéig keresik és vásárolják a foszlóshéjú újkrumplit. A „duplázással” előállított őszi újburgonyának a téli (karácsonyi, újévi) időszakban lehet majd jelentősebb piaca.
Dr. Kruppa József
–Heller Szabóné Molnár Márta
–Pocsai Károly
Kruppa-Mag Kutató, Vetőmagtermesztő és Kereskedelmi Kft.
