Szerencsére a hazai állattartók is évről évre egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a toxinok elleni védekezésnek. Annak ellenére, hogy sok telepi ember még mindig tartja magát a struccpolitikához – miszerint „ami nem látható, az nincs is ott”, – egyre többen keresik a takarmányokban vagy alapanyagokban lévő toxinok csökkentésének lehetőségeit.
Fontos tudnunk azt, hogy bármennyire is szép a takarmány, vagy a gabona-alapanyag és jelét sem látjuk a penészgombáknak, a toxinok jelenlétének lehetőségét nem zárhatjuk ki. Mindenképpen javasolt a takarmányok és az alapanyagok folyamatos vizsgálata a toxinszennyezettség megállapítására, mert sok későbbi káros következményt előzhetünk meg, ha időben beavatkozunk.
Manapság már nem is fontos laborba küldeni minden mintát, hogy ott pontosan meghatározzák a toxintartalmat, hanem már telepi gyorstesztek is rendelkezésre állnak, amelyekkel maximum fél óra alatt megfelelő eredményt kapunk, így időben beavatkozhatunk. Ha laborba küldjük a mintát és onnan késve kapjuk meg a pozitív eredményt, addigra esetleg már megetettük a kérdéses takarmányt és csak bosszankodhatunk, hogy kellett volna valamit tenni a toxinszennyezettség ellen.
Ha az eredmény csekély szennyezettséget mutat, vagy a toxin a kimutathatósági szint alatt van a mintában, akkor is gondolnunk kell arra, hogy a takarmányokban előforduló toxinokból nagyon keveset vizsgálunk. Több, mint 400 toxin lehet a gabonákban, amelyekből ismerünk 4 Aflatoxint, 4 Ochratoxint, 6 Fumonizint, 3 Zearalenont, és 150 Trichotecént, amelyek közül általában csak párat vizsgálunk, tehát a vizsgálati eredmény messze nem ad reális képet. Nagyon fontos az is, hogy a toxinok nem csak a toxinokra jellemző kórképeket okozzák – ez csak a jéghegy csúcsa, – hanem toxinok már igen kis mennyiségben képesek az immunrendszert károsítani, így a szervezet általános ellenálló képességét gyengíteni, ezáltal egyéb nem specifikus kórképeket idéznek elő, vagy hajlamosítják a szervezetet egyéb betegségek fellépésére. Esetenként csak a termelési eredmények csökkenésében mutatkozik meg a hatásuk. Ha ehhez hozzávesszük, hogy két vagy több csekély mennyiségben jelenlévő toxin egymásra hatásából sokszoros hatások adódnak össze, akkor elmondhatjuk azt, hogy a toxinok elleni védekezés minden állattartónak szinte kötelező.
Ha valaki szerves savval tartósítja a gabonát, már elmondhatja, hogy tett valamit az ügy érdekében, de még ők se dőljenek hátra nyugodtan a karosszékben, mert kísérleti eredmények azt mutatják, hogy a gabonában lévő toxinok többségét a gombák már a gabonaföldön termelik és a savas tartósítással csak a gombákra tudunk hatni, de nem nyújt védelmet a már termelődött toxinok ellen. Így mindenképpen fontos az, hogy a toxinok ellen specifikusan ható készítményt alkalmazzunk.
A toxinokkal az a nagy probléma, hogy kémiai szerkezetük igen változatos, tehát nincs egyetlen olyan stratégia, amelyik minden toxinra hatásos. Csak különböző stratégiák ötvözése hozhat 100%-os eredményt a toxinokkal szemben.
Sajnos azonban sokan megelégednek azzal, hogy valamilyen abszolút értelemben vett toxinkötőt tesznek bele a takarmányba, amelyek agyagásvány-, vagy élesztő alapúak. Az agyagásvány alapú termékek ugyan jó toxinkötő tulajdonsággal rendelkeznek, de sajnos csak a poláros toxinokat kötik meg. A kötés feltétele ugyanis az, hogy a toxinok olyan funkcionális csoportokkal rendelkezzenek és azok a csoportok olyan pozícióban legyenek, hogy a toxin a toxinkötőhöz kapcsolódhasson. Ennek a feltételnek remekül eleget tesz az Aflatoxin, de sokkal csekélyebb mértékben az Ochratoxin és a Fumonizin, még kevésbé a Zearalenon és szinte egyáltalán nem köthetőek a Trichotecének. Számunkra pedig a két legfontosabb toxin ami ellen küzdenünk kellene, pont a Zearalenon, amely szaporodás-biológiai zavarokat okoz az állatfajoknál, valamint a Trichotecének, amelyek különböző hatásaikkal hatalmas gazdasági kártételeket okoznak.
Fontos tény az is, hogy a piacon lévő toxinkötők nagy többsége nem csak a toxinokat köti meg, hanem a takarmány egyéb fontos alkotóelemeit is: tápanyagokat, vitaminokat, antibiotikumokat, amelyek így megkötve ugyancsak nem lesznek képesek felszívódni. Ez több 10%-nyi veszteséget jelenthet egyes takarmányalkotókból, amit nekünk drágán pótolnunk kellene, de mivel ezt sokan nem tudják, így nem is pótolják.
A Bécsi Egyetem vizsgálatokat végzett arra vonatkozóan, hogy milyen arányban képesek a különböző toxinkötők megkötni az egyes toxinokat. A vizsgált kb. 80 anyag eredményei azt mutatják, hogy két pH értéken az Aflatoxint a piacon lévő agyagásvány alapú toxinkötők 20–100%-ig képesek kötni. A kötés főleg pH 3-on erős, viszont a pH 6-on lévő kötési kapacitás sokkal csekélyebb mértékû, pedig nekünk a vékonybélben való kötés a fontosabb, a felszívódás megelőzése végett. A mostanában terjedő élesztő alapú termékek kötési kapacitása csupán 30% alatti, tehát még az Aflatoxinnal szemben is csekély hatásúak.
A számunkra sokkal fontosabb toxinokkal szembeni kötőkapacitást is vizsgálták és azt tapasztalták, hogy a vizsgált 80 minta közül csak 12 volt képes kötni valamilyen szinten a Zearalenont, átlagosan 20%-ban, de a legjobb is csak 55%-ban (1. ábra). Ez a hatás a Zearalenon leküzdésével szemben nem kielégítő.
Sokkal megdöbbentőbb volt az, hogy a Trichotecének köthetőségének vizsgálatánál a 80 vizsgált anyagnak csak 8%-a adott pozitív eredményt és azok is maximum 6%-os kötési szinttel (2. ábra)!
Tehát kijelenthető az, hogy a toxinkötők alig hatékonyak a Zearalenon ellen és szinte hatástalanok a Trichotecénekkel szemben!
A Biomin® azonban megtalálta a megoldást és kifejlesztette a Mycofix® Plus 3.E terméket, amely hatékonyan tudja kezelni nem csak a megköthető toxinokat, hanem a számunkra gazdasági veszteséget jelentő Zearalenont és Trichotecéneket is.
A termékben jelen van egy szinergista ásványkeverék, melynek kötőfelülete többszöröse a piacon lévő legtöbb toxinkötőének, így megköti a köthető poláros toxinok mintegy 100%-át. A kötés azonban specifikus, az egyéb anyagok (vitamin, tápanyag, antibiotikum stb.) kötése 2% alatti, ami a piacon rendkívül jó értéknek számít.
A termék ezen kívül tartalmaz 2 enzimet, amelyek inaktiválják a számunkra lényeges Zearalenont és Trichotecéneket (3. és 4. ábra). Az egyik enzim egy észteráz, amely a Zearalenont bontja el inaktív formává, így ez a forma már nem tud kapcsolódni a receptorokhoz és nem tudja az ösztrogénszerû hatást kifejteni, ezáltal pedig szaporodás-biológiai zavarokat okozni. A másik egy epoxidáz enzim, amely a Trichotecéneket bontja el inaktív formává, így nem kell félnünk a DON, T2, HT2 és más Trichotecén toxinok káros hatásaitól.
Köztudott az is, hogy a toxinoknak a szervezetben két fő támadási pontjuk van. Az egyik az immunrendszer, a másik pedig a máj.
A Biomin® által gyártott Mycofix® Plus 3.E termék ezért tartalmaz egy olyan szilimarin tartalmú növényi adalékot, amely régóta használatos a humán gyógyászatban a máj különböző megbetegedéseinek kezelésére és bizonyítottan jelentős védelmet nyújt a hepato-toxikus anyagok káros hatásaival szemben. A termék ugyanakkor tartalmaz egy olyan algakivonatot is, amely támogatja a szervezet természetes immunválaszát, így kompenzálja a toxinok immunszupresszív hatását.
A Mycofix® Plus 3.E ezzel a három stratégiával – toxinkötés, biotranszformáció (észteráz és epoxidáz enzim) és biovédelem (növényi- és algakivonat) – hatékonyan tudja felvenni a harcot a toxinokkal és azok káros hatásaival szemben.
Nem elég, ha azt gondoljuk, hogy tettünk valamit a toxinok ellen, hanem fontos, hogy tudjuk: olyan kiegészítőt alkalmaztunk, amely nem csak a toxinok egy részét képes kezelni, hanem a számunkra fontos összes toxin káros hatását ki tudja küszöbölni.
Dr. Jakab Gábor
