A 2005-ös év utolsó három hónapjában beérkezett talajminták hegyekként tornyosultak a laboratóriumokban és az ország szinte teljes vizsgálókapacitását lebénították.

 

A hirtelen jött munkacsúcs következtében a termelők a minták beérkezése után sokszor csak hónapokkal később kapták meg a laborvizsgálati jegyzőkönyveket. Nagyobb laboratóriumokban talán valamivel gyorsabb volt a minták áthaladása, azonban a kisebb laboratóriumok szinte kilátástalanul bedugultak. (Szaktanácsadói tevékenységemen keresztül „volt szerencsém” 2007 októberében kiadott AKG-s talajvizsgálati eredménylappal is találkoznom). A helyzet ellensúlyozására sok helyütt 2 mûszakos munkarendet vezettek be, míg kevesen a laborkapacitás bővítésében gondolkodtak. (Ezen kevesek közé tartoztunk mi is, mikor a 2006-os évre az ország egyik legnagyobb vizsgálókapacitását építettük ki és a laboratóriumi átfutási időt 2 hétre csökkentettük). Minden erőfeszítés ellenére azonban szinte biztosra vehetjük, hogy a 2008-2009-es évben, az AKG pályázatok záró évének előírt vizsgálati kötelezettsége kapcsán beérkező talajminták ismételten nehéz helyzet elé állítják a laboratóriumokat is. (A pályázat záró évében nagyobb mintamennyiséggel kell számolnunk, hiszen az AKG-be bevitt területek mellett a programba be nem vitt, de a pályázó gazdálkodásában álló területeket is be kell vizsgáltatni).

A kezelhetetlen csúcs elkerülése, illetve tompítása érdekében nehéz okosnak lennünk. Igazán üdvözítő megoldás nincsen, hiszen a hibát nem a gazdálkodók és nem a laboratóriumok követték el, mi mindannyian kényszerpályán vagyunk. Közös célunk kizárólag a mintavételek idejében való elkezdése lehet. Mindenképpen el kell kerülnünk azt a helyzetet, hogy a talajmintavételezést a rendelkezésre álló határidő utolsó hónapjaira hagyjuk, hiszen a tavaszi szedés lehetősége egyrészt bizonytalan, másrészt pedig a kényszerûen elhúzódó mérések következtében veszélybe kerülhet a 2009–2013-as AKG pályázat nevezése is. (Előzetes információink alapján a 2009–2013-as AKG program előírásai között is szerepel a bevitt területek talajvizsgálati kötelezettsége. A most befejeződő AKG program záró talajvizsgálatának eredményei – amennyiben időben elkészülnek – felhasználhatók az új programhoz.)

Esős tavasz esetén a mintavételi időszak nagyon lerövidülhet. A későn és nagy tömegben beérkezett minták lebénítják a laborokat és a mérések nagyon megkéshetnek.

Közös boldogulásunk érdekében az alábbiakban összefoglalom azokat a legfontosabb információkat, melyek segíthetnek a tervezésben. (Laboratóriumunk rendszeresen informálja partnereit a soron következő feladatokkal, esetleges veszélyekkel kapcsolatban. Jelen összeállítás utolsó hírleveinkből került kiemelésre).

Mindenekelőtt ne feledjük, hogy a nemrégiben megjelent 51/2008 (IV. 24.) FVM rendelet alapján az AKG programban szereplő területek záró talajvizsgálati időszaka 2008. szeptember 1. és 2009. május 31. között van. Ezen időszak áll rendelkezésre a minták laboratóriumokba szállítására. Amennyiben az előző megfontolásainkat figyelembe vesszük, úgy könnyû belátnunk, hogy a mintavételezést legjobb, ha még 2008 őszén, a „szezonban” elvégezzük.

Ugyancsak fontos tudnivaló, hogy az AKG programba benevezett gazdák pályázatba be nem vitt, de az általuk mûvelt egyéb területekre is a „Helyes Gazdálkodási Gyakorlat” (HGGY) előírásai vonatkoznak. Ez alapján 5 évente, vagyis a 2004/2005 és a 2008/2009 közötti évek valamelyikében kötelező a szûkített talajvizsgálatok elvégeztetése.

 

Már csak hab a tortán a sokak által talán nem is ismert, illetve eddig figyelmen kívül hagyott további kötelezettség, mely a nitrátérzékeny területekre vonatkozik. Nitrátérzékeny területeken ugyanis a „Helyes Mezőgazdasági Gyakorlat” (HMGY) előírásainak betartása kötelező. Ez alapján mûtrágyázni szántóföldi kultúra esetében csak az 5 évente, gyepnél a 10 évente elvégeztetett szûkített talajvizsgálat adataiból elkészített tápanyagellátási terv alapján lehet. (A nitrátérzékeny területek MEPAR kód szerinti lehatárolását az FVM honlapján is megtalálható – www.fvm.hu – 43/2007. (VI.1.) FVM rendelet tartalmazza). A rendelet hatálya alá való tartozás eldöntése a gazdálkodó feladata. (A mulasztás 50–500 000 Ft-os bírságot vonhat maga után!)

Fenti felsorolásból láthatjuk, hogy bőven akad tennivalónk a talajvizsgálatok terén.

Bízom benne, hogy a vizsgálati kötelezettségeket már egyre kevesebben tartják „szükséges rossznak”. Amennyiben az időközben kialakult mûtrágyaárakat is figyelembe véve összehasonlítjuk a vizsgálatok költségeit (bővített vizsgálat 180–200 Ft/ha/év) és a tudatos tápanyagellátás hozadékát, beláthatjuk a vizsgálatok vitathatatlan hasznát. Szakemberként minden gazdálkodó társamat biztosíthatom, hogy a termőterületek rendszeres laboratóriumi vizsgálata alapján végzett tápanyagellátása soha nem kidobott pénz! Aki helyesen ismeri fel a talajvizsgálatok jelentőségét, azáltal, hogy információt nyer a talajaiban rendelkezésre álló tápelem-tartalomról, hatékonyabbá teheti mûtrágya-felhasználását. A vakon történő tápanyagellátásról átállhat a növény igényeit és a talaj tápelem tartalmát (az egyes paraméterek agrokémiai összefüggéseit) figyelembe vevő tudatos, harmonikus tápanyagellátásra.

Ez egyfelől javíthatja a termesztés eredményességét (mennyiségi és minőségi mutatók), másfelől racionalizálhatja mûtrágya-felhasználását. Az eredmények birtokában módunkban áll a tápanyagellátásra szûkösen rendelkezésre álló erőforrásokat úgy felhasználni, hogy azok a lehető legjobban hasznosuljanak és a gazdálkodó számára a legjobb eredményt adják (1. ábra).

A rendszeres talajvizsgálatokon alapuló tápanyagellátás folytatásával versenyelőnyre tehetünk szert és területeinkről meghatározó, a gazdálkodás eredményességét nagyban meghatározó információk birtokába jutunk.

Végezetül engedjék meg, hogy néhány gyakorlati tanáccsal szolgáljak:

• Tekintsék át talajvizsgálati kötelezettségeiket, elmaradásaikat! A hiányokat időben (a várható csúcs előtt, illetve annak kezdetén) pótolják!

• Időben végezzék / végeztessék el a talajmintavételeket és amint lehet, juttassák a mintákat a laboratóriumokba!

• Ne feledjék, hogy a használható szaktanács alapja a korrekt laborvizsgálati eredmény! Ennek előfeltétele a helyes (szabványos) talajmintavétel. A nem megfelelően szedett, rossz minőségû minta értéktelen és hibás eredményekhez vezet! (A szakszerû talajmintavétellel kapcsolatban javaslom „A szakszerû talaj- és növénymintavételezés jelentősége, módszerei” címû cikkünk ismételt áttekintését – Agro Napló X. évf. 2006/10. pp. 26–28. –, vagy honlapunk – www.uis.hu – felkeresését.)

• Az eddig érvényes talajvizsgálatokkal még nem rendelkező, de a 2009–2013-as AKG pályázatba bekerülni kívánó gazdák számára mindenképpen javaslom a mintavételezés közvetlen aratás utáni elkezdését és mihamarabbi laboratóriumba szállítását.

Dr. Kalocsai Renátó, FVM szaktanácsadó

UIS Ungarn Laborvizsgálati

és Szolgáltató Kft., Mosonmagyaróvár