Lánci Tivadart ugyanis még a nőtincsi Naszályvölgye Termelőszövetkezet növényvédő szakmérnökként repcetermesztési sikerei tették ismertté előbb a nógrádi és Pest megyei térségben, majd az ország repcetermelésre alkalmasabb termőtájain.
Korábban még a nőtincsi szövetkezet növényvédő szakmérnökeként fogalmaztam meg a mondanivalómat – kezdte tájékoztatóját Lánci Tivadar (képünkön) – ebben az évben viszont már független vállalkozóként dolgozom. Ezért a tapasztalataimat, észrevételeimet már nem szûkíteném le a nőtincsi térségre.
Látok-e változást a repce termesztésében az utóbbi időben? – tetted fel nekem a kérdést. A repce termesztéséről igen sok értékes szakcikk jelent meg. Ennek eredményeként – ha nem is a táblák hozamában mérve, de a szakemberek termesztés-technológiai ismereteiben – jelentős előrelépést tapasztalhatunk. Sokkal felkészültebb szakemberekkel lehetett megvitatni a termesztés egyes részletkérdéseit, mint korábban, akik csak a szomszédos gazdaság eredményei láttán fellelkesülve fogtak bele a repce termesztésébe.
Az őszi káposztarepce termesztésének sikerességét a gyakorlott szem már ősszel, október végén meg tudja becsülni. Nógrádi körülmények között általában augusztus 20. után vetni kell a repcét. Nőtincsen és környékén is tavaly augusztus 21-én megkezdtük a repce vetését.
Az ősz folyamán az egyik ismerősöm – hallgatva a külső kritikára, hogy túl korán vetik a repcét – visszaküldte a vetőgépeket a telepre és csak két hét múlva folytatták a munkát. Ezt a két hét kiesést a növény már nem volt képes behozni.
Ezért fontos hogy az összes vetést előkészítő talajmunkát is időbeni végezzük el, értem ez alatt az időbeni talajlezárást, mint nedvességmegőrző mûveletet, mert nem szabad csak a várható csapadékra bízni a repce indulását.
A repce ugyanis a legkisebb nedvességtől is képes csírázni, ha megfelelő volt a talajmûvelés.
A repce szárazanyagának a 70%-át a virágzás kezdetétől a biológiai érés befejezéséig, azaz a betakarítást megelőző két hétig építi ki. A tenyészidő alatt sok csapadékra van szüksége, négyzetméterenként mintegy 300 liter vízre, mely lehet a talaj vízkészlete, vagy a lehullott csapadék. Különösen fontos a téli csapadék. Ha télen nem hullott elegendő csapadék, akkor a gyakorlott szakember szeme az áttelelt repcén is észreveszi, hogy nem várható rekordtermés. A tavaszi csapadék ugyanis sohasem képes biztosítani azt az összcsapadék-mennyiséget, ami a nagy hozamok eléréséhez szükséges. A repce amikor szépen áttelelt, tavasszal nagyon sok helyen elkésve adják ki az indításhoz szükséges mûtrágyát. A tápanyagnak február végén március elején már ott kell lenni. A repce nagyon korán indul, a gyökérzónában ott kell hogy legyen a hatóanyag és mindennek az alapja az időbeni nitrogénezés. Ha ezzel megkésünk, beláthatatlan következmények származhatnak belőle.
A repcében nem lehet gyomkonkurencia
Az őszi vetést követően – különösen a csökkentett tőszámmal vetett repcénél – igyekezni kell, hogy a repcénk ne kényszerüljön a gyommal versenyezni. Ennek megakadályozására rendelkezésre állnak a preemergens gyomirtó szerek.
2008-ban, a tavaszi indulásnál azzal együtt s talán azért is, hogy duplájára nőtt a repcetermesztés területe, látni elszomorító táblákat is. A kispénzû, csak a földhöz ragaszkodó emberek azt hitték a szomszéd gazdasága láttán, ahol szép eredményeket értek el, hogy akkor ezt ők is el fogják érni. Viszont amikor a felkészítés, szaktanácsadás során hallották, hogy milyen termelési költségekkel kell számolniuk, akkor bizony elálltak tőle és azóta ott sínylődik a repcéjük.
A repcetechnológiában az utóbbi években forradalmi változás következett be. Eddig a repce virágzásáig tartott a repce növényvédelmi tudománya, csak a repcefénybogárra figyeltünk. A nagy termésekre azonban csak ott lehet számítani, ahol a virágzáskori permetezést is elvégzik. Bemutatókon sokszor látni az elrettentő 40%-os korai becőfelnyitást, melyet a repce becőszúnyog okoz. Ma már a virágzó állományba kétszer is be kell avatkozni, ha a hektáronkénti 3–4 tonnás termést tûztük ki célként.
A repce áprilisban ugrik meg, akkor fejleszti ki az össztömegét. A generatív, reproduktív szervek is kialakulnak, addigra el kell látni a növényt mindenféle olyan anyaggal, ami a repce számára fontos. A repce kénigényes, ezért használjunk kéntartalmú mûtrágyát. Ha nincs kéntartalmú mûtrágya, akkor kéntartalmú növényvédő szerrel védekezzünk. A repcének nagy a bórigénye is. A pollenképződéshez és a pollentömlő csírázásához sok bórra van szükség.
A termésbetakarítás előkészítésének a legfontosabb mozzanata éppen most következik; a megfelelő deszikkáns kiválasztása. Hogy miért kell a deszikkánst alkalmazni? Ezzel már elég sokat foglalkozott a szakirodalom. Ismeretes, hogy a repce nem egyszerre érik, ha megvárjuk a teljes érettséget akkor már kiperegnek a magjai. A megtermett szem maradéktalan betakarítása érdekében tehát nem maradhat el ez a mûvelet. Megjegyzem az érésgyorsítóként megismert Harvade is kikerült a választékból. Helyette hasonló eredményekkel használható egy ragasztóként bemutatott termék, amely már több éve bizonyított a lengyeleknél, szlovákoknál.
Utolsó kérdésedre válaszolva pedig úgy tudnám összefoglalni a repce jövőjét, hogy mivel ez a növény igen jól beleillik a szûkülő vetésforgóba, gabonára is mindig szükség lesz és mára már pénzes növénnyé is vált, biztos jövőt látni a repcetermesztésben. Helyére került a felvásárlási ára, a nemzeti és uniós támogatást is élvezi, ezért a repcetermesztés egyenes úton van, akárcsak a búza, vagy napraforgó. Azok a gazdák akik eddig is eredményesen termelték és amennyiben a forgóba is jól bele tudják illeszteni, tovább fogják termeszteni a repcét. Ez most már csak az időjárástól fog függeni, azaz a magyarországi csapadékviszonyoktól, hogy a különböző termőhelyi adottságokon kinek mennyire fog beválni. Úgy gondolom, hogy hosszú távon stabil növényünk marad a repce. Most az lenne a feladat, hogy azoknak segítsünk, akik fel akarnak zárkózni a magasabb hozamok elérésére.
Így látja a nógrádi dombvidék ez évi repcetermesztési tapasztalatait, gondjait a termelő szemével egy szakmájában elismert növényvédő szakmérnök, és most kérdezzünk meg a hatósági szemüvegén keresztül értékelő szakmérnököt is ugyanerről.
Szántóné Veszelka Mária a Nógrád megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságának entomológusát kérdeztem a megye repcetermesztési körképéről.
Abból induljunk el, hogy a nógrádi termőtáji adottságok nem igazán kedvezőek a repcetermesztésre, azonban a jó árígéretek miatt mégis nagyon sokan belevágtak a repcetermesztésbe. Korábban itt az a szemlélet volt jellemző – de szerintem sok helyen másutt is – hogy a repcét extenzív növényként kezelték. Sokszor inkább csak az elővetemény hatása miatt vetették, különösebb haszonra nem is nagyon számítottak, ezért nem is nagyon költöttek rá. Volt aki nem is gyomirtott, mondván, hogy a repce jó gyomelnyomó növény. A tápanyaggal sem igazán foglalkoztak. Mára azonban mindenhol azt láthatjuk, hogy egyre inkább komolyan veszik a gazdák a repcét és igyekeznek mindent megadni neki. Ahogy érdeklődtem mûtrágya nélkül, csávázás nélkül senki nem vetett el ősszel repcét. Azt is elég jól megtanulták, hogy ősszel mikor kell vetni. Magam is igyekszem felhívni a figyelmet arra, hogy annak ellenére, hogy rovarölő szerrel is csávázott a repcevetőmag, a repcedarázs és a repce bolha mégis elég komolyan veszélyeztetni tudja a repcét. Előfordulhat, hogy még az ősszel, októberben a bolha vagy a repcedarázs álhernyói ellen állománykezeléssel kell védekezni. Ha októberben meleg van, bizony akkorra már lecsökken a csávázószer hatékonysága.
Korán kezdődött az ormányos bogarak károsítása
Azt tapasztaltam, hogy jól teleltek a repcék. Tavasszal március elején indultak csak meg. Ebben az évben március végén kezdődött az ormányos károsítás. Ezen a tájegységen még mindig elsősorban a szárormányos (Ceutorhynchus quadridens) a fontos kártevő. Az országban inkább a nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi) képvisel nagyobb százalékot a kora tavaszi ormányos népességben, de nálunk a csapdafogások, a sárga tálak meg a hálózás, illetve a növényvizsgálatok alapján még mindig csak 20–25%-ot tesz ki a nagy repceormányos, a többi szárormányos. Az idén korán kijuttatták a mûtrágyát és ezt nemsokára követte a gyomirtás. A gyomirtással ugyan a hideg éjszakák miatt eléggé nehezen tudtak elindulni, későn keltek a kétszikûek is, de a gyomirtással egy-menetben legtöbben már védekeztek az ormányosok ellen is. Áprilistól már erősödött a felmelegedés és csapadék is volt, gyönyörûen nőtt a repce és meg is indult a betelepedés már a szárba induláskor, és még ormányosok is voltak, de már jött a becőormányos. Tehát volt egy olyan időszak amikor mindenféle kártevő egyszerre volt jelen és ezért bizony már zöld bimbóban mindenkinek kellett legalább egyszer védekeznie a rovarok ellen. A másik kedvező tapasztalatom, hogy kezdik komolyan venni a termelők a gombabetegségeket itt is. Ősszel volt aki adott egy gombaölő szeres kezelést, olyat, aminek retardáns hatása is van. Akinek egy kicsit erősebb volt ősszel a repcéje ezzel a kezeléssel nagyon szépen visszafogta. Most a legújabb tapasztalatom az, hogy a becőszúnyog miatt még lekezelik egyszer zöld becős állapotban is rovarölő szerrel a repcét. Külön figyelmet érdemel, hogy már bimbós állapotban is nagyon sokan a méhekre nem veszélyes szerekhez nyúltak. Két ilyen engedélyezett készítmény is van, amit alkalmazni lehet. Nálunk a piretroid rezisztencia kialakulását egyelőre nem látom olyan veszélyesnek, mert vannak ezek a méhekre nem veszés készítmények. Szerintem a választék is elég jó és folyamatosan bővül is.
A következő veszélyes károsító a repce becőszúnyog
Amelyről egyelőre még azt sem tudjuk biztosan, hogy önállóan tud-e károsítani, vagy csak a repce-becőormányos okozta sérüléseken keresztül. Ez egy nagyon régi vita a szakemberek között. Véleményem szerint képes károsítani a becőormányos jelenléte nélkül is, hiszen a legkisebb mechanikai sérülés is elegendő hozzá. El kellene azt is fogadni, hogy a becőszúnyog önállóan is tud tojást rakni a kis becőbe, mert sokkal több olyan fertőzött becőt látok, mint amelyeken mechanikai károsodás van, vagy az ormányos kártevő nyoma lenne. Ezt a feltevésemet látszik igazolni az is, hogy ha felnyitogatom a becőket, a magokon sokkal kisebb százalékában van becőormányos kártétel egy becőn belül, mint a szúnyog. Ennyire távol nem lehet egymástól a kettő. Ezért az is örvendetes, hogy valaki most már virágzásban, sőt virágzás után még egy kezelést beiktat, ha belefér a költségei közé.
Be kell látni tehát, ha valaki elkezdi a repcét, néhány év kell, hogy kitapasztalja mit hogyan kell tennie, de mindenképpen örvendetes változások tanúi lehetünk. A növényvédelmi helyzetet pedig úgy ítélem meg, hogy a nagyobb terület több károsítót fog magával hozni. Ezek többnyire ugyan még mindig a klasszikus kártevők, de nagyon jól lehet követni az újabbak terjedését is. Azelőtt a hagyományos repcetermesztő környékeken biztos hogy mindig magas volt a becőormányos egyedszám, máshol még csak elvétve fordult elő. A repceterület ilyen mértékû növekedésével elterjedését már itt is tapasztalhatjuk.
A következő időszakban a deszikkálás kerül sorra, amire többen készülnek már, de hogy mekkora területen fogják elvégezni azt most még nem lehet megmondani.
Azt is több helyen látom például, hogy a gazdák méheket is betelepítettek a táblák közelébe, hogy jobb legyen a kötődés.
Összegezve azt tudom mondani hogy intenzifikálódott a repcetermesztés és itt a nógrádi térségben is nagyon besárgult már a határ. Most még egy kevés csapadékra várunk, hogy jobban kiteljenek a szemek a becőkben – fejezte be tájékoztatóját Szántóné Veszelka Mária.
A szerkesztő megjegyzése: lapzártakor megérkezett a csapadék is, kitelhetnek hát a szemek a becőkben.
drip
