Az idők folyamán a gyomirtás eszközeinek és módszereinek hatékonysága növekedett, de a gyomnövények nagy alkalmazkodóképessége mindenkor lehetővé tette fennmaradásukat, ezért a küzdelem a mai napig nem dőlt el, nyitott maradt. Napjainkban a parlagterületek növekedésével a parlagfû (Ambrosia elatior) első számú közellenséggé nőtte ki magát. Sajnos a ruderális területeken túlmenően, a szántóföldi növénytermesztésben is a magról kelők közül ez a faj az egyik legtöbb problémát okozó gyomnövény, amely elsősorban a kapás kultúrákat, ezen belül is a napraforgót veszélyezteti.
Mind a mai napig valós probléma, hogy sokan (természetesen nem szakemberek) parlagfûre gondolnak és vadkenderről beszélnek, vagy hogy a parlagfüvet gyakorta összetévesztik a fekete ürömmel, esetenként más hozzá nem is hasonlító gyomfajokkal.
A szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó mezőgazdasági üzemek jelentős részében a napraforgó meghatározó jövedelemtermelő növény. A napraforgó termelés közvetlen költségeit vizsgálva megállapítható, hogy a növényvédelem és ezen belül a gyomirtás a legjelentősebb tétel a költségek között, természetesen a kártevők, és kórokozók elleni állománykezelések, valamint a vetőmagcsávázás is fontos lépései a napraforgó termesztés-technológiájának.
A napraforgótáblák gyomösszetétele sokban hasonlít a kukoricavetésekéhez, a lényeges különbség a két növény között, hogy a napraforgó gyomelnyomó képességben messze megelőzi a kukoricát. A 35–40 cm-es fejlettségû növény természetes gyomelnyomó képessége már olyan nagy, hogy ahol az árnyékolás teljes ott a gyomnövények nem képesek konkurálni a napraforgóval, és csenevészek maradnak. A jó minőségû, hatékony gyomirtás szempontjából a kultúrnövény kelésétől számított 4–6 hét a kritikus időszak, amíg a napraforgó nem éri el a 35–40 cm-es fenológiai stádiumot.
Mint minden más szántóföldi növénynek a napraforgó gyomirtása is a vetésforgó tervezésénél, a tábla megválasztásánál kezdődik. A területek kiválasztásánál fokozottan ügyelni kell az esetleges gyomirtó szer maradványokra, ez különösen a kukorica-napraforgó növényváltás esetén áll fenn. Az atrazin maradvány különösen veszélyes lehet, mert a napraforgó károsodás nélkül csak 0,4 mg/kg talaj atrazint képes tolerálni. Ma már ez a probléma nem számottevő, hiszen az atrazin hatóanyagú készítmények visszavonásra kerültek, felhasználásuk utolsó időpontja 2007. június 30. volt. A hatóanyag csoportból megmaradt terbutilazinnál ez a probléma nem áll fenn.
A napraforgó egyik legjobb előveteménye a kalászos gabonák, ezek után gyomirtó szer mentes marad a tábla, és a napraforgóban nem kívánatos évelő kétszikû gyomfajoktól is könnyen mentesíthető a terület. Jó tudni viszont, hogy egyes szulfonilkarbamidokkal gyomirtott kalászos után vetett napraforgónál, esetenként a szermaradékból adódóan csírázási problémák léphetnek fel.
A napraforgó gyomirtását ma még elsősorban alapkezeléssel oldják meg a termelők, a posztemergens megoldások erősen korlátozottak. Az alkalmazandó készítmények kiválasztásánál alapvető fontosságú a kezelendő tábla gyomfaj összetételének ismerete. A napraforgóban előforduló magról kelő egy- és kétszikû gyomnövények közül a legtöbb gondot az alábbi gyomfajok okozzák. Kakaslábfû (Echinochloa crus galli), muhar fajok (Setaria spp.), köles fajok (Panicum spp.), disznóparéj fajok (Amaranthus spp.), libaparéj fajok (Chenopodium spp.), szerbtövis fajok (Xanthium spp.), csattanó maszlag (Datura stramonium), parlagfû (Ambrosia elatior), selyemmályva (Abutilon theophrasti), keserûfû fajok (Polygonum spp.). Az évelő egyszikû gyomfajok közül leggyakrabban a fenyércirok (Sorghum halepense) fordul elő a napraforgó vetésekben. Az évelő kétszikûek, mezei acat (Cirsium arvense), apró szulák (Convolvulus arvensis) ellen praktikusan az előveteményben kell védekeznünk, mert az itt elérhető hatékonyságot a napraforgóban már megközelíteni sem tudjuk.
A magról kelő egyszikûek ellen hatékonyan alkalmazhatók ppi technológiával (a napraforgó vetése előtt kijuttatva, és a kijuttatást követően azonnal a talajba dolgozva 7–12 cm mélyen) a trifluralin hatóanyag csoportba tartozó Olitref 480 EC, Triflurex 48 EC, Treflan 48 EC, Ipifluor 48 EC készítmények. A trifluralin hatóanyag 2008 március 31-el visszavonásra kerül, felhasználásának utolsó időpontja 2009 március 31. Vetés után, kelés előtt preemergens technológiával kijuttatva a Dual Gold 960 EC (S-metolaklór), Proponit 720 EC, Proponit 840 EC (propizoklór), Frontier 900 EC (dimetenamid), Tiara 60 WG (flufenacet), Lasso, Lasso MT, Satoklór 480 EC (alaklór) Harness, Trophy, Guardian Max (acetoklór) készítmények közül választhatnak a termelők. A dimetenamid hatóanyag 2008 április 30-al visszavonásra kerül, helyette a Spectrum (dimetenamid-p) áll a napraforgó termesztők rendelkezésére. Az alaklór hatóanyag 2007 december 31-i hatállyal került visszavonásra, a flufenacet hatóanyag pedig visszavonását követően 2008 október 31-ig lesz felhasználható.
A magról kelő kétszikû gyomnövények ellen szintén több, preemergensen kijuttatható herbicid áll rendelkezésünkre mint a Goal 2 E, Goal 4 E, (új nevén Goal Duplo) Galigan 240 EC, (oxifluorfen), Racer (fluorkloridon), Merkazin, Gesagard, Gesagard 500 FW, Prometrex 50 WP, Prometrex 500 FW (prometrin), Afalon Dispersion, Linurex 50 WP (linuron). A prometrin hatóanyagú készítményeknek visszavonásukat követően, utolsó felhasználási időpontjuk 2007 június 30 volt.
Vannak több hatóanyagot tartalmazó gyári kombinációk, ilyen a Wing EC (pendimetalin+dimetenamid). A készítményt preemergensen kell kijuttatni, magról kelő egy- és kétszikû gyomnövények ellen hatékony. A Proponit Terra 840 EC (propizoklór+butilat) kijuttatás után azonnal talajba kell dolgozni 4–6 cm mélyen. Magról kelő egyszikû gyomnövények ellen hatékony. A dimetenamid visszavonását követően a pendimetalin mellé kombinációs partnernek a dimetenamid-p kerül, a butilat hatóanyag visszavonásával a Proponit Terra 840 EC is visszavonásra került. A trifluralin, butilat hatóanyagok visszavonását követően a magrók kelő egyszikûek elleni bedolgozásos (ppi) technológia gyakorlatilag szerhiány következtében megszünt.
Vannak készítmények, amelyek preemergensen és a napraforgóban állományban is egyaránt kijuttathatók, mint a Pledge 50 WP (flumioxazin), Modown 4 F (bifenox). Mindkét gyomirtó szer a magról kelő kétszikû gyomnövényeket irtja.
Magról kelő és évelő gyomnövények ellen a speciális egyszikû irtók közül bőséges a választék, az Agil 100 EC (propaquizafop), Focus Ultra (cikloxidim), Pantera 40 EC (quizalofop-P-tefuril), Targa Super, Leopard 5 EC (quizalofop-P-etil), Fusilade Forte (fluazifop-P-butil), Perenal (haloxifop-R-metilészter), Select Super, Select 240 EC (kletodim), egyaránt hatékonyan alkalmazhatók. Kijuttatásukról jó tudni, hogy évelő egyszikûek esetében azok 10–30 cm-es fejlettségénél, magról kelő egyszikûek esetében a gyökérváltást követő állapotban van a kijuttatás optimális időpontja. A haloxifop-R-metilészter hatóanyag (Perenal) az idei évben visszavonásra kerül, utolsó felhasználási időpontja 2008 december 19.
A tavalyi évtől a napraforgó termesztők egy merőben új lehetőséggel is megismerkedhettek. A biotechnológiai nemesítési eljárások (in vitro szövetkultúra technika, rezisztens sejtvonalak kialakítása, visszakeresztezés elit szülővonalakba) eredményeként létrehozott imidazolinon rezisztens (BASF), valamint tribenuron-metil rezisztens (DuPont) napraforgó hibridekkel.
Mindkét gyomirtási technológiában a herbicideket (Pulsar 40 SL, Express 50 SX) posztemergensen kell kijuttatni a megfelelő imidazolinon, illetve tribenuron-metil rezisztens napraforgó hibridekben. A készítmények a kétszikû gyomnövények ellen hatékonyak, tartamhatással nem rendelkeznek. Mindezekből adódóan az egyszikû gyomnövények, valamint néhány nehezen irtható kétszikû gyomfaj (parlagfû, selyemmályva, kender, libatop fajok) ellen a gyomirtási spektrum szélesítése és a tartamhatás biztosításának céljából a preemergens alapkezelés feltétlenül indokolt.
A hagyományos napraforgó hibrideket mindkét készítmény teljesen elpusztítja, így alkalmazásukkor fokozott figyelmet kell szentelni a megfelelő vetőmagra.
Egy adott napraforgótábla gyomirtási technológiájának tervezésénél természetesen nem lehet a táblában károsító többi gyomfaj közül a parlagfüvet kiemelni és önállóan kezelni, de lehet az ellene leghatékonyabb készítményekre alapozott technológiát kiválasztani. Áttekintve a szerválasztékot kijelenthető, hogy a preemergens (vetés után, kelés előtt) technológiák közül erős parlagfû fertőzés esetén a fluorkloridon hatóanyagú Racer 3,0 l/ha dózisa adja a legjobb eredményt a gyomnövény ellen. Természetesen teljes mentesség nem érhető el, hiszen esetenként négyzetméterenként több száz gyomnövény is csírázhat, kelhet ilyenkor egy 98–99%-os gyomirtó hatás mellett is 2–3 túlélő egyed marad, ami egy 20–30 hektáros tábla estében már jelentős egyedszámot jelent. A hagyományos napraforgó hibrideknél a posztemergens állományban alkalmazható lehetőségek közül a Pledge 50 WP
(flumioxazin) alkalmazása javasolható. A kijuttatást szigorúan a napraforgó 2–4 valódi leveles fenofázisában kell elvégezni, mert ekkor a legkisebb a fitotoxicitás kockázati tényezője. Imidazolinon, valamint tribenuron-metil rezisztens hibridekben szintén van lehetőség a parlagfû ellen hatékonyan védekezni állományban Pulsar 40 SL, illetve Express 50 SX készítményekkel. 100%-os hatás a posztemergensen alkalmazható herbicidekkel sem érhető el, így túlélő egyedekkel minden esetben számolni kell.
A napraforgó termesztés gyomirtási technológiájához tartozik az állományszárítás, amely bizonyos csapadékos évjáratokban elengedhetetlen technológiai elem, sok esetben ez párosul egy késői parlagfû elleni védekezéssel is. A pollenallergia szempontjából ez már erősen elkésett beavatkozás, mert a parlagfû fővirágzása a napraforgó állományszárításának időpontjára már előrehaladott állapotban van. A hatóanyag-visszavonások a napraforgó deszikkálására engedélyezett készítmények körét is érintik. A dimetipin hatóanyag (Harvade 25 F) 2008-ban visszavonásra kerül, felhasználásának utolsó időpontja a 2008 évi deszikkálási szezon.
Mivel ez a munka többnyire légi úton történik, fokozott figyelmet érdemel, végzésekor a légi növényvédelem szabályozására kiadott 44/2005. (V. 6.) FVM-GKM-KvVM együttes rendeletben előírtakat maradéktalanul be kell tartani, az elsodródásból adódó káresetek megelőzésére.
Szentey László,
MGSZH Központ NTA-I
