Ezért – bizonyos anyagi keretek között – megtesz mindent, hogy a kezelés hatékonyságát fokozza, illetve legalább az optimálishoz közelítse. Kisebb kezelésszámmal, kisebb hatóanyag-mennyiséggel próbál azonos szintû hatást kiváltani.
A növényvédő szer gyártók ugyanilyen céllal formálják meg hatóanyagaikat felhasználásra kész termékké. (Az általuk gyártott hatóanyagot őrlik, adalékolják, de az ilyen módon alkalmazott adalékokat – bár kémiailag rokon vegyületek – nem tárgyaljuk az ún. növényvédelmi adalékok között.)
Az adalékanyag tehát a kezeléskor hozzáadott – adalékolt – készítmény, mely az egyébként önmagában hatásos készítmény hatékonyságát fokozza, hatástartamát növeli, elsodródását mérsékli stb. Idegen kifejezéssel az adalékot adjuváns névvel illetik.
Megkülönböztetésük, pontosabban elkülönítésük azért szükséges a növényvédő szerekétől, mert a peszticidek (gomba-, rovarölő, gyomirtó, rágcsálóirtó stb.) valamilyen mérgező hatása révén próbáljuk a károsítót elpusztítani, míg az adalékanyag mérgező hatást nem fejt(het!) ki, csupán elősegíti, javítja a hatást, vagy megakadályozza a nem kívánt hatást.
Az adalékanyagokat a teljesség igényével, a következő módon csoportosíthatjuk:
• nedvesítő- (tapadásfokozó, vagy felületaktív) szerek;
• párolgást, illetve lemosódást csökkentő anyagok;
• felszívódást elősegítő anyagok;
• keverhetőséget fokozó anyagok;
• habzásgátlók;
• vízlágyító anyagok;
• pH-szabályozó anyagok;
• táplálkozásfokozó adalékok.
A felsorolás alapján minden adalékanyag hatását jellemezni lehet, azonban nem ritka eset, hogy egy adott adalék (hatóanyag) több tulajdonságot is magáénak vall. Egy készítmény pedig, – ha több adalékanyag megfelelő kombinációja – igen széles alkalmazási területtel, vagy többcélú hatással rendelkezhet. Különösen Észak-Amerikában terjedtek el a nedvesítő, pH-pufferelő, vízlágyító anyagok keverékeiből összeállított komplex hatású adalék-készítmények, sajnos nálunk kevésbé ismertek.
Az adalékanyagok hatásai, típusai
Nedvesítő hatású szerek: a felületi feszültség csökkentése eredményeként a permetcseppek a kezelt felületen jobban szétterülnek, az eredeti gömbalakot elveszítve lencsealakot öltve, majd vékony filmréteget képezve borítják be a felületet. Így azonos térfogatú permetlé nagyobb felületet fedhet le. A felületi feszültség-csökkentő hatású anyagokat felületaktív anyagoknak nevezik (idegen kifejezéssel szurfaktánsok, más néven tenzidek, illetve a mosószerek ilyen hatású anyagait detergenseknek hívják).
A felületaktív anyagok a vízben való oldódásuk jellege (ún. disszociáció, ionképzés) szerint nemionos, anionos, vagy kationos lehet. A növényvédelmi alkalmazásban általában az előbbi kettő terjedt el.
Ilyen kereskedelmi termékek, pl. a Trend 90 (Witco), Extravon koncentrátum (Syngenta), Break-Thru (BASF), Silwet L-77 (General Electric), Nonit (Agrokémia szövetkezet), Biosol-Káliszappan (Corax-Bioner), Frigate (ISK Biosciences) stb.
Párolgást és lemosódást csökkentő anyagok: a növényvédő szerek kijuttatását követően a permetlé felszárad, majd a beszáradó hatóanyag-kristályok felületére rakódó adalékanyag megakadályozza, hogy a növényvédő szerek hatóanyagai idő előtt elpárologjanak, vagy lemosódjanak. Ilyen jellegû adalékok a viaszszármazékok és az olajszármazékok. A növényvédő szer hatóanyag-kristályok felületére rakódó viaszkristályok a csapadékvizet lepergetik (ugyanúgy, mint a növény viaszos levelének kutikula rétege), illetve az olaj filmszerûen bevonja a kijuttatott növényvédő szer hatóanyagot, így gátolva annak lemosódását, illetve túlzott mértékû párolgását. Ezek az adalékok a permetlében nem oldódnak, hanem tejszerûen fénytörő emulziót, vagy szuszpenziót alkotnak. Az olajszármazékok ásványolaj-, növényolaj-, módosított növényolaj-, vagy ún. terpénszármazékok lehetnek.
Kereskedelmi forgalomban viaszszármazékok közül: az Agrocer 010 (Clariant GmbH); olajszármazékok közül: az Agrol Plusz (Agrokémia Sellye), Agropon (Agrokémia Sellye), Niral (Pogdány Petrol), Samatoil Gyümölcsfaolaj (Samato), Vektafid A (Corax-Bioner), Biola (Dymol), Codacide (Microcide Ltd.), Vegesol (BÉVÉEM), Dash HC (BASF), Mero (Novance); terpénszármazékok közül: a Nu-Film 17 (Miller Chemical) kapható.
Felszívódást elősegítő adalékok: a fent említett olajszármazékok az apoláros, zsír-, vagy olajszerû anyagokban jól oldódó növényvédő szer hatóanyagok felszívódását elősegítik a növényi szövetek irányába, vagy a károsító rovarok testébe. Ilyen eset lehet mélyhatású, és/vagy szisztémikus gomba- és rovarölő szerek felszívódásának segítése a kezelt növények leveleibe, hajtásaiba, termésszöveteibe, vagy éppen a fakéregbe; továbbá kontakt, vagy szisztémikus gyomirtó szerek fölszívódása a kikelt gyomnövények zöld részeibe (hajtás, levél, szár, virágzat), illetve fásodott száraiba. De ugyanilyen fontos alkalmazási terület a pajzstetvek, viaszos levéltetvek, kabócák elleni rovarölő szeres kezelés hatásnövelése. Lényeg: a növényvédő szer hatóanyagának olajban való oldékonysága jelentősen magasabb legyen, mint vízoldékonysága (több tízszeres, vagy százszoros!). Azon hatóanyagoknál, melyek vízben kiválóan oldhatók (neonikotinoid rovarölők, egyes foszforsav-észterek, glifozátsók stb.) és olajoldhatóságuk nem jelentős, általában nem várható jelentős hatásnövekedés az olajos adalékok hatására (szélsőséges esetben még hatáscsökkenés is elérhető!). A foszforsav-észterek többsége, a benzoil-fenilkarbamidok (kitinszintézis-gátlók), piretroidok, több triazol-fungicid, egyes triazin gyomirtók stb. jó olajoldhatósága miatt kiváló hatásnövekedést ér el olajos adalék alkalmazásával.
A felületaktív anyagok általában segítik a növényvédő szer hatóanyagának felszívódását, mert a permetcseppek jobb terülése révén azonos hatóanyag nagyobb felületen érintkezik a növényi felszínnel, vagy a kártevő állatok, illetve gyomnövények felszínével.
Keverhetőséget fokozó anyagok: egyes, főként a fent említett szurfaktánsok (felületaktív anyagok) segítik növényvédő szerkombinációk alkalmazását azonos permetlében. A permetlében lebegő különböző típusú részecskék egymáshoz tapadását akadályozzák meg azáltal, hogy mechanikailag, vagy azonos elektromos töltések révén távol tartják egymástól őket. Főként növényvédő szerek és lombtrágyák, vagy szuszpenziós mûtrágyák tankkeverékeinek alkalmazásakor lehet jelentős szerepük.
Habzásgátló anyagok: a permetlé keverésekor, szállításakor – főleg ha felületaktív anyagot is tartalmaz – előfordulhat habképződés, ami a munkát nehézkesebbé és balesetveszélyesebbé teszi. Ez akkor különösen veszélyes, ha a képződő habba a növényvédő szer hatóanyaga koncentráltan választódik ki. A habképződésnek a megakadályozására, vagy a képződött hab eloszlatására alkalmazhatunk habzásgátló anyagot, ami a képződő habbuborék kapilláris erő által létrejött folyadékhártyáját elvékonyítja, így a már meglévő buborékot kipukkasztja, a habot megszünteti.
Ilyen forgalomban lévő anyag az Antifoam habzásgátló (Agrokémia Sellye).
Elsodródást gátló anyagok: a permetezés folyamán képződő finom (50–250 µm átmérőjû) cseppek a kezelésre nem szánt területre sodródhatnak, a kelleténél nagyobb (450 µm fölötti) átmérőjû cseppek, pedig lepereghetnek a kezelt felületről. A permetképződéskor a permetcsepp átmérő ilyen nagymértékû szóródását mérsékelni lehet megfelelő szórófej megválasztásával és a permetlé viszkozitásának növelésével. Ez utóbbi szerepet töltik be az ún. elsodródásgátló anyagok. Ezek az adalékok viszkozitásukat tekintve olajszerû, de vízben oldódó (poláros) vegyületek, melyek a permetcseppek aprózódását gátolják. Az elsodródás megakadályozása végett légi úton végrehajtott gyomirtásnál, állományszárításnál, lombtalanításnál mindig kötelező a használatuk!
Kereskedelmi forgalomban lévő termékek: Bandrift Plus (Ciba Speciality Chemical), Mist Control (Miller Chemical), Nalco-Trol (Nufarm).
Vízlágyító hatású anyagok: a permetlé készítéséhez használt felszíni, vagy felszín alatti vízforrásból (patak, folyó, tó, kút) származó víz tartalmazhat olyan ásványi sókat, melyek a növényvédő szerekkel káros reakcióba lépnek és kicsapják azokat, még mielőtt a szer a hatását kifejtené. Ezek a víz keménységét okozó sók – egyébként az ivóvízben táplálkozás-élettani szempontból nélkülözhetetlen ásványi anyagok – különböző kalcium- és magnézium-vegyületek, a vízkeménységet okozzák. Ezen sók jelentős részét el kell távolítani a permetlé vízből, azaz lágyítani kell, hogy permetezési célra alkalmas legyen, még mielőtt bármilyen növényvédő szert adunk a vízhez. Legolcsóbban és legegyszerûbben a lágyítás ún. kicsapatásos eljárással történhet. Erre a célra alkalmas a szóda (nátrium-karbonát) és a trisó (trinátrium-foszfát), melyet csak olyan mennyiségben szabad a vízhez adagolni, amennyi sót ki akarunk csapatni a vízből. A túladagolás szintén káros a növényvédő szerekre nézve (lúgosítás miatt)!
A vízkeménységet német keménységi fokban (NK°) fejezik ki. Hazánkban szinte minden területen kemény a víz, melynek mértéke elérheti a 20–25 NK°-ot is. Permetlékészítéshez elegendő a víz 8–10 NK°-ú keménységig csökkenteni a sótartalmat. 100 liter víz 1 NK°-kal való csökkentéséhez szódából 5,1 gramm; trisóból 4,52 gramm szükséges.
pH-szabályozó anyagok: a növényvédő szerek hatóanyagai sok esetben meghatározott pH tartomány mellett stabilak a vízben eloszlatva, attól eltérő pH mellett a kelleténél gyorsabban bomlásnak indulnak, vagy kicsapódhatnak. Legtöbbször a gyengén savas – semleges (pH: 5,0–7,0) a megfelelő közeg. A kemény vizek (lágyítva is), vagy a hypozással, klórozással fertőtlenített vezetékes vizek pH-ja elérheti az enyhén lúgos (pH: 8–8,5) tartományt is, ami már káros lehet a növényvédő szerre. Ilyenkor valamilyen gyenge sav segítségével csökkenthetjük a pH-t, savanyíthatjuk a vizet. A célra alkalmas a foszforsav, illetve – leginkább hozzáférhető – a háztartási citromsav. A citromsav 10–25 gramm/100 liter vízmennyiségben biztonságosan használható. A túlsavanyítást (< pH 5) el kell kerülni, mert az már káros lehet a növényvédő szerre, esetleg növénykárosodást okozhat.
Táplálkozásfokozó adalékok: a mérgező anyagok a kártevő állatokra az egyik legerélyesebben a tápcsatornán át felszívódva fejtik ki hatásukat (a légzőszerveken át kifejtett hatás után), amihez természetesen valamilyen formában el kell fogyasztani a peszticidet. Van olyan zoocid is, ami más módon nem is kerül mérgező adagban a kártevő szervezetébe (tipikus gyomorméreg). Ezt a fogyasztást csalétek alkalmazásával lehet előidézni. Ilyen értelemben a rágcsálóirtó szerek (patkányirtó-, egérirtó-,
mezei pocokirtó szerek /Redentin 75 RB/), illetve a lótücsök ellen alkalmazott csalétekben (Arvalin LR) lévő aprított kukorica, búza, vagy árpagyöngy is „táplálkozásfokozó”-nak tekinthető. Hatásfokozó mértékük ki sem fejezhető arányosítási tényezővel, mert a célállatba más módon esetleg nem is kerülne be a hatóanyag, viszont a csalétek megfelelő megválasztásával más, nem célszervezet nem fogyaszt a méregből. A permetléhez adalékolt táplálkozásfokozó legtipikusabb példája a kukurbitacin hatóanyagú Invite (Florida Food), amit az amerikai kukoricabogár elleni védekezésben alkalmaznak sikerrel.
Főbb szempontok az adalékanyagok alkalmazásához
A permetlékészítéskor a különböző adalékokat más-más fázisban adjuk a permetléhez, folyamatos keverés közben:
1. vízlágyító és/vagy pH-szabályozó,
2. por alakú (WP), majd szuszpenzió (FW, SC, EW, CS), majd emulzió (EC), majd oldódó (WSC, SL) növényvédő szerek,
3. felületaktív anyagok és/vagy olajok, vagy viaszos adalék,
4. elsodródás-gátló és/vagy habzásgátló adalék.
A 3. fázistól az adalékokat már teletöltött permettartályba kell adagolni. Amíg a növényvédő szerek adagjait legtöbbször területi dózisban adják meg, addig az adalékoknál eltérő a helyzet: a vízlágyító, pH-szabályozó-, felületaktív anyagoknál, elsodródás-gátló és habzásgátló anyagoknál a permetlében való megfelelő koncentráció a hatás feltétele, ezért azokat koncentrációban (tömeg-, vagy térfogat %-ban) adják meg, pl. 0,025% 2,5 dl/1000 liter víz. A lemosódás- és párolgáscsökkentő, valamint felszívódást elősegítő adalékoknál területi dózist (liter v. kg/ha) szoktak megadni, mert az alkalmazott növényvédő szerrel alkotott megfelelő arány a fontos.
Tóth Ágoston
MgSzH Központ, Budapest
