A 2007-ben megtermelt közel 2500 t hízott libamáj csaknem felét exportáltuk.
Az állatvédő mozgalmak erősödésének következtében a tömést az Európai Unió legtöbb tagállamában betiltották. Hazánkban a jelenleg hatályos, az 1998. évi XXVIII. az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvény 32/1999. (III. 31.) FVM rendelete szabályozza a hízott máj előállítását. Az „állatkímélő” májtermelés és a gazdaságosság összeegyeztethetők, ha tudjuk, hogy a lúd szervezete hogyan reagál a különféle beavatkozásokra, technológiai változtatásokra. Ehhez meg kell ismernünk, hogy a lúd szervezetében milyen változások következnek be a tömés-előkészítés, illetve a tömés hatására.
Anyag és módszer
A Kaposvári Egyetem Állattudományi Karán lefolytatott kísérletünk során az intenzív, zárt körülmények között nevelt májhibrid ludakon vizsgáltuk a tömés-előkészítés hatását:
• a napi átlagos takarmány-fogyasztásra;
• a tömés előtti és alatti testtömeg-gyarapodásra;
• a nyelőcső méretére (hosszára és lumenére);
• a májtömegre és májminőségre.
A vizsgálatok elvégzéséhez 150 ANABEST G májhasznú gúnárt telepítettünk le zárt, fülkés rendszerû mélyalmos istállóban. Az állatok testtömegét hetente mértük. A nevelés 6 hetes korig egységes volt: 3 hetes korig tartott az előnevelés, 3–6 hetes korig az utónevelés. Az előnevelés alatt kereskedelmi forgalomban kapható lúd indító, az utónevelés alatt nevelő tápot etettünk (ad libitum).
Az utónevelést követően a ludakat véletlenszerûen 2 csoportra osztottuk: az egyik csoportnál speciális tömésre felkészítési technológiát alkalmaztunk, a másik csoport a kontrollt képezte.
Az előkészítési program legfontosabb elemeként a takarmány-felvételt bizonyos időintervallumra korlátoztuk: a kezdetben
2 × 2 órás takarmány-felvételi időt három hét alatt fokozatosan kétszer félórára csökkentettük le. A kontroll csoportot ez idő alatt korlátozás nélkül takarmányoztuk. Ebben az időszakban mindkét csoport nevelő és tömőtakarmány 50–50%-os keverékét kapta.
Az előkészítés ideje alatt mértük mindkét csoport napi átlagos takarmányfogyasztását (bemért-visszamért takarmány/napi csoportlétszám) és nyomon követtük a ludak testtömeg-gyarapodását is. Az előkészítés időszaka után a ludakat egyedileg lemértük, majd csoportos tömőketrecekben (4 lúd/ketrec) helyeztük el őket úgy, hogy egy ketrecbe hasonló testtömeg-kategóriájú ludak kerültek. Tömésbe csak azok az állatok kerülhettek, amelyek testtömege elérte vagy meghaladta a 4,2 kg-ot és amelyek lábszerkezete egészséges volt. Ezen kritériumoknak csoportonként 40–40 lúd felelt meg. A tömés 14 napig, naponta kétszer (főtömés + rátömés), hidraulikus tömőgéppel, kukorica, tömőtáp és víz keverékével történt.
Mintavételek
A kísérlet során a 6. és a 9. élethéten, valamint a tömést követően csoportonként 5–5 lúd próbavágására került sor. A vágás előtt lemértük az állatok tömegét, azt követően kipreparáltuk a nyelőcsövet, megmértük teljes hosszát, felső és alsó szakaszának átmérőjét, kiszámítottuk a két utóbbi egymáshoz viszonyított arányát. A nyelőcső-mintavétellel egyidőben a májakból is mintát vettünk, a májak tömegét mértük, minőségét elbíráltuk. Az adatokból kiszámítottuk a májtömeg élőtömeghez viszonyított arányát. A hízott májak minősítését a Magyar Élelmiszerkönyv II. kötetének előírásai szerint végeztük. A májminták zsírsav-összetételének vizsgálatához a minták előkészítését a Kaposvári Egyetem Állattudományi Karának Állati-termék Minősítő Laboratóriumában, a zsírsav-összetétel meghatározását a Herceghalmi Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézetben végeztettük el. Az adatok kiértékelését t-próbával és variancia-analízissel végeztük (P
