Mastitis-kórokozóként a Protothecát először 1952-ben írták le, magyarországi megjelenéséről dr. Jánosi Szilárd számolt be elsőként. 2007 évben saját laboratóriumomban mintegy 12 300 vizsgált tejminta közül 415-ben mutattunk ki Prototheca algát, amiből 190 darab kettő tehenészeti telepről származott (112, illetve 78).
A legtöbb algás tőgygyulladást a Prototheca zopfii, ritkábban a Prototheca wickerhamii idézi elő. A tőgygyulladások általában sporadikusan (elszórtan), esetleg állományprobléma formájában jelentkeznek, és feltûnő, hogy az általában alkalmazott terápiára a tehenek nem gyógyulnak. Egy és több tőgynegyedre kiterjedően is előfordul, mind idült szubklinikai (ez a gyakoribb), mind enyhébb klinikai formája megtalálható. A fertőzés következtében a tejtermelés drámaian lecsökken, és a szomatikus sejtszám tartósan megemelkedik. Kórszövettanilag a leleteket a tejtermelő mirigy-végkamrácskák elsorvadásával járó progresszív interstitialis (a kötőszövetre terjedő) tőgygyulladás jellemzi. A kórszövettani metszetekben az algasejtek láthatók a tejmirigy üregeiben és a kötőszövetben, a macrophag és neutrophyl fehérvérsejtekben egyaránt. Idült fertőzésnél kimutathatók a regionális nyirokcsomóban is. Valószínûsíthető, hogy az algás fertőzés immunrendszert gyengítő hatásának egyik oka, hogy a Prototheca a macrophag sejten belül proliferálódik (szaporodik).
A Prototheca színtelen algák egysejtû szervezetek, a Chlorella zöldalga rokonai, de klorofillt nem tartalmaznak, és ivartalanul szaporodnak (schizogoniával), ami natív kenetben (1. kép), illetve alkalmanként különböző festésekkel (metilénkék, malachitzöld, safranin) (2., 3., 4. kép) jól megfigyelhető. Rutin tenyésztési eljárásokkal kitenyészthetők, véres agaron 24 óra, 37°C-n történt inkubálást követően jellegzetes fényes, apró, heterogén telepekben ismerhető fel (5. kép) Az alga a sarjadzógombáktól natív és festett kenetben egyértelmûen elkülöníthető (6., 7. kép). Sabouraud gomba-táptalajon is jellegzetes telepmorfológiával nő ki (8. kép).
Az algás tőgygyulladások elsősorban azokon a telepeken jelentkeznek, ahol komoly higiéniai problémák vannak. A kórokozó elsődleges szaporodási helye a pangó víz, legyen az rosszul tisztított itató, pocsolya, az itató körül kialakult tartósan vizes terület, rendszeresen becsurgó esővíz helye stb. Az abszolút és relatív zsúfoltság szintén hozzájárul az algapopuláció elszaporodásához az adott istállóban – karámban. Az állatok többsége a környezetből fertőződik, de ha az alga nagyon feldúsul, akkor az azt ürítő állatok akár már közvetlenül is fertőzhetik társaikat. Ezért legfontosabb teendőnk a megelőzés, azaz az istálló- és karámhigiénia betartása, a száraz környezet biztosítása a tehenek számára, a megfelelő létszámú állat tartása az adott férőhelyen, és – főleg nyári melegben – az istállók optimális átszellőztetése annak érdekében, hogy az ajtók és itatók körül ne alakuljon ki relatív zsúfoltság, ami a Prototheca alga mellett a Streptococcus uberis és a Pasteurella multocida fertőzés melegágya is.
Az istállóhigiénia mellett a fejési higiénia szintén rendkívül fontos megelőző módszer algás tőgygyulladás esetén is. A száraz tőgyelőkészítés, hatékony előfertőtlenítő szerek alkalmazása elpusztítja a tőgybimbón a két fejés között esetleg rákerült algasejteket. A hatékony utófertőtlenítés pedig egyrészt a fejés során véletlenül odakerült baktérium- és algasejteket pusztítja el, másrészt olyan környezetet teremt a tőgybimbón, amely a környezeti kórokozók számára kellemetlen, ezért nem tapadnak meg, nem szaporodnak a bimbó bőrén.
Itt jegyzem meg, hogy a spórolás jegyében egyre több tehenészetben látom azt, hogy nemcsak a tőgybimbó-előfertőtlenítő, hanem az utófertőtlenítő oldatot is habosító mártogató-edényből juttatják a bimbóra. Ez rossz spórolás. Míg a híg előfürösztő oldatoknál ez a módszer, jó habminőség esetén, 25–30 másodpercre tökéletes fedést és megfelelő hatást biztosít, a filmképző hatású, sûrû és színezett utófürösztő oldatoknál a bimbóra juttatásnak ez a módja nem hatékony. Érdemes végignézni a tőgybimbókat egy habosítós mártogatást követően; a szer csak foltokban fedi a bimbót, szétfut rajta, az általa képzett film alkalmatlan arra, hogy a következő fejésig a bimbót megvédje a környezeti hatásoktól és kórokozóktól.
Utófertőtlenítő oldatnál több célunk van. Az első, hogy a fejés alatt a tőgyre került kórokozókat gyorsan és hatékonyan pusztítsa el. Ezért szükséges a gyors baktériumölő hatás. A második, hogy a két fejés között a bimbót megvédje, és a fertőző ágensek számára a környezetet nem kívánatossá tegye. Ezért szükséges a jó filmképző hatás. A munkánkat segíti, ha a szer színezett, és a tőgy állapotát javítja, ha bőrápoló komponenseket is tartalmaz. Mindezeket az összetevőket pedig akkor tudjuk optimálisan – és költséghatékonyan – kihasználni, ha a szert minden tőgybimbó csaknem teljes hosszában, egyenletes, vastag rétegben felvisszük. Erre csak az utófertőtlenítők számára forgalmazott, hagyományos, nem habosító mártogató csészék alkalmasak.
Visszatérve a Prototheca tőgygyulladásokhoz: a szokásos tünetek esetén – magas szomatikus sejtszám, esetleg visszatérően, vagy súlyos heveny tünetekben nem jelentkező, de az idő előrehaladtával a tőgy összeesésével, visszaalakulásával járó mastitis – feltûnő, hogy az állományban alkalmazott baktérium-ellenes szerekre a tőgygyulladás nem reagál. Tartós fertőzöttség esetén az állat az algát üríti, és környezetét fertőzheti vele. (Ez nem egyedi dolog; idült bakteriális fertőzéseknél ugyanez a helyzet. Ma már a korábban egyértelmûen környezeti kórokozónak diagnosztizált Streptococcus uberisről is megállapították, hogy idült esetekben a baktérium nagy mennyiségben ürül a tőgyből, fertőzve ezzel a környezetet, közvetve a többi tőgyet.)
Több vizsgálatban bebizonyosodott, hogy az alga kanamycinre in vitro (laboratóriumi körülmények között) érzékeny, és friss klinikai esetekben a tüneti kezelés eredményeket is mutatott fel. Idült esetekben azonban in vivo – azaz a gyakorlatban – a kanamycin nem bizonyult hatékonynak. Magyarországi vizsgálatok során in vitro az alga spiramycinre érzékenynek mutatkozik. A szárazonállás alatti spiramycin-kezelés alkalmanként eredményesnek bizonyult ellene.
Irodalmi adatok írják le a nystatin és az amphotericin B gombaellenes szerek hatékonyságát a Prototheca zopfii-mastitis kezelésében. Ugyanúgy, mint a bakteriális tőgyfertőzések esetében, ezek a kezelések csak friss esetben hatékonyak akkor, amikor a tőgy mirigyállománya még nem károsodott, és kötőszövet-állománya nem kezdett megvastagodni. Arra is van magyarországi adat (Dr. Erdélyi Vanda, szóbeli közlés), hogy a korán diagnosztizált algás tőgygyulladás magisztrálisan összeállított gombaellenes szerrel, intramammalis (tőgybe végzett) gyógykezeléssel jó arányban gyógyítható.
Ahogy az minden idült, a mirigyállomány károsodásával járó fertőzés esetében igaz, a nem gyógyuló állatokat selejtezni kell, mert nem termelnek gazdaságosan, és a kórokozót ürítik is. E tekintetben tehát nincs különbség a Prototheca és a bakteriális kórokozók előidézte tőgygyulladások között.
Összefoglalva a tudnivalókat: a Prototheca zopfii a környezetben megtalálható, rossz higiéniai viszonyok között elszaporodó alga, amely képes tőgygyulladást előidézni. A fertőzés megelőzhető kiváló tartás- és fejési higiéniával. Száraz, jól szellőzött, tiszta istálló, jó fejési módszer, hatékony, bizonyított tőgyfertőtlenítő szerek előírásszerû alkalmazása, egyedi tőgytörlés a megoldás.
A gyógyulást a korai diagnózis nagymértékben segítheti: ha a specializált laboratórium korán azonosítja a kórokozót, esély van arra, hogy megfelelő gombaellenes szerekkel időben gyógykezelve a tőgy maradéktalanul gyógyuljon. Ezért – csakúgy, mint bakteriális fertőzés gyanúja esetén – a friss klinikai, illetve friss szubklinikai tőgygyulladásos egyedek beteg tőgynegyedeiből rendszeresen érdemes aszeptikusan tejmintát venni, és azt erre szakosodott laboratóriumban megvizsgáltatni, hiszen a laborvizsgálat költsége lényegesen olcsóbb, mint a hiábavaló gyógykezelés és az állat selejtezése. A tőgynegyed-tejminta vétele természetesen azt feltételezi, hogy az adott állományban rendszeresen végeznek istállópróbás állományvizsgálatot. A szárazonállás alatti antibiotikumos kezelés pedig esélyt adhat a fiatal, értékes, nagy termelésû állatok termelésben tartására.
Dr. Markus Gabriella magán-állatorvos, mikrobiológus
Markus Tejlabor Kft.
