A 2007-es év is példa erre. A növényvédelem sikerét nagymértékben befolyásolta a tavalyi év aszályos időjárása. Számos példa mutatja, hogy sok termelő az általa alkalmazott növényvédelmi technológia sikerét vagy kudarcát a technológia színvonalával hozta összefüggésbe. A kártevők, az aszályos időjárás hatására, a megszokottól eltérő ritmusban fejlődtek, így sokan rossz következtetést vontak le az általuk alkalmazott növényvédelmi technológiák kártevőkre kifejtett hatásáról, ami a jövőre nézve veszélyes.
A 2007-es évben az évi csapadékmennyiség a sokévi áltaghoz közeli mennyiségben hullott (grafikon). Az utóbbi 8 évben 2 alkalommal a 2007-es évnél szárazabb év is előfordult. A tavalyi évben a csapadék éves eloszlása volt kedvezőtlen. Áprilisban egyáltalán nem esett eső, júliusban pedig három hétig nem volt csapadék. Mindkét időszak fontos növényfejlődési szakaszra esett, gondoljunk csak az áprilisi napraforgó- és kukoricavetésre, búza szárbaindulásra vagy a júliusi kukoricavirágzásra. Az átlaghőmérséklet az utóbbi 10 évben jelentősen meghaladta a 20 éves átlagot (grafikon). 2007-ben az utóbbi 10 év legmagasabb évi átlaghőmérsékletét mértük. Az áprilisban és júliusban tapasztalt csapadékhiány mindkét hónapban magas hőmérsékletekkel párosult. Áprilisban 10 alkalommal fordult elő, hogy a hőmérséklet napi maximuma meghaladta a 25°C-ot. Júliusban 21 alkalommal 30°C-ot meghaladó napi maximum hőmérsékletet mértünk, ebből 5 napon keresztül 41°C-ot meghaladó hőmérséklet volt.
Ez az időjárás általában nem kedvezett a gomba és baktériumos betegségek megjelenésének, felszaporodásának. Kimondottan megakadályozta a nedvességigényes kórokozók kártételét, pl. peronoszpóra, fitoftóra. Kedvezett viszont az állati kártevők felszaporodásának, ezek közül is elsősorban a melegkedvelő fajok károsítása vált jellemzővé, pl. atkák, molyok, levéltetvek, mezei pocok. Terjedelmi okokból most csak néhány konkrét témát kiemelve és elemezve utalok az aszály következményeire.
A kukorica nehéz éve
A 2007-es aszályos időjárás növényvédelmi hatásainak egyik leginkább említésre méltó példája a kukoricabogár esete. Több termelő az elmúlt évben csak vetőmagcsávázással védekezett a kukoricabogár ellen, talajfertőtlenítést nem alkalmazott a lárvakártétel megelőzésére. Ennek ellenére a tavalyi évben sikeresnek bizonyultak a kizárólag vetőmagcsávázáson alapuló technológiák. Ennek oka szinte bizonyosan az volt, hogy áprilisban nem esett eső és az átlaghőmérséklet emellett magas (15,3°C) volt. A kukoricabogár által a talajba lerakott tojások a megszokottnál sokkal előbb keltek ki. A kikelésükhöz szükséges hőösszeg az átlagoshoz képest jelentősen előbb „összerakódott”. Tolna megyében a május 15-én ásott növény- és talajmintákból kimutattuk az első lárvákat. A kukorica ebben az időpontban csak 6 leveles fejlettségû volt. A kukorica korai fejlődési állapotában megjelenő lárvák fokozott veszélyt jelentettek a növényekre. Ebben a helyzetben, a csak vetőmagcsávázással védekező termelők, a veszélyes helyzet ellenére azt tapasztalták, hogy a növények nem károsodtak. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy az általuk alkalmazott technológia eredményes volt, ami önmagában helyes. A technológia eredményessége azonban nem annak magas színvonalában rejlett, hanem abban, hogy a vetés és a kukoricabogár lárvák kelésének időpontja az időjárási viszonyok miatt „közel került” egymáshoz. Ez az összefüggés egy átlagos évben nem így alakul: az április közepén megtörtént vetést követően május végén kelnek a kukoricabogár lárvái. A két időpont között általában 6 hét szokott eltelni. A tavalyi évben tehát a kukorica vetésideje és a kukoricabogár lárvák kelési ideje olyan szokatlanul közel került egymáshoz, hogy a csak vetőmagcsávázással védett állományokban is eredményes volt a kukoricabogár lárvák elleni védelem. A jövőre nézve azonban hibás ebből levonni azt a következtetést, hogy az idei évben is csak vetőmagcsávázásra alapozzák a termelők a védekezést, mert ha átlagos időjárási körülmények lesznek az idei tavaszon, akkor a csak vetőmagcsávázással kezelt állományokban jelentős kártételek fognak előfordulni. Figyelmeztető jel még, hogy az amerikai-kukoricabogár lárvái 2007-ben, a Tolna megyében lévő 100 000 ha kukoricaterületből 15 000 ha-on okoztak (2003-ban 30 000 ha, 2004-ben 1500 ha, 2005-ben 300 ha, 2006-ban 250 ha) különböző fokozatú növénydőléses tüneteket. A kártevő 2007. évi közepes – de a 2006. évinél jóval erősebb – fellépése az aszálynak volt köszönhető. Ha ismét száraz év lesz, a lárvakártételek gyakorisága várhatóan erősödni fog.
A mezei pocok állománya jelentős
A 2007-es tél szokatlanul enyhe volt. Tolna megyében az egész tél során január 27-én mértük a leghidegebbet, –6,5°C-ot. Télen kevés csapadék esett. A 2007-es szokatlanul enyhe tél nem kedvezett különösebben az áttelelő populációnak. Az aszályos áprilisban lassan emelkedésnek indult a kártevő egyedszáma. A május és június csapadékosabb időjárása nem kedvezett a mezei pocok szaporodásának. Júliusban azonban egy 3 hetes száraz és nagyon meleg periódus következett, amelynek hatására, az időszak végére jelentősebb létszámemelkedés történt. Augusztusban a hónap során lehullott átlagos csapadék és a mellé párosuló meleg időjárás hatására a kártevőnek tovább növekedett a népessége. Szeptember végére a pillangósokban és a ruderáliákon kritikussá vált a helyzet. Az október és november csapadékos időjárása azonban nem kedvezett a kártevő további szaporodásának. A tél beállta előtt közepes kártevőnépesség alakult ki, de tudjuk, hogy az Alföld középső részén igen súlyos fertőzést lehetett észlelni. Az idei felmérések szerint Tolna megyében a ruderáliák sok helyen erősen fertőzöttek, ennek ellenére az őszi búza- és a repceállományokba nem húzódott át a kártevő (kép). Sajnos az Alföldön az őszi vetésekbe is betelepedett a kártevő, s kártétele fokozódik. A betaposott járatokat 80%-ban kibontja a mezei pocok, és e mellett új járatok is megjelennek. Ez arra enged következtetni, hogy a jelenleg telelő közepes – magas létszámú állomány egyedeinek igen jó a kondíciója. A mezei pocok számára kedvező tavaszi időjárás esetén a telelő állomány tavasszal komoly veszélyt jelenthet a pillangósokra és a ruderáliákkal határos őszi búza- és repcevetésekre.
Kedvező hatások az aszályos időjárásban
Az aszálynak voltak kedvező növényvédelmi hatásai is a 2007-es évben. Szőlőben a gombabetegségek előrejelzésének segítségével a védekezések csak a fertőzés lehetséges időszakaira korlátozódtak. Ennek megfelelően, a növényvédelmi technológia végrehajtása során a védekezések között eltelt napok száma 14 és 21 nap között alakult. 2007-ben összesen hat alkalommal, átlagosan 18 naponta kellett csak védekezni Tolna megyében. Figyelemre méltó tény, hogy az előrejelzésre alapozott védekezési menetrend keretében csak kontakt készítmények használatával is eredményesen lehetett megvédeni a szőlőt a 2007-es évben a gombabetegségek ellen. Az aszály, a kontakt készítmények használata és a csökkent számú védekezések eredményeképp kialakult alacsony hektárköltségek révén, kedvezően befolyásolta a szőlőtermesztés jövedelmezőségét 2007-ben Tolna megyében. A termésmennyiséget nem befolyásolta az aszály, és a minőség is jól alakult. A szőlőtőkék azonban megsínylették az aszályt, a fás részekben felhalmozott tartalékaik sok esetben jelentősen kimerültek, ennek árát az elkövetkezendő években kell megfizetni.
Dr. Gabi Géza
Igazgatóhelyettes, Tolna megyei MgSzH NTI
