Az intenzív termelés megnövelte az állatok igényét a táplálóanyagok, így a mikroelemek iránt. A takarmányozási javaslatokban a mikroelem-szükségleti értékek általában az élettani minimumot jelentik, az intenzív termelés azonban ennél nagyobb igénnyel lép fel. Ennek kielégítése és az ellátottság ellenőrzése a termelési szint optimalizálása az állat kedvező egészségi állapotának fenntartása érdekében minden állattartó számára elengedhetetlenül fontos.
A mikroelemek a szervezet számára létfontosságúak, ha mennyiségük a takarmányokban kisebb, mint az adott állatfaj, korcsoport vagy hasznosítási típus igénye úgy szubklinikai, vagy klinikai tünetekkel is járó hiánytünetek alakulnak ki. A szükségletet meghaladó mennyiség viszont mérgezést is okozhat. A mikroelemek egy részének (Fe, Cu, Zn, Mn, Se, I) hiánya esetén súlyos tünetek alakulnak ki, míg mások (Co, Mo, Ni) hiánya ezt csak ritkán idézi elő. Az ásványi anyagok között fennálló kölcsönhatások miatt mikroelem-hiányt egy másik nagy mennyisége is előidézheti. Lényeges a mikroelemek kémiai formája is, mivel az befolyásolja a felszívódást, amelynek hatékonyságát a környezeti- és stresszhatások is gátolhatják. Napjainkban ezért a mikroelemeket hatékonyan felszívódó és jó biológiai hatékonyságú formában alkalmazzák. A mikroelem-szükségleti értékeket a múlt század 60–70-es éveiben határozták meg, napjaink intenzívebb genotípusainak szükséglete viszont közel kétszerese az akkoriaknak, ezért a gyakorlatban a szükségleti érték feletti mennyiség alkalmazása terjedt el. Az EU viszont környezetvédelmi és humán-egészségügyi szempontokból csökkentette néhány mikroelem takarmányban a megengedhető szintjét.
Már régen felmerült az igénye, hogy a mikroelem-ellátottságot valamely szövet analízisével határozzák meg. Termelő állatoknál az egyes szervek mikroelem-tartalmának meghatározása nem megoldható, emiatt a szarvasmarha, a juh, a ló és a sertés fajoknál a szőrt találták analízis céljára alkalmasnak. A szőr mellett szólt, hogy könnyen gyûjthető és nem csak egy adott pillanat, hanem hosszabb időszak ellátottságát tükrözi. A szőranalízisnek azonban hibái is vannak, így például az eltérő szín eltérő mikroelem-tartalommal társul. Fontos a szőrminta eredete is, mivel az egyes testtájékokon a szőr növekedése, ezért mikroelem-tartalma is eltérő. További probléma az egészségi állapot is, mivel a szőr mikroelem-tartalma nem csak akkor alacsony, ha az ellátottság nem kielégítő, hanem akkor is, ha a szervezetben gyulladásos folyamat zajlik. Ennek hatására ugyanis csökken a vérben a vas, a réz és a cink mennyisége, emiatt ezeknek a szőrbe történő beépülése. Ha tehát a gyulladás huzamos ideig fennáll, úgy a szőr mikroelem-tartalma alacsony, holott a takarmányok analízise megfelelő ellátottságra utal.
Vas
Legfontosabb szerepe az oxigén szállításában van, ürítése korlátozott, hasznosulása pedig jól szabályozott. Kifejlett állatok vasszükségletét főképp a vérveszteség növeli, emiatt hiánya a gyakorlatban ritkán fordul elő. Baromfi fajoknál a takarmányok vaskiegészítésével az immunválasz-készség javítható, emellett az intenzív tojástermelés növeli a tojótyúkok vasszükségletét. Sertéseknél hiánya, a malacok anémiája mellett, kocáknál csökkent alomszámot és gyenge életképességû malacokat okoz. A vasellátottságot a réz és cink befolyásolja. Szarvasmarhánál a tejelő tehenek, valamint magzataik oxigénellátásához lényeges. A szőr vastartalma >50 mg/kg értékben optimális, amelynek csökkent értéke, ha az ellátottság egyébként megfelelő, gyulladásos folyamatokra – mastitis, izületi gyulladás, méhgyulladás – utal.
Réz
Hatása összefügg a vassal, mivel elősegíti annak a szövetekbe történő beépülését. Szerepe van emellett az idegrendszer, az immunrendszer, a szív- és a keringési rendszer mûködésében is. Csökkenti a vas és cink felszívódását, míg a réz felszívódását a kalcium gátolja. Számos enzim alkotórésze, amelyeknek szerepe van az antioxidáns védelemben, a toll-, szőr- és szaru-képletek kollagéntartalmának kialakításában. Baromfi fajoknál javítja a tojáshéj minőségét, hiánya viszont fiatal pulykáknál aortarepedést idézhet elő. Nagy mennyiségben toxikózist okozhat, amelyre a juh mellett a pulyka különösen érzékeny. Ennek hatására a vörösvérsejtek szétesése következik be. Sertéseknél réz hiányában másodlagos vashiány alakul ki, amely növendék és tenyészállatoknál okozhat problémát. Szarvasmarhánál a szőr réztartalma >6 mg/kg értékben elfogadható. Ha a takarmányvizsgálat megfelelő rézellátottságra utal, de a szőr rézhiányos, akkor gyulladásos folyamatok valószínûsíthetők. Kiegészítéskor a májban akkumulálódik, így a rézkiegészítést a vágás előtt egy hónappal be kell szüntetni, hogy a máj humán-egészségügyi szempontból aggálymentes legyen.
Cink
A cink számos enzim alkotórésze, amelyek hatnak a növekedésre és a fejlődésre, befolyásolják a fiatal állatok életképességét és takarmány értékesítését. A cink felszívódását a hisztidin, valamint a linolénsav javítják, a fitinsav és a kalcium viszont csökkenti. A cinkvegyületek közül legoptimálisabb a ZnSO4 és a Zn-komplexek felszívódása. Baromfi fajoknál a cink enzim alkotórészként fontos a szénhidrát- és a fehérje-anyagcserében, a tollképződésben és a tojáshéj kialakításában is. Utóbbi hőstressz alkalmával okoz problémát, mivel csökken a cink felszívódása, amely a takarmányok cinkkiegészítésével kompenzálható. Sertéseknél a cink hiánya bőrproblémákat (parakeratózis) idéz elő, de ismert a szaporodás-biológiai hatása is, amely az A-vitamin szervezeten belüli transzportjában betöltött szerepével van összefüggésben. A cink-oxid antibakteriális hatása sertéseknél jól ismert, azonban további kedvező hatásokkal is rendelkezik, így növeli a bélhámsejtek aktív felszívó felületét és vastagabb lesz a vékonybél fala is, amely csökkenti a bakteriális invázió valószínûségét. Nagyadagú cink-oxid hatására viszont vashiányos anémia alakulhat ki. A cinktoxikózis megelőzhető a takarmány kalciumtartalmának növelésével, amely csökkenti a cink felszívódását. Kanokban cink hiányában romlik a sperma minősége, krónikus gyulladással járó kórképekben (pl. lábvég problémák) pedig alacsonyabb lesz a szőr cink tartalma még megfelelő ellátottság esetén is. Tejelő teheneknél a cink hatása a szomatikus sejtszám csökkentésében jól ismert, amely membránvédő hatásával magyarázható, de emellett többi funkciója sem hagyható figyelmen kívül. A szőr cinktartalma 115–120 mg/kg mennyiségben optimális, de az analízis eredményét célszerû egybevetni a takarmányvizsgálati adatokkal. Krónikus gyulladás ugyanis csökkenti a szőr cinktartalmát. A bendőben a fentiek mellett a cink egy részét a mikroflóra, illetve fauna hasznosítja, emellett rosszul hasznosuló cink komplexek is képződnek.
Mangán
Kiemelten fontos szerepe van a szaporodás-biológiai folyamatok optimalizálásában. Kiegészítéséről sokáig mangántartalmú nyalósó adagolásával, de csak legelő állatoknál, gondoskodtak. A tömegtakarmányok mangántartalma önmagában viszont nem tükrözi az ellátottságot, mivel talajszennyezés esetén, annak mangántartalma miatt, az ellátottság felülértékelt. A mangán a májban, a bőrben, az izmokban és a csontokban található. Hiánya esetén fejlődési, porc- és csontképződési, valamint szaporodás-biológiai zavarok jelentkeznek. Mangánhiány kialakulását az is előidézheti, hogy a kalcium és vas felszívódását akadályozza. Baromfi fajoknál hiányában zavart lesz a tojás kemény héjának kialakulása, valamint kiváltó oka a perózis néven ismert hiánybetegségnek. Sertéseknél hiánya ritka, a magzatok vázrendszerének fejlődési, valamint kocáknál a vemhesség fennmaradásáért felelős progeszteron szintézisének zavarát idézi elő. Tejelő teheneknél a mangánhiány szaporodásbiológiai problémákat okoz. A szőr mangántartalma 5–6 mg/kg értékben elfogadható. Gyulladásos folyamatok a mangán szőrbe történő bejutását nem befolyásolják, így az alacsony szint az ellátás hiányosságaira utal.
Szelén
A szelént sokáig csak toxikus elemként ismerték, később megállapították, hogy a májnekrózis és az exsudativ diathesis ellen is hatásos. A glutationperoxidáz enzim alkotórésze, amely a membránok védelmét biztosítja az oxidatív károsodásoktól. Szintén szeléntartalmú enzimek a dejodázok, amelyek a pajzsmirigy hormonok aktiválódásáért felelősek. Túladagolásakor (az EU-ban a maximális szint 0,5 mg/kg) toxikus tünetek, szaporodás-biológiai zavarok valamint vese- és májdegeneráció jelentkeznek. Baromfi fajoknál jellemző hiánytünetei az izomdisztrófia, az exszudatív diathesis, tollasodási, valamint szív- és keringési zavarok. Sertéseknél hiányában fiatal állatokban a szederszív betegség, kocáknál pedig az MMA szindróma alakul ki. Szelénkiegészítés hatására javul a malacok életképessége, növekedési intenzitása és a növendék csoportok homogenitása. Kocáknál hatására nő az alomszám és csökkenti a koraellések számát is. Kanoknál befolyásolja a sperma minőségét. Tejelő teheneknél az immun- és szaporodás-biológiai folyamatainak optimalizálásához szükséges, utóbbi esetben a magzatburok visszatartás elkerüléséhez. A szőr szeléntartalma 250–300 g/kg mennyiségben tekinthető optimálisnak. Hiánya esetén javasolható a szőr mellett a napi takarmányadag szeléntartalmának meghatározása is. A szervetlen szelénvegyületek biológiai hatékonysága kérődző állatoknál gyenge, mivel annak egy része a bendőben oldhatatlan szeleniddé redukálódik.
Jód
A jód hiányával csak tájjelleggel találkozhatunk. Másodlagos jódhiányt a vizek nitrátszennyezése és goitrogén anyagok, pl. nagy glükozinolát tartalmú repce, idézhetnek elő. Szerepe van a pajzsmirigy hormonok alkotóelemeként az alapanyagcsere és a petefészek funkciók fenntartásában. A termelés szempontjából a csökkent jódellátás korai elzsírosodás mellett zsírmáj szindróma kialakulásához vezet, emiatt tojótyúkoknál csökken a tojástermelés.
Dr. Mézes Miklós
Szent István Egyetem,
Takarmányozástani Tanszék
