E cél elérésének lehetőségét elsősorban a talaj termékenységének növelése kínálja. Mai növénytáplálási ismereteink birtokában már egyértelmû, hogy az úgynevezett makrotápelemek mellett a mikroelemek visszapótlására is figyelmet kell fordítani. Jelen munkánkban a mikroelemek között is fontos szerepet betöltő réz néhány növénytáplálási kérdésével foglalkozunk. A biokémiai folyamatokban betöltött fontos szerepe folytán, hiánya esetén a növények gátolt fejlődésével, csökkenő terméshozammal, minőségromlással, valamint gyengébb betegségellenálló képességgel számolhatunk.
Hazánkban Pollhammerné (1973, 1981) végzett eredményes réz- és cinktrágyázási kísérleteket az őszi búza minőségének javítása céljából. Pecznik (1976) szintén réz és cinkvegyületeket használt fel kísérleteiben és bizonyította azok minőségre gyakorolt kedvező hatását. A búzaliszt minőségével részletesen többek között Sipos et al. (2003) és Szalay et al. (2003) végeztek vizsgálatokat.
Nagy szervesanyag-tartalmú talajon végzett rézpótlási kísérleteket Younts (1963) és a különböző rézvegyületeknek a búzára gyakorolt kedvező hatásáról számol be. Hasonló kísérleti eredményeket ismertetett Barnes és Cox (1973) is. Misra és Venkateswarlu (1981) indiai kutatók a mûtrágyázás mellett réz-szulfátot is alkalmaztak kísérleteik során, melynek eredményeként a fehérjetartalom növekedését tapasztalták.
A rézhiányos növények, növényi termékek a humán táplálkozás szempontjából is kedvezőtlenek lehetnek. A tápelem-arányok eltolódása, illetve azok megváltozása szintén létrehozhat indukált mikroelem-hiányt (Füleky és Kovács 1993).
Számos hazai talajunkon találkozunk rézhiánnyal, de az elegendő rezet tartalmazó talajokon is jelentkezhet Cu-hiány a növényekben a gátolt transzportfolyamatok miatt. A hiánytünetek megszûntetése történhet a talajon keresztül, vagy lombtrágya formájában. A talajon keresztül történő pótlásnak akadálya lehet a rézvegyületek magas ára. A nagy költségek miatt, amennyiben talajtrágyaként használjuk a rezet, elsősorban különböző réz sókat alkalmazunk. A jobb hasznosulás és felvehetőség miatt levéltrágyaként gyakran alkalmazunk különböző rézkomplexeket. Ilyenkor figyelemmel kell lennünk a ligandum hatásra és a komplex vegyületek stabilitására is, mivel a nagy stabilitási állandók esetében előfordulhat, hogy a növény a vegyületet nem tudja megfelelően hasznosítani.
Kísérletünkben a réz pótlására azonban nem komplexeket, hanem az általunk előállított réz-ioncserélt zeolitot használtunk fel. A zeolitot ioncsere révén feltöltjük rézzel, amely azután fokozatosan válik a növények számára hozzáférhetővé. Ilyen módon hosszan ható, retard hatású készítményt tudunk előállítani.
A zeolitokat 1756 óta ismerjük. 1925 óta váltak igazán jelentős szereplőivé életünknek, miután szorpciós képességeiket meghatározták és kezdték kihasználni. A zeolitok üreges szerkezetûek és a bennük lévő üregrendszer összefüggő hálózatot alkot. A pórusok térfogata a kristály térfogatának 50 százalékát is elérheti. A zeolit felületén, csatornáiban, üregeiben negatív töltésû helyek találhatók, melyek kationok megkötésére alkalmasak.
A zeolitok ioncserélő képessége függ a kicserélendő kationok természetétől, az ion méretétől, töltésétől és komplex képződési reakcióitól (Kalló, 1988, Nagy et al. 1998). Réz- és cink- ioncserélt szintetizált zeolitot különböző növénykultúráknál már eredményesen használtunk fel korábbi kísérleteinkben is (Barkóczy et al. 2002, Lesny et al. 2000, Schmidt et al. 2002).
Réz-ioncserélt szintetizált zeolit lombtrágyakénti felhasználását vizsgáltuk három éven keresztül (1998–2000) Komáromban, meszes Duna öntéstalajon. A kísérleti terület talajvizsgálati eredményeit az 1. táblázat mutatja be.
Kísérleteink során a réz-ioncserélt szintetizált zeolit kijuttatását a bokrosodás végének fenológiai fázisban (Fe 5) végeztük GK-Kincső őszi búza fajta esetében. Az alkalmazott rézdózisok 0,1, 0,3, 0,5, 1,0, 2,0 kg/ha voltak. A kísérleteket véletlen blokk elrendezésben, négy ismétlésben, 10 m2-es parcellákon állítottuk be. Az előállított vegyület szuszpenziós állapotban, kézi permetezővel került kijuttatásra. A betakarítás parcella kombájnnal történt. A betakarítás során mértük a hozamot, majd a betakarított mintákból meghatároztuk a legfontosabb értékmérő paramétereket. Az összefüggéseket variancia-, valamint regresszióanalízis segítségével értékeltük.
Jelen cikkben a hozam és a nyers fehérje alakulását mutatjuk be.
A hozam alakulása
Az elvégzett vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a búza hozama az emelkedő Cu-zeolit dózisok hatására valamennyi vizsgálati évben nőtt (1. ábra). A kezelések növekvő adagjainak hatására előállt hozamnövekedés 5%-os szignifikancia szinten volt igazolható.
Az eredmények alapján a legkedvezőbb hatást, így a legnagyobb hozamot valamennyi kísérleti évben a legmagasabb, az 1–2 kg/ha-os Cu-zeolit adagoknál mértük.
Az összefüggéseket a három év átlageredményeinek alakulása is alátámasztja (2. táblázat). Az eredmények alapján megállapíthatjuk, hogy az őszi búza hozama a három év átlagában az y = -0,3802x2 + 1,5003x + 4,3488 regressziós egyenlet mentén nőtt az egyes kezelések növekvő adagjainak a hatására (R=0,994, P=0,1%). Az elvégzett számítások alapján a maximális termés megközelítőleg a 2 kg/ha-os Cu-zeolit mennyiség kijuttatása esetén várható. Ennél nagyobb adagok a termésmennyiséget csökkentik.
A nyersfehérje-tartalom alakulása
A nyersfehérje-tartalmak alakulását éves bontásban a 2. ábra mutatja be. Az alkalmazott Cu-zeolit növekvő adagjai valamennyi vizsgálati évben az őszi búza nyersfehérje-tartalmának emelkedéséhez vezettek (P
