Tudjuk, hogy a szántóföldi növények jelentős szár- és gyökértömeget hagynak a talajainkon a betakarítást követően. Búza esetében 6 t/ha termésátlagnál 1,4 t/ha gyökér- és 7,5–9 t/ha szármaradvánnyal számolhatunk. Ugyanilyen aspektusból megközelítve repce esetén 4 t/ha termésátlagnál 1,8 t/ha gyökér valamint 7–10 t/ha szármaradvánnyal számolhatunk. Ez a nagy mennyiségű szerves anyag több szempontból is kedvezően hat a talajra.
Egy-egy növényi maradvány hatalmas mennyiségű makroelemet és – ami talán ugyanolyan fontos – mikroelemet tartalmaz, ezzel jelentős mértékben gyarapítja a talaj tápanyagkészletét. Ez számszerűsítve, búza esetén 55-15-80 kg, míg repcénél 70-15-80 kg lekötött N-P-K tartalmat jelent, mely hosszú távon szolgáltat tápanyagot a következő kultúrák számára.
A termőföld általános állapotát gyökereiben határozza meg annak szervesanyag-tartalma.
Az egészséges talajnak, melynek magas szervesszén-tartalma van, nagy a porozitása: az aggregátumai között nagy pórusterek vannak, amelyben raktározódik a víz. Intenzív esőzéskor a jó szerkezetű talaj még akkor is képes elnyelni és megtartani a vizet, ha nincs növényzet éppen rajta (növényborítottsággal persze még jobb hatásfokkal).
Amellett, hogy a szerves anyag kedvező hatást gyakorol a talajszerkezetre, ezzel együtt javítja a talaj víz- és levegőgazdálkodását, elősegíti a talaj mikrobiológiai tulajdonságainak javítását is.
Ezek a tényezők közvetlenül és közvetve is befolyásolják a szántóföldi növények élettani folyamatait. A tápanyagok rendelkezésre állása evidencia az optimális fejlődés szempontjából. Azonban a talaj szerkezete, nedvességtartalma valamint kémhatása közvetlenül hat a tápelemek felvehetőségére. A talaj mikrobiológiai közössége pedig közvetlenül képes stimulálni a növények fejlődését, valamint a tápelemek felvehetővé alakításán és a kórokozók visszaszorításán keresztül közvetetten is befolyásolja azt.
Az irányított szervesanyag-bontásnál – mikrobiológiai készítmény használatával – a speciális baktériumtörzsek segítségével nem csupán gyorsul a lebontás, de a bontás minősége is javul. A könnyen bontható fehérjék, cukrok, zsírok nagyon hamar bontásra kerülnek, a cellulóz, hemicelulóz bontása is felpörög, a komplexebb szerkezetű anyagok lebontása is elindul nagyon lassan, azonban érésükkel, kémiai átalakulásukkal majd a tartós szervesanyag-készletet fogják növelni.
Kísérleteink során, melyeket több éve folytatunk a szármaradványok talajban történő lebomlását vizsgálva, a következőket állapítottuk meg, többek között:
- egy év időtartam alatt a tarlómaradványok 75–80%-a bomlik el mikrobiológiai készítmény alkalmazásával,
- a maradványok 50%-a átlagosan 4 hónap alatt bomlik el,
- a bontás intenzitása nem egyenletes, az első két hónapban nagyon intenzív,
- a bontás intenzitása más a tavasztól őszig, mint az ősztől tavaszig terjedő időszakban,
- a bontás hatékonysága leginkább a hőmérséklettől és a talajnedvességtől, valamint a szerves anyag C/N arányától függ (alacsonyabb érték könnyebb bonthatóságot jelent),
- a tápanyagok mobilizációjának intenzitása nem minden esetben arányos a szerves anyagok lebomlásának intenzitásával.
Láttuk azt, hogy búza esetén 15 kg P hatóanyag kerülhet vissza 6 tonna termésátlag mellett hektáronként a talajba, ami 34,5 kg P2O5 hatóanyagot jelent. Ha gondolatban egy egyszerű matematikai műveletet elvégzünk, amely képletben a DAP illetve a MAP műtrágyák árát a 430–500000 Ft/tonna áron helyettesítjük be, illetve ezek 46–52%-os hatóanyag-tartalmával számolunk, akkor a műveletet elvégezve a 34 kg P2O5 hatóanyag árától levegő után kapkodunk: 31000–34000 Ft! Kálium esetében ez a szám még nagyobb!
Nem kérdés, hogy a szármaradványoknak a talajban a helye, és nem kérdés az sem, hogy a mikrobiológiai tarlóbontó készítményekkel hatékonyabbá tudjuk tenni a bontást és a tápanyagok feltárását! Gondoljunk erre az aratás után!
