A különböző körülmények között szerzett kísérleti tapasztalatok segítik a megalapozott fajtakiválasztást.



Előzmények

Az 1980-as évek közepéig az államilag elismert fajták egy kísérlet típusban kerültek vizsgálatra a fajtajelöltekkel.

Ezt követően fokozatosan növekedett az állami elismerésben részesített fajták száma, ami már a kiértékelés biztonságát tekintve megbízhatatlanná tette volna az együtt való értékelést.

Ennek következtében, valamint különös tekintettel az anyagi források hiányára – amit ebben az időben az egykori MMI, illetve később OMMI teljes mértékben magára vállalt – megszûnt az államilag elismert fajták vizsgálata.

Az 1990-es évek közepén pontosabban 1994-ben indítottuk el az állami kísérletekről leválasztott Elismert Fajták Kísérletét. Erre pontosan 14 évvel ezelőtt került sor, az alábbi 13 növényfaj esetében.

1. őszi búza

2. őszi árpa

3. őszi rozs

4. őszi tritikálé

5. tavaszi árpa

6. tavaszi zab

7. takarmányborsó

8. cukorrépa

9. napraforgó

10. kukorica

11. szója

12. repce

13. burgonya







A kísérleti helyek száma a gazdaságilag jelentősebb növényfajoknál többszöröse volt, mint a fajtajelöltek vizsgálata esetében. A kísérleti hely szám 8, illetve 28 között változott.

A kísérleti metodika megegyezett, illetve megegyezik az állami kísérletek metodikájával, csupán néhány nem meghatározó megfigyelés maradt, illetve marad el.

A kísérletek finanszírozása több csatornából eredt:

• FVM pályázati lehetőség, később támogatás

• Nemesítői házak támogatása

• Termelői támogatás

• Növényvédő szer gyártó cégek támogatása

• Intézeti támogatás



A rendszer – az évente megjelenő kísérleti eredményeket összefoglaló kiadványok megjelentetésével együtt – 2000-ig jól mûködött. Ezt követően a pályázati lehetőségek szûkülésével majd megszûnésével, valamint a nemesítőházak támogatásainak elmaradásával fokozatosan épült le az államilag elismert fajták kísérleti rendszere.

Először a burgonya, majd a kalászos gabona, ezt követően a takarmányborsó kísérletének megszüntetésére került sor.

Tovább nehezítette a helyzetet, hogy még a kísérleti rendszerben vizsgált megmaradó növényfajok esetében sem járultak hozzá egyes meghatározó nemesítőházak a fajtáik vizsgálatához.



Mi a helyzet ma?

Az MgSzH által szervezett kísérletek az alábbi növényfajokból folynak:

őszi káposztarepce: 16 kísérleti hely 47 fajta, ill. hibrid

(2007. év őszén beállított kísérletek alapján)

szója: 10 kísérleti hely 17 fajta

(2007. év tavaszán beállított kísérletek alapján)

cukorrépa: 5 kísérleti hely 47 fajta

(2007. év tavaszán beállított kísérletek alapján)

napraforgó: 21 kísérleti hely 15 hibrid

(2007. év tavaszán beállított kísérletek alapján)



Ezen növényfajok esetében a nemesítőházak olyan fajtái kerülnek beállításra, amelyek a termesztésben meghatározóak. A kísérletek finanszírozásának fő forrása a nemesítőházak megrendelései. Természetszerûleg a kísérleti eredmények publikálása felett is ők rendelkeznek, így azok csak részben, nem teljes terjedelmükben jutnak el a termelőkhöz, ha eljutnak egyáltalán, ennek következtében főleg a megrendelők üzletpolitikai törekvéseinek alátámasztását szolgálja.

A napraforgó fajták kísérletében néhány meghatározó nemesítőház nem vesz részt, a többi növényfajta esetében valamennyi meghatározó cég jelen van. Mivel a fajtakiválasztást a megrendelő cégek végzik el, igazából ezek a kísérletek csupán megbízásos kísérletként vehetők figyelembe.



Mi a helyzet a kukorica fronton?

Teljesen más a helyzet a kukorica esetében, ahol 2007 elején új kezdeményezés indult el a Vetőmag Szövetség és Terméktanács koordinációjával.

Mód és lehetőség adódott (15 kísérleti hely, 45 hibrid) az újonnan regisztrált hibridek, valamint az állami kísérletekben alkalmazott standardok, továbbá a vetőmag-eladási lista alapján a fajtasor összeállítására. Tény, hogy így minden meghatározó fajtabejelentő részt vesz a kísérletekben!

A fajtakiválasztás egyik alappillére volt, hogy az újonnan regisztrált, a piacon még bizonyítani nem tudó hibrideknek is megteremtettük az esélyt a versenyben való részvételre azáltal, hogy az állami elismerés után közvetlenül beemeltük őket a kísérletbe.

Mind a térbeli (minősített és minősítő kísérletek között), mind az időbeli (idei minősített, jövő évi minősített kísérletek között) átjárhatóság biztosítása érdekében a három éréscsoport mindhárom standardját szerepeltetjük a kísérletben, annak ellenére, hogy az értékelés továbbra is a csoport főátlaga alapján történik.

A fennmaradó fajtaszámot a vetőmag-eladási lista alapján töltöttük fel, a legnagyobb mennyiségben eladott fajtától haladva a kisebb mennyiségben eladott felé.

Mindezek után lehetőséget biztosítottunk arra a nemesítőházaknak, hogy az adott fajtaszám keretükön belül (standard kivételével), szabadon lecserélhessék azokat a fajtáikat, melyekről úgy ítélték meg, hogy ennél jobb genetikai potenciállal rendelkezőt tudnak versenyeztetni.

A fent leírtak alapján minden okunk megvan azt feltételezni, hogy a hazai kukoricatermesztést nagymértékben segítő, erős és jó terméseredményt produkáló fajtasort sikerül minden évben összeállítanunk.

Közös célunk, hogy ezt a rendszert fenntartsuk, és a lehetőségektől függően a kísérleti helyek számát, esetleg a vizsgálatba vont fajták számát is bővítsük.

Fentieken kívül a szegedi GK Kht. táplánszentkereszti Kutató Állomása szervezésében folyik őszi, illetve tavaszi árpa kísérlet.

Egy évi szüneteltetés után újraindítottuk az őszi búza fajták kísérletét is.

A kísérletek célja a tulajdonságainak együttesében a meglévőknél kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkező (új) fajták kiválogatása – erre való az állami elismerést szolgáló, a gazdasági értéket megállapító kísérlet – és miután a tulajdonságok nem abszolút értékûek, a meglévő fajták további vizsgálata.

Európa gazdaságilag fejlettebb felén az nem kérdés, hogy a regisztrációs és a posztregisztrációs rendszer átjárható legyen. A rendszerek szervezeti felépítése országonként különbözhet, de az elv ugyan az: a bejövő új fajtát el kell tudni helyezni a meglévők között.

Végül 7 kísérleti helyen 33 fajtával indult a kísérlet 2007. őszén. A fajtaszám – mely jog szerint 123 is lehet – mindenképpen korlátozásra szorul.

A számbeli korlátozáson túl a fajták terméseredményének éréscsoportoktól független együttes elhelyezésének és értékelésének is van egy felső határa. Harmincötnél több fajtát nem nagyon szeretünk egy kísérletben elhelyezni.

Harmadszor meg kellett találni a legújabb (bejövő) és a termesztésben elterjedt meghatározó fajták együttes szereplésének módját és rotációját.

Végül közmegegyezésre a Vetőmag Szövetség és Terméktanács koordinálásával, úgy állt össze a fajtasor, hogy a vetés évét megelőző évben elismerést kapott 10 fajta az újdonság jogán bekerülhetett a kísérletbe.

Az előző évi vetőmag szaporításban, és a fémzárolási rangsorban első húsz-húsz fajtából további 23 – mint a termesztést meghatározó elterjedt fajták köre – egészíti ki a vizsgálatba vont fajták körét.

A fajtatulajdonosok jogosultságuk keretén belül a régebbi fajtákat újabbakkal kicserélhették.

Így tehát 2007 őszén újra elindult az elismert őszi búza fajták vizsgálata, ami már most torzónak mutatkozik, úgyanis a beltartalmi vizsgálatok elvégzésének nincs meg a pénzügyi fedezete.

Ez a helyzet 2008. januárjában, de a megbeszélések lehetséges érdekelt szakmai támogatói körrel folynak, és reményeink szerint eredményesek lesznek.

A kísérleti eredmény ismerete hozzájárulhat a termelők objektív tájékoztatásához.

Dr. Czirák László–Csapó József–Kovács Sándor

MgSzH Központ, Budapest