Az intenzív árutermelő nyúltelepeken elvárják, hogy az anyanyulak minél gyakrabban fialjanak, nagy almokat hozzanak világra és neveljenek fel, emellett jó legyen a tejtermelésük. A genetikai képességen kívül a megfelelő táplálóanyag-ellátottság alapvető fontosságú a hosszú ideig tartó magas szintû termeléshez. Ha úgy gondoljuk mindent megtettünk, akkor is előfordul a vártnál gyengébb termelés. Ennek elsődleges oka a nem megfelelő kondíció. Az elmúlt években egyre többen vizsgálják az anyanyulak kondícióját, annak változását, a termelésre gyakorolt hatását, javításának lehetőségét.

Már az anyanyulak felnevelésére is érdemes odafigyelni. Vizsgálataink szerint előnyös, ha a leendő anyanyulak tejellátottsága jó, de az elválasztást követően a tenyésztésbevétel előtti hétig érdemes a fejadagjukat 10–15%-kal csökkenteni. A jó tejellátottság legegyszerûbben úgy érhető el, ha a jól szaporodó anyától származó tíz csecsbimbós nőivarú nyulakat 5–6-os almokban neveljük fel. A takarmányfelvételt napi fejadag kimérésével vagy a napi evési idő korlátozásával lehet csökkenteni. Ebben az esetben a tenyésznövendék nyulak még akkor sem híznak el, ha néhány héttel később (biológiailag érettebben) vesszük őket tenyésztésbe. Ha az első inszeminálás előtt egy héttel áttérünk az ad libitum takarmányozásra, ez flushingként hat, jobb lesz az ivarzás és a vemhesülés. Ahogy a fogyókúrát abbahagyó ember hamar visszaszedi, sőt túlhaladja korábbi testsúlyát, a korlátozás utáni ad libitum takarmányozáskor is étkesebbek az anyanyulak és a felvett takarmányt jobban hasznosítják. Mindezek eredményeként a nyulak hosszú távon is jobb kondícióba kerülnek, több lesz a zsírtartalékuk. A vehem kihordásához és a szopósnyulak felneveléséhez ugyanis kellő zsírtartalékra van szükség.

Az 1. ábra mutatja, hogy az anyanyulak életteljesítménye (élete során elért fialások száma) alapján egyértelmûen kedvező, ha szopóskorban jobb volt a tejellátottságuk. Kisebb előny tapasztalható abban az esetben is, ha elválasztás és tenyésztésbevétel között korlátoztuk a fogyasztást.

Az először fialó anyanyulak általában sokat vesztenek kondíciójukból, ugyanis nem képesek a takarmánnyal annyi energiát felvenni, mint amennyi a szükségletük. Az életfenntartás a vehemnevelés és a tejtermelés mellett az elfogyasztott takarmányt még súlynövekedésre is fordítják. Az anyanyulakat a kifejlett kori testsúly 75–80%-ának elérésekor már tenyésztésbe lehet venni, ami azt jelenti, hogy a kifejlettkori testsúly eléréséhez még közel 1 kg-ot kell gyarapodniuk. A fiatal anyanyulak takarmányfelvevő képessége nem éri el az idősebbekét. Mindezt tetőzi, hogy – az anyanyúl életkorától függetlenül – a vemhesség utolsó, a magzatok intenzívebb növekedésének időszakában, részben a hasüregben egyre nagyobb helyet elfoglaló, a gyomrot is kissé összenyomó magzatok miatt csökken a fogyasztás. A tejtermelés csúcsa közelében is olyan nagy az anyanyulak táplálóanyag-szükséglete, amennyit nem tudunk elfogyasztani.

A 2. ábrán CT felvételek alapján készített 3 dimenziós képen látható, hogy a vemhesség alatt a három zsírdepó mennyisége mennyire csökkent. Hasonló kép készíthető a laktáció alatti változásról. Az egyes anatómiai pontokon (zsírdepónál) a mélyedés nagysága mutatja a termelés érdekében mobilizált zsír mennyiségét.

Idősebb korban az anyanyulak takarmányfelvevő képessége nő, ezért ebben az időszakban rövidebb ideig tart és kevésbé jelentős az energiahiány és gyorsan tudják kompenzálni az ebből fakadó kondícióromlást.

Mit tehetünk a fenti, általában a második termékenyítés gyengébb eredményében megnyilvánuló probléma megoldása érdekében?

Az első a korábban már említett felnevelés. Nagyon fontos, hogy tenyésztésbevételkor ne csak az életkort, hanem a testsúlyt, a kondíciót is figyeljük.

A kondíció szempontjából meghatározó, hogy a fialás utáni 11. napi inszemináláskor a szoptatás és a következő vehem nevelése részben egybeesik. Ami az anyanyúlnak külön-külön is teher, együttesen a hatás még jelentősebb.

Felvetődhet, hogy a fialás után később termékenyítsünk. Ezzel a módszerrel valóban észrevehetően javul a kondíció és hosszabb ideig maradnak termelésben a nyulak, de az egy évre vetített fialások, megszületett vagy felnevelt nyulak száma annyival csökkenhet, ami egyértelmûen rontja a jövedelmezőséget. Az első fialás utáni későbbi inszemináláson érdemes elgondolkodni. Sajnos nem található ezzel kapcsolatban elegendő kísérleti adat, ezért nehéz az előnyeit és a hátrányait objektíven megítélni.

Több kísérletet végeztek a korai választással kapcsolatban. Ebben az esetben lerövidül a laktáció, rövidebb az az időszak, amikor az előrehaladottan vemhes anyanyúl szoptat is. Mivel ennek következtében számottevően kisebb az energiadeficit, csekélyebb a kondicióromlás, kifejezetten hasznos és a gyakorlatban könnyen kivitelezhető módszer. Már akkor is korábbi választásról beszélhetünk, ha nem öt, hanem négy hetes korban vesszük el az anyától az ivadékait. Még néhány nappal korábban is le lehetne választani a nyulakat, de ebben az esetben a kisnyulak takarmányozására jobban oda kell figyelni.

Az anyanyulak testének zsír- és energiatartalmának változását mutatja az 1. táblázat attól függően, hogy a szopósnyulakat hány napos korban választották el. Az energiaegyensúly annál kedvezőbb, minél fiatalabb korban történt az elválasztás.

Legegyszerûbb megoldásnak az tûnhet, ha a takarmány energiaszintjét emeljük meg.

A vemhes anyanyulaknál több esetben negatív hatást figyeltek meg: csökkent a fogyasztásuk, nőtt az embrionális és a fialás utáni elhullás, csökkent az alomlétszám. Mindezek miatt kellő óvatossággal kell vele foglalkozni.

 

A szoptató anyanyulaknál kedvezőbb a helyzet. Az energiában gazdagabb tápot fogyasztó csoportban nőtt a tejtermelés és kedvezően változott a tej összetétele is. Amennyiben zsírral egészítették ki a takarmányt, akkor ez elsősorban a tejtermelésre és az összetételre hatott. Ha keményítő (gabonamagvak) volt az energiaforrás, akkor ez az energiaegyensúlyra hatott kedvezően, vagyis javult az anyanyulak kondíciója. Növényi olaj-kiegészítéssel a fenti kettő közötti hatást érték el. Mivel az először fialt anyanyulaknál elsősorban fizikai akadálya van a takarmányfelvételnek, ezért esetükben a laktáció alatt inkább pozitív hatás (termelés- és/vagy kondíciójavulás) várható. Ugyanakkor a többször fialt anyanyulaknál a kedvező hatás nem olyan egyértelmû.

Az összefoglalt eredmények mutatják, hogy a kutatók egyre intenzívebben foglalkoznak az anyanyulak kondíciójával és azt befolyásoló tényezőkkel. Egyértelmû, hogy a jó kondíciónak nem csak rövid távú hatása van, hanem az élettartamot, az életteljesítményt is meghatározhatja. Állatjóléti és gazdaságossági szerepe is van az anyakiesés (pótlás) csökkentésének.

Dr. Szendrő Zsolt