Ez akkor lehetséges, ha a szükséges vegyszert egyenletes eloszlásban, minél kisebb veszteséggel juttatjuk a célfelületre. Hasznos megvizsgálni azokat a mûszaki megoldásokat, amelyek ezeket a szempontokat kielégítik. Szükséges azonban mindenek előtt kijelenteni, hogy a szakszerûen beállított és üzemeltetett permetezőgép biztosítja leginkább a fenti elvárásokat. Fontos, hogy az adott permetezőgép mûszaki adottságait kihasználjuk. A korszerû technika és a jól képzett, gondos szakember közösen biztosíthatja a hatékony, a környezetet is óvó növényvédelmet.
A vegyszeres növényvédelem okozta környezetterhelés elsősorban a permetcseppek feletti kontroll hiányából adódik. A cseppek ellenőrzött kijuttatása akkor lehetséges, ha a csepphalmazban kevés az apró csepp (350 µm). A hidraulikus és pneumatikus cseppképzésnél ezt nehéz megvalósítani, bár a szórófejek kialakításánál erre törekednek. Általános érvényû szabály, hogy soha ne alkalmazzunk a szükségesnél nagyobb nyomást, mert a nyomás növekedése növeli az apró cseppek arányát. A jelenlegi kijuttatási módszerek mellett optimálisnak tekinthető méreten (150–350 µm) kívül eső cseppek kezelése jelentős tartalékokat kínál.
Az apró cseppek azért jelentenek veszélyt a környezetre, mert mozgási energiájuk és sebességük kicsi, a menetszél és a környezeti légmozgás hatására könnyen sodródnak, és ha nem jutnak gyorsan a célfelületre, könnyen beszáradnak. A jelenleg általánosan alkalmazott hidraulikus és pneumatikus cseppképzési módszereknél mindig keletkeznek apró cseppek, ezért ezek kezelésére kell különös hangsúlyt fektetni. Ebben a tekintetben a légfüggönyös permetezésnek (1. ábra) különös jelentősége van, hiszen a helyesen megválasztott légáram mennyisége, sebessége és iránya képes megakadályozni az apró cseppek sodródását, megvédi őket a menetszél hatásától, szállító közegként gyorsan a célfelületre juttatja azokat, sőt a zárt állományban történő permetezés esetén az állomány megnyitásával a behatolást javítja és a nyitott állomány miatt a szórófej magasság is csökkenthető. A menetszél káros hatásának csökkenése miatt növelhető a gép haladási sebessége, így a területteljesítménye is. A gépek a légáram kikapcsolásával természetesen normál permetezőgépként is használhatók.
A nagyobb cseppek megfolyás nélküli kijuttatására a légbekeveréses módszer nyújt lehetőséget. Egyik megoldás erre a injektoros szórófej (2. ábra), ahol az áramló permetlé által a szórófejbe szívott levegő a permetlével keveredve (a permetlé „habosításával”) buborékokat képez. A buborékképzést és a folyadék pulzálásának csökkentését célszerûen kialakított belső terek segítik elő. A buborék a célfelületen szétpattan és vékony fátyolszerû bevonatot képez, nem folyik meg. Ezzel a módszerrel biztonságosan kezelhető, nagyobb cseppek előállítására nyílik lehetőség, amelyek tömege, sebessége nagyobb, elsodródásmentesen juttathatók a célfelületre. Még hatásosabbá tehető a levegő bekeverése a légbefúvásos szórófejekkel, ahol kompresszorral állítják elő a sûrített levegőt, amelyet minden szórófejhez vezetékrendszeren juttatnak el. Ezek az úgynevezett „kétfázisú” szórófejek még homogénebb cseppképzést valósítanak meg. A légbekeveréses cseppképzés kevéssé érzékeny a nyomás változására, nyomástartományuk 2–10 bár, ezzel jobban illeszthetők a helyspecifikus kijuttatási technológiához, ahol a mennyiségváltoztatás nyomásváltozással is jár.
A kedvezőtlen méretû cseppek szakszerû kezelésén túl természetesen számtalan lehetőség adódik a vegyszermennyiség csökkentésére és a veszteségek mérséklésére. Továbbra is célszerû hangsúlyozni a sávos permetezés fontosságát, ahol a vetés során a sorok melletti területet (pl. 2 × 9 cm) vegyszeresen kezelik, a sorok közötti gyomirtást azonban kultivátorozással végzik. Ez a módszer 40–60%-kal is csökkentheti a vegyszerfelhasználást és az összes költség is csökkenthető. Amennyiben a vegetáció során válik szükségessé gyomirtás, úgy az a levél alá permetezéssel oldható meg.
Fiatal gyümölcsös esetén, amikor a lomb még nem záródik, a szakaszos permetezés nyújt lehetőséget vegyszercsökkentésre. Ez akkor lehetséges, ha megbízhatóan tudjuk érzékelni a lombot. Ebben az esetben megfelelő vezérléssel megoldható az, hogy a szórófejek csak célfelülettel szemben mûködnek.
A szakaszos permetezésnek a ma legkorszerûbb módszere a célzott permetezés, amikor a teljes lombfelületet érzékelőkkel (pl. ultrahanggal) tapogatják le és a szórófejeket úgy vezérlik, hogy csak a kívánt lombrészeket permetezik. A szórószerkezet célszerû kialakításával, megfelelő sûrûségben és térbeli eloszlásban elhelyezett érzékelőkkel és szórófejekkel megközelíthető az az ideális állapot, hogy permetszer csak a célfelületre jusson (3. ábra).
Vegyszer takarítható meg a védőernyős permetezéssel, ahol – elsősorban szőlő permetezésénél – a lombon átjutott cseppek egy a lomb mellett vezetett felületen csapódnak le és a védőernyőn lecsurgó permetlé alul összegyûjthető és szûrőn keresztül a tartályba visszaszivattyúzható. A védőernyős permetezőgépeket gyakran látják el légárammal. Ennek előnye, hogy a penetráció javul, a fedettség szín- és fonákoldalon egyaránt növekszik. Az apróbb cseppek a légárammal együtt a védőernyőről visszafordulva javítják a lomb fedettségét.
Vegyszertakarékosság és környezetmegóvás tekintetében további lehetőséget kínál a vegyszer betáplálásos rendszer alkalmazása (4. ábra). A permetezőgép tartályában (1) tiszta víz van, ezt szivattyú (2) szállítja a szabályzó egységen (3) át a vegyszeradagolóba (4). A vegyszeradagoló sebességarányosan adagolja a vegyszert a vízbe, amely keverőkamrában (5) homogenizálódik. Többféle vegyszer egyidejû adagolására is lehetőség van. A vegyszeradagoló közvetlenül a göngyölegből (6) szívja a vegyszert, ami így csak a nyomó oldallal kerül érintkezésbe. Szilárd vegyszerből törzsoldat készítése szükséges. Az adagoló mûködését mikroprocesszor felügyeli és jelzi a hibát, vagy a göngyöleg kiürülését. A vegyszer a szakaszoló kapcsolókat közvetlenül megelőzően jut a vízbe, és homogén permetlé formájában kerül a szórókeretbe (7). A permetezés végeztével, vagy vegyszerváltásnál a rendszer vízzel teljesen átmosható, a vegyszeradagoló ebben az esetben a tartályból az öblítő vezetéken (8) át tiszta vizet szív. Az adagoló berendezés bármelyik permetezőgéphez utólag is adaptálható. A berendezés alkalmazásának számtalan gazdasági előnye is van. Idő takarítható meg azzal, hogy elmarad a permetlékészítés és az ebből adódó hibák is elkerülhetők. Elmarad a tisztítás mûvelete a vegyszerváltásnál és a munka befejezésénél egyaránt. Nincs vegyszermaradék. A kezelés végén a gép tartályában tiszta víz marad, a göngyölegben maradt vegyszer egy további kezelésnél felhasználható. A megmaradt permetlé és a mûszaki maradék kijuttatása elmarad és elmarad az ezzel kapcsolatos talajtaposás és vegyszerterhelés is. A vegyszer kezelése teljesen zárt körben történik így nincs egészségügyi kockázat. A permetezőgép normál üzemmódban is alkalmazható, ekkor a permetlé az adagoló rendszert megkerülve (9) jut a szakaszoló kapcsolókhoz.
A mai korszerû permetezőgépeket felszerelik öblítőtartállyal, amely a főtartály egy tizede és az áramlási rendszerbe integrált. Az öblítőtartály több funkciót is ellát. Permetezés közbeni kényszerû megállásnál a tisztavízzel átöblíthető az áramlási rendszer, így elkerülhetők a vegyszerbeszáradásból adódó technológiai hibák. A permetezés befejezése után a mûszaki maradék az öblítő tartály tartalmával felhígítható és a már permetezett felületre a higított permetlé kijuttatható. Végül az öblítő tartály tartalma mind a tartály belsejének, mind a külsejének tisztítására felhasználható. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a kézmosó tartály nem integrálható az öblítőtartályhoz, mert az öblítőtartályba vegyszer kerülhet és amennyiben ezt használják kézmosásra, az egészségügyi kockázattal jár.
Hatékony vegyszer felhasználást biztosít a felkenő vegyszerezés, ahol enyhén hígított vegyszert (pl. 6 l vegyszert 10 l vízben oldunk fel) kenünk fel a gyomok felületére. A módszert eredendően cukorrépa állományban a túlnövő gyomok irtására fejlesztették ki. Ma már felhasználási területe ennél szélesebb körû, hiszen gyepek ápolásánál, golfpályák kezelésénél, sőt sorköz gyomirtásnál is szerepet kapnak. Több kivitelük ismert. A vegyszer felkenése végezhető célszerû bevonattal ellátott hengerrel (5. ábra), amely egy vele érintkező perforált hengerből kap folyamatos vegyszerutánpótlást. A felkenő henger speciális bevonata biztosítja, hogy a vegyszer nem cseppen meg, így az csak a gyomok felületére jut, lényegében 100%-ban hasznosulva. Ma már készül normál tartállyal és szokásos áramlási rendszerrel ellátott felkenő gép is (6. ábra), amelynél a burkolat alatt forgó felkenő hengerre szórófejek permetezik a vegyszert. A cseppképzés zárt térben történik, így vegyszercseppek nem juthatnak a szabadba. Ismert olyan megoldás is, ahol kötelet itatnak át vegyszerrel és a végtelenített és körben forgó kötél keni a vegyszert a gyomok felületére.
Vegyszermentes eljárást kínál a Bio-Collector, amely burgonyabogarak és lárvák gyûjtésére alkalmas. A burgonyasorok között radiál ventilátorok haladnak, amelyeket megfelelő burkolattal és fúvófejjel látnak el és amelyek a bogarakat és a lárvákat a lombról lefújják. Azok egy gyûjtővályúba kerülnek, majd megsemmisíthetők. A berendezés a bogarakat 95, a lárvákat 85%-os hatékonysággal gyûjti, így a kezelést szükség szerint meg kell ismételni.
Szót érdemel a termikus gyomirtás. Erre a célra először gázégőket használtak, lánggal, vagy sugárzással kezelték a gyomokat. A hőhatás következtében a gyomok levelei 60–70°C-ra felmelegednek. A hő hatására a sejtfalak felhasadnak, a növény elszárad. Bár a rendszer vegyszermentes, azonban nem olcsó és égésterméket bocsát ki, ami nem környezetbarát. Próbálkozások vannak forró vizes és forró habos (7. ábra) kezeléssel. Ez utóbbi elsősorban az ültetvények sorainak kezelésére alkalmas, részben hőhatással, részben a levegőtől való elzárással pusztítja a gyomokat.
Fontos szólni a permetezőgépek fogáscsatlakoztatásáról. A szántóföldi permetezőgépeknél egyik jelentős hiba az optimális munkaszélességtől való eltérés, ami jelentősen ronthatja a permetezés hatékonyságát és környezeti károkat eredményezhet. A korszerû permetezőgépek a keret teljes szélességében azonos permetlémennyiséget juttatnak ki. A keret két végén azonban nullára csökken a permetlémennyiség, hozzávetőlegesen 70 cm-en belül (110°-os szórófej esetén). Helyes csatlakoztatás esetén a következő menetben a szórókeret szélső szórófeje egy osztásnyival (50 cm) követi az előző húzás szélső szórófejét. Ettől nagyobb távolság csökkenti, kisebb növeli az átfedett sávba jutó permetlé mennyiségét. Kis eltérés (10–15 cm) még megengedhető hibát eredményez, ennél nagyobb eltérés azonban – bármelyik irányban történjen is az – megengedhetetlen mértékû hibát eredményez (perzselés, vagy kezeletlen sáv). A megkívánt pontosságú csatlakoztatás feltételét először a mûvelőnyomos termesztési mód biztosította és biztosítja ma is. A legújabb navigációs rendszerekkel szintén megoldható a kérdés, azonban tisztában kell lenni a betartandó paraméterekkel. Párhuzamosan vezető rendszer esetén a 10–15 cm-es pontosság az elvárt. Itt nagyobb pontosságra törekvés azért nem célszerû, mert az erőgép kezelő hibája úgy sem enged meg pontosabb csatlakozást. Automatikus kormányzás esetén célszerû nagyobb pontosságra törekedni (2–5 cm), mert ebben az esetben a rendszer minden mûveletre alkalmas (vetésre is). Az automatikus kormányzás nem csak azért előnyös, mert pontos csatlakoztatást tesz lehetővé, hanem azért is, mert kizárva a gépkezelő hibáját, sebességtől függetlenül tartja a rendszer pontosságát, így jelentős területteljesítmény-növelést tesz lehetővé.
Csizmazia Zoltán
A cikk szerzője: Csizmazia Zoltán
