Legnagyobb területen vöröshagymát termesztünk (6000–7000 ha). Ennek egy része exportra kerül másik részét belföldön értékesítik. A zöldhagyma termesztése ma stagnál, ennek oka nagy munkaerőigénye. Körülbelül 300–400 ha-on termesztenek ma zöldhagymát Magyarországon. A vöröshagymát termőterület alapján a fokhagyma követi (1000–1500 ha évente). Őszi és tavaszi ültetésû fajtákat egyaránt ültetünk. Ezeken kívül még a póréhagyma termesztésének van kisebb jelentősége hazánkban. Évente kb. 200–400 ha-on valósul meg termesztése. (Szabó, 2002).

A vöröshagyma Magyarországi megjelenéséről először Lippay Posoni kert (1664) címû könyvében olvashatunk.

Az 1900-as évek elején a Makón termelt hagyma már több külföldi országban közkedvelt volt. Az utóbbi évtizedekben Magyarországon újabb vöröshagyma – termőtájak alakultak ki: Békés megyében, a Jászságban és Győr környékén (Barnóczki in Hódossi et. al, 2004).

A fokhagyma termesztési területei Makó és környéke, valamint Dusnok és környéke.

Bár Magyarország legnagyobb része alkalmas a különböző hagymafélék termesztésére, a legismertebb, és termésmennyiségében legszámottevőbb termőtáj Makó környéke. A makói vöröshagyma és a makói fokhagyma hungarikum. A piac és a fogyasztó mindig nagyra értékelte azokat a termékeket, amelyeknek már a termőhelye is garancia volt a különleges minőségre. Így a folyamat révén megteremtődött ezeknek a termékeknek a jó híre (image), és a fogyasztó először ezeket kereste.

A török hódoltság idején Közép-Ázsiából a Balkánon keresztül került a hagyma Makóra. Exportjára már a 18. század végén sor került: a felesleget dél-délkelet irányába szállították. Az 1821-es árvíz hatására 4–5 millió szőlőtő kivágására került sor, melyek helyét veteményeskertek vették át, amelyekben nagyarányú hagymatermesztés indult meg. Az 1860-as években vált a hagyma szántóföldi növénnyé. Az 1859-es és az 1866-os olasz-osztrák háborúk következtében az olasz hagyma helyett a makói hagyma vonult be az európai piacokra (Ausztria, Németország, Franciaország). A makói hagyma az 1873-as bécsi, illetve az 1888-as brüsszeli világkiállításon nyerte el igazán a külföldi országok bizalmát (Nyéki és Papp, szerk., 2003). A korszerû gépeknek köszönhetően a vöröshagyma termesztése ma is nagy területen valósul meg, míg a fokhagyma termesztése valamelyest visszaesett a korábbi évekhez képest. Ez főként annak a ténynek köszönhető, hogy Magyarország megnyitotta piacait az olcsó, de nem olyan jó minőségû Kínában termelt fokhagyma felé. Az Európai Bizottságban azonban vitatémaként merült fel, hogy a fokhagyma behozatalát engedélykötelessé tennék a harmadik országokból, ez szabályozná a jelenlegi kvótarendszert, így újra előtérbe kerülhetne a Magyarországon megtermelt, külföldön is közkedvelt, kiváló minőségû fokhagyma.

A következőkben kerítsünk sort néhány Magyarországon termesztett, kimondottan magyar nemesítésû vöröshagyma-, fokhagyma-, illetve póréhagyma fajta áttekintésére.



Vöröshagyma fajták

A vöröshagyma fajtaválasztásánál több tulajdonságot veszünk figyelembe: morfológiailag a hagyma alakja lehet gömbölyû, lapított, vagy hengeres. A buroklevél színe bronzvörös, szalmasárga, lila, illetve fehér lehet. A hús színe sárgásfehér, illetve lila lehet. Beltartalmi értékek közül legfontosabb az allilszulfid-tartalom, ami a hagyma csípősségével van kapcsolatban (Tarjányi, 1994)

Mi termesztéstechnológia alapján vesszük sorba az egyes fajtákat:

1. Áttelelő fajták:

a. Tisza I.: hosszú tenyészidejû fajta. Vetésére augusztus végén kerül sor. Felmagzásra kevésbé hajlamos, télállósága jó. Hagymája gömb alakú, héja sárgásbarna, viszonylag jól tárolható.

b. Glóbus: középhosszú tenyészidejû. Vetésideje: szeptember. Felmagzásra nem hajlamos, télállósága jó. Hagymája gömb alakú, barna héjú. Viszonylag jól tárolható.

2. Egyéves fajták:

a. Favorit: magról termeszthető konstans fajta. Tenyészideje rövid, közepes termőképességû. Szárazanyag-tartalma alacsony. Hagymája gömb alakú, héja barna, közepesen tárolható.

b. Makó 104: magról termeszthető konstans fajta. Termőképessége alacsony. Szárítóipari feldolgozásra alkalmas. Rövid tenyészidejû. Hagymája gömb alakú, héja bronz színû. Jól tárolható fajta.

c. Aroma: magról termeszthető konstans fajta. Termőképessége közepes. Közepes tenyészidejû. Szárítóipari feldolgozásra alkalmas. Hagymája gömb alakú, héja barna színû, közepesen tárolható fajta.

d. Sonkahagyma: magról termeszthető konstans fajta, úgynevezett salátahagyma. Közepes termőképességgel és tenyészidővel rendelkezik. Hagymája hosszú, megnyúlt alakú, sárgásbarna héjú.

e. Alsógödi: magról termeszthető konstans fajta. Nagy termőképességû, hosszú tenyészidejû. Szárazanyag-tartalma alacsony. Hagymája felül lapos, alul kissé megnyúlt alakú, héja barna. Közepesen tárolható fajta.

f. Makói bronz: magról termeszthető konstans fajta. Jelenleg az ország egyik fő fajtája. Hosszú tenyészidejû, alacsony szárazanyag-tartalmú. Hagymája gömb alakú, bronzbarna a héja. Jól tárolható.

g. Pannónia: magról termeszthető konstans fajta. Nagy termőképességû, hosszú tenyészidejû. Hagymája gömb alakú, héjszíne bronzbarna. A Makói bronz fajtával azonos minőségû árut ad.

h. Fertődi ezüstfehér: magról termeszthető konstans fajta. Rövid tenyészidejû, közepes termőképességû. Hagymája lapos, héjszíne fehér. Zöld- vagy főzőhagyma termesztésre alkalmas, mivel tárolhatósága rossz. (FEHÉR, 2000)

i. Makométa: nagy hozamú egyéves fajta, hosszú tenyészidejû, ezért korán kell vetni. Nagy termésátlagú. Héjszíne bronz.

j. GK Makolor: frissfogyasztásra és szárítmányipari célokra felhasználható makói fajta. Magas szárazanyag-tartalmú, kiváló fûszerező értékû. Terméshozama közepes. Bronzbarna héjú.Jól tárolható. (Barnóczki, Barnóczkiné, 2007)

3. Dughagymáról termeszthető:

a. Makói fehér: a Makói fajta fehér színû változata. Termőképessége alacsony-közepes, szárazanyag-tartalma magasabb. A hagymák gömb alakúak, héjuk fehér, zöldülésre hajlamos. Hosszú ideig tárolható.

b. Makói: termőképessége alacsony-közepes. Szárazanyag-tartalma magasabb. A hagymák gömb alakúak, bronzbarnák. Felmagzásra hajlamos, ezért a dughagymát hőkezelni kell. Ültetése: április eleje.

c. Makói CR: a Makói fajta úgynevezett klímarezisztens változata. A hagyma tulajdonságai a Makói-val közel azonosak. Viszont ez a fajta felmagzásra alig hajlamos, ezért márciusban is ültethető.

d. Góliát: alacsony szárazanyag-tartalmú, nagyon hosszú tenyészidejû fajta. Nagy, gömb alakú, sötétsárga héjú hagymákat fejleszt. Folyamatos öntözés mellett kellemes, nem csípős ízû.

e. Tétényi rubin: magról termeszthető konstans fajta. Termőképessége nagy, tenyészideje hosszú. Hagymája felül kissé lapított gömb alakú, héjszíne lila. Közepesen tárolható. (Fehér, 2000)



Fokhagymafajták

Lippay János (1664) két fokhagymafajtát ismert: „Egyik őszi; másik ki-keleti, vagy nyári. Az őszit azért nevezik annak, mert ősszel ültetik el. A másikat, hogy ki-keletkor.”

A fokhagymafajtákat kétféleképpen csoportosíthatjuk:

ültetés ideje alapján őszi és tavaszi fajtákat különböztetünk meg.

Általánosságban elmondhatjuk, hogy az őszi fajták termésátlaga magasabb a tavaszinál, hagymái nagyobbak. Hátrányuk azonban, hogy rövidebb ideig tárolhatók, illetve fûszerező értékük valamelyest alacsonyabb.

Morfológiai szempontból vizsgálva a magszárat nem képző (Allium sativum convar. sativum) és magszárat képző (Allium sativum convar. ophioscordon) fajták különíthetők el.

1. Őszi fajták:

a. Makói őszi: virágzatot nem fejlesztő (Allium sativum convar. sativum), magyar fokhagymafajta. Magas fûszerező értékével igazi hungarikumnak minősül. Állami elismerésére 1975-ben került sor. Lombozata sûrû, középzöld színû levelekkel. A növény 60–70 cm-es magasságot ér el. Hagymája 50–60 g-os, 6–8 db gerezdből áll. Héja szürkésfehér színû, jól záródó. Tenyészideje középhosszú. Ültetésére október közepéig mindenképpen kerítsünk sort, hogy jól megerősödve menjen a télbe. A fajta kiváló fagyállósággal rendelkezik. Legjobban kedveli a kötöttebb jellegû réti agyagtalajokat és a folyók menti öntéstalajokat. Betakarítására június végén kerülhet sor. Megfelelő termesztéstechnológia mellett akár 15–20 t/ha termésátlagra is számíthatunk.

b. Őszi B 15: magszárat képző, államilag elismert, magyar fajta. A 90–120 cm magas szárak tetején léghagymákat nevel. Lombozata dús, erőteljes növekedésû. A levelek színe kékes-sötétzöld. Előnyös tulajdonságai közé tartozik a magas termésátlag, és a hosszú tárolhatósága (akár február végéig is eláll).

2. Tavaszi fajta:

a. GK Lelexír: államilag elismert, makói fokhagymafajta. Tájfajtából klónszelekcióval nemesítették. A magszárat nem képező, Allium sativum convar. sativum-hoz tartozik. A Makói őszi fajtánál alacsonyabb növésû, lombozata ritkább, középzöld színû. Maga a növény alacsonyabb, 40–50 cm-es. A 30–50 g-os hagymában található gerezdeket több rétegû, zárt, fehér színû buroklevelek fogják közre. Igen korai, márciusi ültetés esetén hoz nagy termést (10–15 t/ha). Betakarítására július elején keríthetünk sort. Előnyös tulajdonsága, hogy rendkívül jól tárolható (akár következő év április–májusáig is), illetve átlagon felüli fûszerező értékkel rendelkezik. (Iváncsics, Gombkötő, 2007)



Póréhagymafajták

Kimondottan magyar nemesítésû póréhagymafajták nem léteznek, azonban mivel ezen faj termesztése is viszonylag jelentősebb területet ölel fel hazánkban, ezért néhány külföldi fajtát érdemes megemlíteni.

A fajtákat az alábbi csoportokba sorolhatjuk:

1. nyári (kora őszi) fajták: ezek jellemzője a gyors növekedés, az alacsony szárazanyag-tartalom, a világoszöld levélszín, illetve a hosszú fehér szárrész. Hátrányuk, hogy a fagyokra nagyon érzékenyek. Ilyen fajták például:

a. Kamus (Bulgár)

b. Bulgina (Novartis Seeds, Hollandia)

c. Lincoln (Bejo Zaden, Hollandia)

d. Merlin (Bejo Zaden, Hollandia)

e. Varna (Royal Sluis, Hollandia)

2. Őszi, vagy átmeneti fajták: levelük középzöld-sötétzöld, a növények alacsonyabbak, a hagymarész rövidebb. Fagyállósága valamelyest jobb, mint a nyári fajtáké. Ide tartozó, Magyarországon termesztett külföldi fajták:

a. Rami (Nunheims Zaden, Hollandia)

b. Farinto (Nunheims Zaden, Hollandia)

c. Lancelot (Bejo Zaden, Hollandia)

d. Prelina (Novartis Seeds, Hollandia)

e. Carentan (Novartis Seeds, Hollandia)

f. Elephant: Magyarországon közkedvelt, hosszú tenyészidejû, télálló fajta. Sötétzöld levelû, enyhén kékes árnyalattal. Vastag, egyenes szára van.

g. Profina (Novartis Seeds, Hollandia)

h. Bastion (Rijk Zwaan, Hollandia)

i. Jolnat (Bejo Zaden, Hollandia)

j. Argenta (Royal Sluis, Hollandia)

k. Titan (Daehnfeldt, Dánia)

l. Alma (Rijk Zwaan, Hollandia)

3. Téli áttelelő fajták: rövidebb szárú, kékeszöld levélszínû fajták. A fagyot hazánkban veszteség nélkül tûri.

a. Tétényi áttelelő (ZKI Rt., Budapest): egyetlen államilag elismert magyar fajta. Levele kékeszöld. Hagymája kicsit kidomborodik. Termőképessége közepes, szárazanyag-tartalma nagy. Alkalmas szárítóipari feldolgozásra, illetve nyers fogyasztásra egyaránt. Télállósága jobb, mint a külföldi fajtáké.

b. Leontina (Novartis Seeds, Hollandia)

c. Bandit (Bejo Zaden, Hollandia)

d. King Richard (Daehnfeldt, Dánia)

e. Alaska (Royal Sluis, Hollandia)

f. Durabel (Daehnfeldt, Dánia) (FEHÉR, 2000).

A póréhagyma a nagyon munkaigényes növényfajok közé tartozik. Közvetlen magvetéssel, illetve palántázással egyaránt szaporítható. A szükséges talajporhanyítás, gyomirtás, rendszeres öntözésen kívül a legértékesebb fehér szárrész meghosszabbítása érdekében elengedhetetlen feladat lehet a töltögetés, ami szintén nagy kézimunkaigénnyel jár. Közvetlen magvetés esetén ilyenkor növelni kell a sortávolságot.

Gombkötő Csilla–Dr. Iváncsics József

NYME, Kertészeti Tanszék