Majd rendkívül dinamikusan nőtt, és az 1980-as évtized első felére elérte a 15 millió tonnát. Ezt követően a klimatikus tényezők kedvezőtlen alakulása és agrotechnikai hiányosságok miatt a termés jelentősen csökkent és nagymértékben ingadozott. Majd 2004-ben a kedvező csapadékos évjárat következtében a gabonafélék termése 17 millió tonna volt.

A gabonaféléken belül az egyik legfontosabb növényünk a kukorica. Termése az 1960-as évek első felében 3 millió tonna körül alakult. Az utóbbi 3 évben 8–9 millió tonna volt. A 2007. évi terméskilátások viszont rendkívül kedvezőtlenek.

A kukorica termésátlaga és termésbiztonsága az 1970–80-as évtizedekben kedvezően alakult, a termésingadozás csak 10–20% volt (1. ábra). Az utóbbi másfél évtizedben viszont főleg a globális felmelegedés és klímaváltozás következtében a termésingadozás elérte a 30–60%-ot, ami rendkívül kedvezőtlen.

 

Magyarországon az északi megyékben (Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén) a termésátlag viszonylag alacsony, és a legnagyobb a termésingadozás. Természetesen az is tény, hogy a kukorica hőösszeg igénye tenyészidőtől függően 1100–1400°C. Azonban ezekben a megyékben a hasznos hőösszeg a kukorica tenyészidejében csak 1000–1100°C ami azt jelenti, hogy itt csak igen korai és korai érésû hibrideket lehet termeszteni, melyeknek a potenciális termőképességük is kisebb a hosszabb tenyészidejû hibridekhez viszonyítva.

A globális felmelegedés következtében nőnek az időjárási szélsőségek, nő az aszályos évjáratok gyakorisága. Az utóbbi másfél évtizedben különösen aszályos volt 1992, 1993, 1994, 2000 és 2003 év. Volt amikor csak a sokévi csapadék átlag 20%-a hullott le a kukorica tenyészidejében (2–3. ábra).

Ettől sokkal nagyobb probléma, hogy az utóbbi három évtizedben a csapadék 30 éves átlaga tovább csökken évente 1,5 mm-rel a kukorica tenyészidejében 0,6 mm-rel. A XXI. század a vízhiányról fog szólni.

Ugyanakkor 1993–2003 között a középhőmérséklet jelentősen megemelkedett éves szinten, a kukorica tenyészidejében és a kukorica kritikus időszakában is (4. ábra).

A globális felmelegedéssel függ össze, hogy az utóbbi években már április első dekádjában a talajhőmérséklet elérte, ill. meghaladta a 10°C-ot. Ami azt jelenti, hogy újra kell gondolnunk az optimális vetésidő fogalmát is.

2006-ban kedvezőtlen volt, hogy július hónap időjárása szélsőséges volt. A sokévi átlag felét sem érte el a csapadékmennyiség, a havi középhőmérséklet viszont 2,9°C-kal haladta meg a 30 éves átlagot.

2007. év eddigi időjárása tragikus volt a kukoricatermesztés szempontjából. A 2006. évi ősz száraz, nagyrészt csapadékmentes volt. 2007. január, március hónapban minimális csapadék hullott, áprilisban nem hullott csapadék (5. ábra). Július hónapban szintén kevés csapadék hullott és a havi középhőmérséklet 3°C-kal haladta meg a sokévi átlagot, de egész évben magasabb volt a havi középhőmérséklet 3–6°C-kal a 30 éves átlagnál. A hőségnapok száma csak július hónapban meghaladta a 25-öt, a kukorica hím-, nővirágzás, megtermékenyülés, szemtelítődés kezdeti időszakban.

Mûtrágyázás nélkül az 1 mm csapadékra jutó termés csak 20–30 kg, míg optimális tápanyagellátás esetén az 1 mm csapadékra jutó termés 40–50 kg. A harmonikus tápanyagellátás növeli a kukorica vízhasznosító képességét. Száraz, aszályos évjáratban relatíve nő a kukorica vízhasznosító képessége, míg kedvezőbb csapadékellátottságú évben pazarlóbban bánik a vízzel.

A kukorica vízigénye legnagyobb VII.21.–VIII.10 között amikor a dinamikai vízigénye 4–5, akár 5–6 mm-t is elérheti naponta. A vízigény több tényezőtől függ, így pl. a tőszámtól is. A nagy állománysûrûségû kukorica vízigénye is nagyobb, amit különösen napjainkban a klímaváltozás miatt figyelembe kell venni.

A kukoricatermesztés eredményét az ökológiai és agrotechnikai tényezők mellett a legnagyobb mértékben a biológiai alapok, a termesztett hibridek határozzák meg.

A tenyészidő és a potenciális termőképesség között jelentős összefüggés van.

Napjainkban a nemesítőknek sikerült a koraiság és a termőképesség közötti negatív összefüggést módosítani. Vannak hibridek a FAO 300 végén, amelyek termőképességben felveszik a versenyt a FAO 500-as hibridekkel.

Azonban fontos, hogy az ökológiai adottságoknak megfelelő hibridet válasszunk. A hibridválasztás jelentősen befolyásolja a termésbiztonság mellett a termesztés hatékonyságát is.

A 6. ábrán látható a szántóföldi növények fajtaellátottsága. Legkedvezőbb helyzetben a kukoricatermesztés van, 370 szemeshibrid van köztermesztésben. A hibridek 70%-a FAO 300–400-as és 80% SC kétvonalas hibrid (1–2. táblázat).

Az azonban már meglepő, hogy a nagyszámú hibridek közül az alábbi 10 hibridet termesztjük a kukorica vetésterületének közel 50%-án. Ez esetleg azt is jelentheti, hogy nem mindig az ökológiai adottságoknak és a ráfordítás színvonalának megfelelő hibridet választunk.

Magyarországon a legnagyobb területen termesztett hibridek, 2006. (Kleffmann-féle sorrend):

1. DK 440

2. DKC 3511

3. PR37D25

4. Danella

5. DK 391

6. Furio

7. DK 471

8. PR37M34

9. Reseda

1 0. DKC 5145

(8 db FAO 300-as és 2 db FAO 400-as hibrid)



A magyar piacon a hibridekből – vetőmagból túlkínálat van – kivéve egy-egy sztár hibridet még akkor is, ha az Európai Unió 2006-ban a vetőmagtermő területet kb. 25%-kal csökkentette (6. ábra).

A kukoricahibridek értékmérő tulajdonságai közül is a legfontosabbak:

­• a termőképesség, termésbiztonság,

­• a jó alkalmazkodóképesség,

­• szárszilárdság,

­• jó tőszám-sûríthetőség,

­• gyors vízleadó képesség az érés időszakában,

­• a megfelelő rezisztencia,

­• a felhasználási célnak megfelelő, jó minőség,

­• újabban pedig a megfelelő hektoliter-tömeg.



A hibrid megválasztásának üzemi szempontjai között természetesen legfontosabb a termesztés célja, az ökológiai adottság és a ráfordítás színvonala, intenzitása. A biológiai alapok jelentőségét – a genetikai haladás mértékét bizonyítja a 3. táblázat. A kukoricahibridek termőképessége kísérleti körülmények között négy évtized alatt két és félszeresére nőtt.

Az OMMI adatai alapján az újabb nemesítésû hibridek 1–1,5 tonnával nagyobb termés elérésére képesek a most köztermesztésben lévő hibridekhez viszonyítva. A jó termőképesség mellett azonban fontos és lényeges dolog a betakarításkori szemnedvesség alakulása. Magyarországon a kukoricatermesztés költsége hektáronként 160–170 ezer forint, ennek 66–76%-a az anyagköltség és a segédüzemági költség. A segédüzemági költségnek 1/3-a szárítási költség.

A hibridek termőképessége és az évjárat hatása között rendkívül szoros az összefüggés. Ahogy nőttek az aszályos évjáratok úgy csökkent a hibrid termése (8. ábra). Sokszor emlegetjük 1995-öt amikor a megelőző három év rendkívüli aszályos volt és 1995-re a talajban már nem volt diszponibilis – felvehető – víztartalom, a holtvíztartalomig kiszáradt, és ekkor a mûtrágyázásnak egyáltalán nem volt termésnövelő hatása.

Száraz, aszályos évjáratokban a korai érésû FAO 200-300-as hibridek termésingadozása kisebb – 2 t/ha – körüli még a hosszabb tenyészidejû hibrideknél a termésingadozás elérte a 3–4 t/ha-t.

A tőszám a termést nagymértékben meghatározó tényező. Különösen aszályos évjáratokban fontos a nem túlzott, optimális tőszám biztosítása. A hibridek tőszám sûríthetősége között is nagy különbségek vannak, melyet a hibridspecifikus technológiáknál figyelembe kell venni (4. táblázat). Vannak jól sûríthető, széles tőszámoptimum intervallumú hibridek, ezek alkalmazkodóképessége is kiváló. Vannak nagy tőszámot nem igénylő, de jó egyedi produkciójú – többcsövûségre hajlamos – hibridek, melyeknek a termésbiztonságuk kiemelkedő, és vannak az állománysûrítésre – a tőszámsûrítésre – érzékeny szûk tőszámoptimum intervallumú hibridek. Ezeknél a hibrideknél még nagyobb gondot kell fordítani az optimális tőszám meghatározására. Nem elég csak az optimális tőszámot meghatározni, meg kell határozni a tőszámoptimum intervallumot, azt az intervallumot, amit a hibridek még terméscsökkenés nélkül elviselnek.

Globális felmelegedéssel, klímaváltozással is összefügg, hogy az optimális vetésidő fogalmat újra kell gondolnunk. A vetésidő és a betakarításkori szemnedvesség-tartalom között is szoros összefüggés van. Korábbi vetéssel előbbre hozható a hím- és a nő virágzás, a megtermékenyülés ideje, ellenkező esetben a virágzás, megtermékenyülés a legkedvezőtlenebb időszakra: július közepére esik. A klímaváltozást legnagyobb mértékben július hónapban tapasztaljuk, kevés csapadék, a 30 éves átlagot 3°C-kal is meghaladó középhőmérséklet.

Korábbi vetésnél hamarabb következik be a fiziológiai érés, mely időponttól tápanyag-beépülés már nincs, csak vízleadás, és kedvező vízleadási dinamika mellett 15–20% közötti szemnedvesség-tartalommal takarítható be a kukorica.

Az 1–2. táblázatban látható, hogy április 10-i vetésidő esetén július 10-én a kukoricaállomány már a virágzási időn túl a szemtelítődés időszakában van, míg a május 15-i vetésidő esetén július 10-én még jóval a virágzás előtti fenofáziban van.

Az optimális vetésidő intervallumon belüli korábbi vetéssel akár 5–10%-kal is tudtuk a betakarításkori szemnedvesség tartalmat csökkenteni, aminek kiemelkedő gazdasági jelentősége van.

A hibridekkel szemben támasztott követelménynél fontos a betegségekkel szembeni rezisztencia. Különösen a fuzáriummal szemben. A hibridek között nagy különbség van a fuzárium fogékonyságban, de nagy különbség van a fuzáriumos fertőzöttség és a toxintermelés mértéke között is.

Vannak a betegségekkel szemben toleráns hibridek, melyet akár az agrár környezetgazdálkodási pályázatoknál is figyelembe lehet venni. Vannak jó gyökérregenerálódó képességû hibridek (5. táblázat), az amerikai kukoricabogár lárvájának kártétele szempontjából fontos tulajdonság. Vannak jó alkalmazkodó- képességû hibridek.

A kártevőkkel szembeni rezisztenciánál főleg a kukoricamoly és az amerikai kukoricabogár és lárvájával szembeni rezisztencia lehet fontos. Az említett kártevőkkel szemben rezisztens hibrideknél megjelentek a GMO hibridek, pl. a Bt és a Mon 863-as hibridek.

Sokat változott a GMO-s növények kérdése, jelenleg a világon 100 millió ha-on termesztenek GMO-os növényeket. Kukoricát, szóját, repcét, gyapotot és rizst. Napjainkban a GMO-os növények 71%-a gyomirtó szerrel, 28%-a pedig rovarirtó szerrel szemben rezisztens. A GM növények kb. 80%-át állati takarmányként hasznosítják.

A kukoricahibridek fehérjetartalma 7–9%, az évtizedek során a termőképesség növelésével a fehérjetartalom csökkent. A keményítőtartalom 65% körüli, de a hibridek között a beltartalom vonatkozásában is nagy különbségek vannak.

Fontos a mennyiségi tulajdonságok közül a termőképesség, vízleadás vagy az agrotechnikai stabilitás (9. ábra), a minőségi követelmények viszont aszerint változnak, hogy mi a felhasználási cél, pl. abraktakarmány vagy bioetanol előállítás. Azonban bármilyen legyen a felhasználás – takarmány vagy ipari felhasználás a rezisztencia – a betegség-ellenállóság fontos.

Az EU-n belül 2006 november 1-től bevezetett minőségi követelmény többek között a hektoliter tömeg, melynek legalább 73 kg-nak kell lenni. A 71 kg-os hektolitersúlyú kukoricát még átveszik, de akkor már az intervenciós árból 2 eurót levonnak.

A hektoliter tömeget befolyásolja az évjárat, a szem alakja, a lapos szemû hibridek hektolitersúlya kisebb mint a gömbölyû szemûeké. A hektoliter-tömeg függ a szemnedvesség tartalomtól, a szárítás módjától, de legnagyobb mértékben a hibridektől. A hibridek közötti különbség általában szignifikáns.

A kukoricahibridek tápanyagigénye és tápanyaghasznosító képessége között jelentős különbségek vannak. Legintenzívebb a kukorica tápanyagfelvétele 6–7 leveles állapotban és a szemtelítődés időszakában. A N-felvétel a fiziológiai érésig folyamatos, még a K-felvétel a címerhányás idejére be is fejeződik.

A termés a különböző tenyészidejû hibrideknél az N120+PK kg/ha hatóanyagig megbízhatóan nőtt (10. ábra), de a hosszabb tenyészidejû hibridek tápanyagigénye nagyobb, mint az igen korai és korai érésûeké.

A hibridek agroökológiai mûtrágya optimuma függött az évjárattól is, de a hosszabb tenyészidejû hibridek agroökológiai mûtrágyaoptimuma 30–40 kg/ha N-el nagyobb volt. A hosszabb tenyészidejû hibridek terméstöbblete több és átlagában 1,4 t/ha volt.

Azonban fontos hogy az ökológiai adottságoknak, a termesztés céljának, és a ráfordítás színvonalának megfelelő hibridet válasszunk.

Összefoglalva megállapítható, hogy:

az ökológiai adottságok és agrotechnikai tényezők mellett kiemelkedő szerepe van a biológiai alapoknak, a termesztett hibrideknek;

a klímaváltozás miatt a jövőben még jobban felértékelődik a biológiai alapok szerepe;

­a termesztési céllal összefüggésben az adott ökológiai viszonyokhoz és a ráfordítás színvonalának megfelelő hibridet kell választani;

­a hibridek agronómiai tulajdonságai nagymértékben eltérőek, a termesztés hatékonysága hibridspecifikus technológiák alkalmazásával növelhető.

Dr. Sárvári Mihály

El Hallof Nóra

Molnár Zsuzsa