A kukoricabogár európai megjelenésének bizonyítékai 1992-ben láttak napvilágot. Valószínûleg a 80-as évek végén az akkori Jugoszlávia fővárosának környékére (belgrádi reptér) hurcolták be az első egyedeket, melyek „kihasználva” a régióban éppen akkor kaotikussá váló politikai helyzetet és annak következményét (balkáni háború), akadálytalanul terjedhettek el. Ma már bizonyított tény, hogy ezen kívül még legalább két helyszínre történt közvetlen behurcolás a tengerentúlról. 2003-ban Észak-Olaszország Lombardia tartománya, 2004-ben pedig Párizs környéke lett az elsődleges fertőzés újabb helyszíne, ezt követően számos másodlagos – az elsődleges fertőzési helyszínekről kiinduló - betelepülésről számol be a szakirodalom. Napjainkban valamennyi közép- és nyugat-európai országban megtalálták a károsító egyedeit és/vagy nagyobb populációit.
Az Egyesült Államokban a nyugati kukoricabogár (az északi, a déli és a mexikói változattal együtt) az 50-es évek közepe óta számít a legveszélyesebb kukorica kártevőnek, a kártétele által közvetlenül és a szükséges védekezések többletköltségeként közvetetten okozott kár nagysága éves szinten már meghaladja az 1,3 milliárd dollárt. Kezdetben a védekezés legegyszerûbb és környezetkímélő módja a vetésváltás volt. 1987-ben érkeztek az első jelzések arról, hogy „problémák” merültek fel, 1995-ben pedig katasztrofális kártétel következett be a vetésváltás ellenére. Az erős szelekciós nyomás hatására (a vetésforgó több, mint 85%-án egyetlen faj, a szója szerepelt) ugyanis olyan női egyedek szelektálódtak ki, melyek képesek voltak tojásaikat a forgóban is elhelyezni, így egyes populációk rezisztenssé váltak a vetésváltással szemben. Európában hasonlóan erős szelekciós nyomás azon területeken állhat fenn, ahol a vetésváltás eszközét – a kukorica kiemelkedően magas jövedelmezősége miatt – a lehető legminimálisabb mértékben, a legszûkebb forgó alkalmazásával valósítják meg.
A károsítóval szembeni kémiai védekezés több módszere ismert és a gyakorlat is széles körben alkalmaz ilyen hatóanyagokat csávázószerként, talajfertőtlenítő granulátumként a lárvák ellen ill. állománykezelésben a kifejlett imágók ellen. A rendelkezésre álló szerek palettája azonban meglehetősen szûkös, így itt is fenyeget a kialakuló rezisztencia veszélye, mint ahogyan az már meg is történt az Egyesült Államokban az állománykezelésre használt egyes hatóanyagokkal szemben. Továbbá a védekezésnek ezen módja jellegéből adódóan nem tud megfelelni a növényvédő szerek által kifejtett környezeti terhelés csökkentése törekvéseknek.
A kukorica monokultúrában történő termesztése esetén az ismert rovarölő szeres védekezési módszerek mellett tulajdonképpen csak toleráns és rezisztens hibridekkel tartható fenn a termesztés magas szintû jövedelmezősége. Toleráns hibridekről akkor beszélhetünk, ha a lárvakártétel hatását a növények fokozott gyökérképzéssel, ill. –növekedéssel próbálják meg ellensúlyozni. A termelő szemszögéből nézve ez nem teljesen kielégítő megoldás, hiszen a pótlólagos biomassza-növekedés a talajban következik be, ez nem betakarítható produktum, így a terméscsökkenés sem kerülhető el.
Az Egyesült Államokban néhány éve már elérhetőek géntechnológiai eszközök segítségével előállított rezisztens hibridek (pl. Yieldguard RW, Herculex RW), melyek olyan méreganyagot (Cry3Bb1) termelnek, mely védetté teszik a növényeket a lárvakártétellel szemben. A transzgénikus hibridek tartós sikerének „gyenge pontja” lehet az a körülmény, hogy a beépített rezisztencia tulajdonság általában monogénikus jellegû. Azaz egyetlenegy gén biztosítja a kívánt tulajdonságot, így a kártevő viszonylag egyszerûen és gyorsan alkalmazkodhat a megváltozott körülményekhez, ellenálló egyedek kialakulásának nagy a valószínûsége. A transzgénikus rezisztencia fenntartása ezért folyamatos és konzekvens rezisztencia-mendzsmentet igényel. Mivel az eddigi géntechnológiai eredmények gyakorlati alkalmazása Európában a kialakult társadalompolitikai helyzet miatt meglehetősen nehézkes, így valójában a „legelegánsabb” megoldás az lehetne, ha a nemesítés hagyományos eszközeivel sikerülne rezisztens vonalakat és hibrideket előállítani. A természetes alapú rezisztencia jellemzően poligénikus, több gén által meghatározott tulajdonság, így a kártevő sem tud olyan hatékonyan és gyorsan alkalmazkodni hozzá, mint a transzgénikus hibridek esetében. További előnye ezen hibrideknek, hogy nincs olyan típusú biomassza-veszteség, mint amilyenre a toleráns hibridek esetében utaltunk.
A kukoricabogár európai megjelenésével egyidőben, a 90-es évek elején indította el rezisztencia nemesítési programját az SWS. Az USA-ban mûködő partnercéggel (FAR, Minnesota) közösen sikerült mexikói egzotikus forrásokból rezisztenciagéneket összegyûjteni és ezeket az SWS elit vonalaiba keresztezni. Mexikóban, a kukorica őshazájában a kukoricabogár nem volt képes tartósan gazdasági károkat okozni, holott évszázadok óta folyik a kukoricatermesztés, napjainkban már több, mint 9 millió hektáron. Nyilvánvaló, hogy a mexikói fajtákban rendelkezésre állnak azok a rezisztencia tulajdonságok, melyek a rovar gazdasági károkozását megakadályozzák. Az SWS rezisztencia nemesítési programjának a célja, hogy az európai termesztés viszonyainak megfelelő, természetes rezisztenciát mutató törzseket hozzanak létre. A vonalakat természetes és mesterséges fertőzési viszonyok között vizsgálták rezisztencia és egyéb agronómiai tulajdonságaik tekintetében az Egyesült Államokban és az SWS argentín nemesítő állomásán. 2002 óta Magyarország déli területein, nagyszámú kísérlet beállításával végezték a rezisztens vonalak vizsgálatát. Az első rezisztens hibrid, melynek vizsgálatára 2005-ben került sor a nem rezisztens hibrid 90%-os megdőlésével szemben 10% alatti megdőlést mutatott.
A szelekciós munkákkal párhuzamosan folyt a rezisztens vonalak és hibridek agronómiai tulajdonságainak javítása. Csak a legújabb nemesítési technikák (dihaploid-technológia) alkalmazása tette lehetővé, hogy napjainkra már számos rezisztens hibrid vizsgálatáról tudunk beszámolni. Széles körû kísérletek kiértékelése – mind a gyökérkártétel mind pedig az abból fakadó növénydőlés tekintetében – bizonyítja, hogy számos szülői vonal a legkritikusabb fertőzési nyomás esetén is megfelelő rezisztenciával rendelkezik. Annak érdekében, hogy a hibridek megfelelő ellenállást tanúsítsanak, szükséges, hogy mindkét szülő rezisztens legyen.
A kitartó fejlesztési munka eredményeként a SUM 2068 (tervezett neve: SUNRISE) lesz világszerte az első olyan természetes rezisztenciával rendelkező hibrid, mely 2008-ban Magyarországon megkezdi hivatalos fajtakísérleteit. A SUM 2068-as hibrid esetén több gén biztosítja az ún. horizontális rezisztenciát, ami biztosítja a rezisztencia-tulajdonság nagyfokú stabilitását.
A kukoricabogár szélsőséges körülmények között akár teljes terméskiesést is okozhat, a kártevő mindamellett rendkívüli alkalmazkodóképességgel rendelkezik a legkülönbözőbb termesztési is időjárási körülmények között is. Ezért elengedhetetlen a hosszú távon is mûködőképes védekezési stratégiák kialakítása. A vetésváltás alkalmazása, talajfertőtlenítők, ill. csávázószerek felhasználása napjainkban egyre szélesebb körben terjednek a fertőzött területeken. Az USA-ban ezeken kívül elterjedtek a transzgénikus hibridek is. A SUM 2068 (SUNRISE) hibriddel először fog rendelkezésre állni olyan hagyományos nemesítésû kukoricabogár rezisztens kukorica, mellyel tovább bővül a Diabrotica elleni küzdelem eszköztára. A rendelkezésre álló rezisztens vonalak felhasználásával évente mintegy 1000 kísérleti hibrid vizsgálatára nyílik lehetőség, így az elkövetkezendő években további, a hazai termesztési viszonyokra adaptált rezisztens hibridek bejelentése várható. Számos növénykultúra esetében mindennapos gyakorlat a rezisztens fajták alkalmazása, a jövőben ez a kukorica esetében is igaz lesz.
Nagyon sokan vannak, akik kukoricát ajánlanak és számtalan sok az új fajta is, de csak nagyon kevés az igazi innováció. Kukoricanemesítőinknek valóban sikerült természetes rezisztenciát találni a kukoricabogár fenyegetése ellen. Ez egy olyan innováció, ami semmi esetre sem a vállalati méret vagy a tőkeerősség kérdése, hanem konkrét jövőkép , célzott befektetések, valamint magasan képzett munkatársak kitartó munkájának eredménye, természetesen egy csipetnyi szerencsével is megfûszerezve.
Blum Zoltán
Saaten-Union Hungária Kft.
