Októberben a magyarországi kutatók Mátraházán ültek össze, hogy a projektben elért eredményeket, az új kutatási témákat, területeket, fiatal kutatókat megismerjék. A konzorcium koordinátorával, Dr. Dudits Dénessel, a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológia Központ főigazgatójával beszélgetünk, aki a génsebészetről, transzgénikus technikák valós értelmezéséről is tájékoztatott bennünket.
Mátraházán idén, hogy sikerült a találkozó? Röviden összefoglalná nekünk a háromnapos ülést?
Mátraházán találkozott a Búzakalász Konzorciumban együtt dolgozó hatalmas kutatócsapat. Itt egy záró szemináriumot tartottunk október 15–17-e között, melyen közel negyven előadás hangzott el. A projekt valójában a termésbiztonság garantálhatósága jegyében zajlott. Ez egy nagyon összetett kérdéskör, hiszen a gazdálkodók, a minden nap a mezőgazdaságban dolgozók tudják, milyen nagy jelentősége van a precíz, jó időben és szakszerûen elvégzett szántóföldi munkáknak és milyen nagy szerepe van az időnek, az időjárásnak. Ám a jó fajtaválasztás nélkül mit sem érne a munka, jó fajtának kell a földbe kerülnie! Minden tényezőnek a legjobbnak kell lennie ahhoz, hogy jó minőségû és persze sok búzát termelhessünk.
Ennek a nagy konzorciumnak, melyet sikerült újabb három évre beindítanunk, ilyen igényekkel, elvárásokkal kellett megküzdenie. Most úgy látom, hogy a mögöttünk lévő hat év nem telt el nyomtalanul, a kutatóinknak sikerült új fajtajelölteket bejelentetni és olyan kutatási eredményeket elérni, amelyek alapul szolgálhatnak a jövőbeni búzatermesztésnek Magyarországon.
Kik mûködtek közre ebben a projektben? Csak tudományos szakemberek vagy gazdálkodók is segítik a munkát, hogyan mûködik egy ekkora csoport?
Nagyon fontosnak tartom, hogy a tudomány egy használható, és a gyakorlati életben is alkalmazható új technológiát, korszerû fajtákat tudjon adni a magyar termelőknek. A projektben együttmûködött a szegedi Gabonatermesztési Kutató Kht (GK Kht.), a FVM Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont Gödöllőről, valamint a Szegedi Tudományegyetem (SZTE). Mellettük még a Magyar Tudományos Akadémia három élettudományi intézete is, hogy fiatalosan fogalmazzak, „beszállt” a Búzakalász Konzorciumba: a Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet (MTA TAKI), a Mezőgazdasági Kutatóintézet (MTA MgKI) Martonvásárból és a Szegedi Biológiai Központ az én irányításom alatt. A hat kutatóintézet mellé még csatlakozott a mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt., amely a nagyüzemi feltételeket teremtette meg, ez által kaptunk visszajelzéseket munkák eredményeiről. Nagyon látványossá tud válni, amikor külön egységek részeredményeiből lassan felépülnek a nemesítési módszerek és új fajták születnek.
Mekkora volumenről volt szó? Milyen eredményeket értek el?
A mostani hároméves ciklus lezárulásával már olyan eredmények állnak a rendelkezéseinkre, amelyekből hamarosan a magyar agrárium is profitálhat. A fő cél természetesen a betegségrezisztens és szárazságtûrő búzák sokoldalú jellemzése, amely magába foglalja a genetikai térképezést, gének azonosítását és izolálását, továbbá a tenyészanyagok élettani és agronómiai jellemzését. Az előző három év eredményeire támaszkodva a mostani eredmények már jóval többet mutatnak, hiszen nem nulláról kezdhettünk 2004-ben. A kb. 347 milliós pályázat végére, úgy tûnik, hogy a nemesítő kollégák olyan magyar búzafajtákat állítottak elő, amelyek termésbiztonsága és hozama az eddig vetett búzafajtákat akár 20%-kal is meghaladja. Jelenleg a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Növény és Fajtakísérleti Állomásain állami kísérletekben fajtajelöltként már bejelentésre kerültek. Bízom benne, hogy hamarosan megismerhetik az új magyar búzafajtákat a magyar termelőink, malmok és a pékek is.
Mekkora feladata volt összefogni egy ekkora munkacsapatot és egy „hajóba ültetni”?
A növénynemesítés egy összetett szintetizáló tevékenység. Így a siker záloga az, hogy szakemberek sokasága dolgozik azon, miként lehet jobbítani a növényeinket. Egy ekkora csapatban, az az óriási lehetőség, hogy mindenkinek saját ötlete, elképzelése van. A kutatók igyekeznek megérteni, hogyan is mûködik a természet, hogyan és miért szökken szárba a búza, mitől kezdődik el a szemfeltöltődés hogyan reagál a korokozók megjelenésére. Ezeket a megfigyeléseket tudományosan le kell írni! Meg kell ismételni! A biotechnológia lehetővé teszi, hogy molekuláris szinten is megfigyelhessük ezeket a folyamatokat. Ez a szakterület egy új dimenziót nyitott meg a nemesítők számára.
Mint a Magyar Tudományos Akadémia professzora és a Szegedi Biológia Központ főigazgatója mondana néhány szót a génsebészetről? Régen nem végeztek ilyen munkákat?
A növénynemesítő munkájának alapját a génösszetétel megváltoztatása jelenti. A nemesítő sokáig csak közvetett módon, a tulajdonságok megfigyelésével kaphatott információt a gének jelenlétéről, mûködésük mikéntjéről. A rekombináns DNS módszerek a 80-as évek elejétől lehetővé tették a gének izolálását, illetve kémcsőben történő módosítását. Az DNS-molekulák visszaépíthetők a búza génjei közé, ami a kívánt tulajdonságok megjelenéséhez vezet. A génmanipuláció mérnöki precizitást nyert és a nemesítés tervezhetősége, eredményessége jelentősen megnőtt. A konferencián előadást hallhattunk a szárazságtûrést, vírus- és rozsda-ellenállóságot biztosító génsebészeti stratégiákról. Napjainkban a funkcionális genomika korszakáról beszélünk. Ez azt jelenti, hogy a búza 50 ezer génjének mûködéséről adnak tájékoztatást a DNS-csip-adatok. Azonosítható az a több száz gén, amelyek kifejeződése kell az aszály okozta károk csökkentéséhez. A géntechnológiával történő nemesítés eredményeit ez ideig több, mint 500 millió hektáron hasznosíthatták világszerte.
Az Európai Unióban október 25-én három kukorica és egy cukorrépa fajtát tíz évig engedélyeztek köztermesztésben. Az Akadémia és a magyar kutatók most azon dolgoznak, hogy ha Magyarországon engedélyezik az ilyen növények termesztését a magyar termelőink számára készen állhassanak azok a fajták, amikben biztosan bízhat az ország, biztosan ellenőrzött „alkatrészek – gének” mûködnek. Ez képezheti csak a biztonságos élelmiszer-termelésünket, de a géntechnológiával nemesített növények szerephez jutnak a gazdaságos bioenergia-termelés során is.
Szilágyi Péter
