A köztudatban is inkább igényes, termesztéstechnológiai hibákra érzékeny, ipari alapanyagtermő növényként kezd élni, ellentétben a korábbi – extenzív, vetésváltó, kedvezőtlen adottságú termőhelyek hasznosítására szolgáló, vagy éppen zöldtrágyanövényként hasznosítható – kultúra „kultúr”-szerepével. Az intenzifikálás tehát az őszi káposztarepce esetében első lépésként szemlélet-, majd erőforrás-ráfordítás- és végül hozamváltozást jelent. A növény életciklusában meghatározó szakasz – mely a tenyészidejét, azaz a termelési ciklust jelentősen megnyújtja – a tél. Az állomány télre való felkészülése – mely alapkövetelménye a sikeres termesztési évnek – meghatározó, amit nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ez már az előveteménnyel (pontosabban előveteményekkel), a talaj-előkészítéssel kezdődik, a nyárvégi, őszi csapadék (mennyisége és eloszlása, összefüggésben a talaj-előkészítéssel, gyomszabályozással, vetéssel) pedig alapvető jelentőségû a sikeres termesztési ciklus megkezdéséhez. A nyárvégi-őszi csapadék (mennyiség, eloszlás) és a talajmûvelési szakértelem-igény és színvonal fordítottan arányos. Az elővetemény értékelése annak lekerülési idejétől, szár- és tarlómaradványaitól, a repcével közös károsítóiktól (kártevő, kórokozó, gyomnövény), valamint gyomosító hatásától függ. A tápanyag-gazdálkodás és a vetéstechnológia is alaposan megváltozott az utóbbi időben. A repcetermesztést úgy kell az adott táblára megtervezni (termőhely megválasztás, elővetemény, talaj-előkészítés, tápanyag-visszapótlás), hogy nem szabad a kedvező őszi és téli időjárásra számítva elhagyni a kardinális technológiai elemeket. Ilyenek eredménye a beéredett talaj, ülepedett, aprómorzsás, kertszerûen előkészített magágy. Kedvező időjárású évjáratban az ilyen tábla előnyt jelent a mostoha talaj-előkészítésben részesített, extenzív szemlélettel vetett állománnyal szemben, kedvezőtlen évjáratban pedig csak így kelhet megfelelő tőszám a megfelelő eloszlásban a termőhelyen. A tápanyag-visszapótlás színvonala is módosult az intenzifikálás tükrében. Masszív fejlettségû, kiegyenlített állomány csak jó táperővel bíró talajban fejlődik ki a tél beálltáig. (A jó begyökeresedést a nitrogén tápelemen kívül a foszfor segíti elő, de annak lassú feltáródása miatt már a talaj-előkészítés viszonylag korai szakaszán érdemes kijuttatni.) Az egyenlőtlen, vagy elégtelen, de nitrogéntúlsúllyal jellemezhető tápanyag-gazdálkodás őszi túlfejlődésre, téli kipállásra, aszályérzékenységre hajlamosít. A kálium, pedig meghatározó fontosságú a télállóságban és az aszálytûrésben is. A vetéstechnológia szintén alapvető változáson ment keresztül az intenzív repcetermesztés térhódításával, melynek jellemzői az alacsonyabb vetőmagnorma (4–6 kg/ha) dupla-, vagy tripla „gabona sortávolság”, vetési idő kitolódása szeptember közepéig. A vetésterület egyre nagyobb arányát képezik a fajták mellett teret hódító repcehibridek, melyek extenzív viszonyok közötti eredményes termesztése nehezen elképzelhető. A ritkább vetéssûrûség, azaz a megnövekedett növényenkénti tenyészterület az egyes repcetövek értékét megnöveli, amit a soha nem kellően hangsúlyozható (!) talaj-előkészítés, valamint tápanyag-gazdálkodás, vetőmagcsávázás és az esetleges – vagy programszerû – őszi állományvédelem hivatott megalapozni. A ritkább tőszám a gyomosodás mértékét, illetve kártételét hatványozottan fokozza (őszi buja növényállomány-fejlődésre hajlamosít, a gyökeresedést gátolja), ami már az intenzív technológiában a vegyszeres gyomirtást nélkülözhetetlenné teszi. A gyomirtás végrehajtásának a repce esetében – őszi időszakban – három esete lehetséges: presowing (vetés előtti, gyakran bedolgozással), preemergens (vetés után, de kelés előtti) és posztemergens (kelés utáni kb. 2–4 lombleveles fejlettségnél). A vetés előtti gyomirtás, különösen bedolgozással együtt indokolt lenne abban az értelemben, hogy a már a talajba 5–8 cm mélyen bedolgozott herbicid hatása biztos, csapadéktól független. Pontos kivitelezése (különösen a bedolgozás miatt), – tekintve a nyári időjárást és a szûk hatóanyag választékot – igen nehézkes. Alkalmazható hatóanyag: trifluralin. A preemergens technológiák terjedése várható, de ez a módszer a leginkább „csapadék- és magágy-függő”. A legtöbb hatóanyag 5–15 mm bemosó-csapadékot, illetve aprómorzsás, kertszerûen előkészített magágyat igényel az optimális hatáshoz. Alkalmazható hatóanyagok: napropamid, dimetaklór, metazaklór, klomazon, quinmerak. A kezelés sikeressége esetén a növényállomány gyomkonkurencia nélkül fejlődik, ami a tél beálltáig, és kitavaszodáskor sem alakul ki. A posztemergens kezelésnek túlnyomó többségében tavasszal van jelentősége, főleg évelő gyomnövényekkel fertőzött táblán. Ősszel is kivitelezhető, ha a korábbi időpontokban a kezelés elmaradt, de az ősz a gyomok (pl. ragadós galaj, gabona árvakelés) fejlődésének olyan mértékben kedvez, ami a repce áttelelését veszélyezteti. Alkalmazható hatóanyagok: fluazifop-P-butil, kletodim, klopiralid, metazaklór, piklorám, quinmerak. A siker kulcsa a gyomnövények érzékeny stádiumára összpontosított időzítés: sziklevél – 2–4 lomblevél.
Ma a repcetermesztésben már általánosan alkalmazott vetőmagcsávázás a kis vetőmagnormával vetett állományok kedvező keléséhez és fejlődéséhez elengedhetetlen. A vetőmagcsávázás a repce esetében kizárólag az őszi védelem része, hatása nem húzódik át tavaszra. A kijuttatott igen kis hatóanyag mennyiség (5–30 gramm/ha) csak a csírázó és kelőfélben lévő állományt, annak legföljebb 2–4 lombleveles fejletségéig védheti. Főként a csírázó növényke maggal terjedő- és a talajból fertőző-, illetve támadó károsítók elleni védelmét szolgálja. A csíranövényt és a kelő növényállományt leggyakrabban a drótférgek (Elateridae), repcebolha (Psylliodes chrysocephala), repcedarázs (Athalia rosae), a keresztesvirágúak földibolhái (Phyllotreta spp.), repcegyökér-gubacsormányos (Ceutorrynchus pleurostigma), repcebecőrontó (Alternaria brassicae, A. brassicicola), fómás levélfoltosság és szárrák (Phoma lingam), repceperonoszpóra (Peronospora parasitica) károsítják. Alkalmazott rovarölő hatóanyagok: béta-ciflutrin, imidakloprid, tiametoxam; alkalmazott gombaölő hatóanyagok: fludioxonil, mefenoxam (metalaxyl-M), karboxin, thiram (TMTD).
Az esetek jelentős részében a csávázás a rovarölő hatását a növényállomány 4–6 leveles korában elveszíti, amit esetenként állománykezeléssel kell kiegészíteni, pl. repcedarázs ellen. Erre a célra számos rovarölő szer alkalmazható: alfametrin, diklórfosz, eszfenvalerát, fenitrotion, gamma-cihalotrin, klórpirifosz, lambda-cihalotrin stb. és korai védekezés szükségességekor a kezelés összevonható az őszi posztemergens gyomirtással is. A repcetermesztés sikerességét intenzív termesztési viszonyok között a gombakórokozók is fokozottabb mértékben veszélyeztetik, és az intenzívebb tápanyag-adagolás, valamint érzékenyebb fajták és hibridek előretörésével ennek kockázata fokozódik, különösen csapadékos, mérsékelten meleg ősz beálltával. Nyugat-Európában ezért – a humidabb klíma miatt – elterjedt az őszi, majd tavaszi fungicides állományvédelem. Hazánkban (főként a középső és keleti országrészben) az aridabb klíma és a kontinentalitás fokozódásával inkább a száraz nyár vége és hidegebb téli hőmérséklet okozhat problémát, a fentebb említett tendenciák előretörése miatti gomba-fertőzésveszély mellett. Az intenzív technológiákban mindezek miatt szükséges lehet az őszi-, illetve tavaszi fungicides állományvédelem is. Alkalmazható hatóanyagok: boszkalid, dimoxistrobin, fluszilazol, karbendazim, metkonazol, tebukonazol.
A triazol hatóanyagoknak – a szteránvázas vegyületek képződését gátló hatása miatt – a gibberellinképződést többé-kevésbé csökkentik a kétszikû növényekben, ezért pl. a repce fejlődésében változást okoz a használatuk: a hosszanti szárnövekedést esetenként jelentősen mérséklik, aminek következtében a szár vastagodása fokozódik. Az őszi kezelés hatására vastagabb, rövidebb tőlevélrózsa-, tavaszi kezeléskor rövidebb, elágazóbb szár fejlődik. A hatóanyagok (fluszilazol, metkonazol, tebukonazol) csak akropetálisan (hajtásirányba) transzlokálódnak, a gyökerekbe nem jutnak, sőt hormonális egyensúlyváltozás miatt a gyökeresedést bizonyos mértékig fokozzák. Az optimális hatás kiváltásához a kezelést viszonylag korai (4–6 leveles) stádiumban kell végrehajtani. A későbbi védekezés (legkésőbb 8–9 leveles fejlettségnél) csak magasabb dózis alkalmazásával biztosít hasonló eredményt. A szükséges rovarölő kezeléssel esetlegesen kombinálható a fungicides állománykezelés, azonban gyomirtó szerekkel a kombinált kijuttatás általában nem ajánlott.
A repceállomány optimális fejlettsége a tél beálltakor és a vegetáció megszûnésekor: 9–11 leveles tőlevélrózsa. Ezen fenostádium eléréséhez és megtartásához nyújt segítséget a triazol hatóanyagú fungicidek tudatos alkalmazása.
A cikk szerzője: Tóth Ágoston
