Abonyban Kozma László, míg Dömsödön Jaksa Imre voltak a házigazdáink.
Az őszi búza állapotfelmérése azért volt különösen tanulságos, mert egy október közepi és egy november eleji vetést tudtunk összehasonlítani. Előbbi természetesen fejlettebb, láthatóan jól bokrosodott, míg utóbbi még csak 3 leveles állapotú (bal oldali kép), a kalászkezdeménye a koronarész fölött található még a föld alatt (középső kép), és első oldalágai még a levélhüvelyben vannak (jobb oldali kép). A korábbi beszámolókból tudjuk, hogy a bokrosodás folyamata a levélkezdemények kialakulásával már a csíranövényben megkezdődik, de csak a negyedik levél megjelenésekor válik a külső szemlélő számára is nyilvánvalóvá.
Ezzel kapcsolatban érkezett az egyik kérdés, miszerint a későn vetett, most 2-3 leveles állapotban lévő őszi búzában mire számíthatunk, hogyan célozhatunk meg egy 6 tonnás termésátlagot.
Abban biztosak lehetünk, hogy már ekkora búzában is véglegesedett a kalászok maximális száma, hiszen túlesett a vernalizáción, illetve a nappalok hosszának változása a fejletlenebb növényekre ugyanúgy hatott, mint az időben vetett, jobban bokrosodott példányokra. A bokrosodás biológiáját ismerve tudjuk, hogy virágdifferenciálódás időpontjában meglévő oldalág kezdemények csúcsi osztódó szövetei státuszt váltanak, és generatív fázisba kerülnek. Többségük a külső szemlélő számára még „láthatatlan”, de és amennyiben a környezeti feltételek, a felvehető tápanyagok mennyisége lehetővé teszi, teljes értékű sarjkalászt fognak nevelni. Azt is tudjuk, hogy az őszi búza – a többi kalászoshoz hasonlóan – ún. elnyelő korlátozott növény, tehát a végső hozamát leginkább az fogja meghatározni, hogy az asszimilátákat felhasználó növényi szervek felvevő kapacitása, azaz a kalászok és kalászemeletek száma, a magok száma és mérete hogyan alakul. Ha ismerjük az egyes terméselemek kialakulásának idejét, akkor mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a termést meghatározó komponensek fejlődése zavartalan legyen. Ez azt jelenti, hogy készítsük fel előre a növényeket, ha a környezeti feltételek rosszra fordulása (pl. szeles, hűvös időjárás, hőségnapok vagy fagyok) várható, és kerüljük az élettani folyamataikat zavaró, fitotoxicitással járó beavatkozásokat.
Másik növényünk, az őszi káposztarepce jellemző kora tavaszi képet mutatott: az első lomblevelek lefagytak, leszáradtak, a növényi fejlődés centrumához (a csúcsi osztódó szövethez) közel eső levelek pedig a rozetta közepén az első virágkezdeményeket takarják. A virágdifferenciálódást a repcében közvetlenül követi a szárbaindulás. Ez a folyamat jól nyomon követhető a szár félbe vágásával: a raktározott keményítőben gazdag terület fehér, míg a megnyúlt sejteket tartalmazó szárrész inkább zöldes színű.
A repcének a tél folyamán kimerült keményítő raktárak feltöltéséhez jól működő levélzetre van szüksége, tehát az eddig nyugalmi állapotban lévő hajtásrügyek és a rajtuk lévő levélkezdemények intenzív fejlődése kezdődik meg a fagyok elmúltával. Mivel a repce ún. forrás korlátozott növény, ezért tavasszal támogatni kell a növényt a megfelelő levélfelület mielőbbi kialakításában, később pedig biztosítani kell ennek minél hatékonyabb működését (fotoszintézis), ezen felül pedig meg kell őrizni a zöld növényi részek (levelek, szár, becők) egészségét.
