Technológia szintjén ezt testesíti meg a monodiéta, illetve a javított monodiéta.
A technológiák-rendszerek tervezésénél azonban valamiféle modellezést végzünk, nem tudunk, egyes esetekben nem is akarunk minden tényezőt figyelembe venni. Ezért a technológiák nem lehetnek merevek, hanem a tényezők változásait figyelembe vevő, gyorsan reagáló megelőző, vagy hatékony problémamegoldó cselekvést biztosítónak kell lenniük. A hajóknak akkor is célba kell érniük, ha viharzónán és veszélyes szirtek között haladnak! A termelést befolyásoló tényezők változása mellett is hatékony és gazdaságos munka a cél. Minden útra nem építhető új hajó! A telepi technológiák pontosításával, javításával kell megőrizni azt a termelői bázist és jól kihasználni, amit az állatállomány, a csak nagy költségen újra építhető infrastruktúra, a lekötött eszközök biztosítanak.
Mindezt előzetesen azért tartottam fontosnak leírni, mert valamely gond telepi jelentkezésénél történő vizsgálódás során, tipikus mondatként a következők hangzanak el: „Pedig nem változtattunk a technológián, a takarmányozásunk is hónapok óta változatlan.” „Semmi sem változott, ugyanazok az emberek végzik ugyanazt a munkát.”
Ezek a válaszok mondhatni a beszélgető fél véleményei, egyéni megnyilvánulásai szubjektívek, véleménye kialakításakor nem vesz figyelembe minden tényezőt, a saját szemszögéből tekint a dolgokra. A bizalmasabb viszonyban lévő szaktanácsadók ilyenkor szokták felvetni: „És a tehenet kérdezted?”. Ebben az esetben a tehén az a végpont, ami az összes környezeti tényezőt figyelembe veszi, és egészségi állapotának változásával, termelési és szaporodásbiológiai eredményeinek módosulásával jelzi a hatások okozta irányváltást.
A viszonylagos állandóságban bekövetkező változások egyik tényezője lehet a vitaminellátás, vitaminhasznosulás változása. A változások gyakrabban negatív irányúak, a vitaminok hiányát, relatív hiányát okozzák. Az egy vagy több vitamin hiánya több hatással is járhat, egyik legjelentősebb az állati szervezet ellenálló képességének csökkenése (1. táblázat).
A vitaminellátás szervezésénél gyakran elhangzik, hogy az alapanyagok vitamintartalmát nem kell teljes mértékben figyelembe venni, a szükségletek kielégítésére a kiegészítésként adott vitaminok szolgálnak (2. táblázat).
Azonban, ha a változásokat követjük, az állandó szinten biztosított kiegészítés mellett látható, hogy a takarmányok vitamintartalmának ingadozása is befolyásoló lehet. A növényi eredetû takarmányok „induló” vitamintartalmát befolyásolja: a „növény faja, fajtája, fenofázisa, éghajlat, talaj, begyûjtés”. Az alapanyagok vitamintartalma a kezelés, betárolás, tárolás, kitárolás alatt töredékére csökken. A gabonaféléknél meghatározó, hogy a tárolás alatti rendszeres mozgatás és szárítás mennyire kíméletes, mennyire őrzi meg a mag épségét. Minden alapanyagnál jelentős a mikotoxinok, a rothadás, tárolás alatti bomlás hatása. A legintenzívebb a betakarítás, kezelés időszakában a vitamin mennyiség csökkenése. Mérések szerint a széna E-vitamin tartalmának közel 80–90%-a lebomlik a kaszálástól a felhasználásig tartó időszakban.
A zöldtakarmányok nagy mennyiségben tartalmazzák az A-vitamin provitaminját a β-karotint. A széna karotin veszteségeit növeli: a renden történő hosszabb szárítás, a renden történő megázás, a hideglevegős szárítás, nyitott – levegős tárolás. A karotintartalom maximalizálásához a betakarítást a virágzásig kell megvalósítani. Az ezt követő szénaszárítás módja eleve behatárolja a végtermék β-karotin tartalmát: a renden szárítás alatt akár 95%-át, míg a forró levegős szárítás alatt csak 40%-át veszti el. A friss tömegtakarmányok jó indulóminőség mellett, a betárolást követő 3–5 hónapig szolgáltatnak számottevő vitaminmennyiséget. A felvett takarmányban csökkenő vitaminmennyiség a szervezet készleteinek kiürüléséhez vezet, ami a télvégi-tavaszi időszak vitaminhiányos állapotát eredményezheti.
Külön figyelmet érdemel, ha az élelmiszeripari melléktermékeket nagyobb arányban tesszük a takarmányadagba, mivel ezek vitamintartalma jelentéktelen, a kiegészítés indokoltabb.
A takarmánykeverékek és alapanyagaik, a telepen adagolt kiegészítők, premixek, koncentrátumok összetevőinek egymásközti reakciói, az összetevők minősége már a felvétel előtt ronthatja a hasznosítható vitamin mennyiségét. A takarmány avasodása a zsírok oxidációját, elbomlását és a másodlagos oxidációkat okozza. A másodlagos oxidáció eredménye lehet pl. a C- és E-vitamin, valamint a karotin bomlása. Az avasodás gátolható a készletek megfelelő tárolásával, időben történő felhasználásával és antioxidánsok hozzáadagolásával. Jó minőségûnek tekinthető általában az alapanyag, ha az avasodás jelzőértékei alacsonyak: a peroxidszám 0–15, a savszám pedig 0–35 közötti. A minőség, takarmányhigiénia tárgykörébe tartozik még a penészgombák megjelenése és hatása. A penészgombák vitaminforgalmat alakító hatásai: vitaminok elbontása, takarmány vitamin-koncentrációjának csökkentése, a takarmányfelvétel csökkentése, a máj károsítása.
A takarmányok egyéb, szennyező anyagai kedvezőtlen hatásokkal bírnak, pl. a β-karotin felszívódását lehetővé tevő enzimet a takarmányok nitrit-, nitráttartalma gátolja. A talaj minőségének romlásával, terheltségével a nitrit, nitrát növekvő mennyiségben jelenik meg a szántóföldi tömegtakarmányban. Ezek ellátást rontó hatása duplikált, mivel a takarmányfelvétel csökkentésén keresztül amúgy is kevesebb vitaminfelszívódására van lehetőség.
Az előgyomrok tevékenysége kettős. A bendőbaktériumok egyrészt vitamint (vízben oldódó vitaminok jelentős részét) állítanak elő, másrészt a takarmányokkal felvett vitaminok jelentős részét (pl. az A-vitamin kb. 50%-át) lebontják. A kérődzők premixeibe célszerû ezért bendővédett, vagy bendőstabil (bypass) vitaminokat tenni. A bypass vitaminok gyártónként eltérő védettségûek. Kutató laboratóriumi kísérletek igazolták, hogy egyes változatok pár órás bendőbeli tartózkodás után elbomlanak, más esetekben viszont a nagyfokú védettség miatt még a bélsárból is jelentős mennyiség mutatható ki. A kiegészítők, premixek vásárlása során a döntésnél tehát nem csak a termék vitamin koncentrációja az irányadó!
A vitaminok hatékony alkalmazásához megfelelő makro- és mikroelem kiegészítésre van szükség. Ezek az elemek alkotórészei azoknak a fehérjéknek, enzimeknek, amelyek biztosítják a felszívódást, a szervezeten belüli transzportot, és az aktív formákká történő átalakulást. Például a következő vitaminokhoz az alábbiak szükségesek: a B1, B2, B6 vitaminokhoz foszfor, a C-hez vas, az A-hoz cink, a B12-höz kobalt. Az E-vitamin hatásainak felerősítéséhez párhuzamosan a szelénellátásnak is megfelelőnek kell lenni.
A takarmánnyal felvett vitaminok hasznosulását meghatározza a szervezet általános egészségi állapota is. Kritikus pontok az előgyomrok, a belek, és a máj mûködése, melyek betegségei leginkább hatnak a vitaminok felszívódására, tárolására, az aktív kémiai formák kialakítására. A tehenészetekben ezek a megbetegedések nem csak néhány egyeden, hanem állományszinten vagy állománycsoportokban jelennek meg, mert azonos, minden tehénre kiterjedő technológiahibákból eredeztethetők. Az előgyomrok esetében kedvezőtlen a szélsőséges pH-szintek kialakulása (acidózis, alkalózis), és az összehúzódások, a motorika csökkenése (emésztési zavar, atónia). A belek kedvezőtlen mûködését hasmenés jelezheti, ami bélgyulladásra utalhat. Pl. ez gátolhatja az A-vitamin bélből történő felszívódását, részben a felvett karotin bélfalban történő A-vitaminná alakulását. A májat elsősorban a ketózis, a zsírmáj betegség, a toxinos anyagok veszélyeztetik. A korábbi példát folytatva, a májkárosodás rontja a kérődzőknél a májban folyó karotinból induló A-vitamin képződést. A szervek megbetegedése még a takarmányban megfelelő mennyiségben jelenlevő karotin és A-vitamin esetén is vitaminhiányt (hipovitaminózist), úgynevezett másodlagos hiánybetegséget okoz.
Az esetek vizsgálatánál a változások időbeliségének meghatározását nehezíti, hogy nem ismerjük a szervezet raktárainak feltöltöttségét. A tehén nagy raktározott készletek esetén vízben oldódó vitaminokból 3–5 hetes, zsírban oldódó vitaminokból (pl. A) több hónapos mennyiséggel rendelkezik. A β-karotin készletek 10–15 nap alatt ürülnek ki.
A szükségleti szintek változása a korábbihoz képest azonos ellátás mellett relatív vitaminhiányt idéz elő. Az igények változása eredhet a termelés intenzitásának növekedéséből, az állatok fokozott anyagcseréjéből, a beteg-lázas állapotból, bélférgességből, a felvett takarmány összetételének változásából (pl. szénhidráttartalom növekedése).
Mint minden kedvezőtlen változás forrásához gyakran a rossz, vagy hibásan végrehajtott takarmányozási és tartástechnológiához jutunk vissza. Ez az egészségi állapot romlásának is az eredője. Jellemző hibák: kiegészítők nedves vagy napfénynek kitett helyen történő tárolása, szennyezett és romlott (esetleg fagyos) készletek feletetése, nem létszámarányos elhelyezés és etetés, kondícióváltozás nyomon követésének elmaradása, nem a termelési szintnek megfelelő takarmányozás, optimalizált összetételi aránytól való eltérés, takarmányfelvételt fokozó tényezők kihagyása.
Molnár Ernő–Gyovai Mónika
Irodalom:
Brydl Endre (szerk.): A szarvasmarha anyagforgalmi betegségei és mérgezései, Mezőgazdasági kiadó, 1987.
Füleki György (szerk.): Tápanyag-gazdálkodás, Mezőgazda Kiadó, 1999.
Horváth Zoltán (szerk.): Szarvasmarha-egészségtan, Mezőgazdasági Kiadó, 1983.
Mézes Miklós: Takarmányozástan, www.mkk.szie.hu
Mézes Miklós: Takarmányártalamak, takarmánytoxikológia, www.mkk.szie.hu
Simon Ferenc: Állatorvosi gyógyszertan II. (jegyzet), Állatorvostudományi Egyetem, 1994.
Schmidt János: Gazdasági állataink takarmányozása, Mezőgazda Kiadó, 1995.
Várnagy László (szerk): Állategészség-védelem, Mezőgazda Kiadó, 2002.
Technológia szintjén ezt testesíti meg a monodiéta, illetve a javított monodiéta.
A technológiák-rendszerek tervezésénél azonban valamiféle modellezést végzünk, nem tudunk, egyes esetekben nem is akarunk minden tényezőt figyelembe venni. Ezért a technológiák nem lehetnek merevek, hanem a tényezők változásait figyelembe vevő, gyorsan reagáló megelőző, vagy hatékony problémamegoldó cselekvést biztosítónak kell lenniük. A hajóknak akkor is célba kell érniük, ha viharzónán és veszélyes szirtek között haladnak! A termelést befolyásoló tényezők változása mellett is hatékony és gazdaságos munka a cél. Minden útra nem építhető új hajó! A telepi technológiák pontosításával, javításával kell megőrizni azt a termelői bázist és jól kihasználni, amit az állatállomány, a csak nagy költségen újra építhető infrastruktúra, a lekötött eszközök biztosítanak.
Mindezt előzetesen azért tartottam fontosnak leírni, mert valamely gond telepi jelentkezésénél történő vizsgálódás során, tipikus mondatként a következők hangzanak el: „Pedig nem változtattunk a technológián, a takarmányozásunk is hónapok óta változatlan.” „Semmi sem változott, ugyanazok az emberek végzik ugyanazt a munkát.”
Ezek a válaszok mondhatni a beszélgető fél véleményei, egyéni megnyilvánulásai szubjektívek, véleménye kialakításakor nem vesz figyelembe minden tényezőt, a saját szemszögéből tekint a dolgokra. A bizalmasabb viszonyban lévő szaktanácsadók ilyenkor szokták felvetni: „És a tehenet kérdezted?”. Ebben az esetben a tehén az a végpont, ami az összes környezeti tényezőt figyelembe veszi, és egészségi állapotának változásával, termelési és szaporodásbiológiai eredményeinek módosulásával jelzi a hatások okozta irányváltást.
A viszonylagos állandóságban bekövetkező változások egyik tényezője lehet a vitaminellátás, vitaminhasznosulás változása. A változások gyakrabban negatív irányúak, a vitaminok hiányát, relatív hiányát okozzák. Az egy vagy több vitamin hiánya több hatással is járhat, egyik legjelentősebb az állati szervezet ellenálló képességének csökkenése (1. táblázat).
A vitaminellátás szervezésénél gyakran elhangzik, hogy az alapanyagok vitamintartalmát nem kell teljes mértékben figyelembe venni, a szükségletek kielégítésére a kiegészítésként adott vitaminok szolgálnak (2. táblázat). Azonban, ha a változásokat követjük, az állandó szinten biztosított kiegészítés mellett látható, hogy a takarmányok vitamintartalmának ingadozása is befolyásoló lehet. A növényi eredetû takarmányok „induló” vitamintartalmát befolyásolja: a „növény faja, fajtája, fenofázisa, éghajlat, talaj, begyûjtés”. Az alapanyagok vitamintartalma a kezelés, betárolás, tárolás, kitárolás alatt töredékére csökken. A gabonaféléknél meghatározó, hogy a tárolás alatti rendszeres mozgatás és szárítás mennyire kíméletes, mennyire őrzi meg a mag épségét. Minden alapanyagnál jelentős a mikotoxinok, a rothadás, tárolás alatti bomlás hatása. A legintenzívebb a betakarítás, kezelés időszakában a vitamin mennyiség csökkenése. Mérések szerint a széna E-vitamin tartalmának közel 80–90%-a lebomlik a kaszálástól a felhasználásig tartó időszakban.
A zöldtakarmányok nagy mennyiségben tartalmazzák az A-vitamin provitaminját a β-karotint. A széna karotin veszteségeit növeli: a renden történő hosszabb szárítás, a renden történő megázás, a hideglevegős szárítás, nyitott – levegős tárolás. A karotintartalom maximalizálásához a betakarítást a virágzásig kell megvalósítani. Az ezt követő szénaszárítás módja eleve behatárolja a végtermék β-karotin tartalmát: a renden szárítás alatt akár 95%-át, míg a forró levegős szárítás alatt csak 40%-át veszti el. A friss tömegtakarmányok jó indulóminőség mellett, a betárolást követő 3–5 hónapig szolgáltatnak számottevő vitaminmennyiséget. A felvett takarmányban csökkenő vitaminmennyiség a szervezet készleteinek kiürüléséhez vezet, ami a télvégi-tavaszi időszak vitaminhiányos állapotát eredményezheti.
Külön figyelmet érdemel, ha az élelmiszeripari melléktermékeket nagyobb arányban tesszük a takarmányadagba, mivel ezek vitamintartalma jelentéktelen, a kiegészítés indokoltabb.
A takarmánykeverékek és alapanyagaik, a telepen adagolt kiegészítők, premixek, koncentrátumok összetevőinek egymásközti reakciói, az összetevők minősége már a felvétel előtt ronthatja a hasznosítható vitamin mennyiségét. A takarmány avasodása a zsírok oxidációját, elbomlását és a másodlagos oxidációkat okozza. A másodlagos oxidáció eredménye lehet pl. a C- és E-vitamin, valamint a karotin bomlása. Az avasodás gátolható a készletek megfelelő tárolásával, időben történő felhasználásával és antioxidánsok hozzáadagolásával. Jó minőségûnek tekinthető általában az alapanyag, ha az avasodás jelzőértékei alacsonyak: a peroxidszám 0–15, a savszám pedig 0–35 közötti. A minőség, takarmányhigiénia tárgykörébe tartozik még a penészgombák megjelenése és hatása. A penészgombák vitaminforgalmat alakító hatásai: vitaminok elbontása, takarmány vitamin-koncentrációjának csökkentése, a takarmányfelvétel csökkentése, a máj károsítása.
A takarmányok egyéb, szennyező anyagai kedvezőtlen hatásokkal bírnak, pl. a β-karotin felszívódását lehetővé tevő enzimet a takarmányok nitrit-, nitráttartalma gátolja. A talaj minőségének romlásával, terheltségével a nitrit, nitrát növekvő mennyiségben jelenik meg a szántóföldi tömegtakarmányban. Ezek ellátást rontó hatása duplikált, mivel a takarmányfelvétel csökkentésén keresztül amúgy is kevesebb vitaminfelszívódására van lehetőség.
Az előgyomrok tevékenysége kettős. A bendőbaktériumok egyrészt vitamint (vízben oldódó vitaminok jelentős részét) állítanak elő, másrészt a takarmányokkal felvett vitaminok jelentős részét (pl. az A-vitamin kb. 50%-át) lebontják. A kérődzők premixeibe célszerû ezért bendővédett, vagy bendőstabil (bypass) vitaminokat tenni. A bypass vitaminok gyártónként eltérő védettségûek. Kutató laboratóriumi kísérletek igazolták, hogy egyes változatok pár órás bendőbeli tartózkodás után elbomlanak, más esetekben viszont a nagyfokú védettség miatt még a bélsárból is jelentős mennyiség mutatható ki. A kiegészítők, premixek vásárlása során a döntésnél tehát nem csak a termék vitamin koncentrációja az irányadó!
A vitaminok hatékony alkalmazásához megfelelő makro- és mikroelem kiegészítésre van szükség. Ezek az elemek alkotórészei azoknak a fehérjéknek, enzimeknek, amelyek biztosítják a felszívódást, a szervezeten belüli transzportot, és az aktív formákká történő átalakulást. Például a következő vitaminokhoz az alábbiak szükségesek: a B1, B2, B6 vitaminokhoz foszfor, a C-hez vas, az A-hoz cink, a B12-höz kobalt. Az E-vitamin hatásainak felerősítéséhez párhuzamosan a szelénellátásnak is megfelelőnek kell lenni.
A takarmánnyal felvett vitaminok hasznosulását meghatározza a szervezet általános egészségi állapota is. Kritikus pontok az előgyomrok, a belek, és a máj mûködése, melyek betegségei leginkább hatnak a vitaminok felszívódására, tárolására, az aktív kémiai formák kialakítására. A tehenészetekben ezek a megbetegedések nem csak néhány egyeden, hanem állományszinten vagy állománycsoportokban jelennek meg, mert azonos, minden tehénre kiterjedő technológiahibákból eredeztethetők. Az előgyomrok esetében kedvezőtlen a szélsőséges pH-szintek kialakulása (acidózis, alkalózis), és az összehúzódások, a motorika csökkenése (emésztési zavar, atónia). A belek kedvezőtlen mûködését hasmenés jelezheti, ami bélgyulladásra utalhat. Pl. ez gátolhatja az A-vitamin bélből történő felszívódását, részben a felvett karotin bélfalban történő A-vitaminná alakulását. A májat elsősorban a ketózis, a zsírmáj betegség, a toxinos anyagok veszélyeztetik. A korábbi példát folytatva, a májkárosodás rontja a kérődzőknél a májban folyó karotinból induló A-vitamin képződést. A szervek megbetegedése még a takarmányban megfelelő mennyiségben jelenlevő karotin és A-vitamin esetén is vitaminhiányt (hipovitaminózist), úgynevezett másodlagos hiánybetegséget okoz.
Az esetek vizsgálatánál a változások időbeliségének meghatározását nehezíti, hogy nem ismerjük a szervezet raktárainak feltöltöttségét. A tehén nagy raktározott készletek esetén vízben oldódó vitaminokból 3–5 hetes, zsírban oldódó vitaminokból (pl. A) több hónapos mennyiséggel rendelkezik. A β-karotin készletek 10–15 nap alatt ürülnek ki.
A szükségleti szintek változása a korábbihoz képest azonos ellátás mellett relatív vitaminhiányt idéz elő. Az igények változása eredhet a termelés intenzitásának növekedéséből, az állatok fokozott anyagcseréjéből, a beteg-lázas állapotból, bélférgességből, a felvett takarmány összetételének változásából (pl. szénhidráttartalom növekedése).
Mint minden kedvezőtlen változás forrásához gyakran a rossz, vagy hibásan végrehajtott takarmányozási és tartástechnológiához jutunk vissza. Ez az egészségi állapot romlásának is az eredője. Jellemző hibák: kiegészítők nedves vagy napfénynek kitett helyen történő tárolása, szennyezett és romlott (esetleg fagyos) készletek feletetése, nem létszámarányos elhelyezés és etetés, kondícióváltozás nyomon követésének elmaradása, nem a termelési szintnek megfelelő takarmányozás, optimalizált összetételi aránytól való eltérés, takarmányfelvételt fokozó tényezők kihagyása.
Molnár Ernő–Gyovai Mónika
Irodalom:
Brydl Endre (szerk.): A szarvasmarha anyagforgalmi betegségei és mérgezései, Mezőgazdasági kiadó, 1987.
Füleki György (szerk.): Tápanyag-gazdálkodás, Mezőgazda Kiadó, 1999.
Horváth Zoltán (szerk.): Szarvasmarha-egészségtan, Mezőgazdasági Kiadó, 1983.
Mézes Miklós: Takarmányozástan, www.mkk.szie.hu
Mézes Miklós: Takarmányártalamak, takarmánytoxikológia, www.mkk.szie.hu
Simon Ferenc: Állatorvosi gyógyszertan II. (jegyzet), Állatorvostudományi Egyetem, 1994.
Schmidt János: Gazdasági állataink takarmányozása, Mezőgazda Kiadó, 1995.
Várnagy László (szerk): Állategészség-védelem, Mezőgazda Kiadó, 2002.
Technológia szintjén ezt testesíti meg a monodiéta, illetve a javított monodiéta.
A technológiák-rendszerek tervezésénél azonban valamiféle modellezést végzünk, nem tudunk, egyes esetekben nem is akarunk minden tényezőt figyelembe venni. Ezért a technológiák nem lehetnek merevek, hanem a tényezők változásait figyelembe vevő, gyorsan reagáló megelőző, vagy hatékony problémamegoldó cselekvést biztosítónak kell lenniük. A hajóknak akkor is célba kell érniük, ha viharzónán és veszélyes szirtek között haladnak! A termelést befolyásoló tényezők változása mellett is hatékony és gazdaságos munka a cél. Minden útra nem építhető új hajó! A telepi technológiák pontosításával, javításával kell megőrizni azt a termelői bázist és jól kihasználni, amit az állatállomány, a csak nagy költségen újra építhető infrastruktúra, a lekötött eszközök biztosítanak.
Mindezt előzetesen azért tartottam fontosnak leírni, mert valamely gond telepi jelentkezésénél történő vizsgálódás során, tipikus mondatként a következők hangzanak el: „Pedig nem változtattunk a technológián, a takarmányozásunk is hónapok óta változatlan.” „Semmi sem változott, ugyanazok az emberek végzik ugyanazt a munkát.”
Ezek a válaszok mondhatni a beszélgető fél véleményei, egyéni megnyilvánulásai szubjektívek, véleménye kialakításakor nem vesz figyelembe minden tényezőt, a saját szemszögéből tekint a dolgokra. A bizalmasabb viszonyban lévő szaktanácsadók ilyenkor szokták felvetni: „És a tehenet kérdezted?”. Ebben az esetben a tehén az a végpont, ami az összes környezeti tényezőt figyelembe veszi, és egészségi állapotának változásával, termelési és szaporodásbiológiai eredményeinek módosulásával jelzi a hatások okozta irányváltást.
A viszonylagos állandóságban bekövetkező változások egyik tényezője lehet a vitaminellátás, vitaminhasznosulás változása. A változások gyakrabban negatív irányúak, a vitaminok hiányát, relatív hiányát okozzák. Az egy vagy több vitamin hiánya több hatással is járhat, egyik legjelentősebb az állati szervezet ellenálló képességének csökkenése (1. táblázat).
A vitaminellátás szervezésénél gyakran elhangzik, hogy az alapanyagok vitamintartalmát nem kell teljes mértékben figyelembe venni, a szükségletek kielégítésére a kiegészítésként adott vitaminok szolgálnak (2. táblázat). Azonban, ha a változásokat követjük, az állandó szinten biztosított kiegészítés mellett látható, hogy a takarmányok vitamintartalmának ingadozása is befolyásoló lehet. A növényi eredetû takarmányok „induló” vitamintartalmát befolyásolja: a „növény faja, fajtája, fenofázisa, éghajlat, talaj, begyûjtés”. Az alapanyagok vitamintartalma a kezelés, betárolás, tárolás, kitárolás alatt töredékére csökken. A gabonaféléknél meghatározó, hogy a tárolás alatti rendszeres mozgatás és szárítás mennyire kíméletes, mennyire őrzi meg a mag épségét. Minden alapanyagnál jelentős a mikotoxinok, a rothadás, tárolás alatti bomlás hatása. A legintenzívebb a betakarítás, kezelés időszakában a vitamin mennyiség csökkenése. Mérések szerint a széna E-vitamin tartalmának közel 80–90%-a lebomlik a kaszálástól a felhasználásig tartó időszakban.
A zöldtakarmányok nagy mennyiségben tartalmazzák az A-vitamin provitaminját a β-karotint. A széna karotin veszteségeit növeli: a renden történő hosszabb szárítás, a renden történő megázás, a hideglevegős szárítás, nyitott – levegős tárolás. A karotintartalom maximalizálásához a betakarítást a virágzásig kell megvalósítani. Az ezt követő szénaszárítás módja eleve behatárolja a végtermék β-karotin tartalmát: a renden szárítás alatt akár 95%-át, míg a forró levegős szárítás alatt csak 40%-át veszti el. A friss tömegtakarmányok jó indulóminőség mellett, a betárolást követő 3–5 hónapig szolgáltatnak számottevő vitaminmennyiséget. A felvett takarmányban csökkenő vitaminmennyiség a szervezet készleteinek kiürüléséhez vezet, ami a télvégi-tavaszi időszak vitaminhiányos állapotát eredményezheti.
Külön figyelmet érdemel, ha az élelmiszeripari melléktermékeket nagyobb arányban tesszük a takarmányadagba, mivel ezek vitamintartalma jelentéktelen, a kiegészítés indokoltabb.
A takarmánykeverékek és alapanyagaik, a telepen adagolt kiegészítők, premixek, koncentrátumok összetevőinek egymásközti reakciói, az összetevők minősége már a felvétel előtt ronthatja a hasznosítható vitamin mennyiségét. A takarmány avasodása a zsírok oxidációját, elbomlását és a másodlagos oxidációkat okozza. A másodlagos oxidáció eredménye lehet pl. a C- és E-vitamin, valamint a karotin bomlása. Az avasodás gátolható a készletek megfelelő tárolásával, időben történő felhasználásával és antioxidánsok hozzáadagolásával. Jó minőségûnek tekinthető általában az alapanyag, ha az avasodás jelzőértékei alacsonyak: a peroxidszám 0–15, a savszám pedig 0–35 közötti. A minőség, takarmányhigiénia tárgykörébe tartozik még a penészgombák megjelenése és hatása. A penészgombák vitaminforgalmat alakító hatásai: vitaminok elbontása, takarmány vitamin-koncentrációjának csökkentése, a takarmányfelvétel csökkentése, a máj károsítása.
A takarmányok egyéb, szennyező anyagai kedvezőtlen hatásokkal bírnak, pl. a β-karotin felszívódását lehetővé tevő enzimet a takarmányok nitrit-, nitráttartalma gátolja. A talaj minőségének romlásával, terheltségével a nitrit, nitrát növekvő mennyiségben jelenik meg a szántóföldi tömegtakarmányban. Ezek ellátást rontó hatása duplikált, mivel a takarmányfelvétel csökkentésén keresztül amúgy is kevesebb vitaminfelszívódására van lehetőség.
Az előgyomrok tevékenysége kettős. A bendőbaktériumok egyrészt vitamint (vízben oldódó vitaminok jelentős részét) állítanak elő, másrészt a takarmányokkal felvett vitaminok jelentős részét (pl. az A-vitamin kb. 50%-át) lebontják. A kérődzők premixeibe célszerû ezért bendővédett, vagy bendőstabil (bypass) vitaminokat tenni. A bypass vitaminok gyártónként eltérő védettségûek. Kutató laboratóriumi kísérletek igazolták, hogy egyes változatok pár órás bendőbeli tartózkodás után elbomlanak, más esetekben viszont a nagyfokú védettség miatt még a bélsárból is jelentős mennyiség mutatható ki. A kiegészítők, premixek vásárlása során a döntésnél tehát nem csak a termék vitamin koncentrációja az irányadó!
A vitaminok hatékony alkalmazásához megfelelő makro- és mikroelem kiegészítésre van szükség. Ezek az elemek alkotórészei azoknak a fehérjéknek, enzimeknek, amelyek biztosítják a felszívódást, a szervezeten belüli transzportot, és az aktív formákká történő átalakulást. Például a következő vitaminokhoz az alábbiak szükségesek: a B1, B2, B6 vitaminokhoz foszfor, a C-hez vas, az A-hoz cink, a B12-höz kobalt. Az E-vitamin hatásainak felerősítéséhez párhuzamosan a szelénellátásnak is megfelelőnek kell lenni.
A takarmánnyal felvett vitaminok hasznosulását meghatározza a szervezet általános egészségi állapota is. Kritikus pontok az előgyomrok, a belek, és a máj mûködése, melyek betegségei leginkább hatnak a vitaminok felszívódására, tárolására, az aktív kémiai formák kialakítására. A tehenészetekben ezek a megbetegedések nem csak néhány egyeden, hanem állományszinten vagy állománycsoportokban jelennek meg, mert azonos, minden tehénre kiterjedő technológiahibákból eredeztethetők. Az előgyomrok esetében kedvezőtlen a szélsőséges pH-szintek kialakulása (acidózis, alkalózis), és az összehúzódások, a motorika csökkenése (emésztési zavar, atónia). A belek kedvezőtlen mûködését hasmenés jelezheti, ami bélgyulladásra utalhat. Pl. ez gátolhatja az A-vitamin bélből történő felszívódását, részben a felvett karotin bélfalban történő A-vitaminná alakulását. A májat elsősorban a ketózis, a zsírmáj betegség, a toxinos anyagok veszélyeztetik. A korábbi példát folytatva, a májkárosodás rontja a kérődzőknél a májban folyó karotinból induló A-vitamin képződést. A szervek megbetegedése még a takarmányban megfelelő mennyiségben jelenlevő karotin és A-vitamin esetén is vitaminhiányt (hipovitaminózist), úgynevezett másodlagos hiánybetegséget okoz.
Az esetek vizsgálatánál a változások időbeliségének meghatározását nehezíti, hogy nem ismerjük a szervezet raktárainak feltöltöttségét. A tehén nagy raktározott készletek esetén vízben oldódó vitaminokból 3–5 hetes, zsírban oldódó vitaminokból (pl. A) több hónapos mennyiséggel rendelkezik. A β-karotin készletek 10–15 nap alatt ürülnek ki.
A szükségleti szintek változása a korábbihoz képest azonos ellátás mellett relatív vitaminhiányt idéz elő. Az igények változása eredhet a termelés intenzitásának növekedéséből, az állatok fokozott anyagcseréjéből, a beteg-lázas állapotból, bélférgességből, a felvett takarmány összetételének változásából (pl. szénhidráttartalom növekedése).
Mint minden kedvezőtlen változás forrásához gyakran a rossz, vagy hibásan végrehajtott takarmányozási és tartástechnológiához jutunk vissza. Ez az egészségi állapot romlásának is az eredője. Jellemző hibák: kiegészítők nedves vagy napfénynek kitett helyen történő tárolása, szennyezett és romlott (esetleg fagyos) készletek feletetése, nem létszámarányos elhelyezés és etetés, kondícióváltozás nyomon követésének elmaradása, nem a termelési szintnek megfelelő takarmányozás, optimalizált összetételi aránytól való eltérés, takarmányfelvételt fokozó tényezők kihagyása.
Molnár Ernő,
Gyovai Mónika
