Az elkövetkező években akár több százezer hektáros területen telepíthetnek ilyen ültetvényt, ezért a termesztéssel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat kétrészes cikkünkben mutatjuk be.
Magyarország energiaellátása legnagyobbrészt az országhatárokon túlról érkező fosszilis földgázra és kőolajra épül, ami a külföldi piacoktól való függőségünket erősítette fel. Az utóbbi években egyre határozottabban jelenik meg a megújuló energiaforrások kiaknázásának igénye hazánkban is, ami a mezőgazdasági termelésben, a vidékfejlesztésben és az energiaszektorban egyaránt új utak keresését tette szükségessé. A biomassza energiahordózóként való hasznosítása korántsem újkeletû megoldás, azonban a korábban korlátlan mennyiségûnek vélt fosszilis energiahordozók kiszorították a piacról a biomasszát (többnyire fát). A kőolaj és földgáztartalékok kimerülésének rémképe, a klímaváltozás nyilvánvaló jelei következtében megnőtt a megújuló energiaforrások iránti érdeklődés (szélenergia, biogáz, biodízel, bioetanol, biomassza, geotermikus energia stb.).
Magyarország teljes biomassza készlete 350–360 millió tonnára becsülhető, amelyből az évente újratermelődő elsődleges biomassza tömege eléri a 110 millió tonnát. Ennek a mennyiségnek a bruttó energiatartalma mintegy 1185 PJ, amely meghaladja Magyarország egész éves energiafelhasználását. Nyilvánvaló azonban, hogy az évente újratermelődő biomassza teljes mennyiségben nem használható fel energiatermelésre, jelentős része élelmiszer és takarmányozási, valamint ipari feldolgozási célokat szolgál, de ide tartoznak a talajba visszakerülő és az állattenyésztésben felhasználandó melléktermékek is. A biomassza előállítás egyik kulcsterülete a rövid vágásfordulójú fás szárú energianövények (pl. fûz, nyár, éger stb.) termesztése, amely jelentős mennyiségû energiaellátásra használható alapanyagot szolgáltathat a jövőben.
Az utóbbi években több hőerőmû állt át hatalmas biomassza tömeget igénylő tüzelésre, amelyhez az alapanyagot többnyire az erdőgazdálkodás szolgáltatja. Mivel ezek az erőmûvek összességében több millió tonna biomasszát igényelnek évente biztonságos mûködésükhöz, könnyen belátható, hogy ez a mennyiség hosszú távon nem tartható fenn az erdőterületek csökkenése nélkül. A megújuló energiaforrásokból előállítható energiatermelésre számos települési fûtőmû és energiatermelő egység fog átállni, amely összhangban áll az Európai Unió ilyen irányú törekvéseivel. A biomassza piacán erőteljes kereslet alakult ki tehát, amely esélyt adhat hazánk és az EU-n belül túltermeléssel küzdő mezőgazdaság számára a termékszerkezet diverzifikációjára. Számos kedvezőtlen adottságú (tartós vízborítású, belvizes, valamint gyenge termőképességû termőhelyek), ugyanakkor nagy mezőgazdasági hagyománnyal rendelkező területek számára munkahelyeket teremthet, növelheti a jövedelmezőséget, hozzájárulhat a vidék népességmegtartó erejének növekedéséhez, összességében a vidéki lakosság életkörülményeinek javulásához.
Energetikai ültetvények
Magyarország agroökológiai adottságai, a szántóföldi területek és az erdősítési arányok lehetővé teszik, hogy a megújuló energiaforrások közül a biomasszából nyert energiahányad legyen a legnagyobb. Erre a célra elsősorban az energetikai céllal létesített ültetvények lehetnek alkalmasak, amelyeket fás szárú növényekkel telepítünk be, és több éven, illetve évtizeden keresztül szolgáltatja az alapanyagot az energiaipar számára. Az ültetvényeknek két típusát különböztethetjük meg, úgymint az újratelepítéses és a sarjaztatásos technológiát.
Újratelepítéses technológia esetén a területet gyorsan növő fafajokkal telepítik be, amelyet 8–15 éven keresztül tartanak fenn, majd ezt követően erdészeti módszerekkel takarítanak be, illetve készítenek elő üzemi felhasználásra. A végvágást követően a területet rekultiválják, alapos talajelőkészítést végeznek, majd újra történik a telepítés. Ennek a módszernek előnye, hogy nagy az alkalmazható fafajok köre, hátránya ugyanakkor, hogy rendkívül hosszú idő után nyerhető belőle alapanyag, ami előre tervezést tesz szükségessé. A technológia sík- és dombvidéki területeken egyaránt alkalmazható, és évente mintegy 10–15 t/ha frisstömeggel számolhatunk.
A sarjaztatásos technológia alkalmazásakor gyorsan növő, jól sarjadó, nagy hozamú fafajokat telepítenek kis térállásba. A hektáronkénti tőszám a technológiától függően széles határok között mozoghat (10 000–50 000 tő), ami meghatározza a kitermelést is. A kisebb tőszám többnyire 2–3 éves, míg a nagyobb tőszám 1 éves vágásfordulót (letermelési gyakoriságot) tesz lehetővé. Ennél a módszernél 15–25 éves élettartammal és 15–40 t/ha/év frisstömeggel számolhatunk. Az utolsó betakarítás után a terület rekultiválásra szorul, ami a gyökér- és szármaradványok eltávolítását, valamint a mélymûvelést (lazítás és szántás) jelenti. Ennek a módszernek előnye, hogy rendszeresen ad nagy mennyiségû tüzelőanyagot, termesztési és betakarítási rendszere illeszthető a szántóföldi növénytermesztés technológiájához, széles körben alkalmazható hagyományos szántóföldi kultúrák termesztésére, kevéssé alkalmas gyenge termőképességû talajokon.
A fás szárú energetikai ültetvények létesítéséhez alkalmazható fafajok és fajták körét Magyarországon az FVM 45/2007. sz rendelet határozza meg. Eszerint sarjaztatásos technológia csak fûz, nyár és akác esetén alkalmazható, míg az újratelepítéses módszer kiegészül más fafajokkal is (éger, kőris, tölgy, juhar, feketedió). A rendelet értelmében védett természeti területeken, valamint a védett természeti területnek nem minősülő Natura 2000 területen a fehér akác telepítése nem engedélyezhető. Fás szárú energetikai ültetvény telepítése minden esetben engedélyhez kötött, az ezzel kapcsolatos bejelentést a területileg illetékes Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalhoz kell benyújtani (71/2007. sz. kormányrendelet).
Környezeti és gazdasági feltételek
Magyarország területének mintegy felén, kb. 4,5 millió hektáron folyik szántóföldi növénytermesztés. Több százezer hektárra tehető azon szántóterületek nagysága, ahol a jelenlegi támogatási rendszer mellett is nehezen garantálható a jövedelmezőség hagyományos növényekkel. Ezek a gyakran vízjárta, belvíz kialakulására hajlamos területek, továbbá a kis termőhelyi értékszámú, szélsőséges víz- és tápanyag-gazdálkodású, többnyire homok vagy homokos vályog fizikai féleségû talajok. Mivel ezek a termőhelyek általában a társadalmilag és gazdaságilag egyaránt elmaradottabb térségekben találhatóak, ezért a jövőben is alapvető szerepe lesz a mezőgazdaságnak, a termelésből való kivonás, vagy mûvelési ág váltás (pl. szántóról gyepre, vagy erdőre) sem jelenthet megoldást. A fás szárú energetikai ültetvények létesítése a vidék népességének megőrzése és a lakosság számára jövedelmező mezőgazdasági ág lehet a jövőben. Általánosságban érvényes a megállapítás, hogy a gyorsnövésû fafajok termesztésére hazánkban valamennyi mezőgazdasági mûvelésre használt talaj megfelelő. Mivel e fafajok többnyire a kedvezőtlen termőhelyi adottságokat is elviselik, ezért olyan belvizes, illetve ártéri területeken is telepíthetők, ahol más mezőgazdasági növények nem élnek meg. Egyes növények (pl. fûzfafajták) kifejezetten száraz, aszályra hajló körülmények között is biztonsággal termeszthetők. Magyarország szántóterületének mintegy 60%-a erózióra vagy deflációra hajlamos, ezeken a területeken rövid vágásfordulójú ültetvények telepítésével kiváló a talajvédő hatás, mivel csaknem egész éves talajfedettség érhető el. A talaj pH értéke lehetőleg 5,5 és 7,2 közé essen.
Az energetikai célra termesztett fás szárú növények általában a szélsőséges időjárást is elviselik, azonban legnagyobb biomassza tömeget kedvező időjárási feltételek mellett remélhetünk. A legkritikusabb időjárási elem a hőmérséklet, – ebből a szempontból a hazai feltételek megfelelőek –, valamint a csapadékmennyiség. Többnyire 500–600 mm csapadékra van szükség e növények kiegyenlített fejlődéséhez, azonban már 300–400 mm csapadékú évjáratokban is nagy tömeget produkálnak. Különösen fontos azonban a telepítés évében a kiegyenlített vízellátás, mert a növények a kezdeti fejlődés során érzékenyebbek az aszályos időszakokra. A második évtől kezdődően már a mélyebb rétegekből is képesek a nedvesség jó hatásfokú hasznosítására, mivel gyökérzónájuk egészen más, mint a lágyszárú szántóföldi növényeké. Hosszú távon azzal lehet számolni, hogy hazánkban akár 300 000–400 000 hektáron is létesülhetnek rövid vágásfordulójú fás szárú ültetvények.
A fás szárú energianövények telepítésének környezeti feltételei mellett elengedhetetlen a gazdasági környezet alapos ismerete, vagyis a felvevőpiac feltérképezése. Biztonsággal ott érdemes e növények termesztésével foglalkozni, ahol legfeljebb 50–80 km-es körzetben az aprítékot igénylő energiaelőállító szektor is megjelenik. A hőerőmûvek mellett egyre több önkormányzat hőenergia-előállítását részben vagy egészben a biomasszára kívánja alapozni, ami rövidesen az egész ország területén biztos piacot jelent a fás szárú ültetvényekről lekerülő aprítéknak. A termelés indításával egyidőben célszerû a termeltetési szerződések megkötése is a felhasználókkal, ami a termelő számára nagyfokú védelmet és biztonságot jelent.
A Szent István Egyetem Növénytermesztési Intézetében kiemelt kutatási témaként kezeljük a fás szárú energianövények technológiafejlesztését. Több, a területen érdekelt gazdasági társasággal közösen indított program keretében vizsgáljuk fûz és nyárfafajtáknál az optimális tőszámot, a különböző termőhelyekre javasolható fajokat és fajtákat (kísérletek négy termőtájon), a tápanyag-gazdálkodás, a növényvédelem korszerûsítését, szerves eredetû hulladékokból előállított komposzt kijuttatási technológiáit, hatását a talajra és a növények fejlődésére, az apríték logisztikai kérdéseit, az egyes technológiák gazdaságossági mutatóit.
A cikk szerzője: Dr. Gyuricza Csaba
