A fokhagyma jelentősége, rövid története
A fokhagyma az emberiség egyik legrégebbi kultúrnövénye. Termesztése mintegy 5000 évre nyúlik vissza. Már az egyiptomi piramisokat építő emberek is előszeretettel fogyasztották, felismerték a szervezetre kifejtett jótékony hatását, melyet az újabb orvosi kutatások eredményei is alátámasztottak. Gyógyászati értékét értágító, baktériumölő, emésztést elősegítő hatása adja.
Magyarországon is régóta ismerik és termesztik ezt a növényt. Már a honfoglaló magyarok is fogyasztották. A fokhagyma szó az 1395 körül keletkezett Besztercei szójegyzékben előfordult „Alium: fog hagma” formában. Később Lippay János „Posoni kert” (1664) címû mûvében már részletesen írt a faj sokoldalúságáról.
Hazánkban ma legnagyobb területen Makó környékén, illetve a Bács-Kiskun megyei Dusnok térségében termesztik. Házi kertekben azonban az ország egész területén megtalálható, és sikeresen termeszthető.
Makón a termesztés múltja egészen a 18. századig nyúlik vissza. Az 1873. évi bécsi és az 1888. évi brüsszeli világkiállításon már nagy sikereket ért el a nyugati országok fogyasztói körében is.
A fokhagymafajták csoportosítása
A fokhagymafajtákat kétféleképpen csoportosíthatjuk: ültetés ideje alapján őszi és tavaszi fajtákat különböztetünk meg. Általánosságban elmondhatjuk, hogy az őszi fajták termésátlaga magasabb a tavaszinál, hagymái nagyobbak. Hátrányuk azonban, hogy rövidebb ideig tárolhatók, illetve fûszerező értékük valamelyest alacsonyabb. Morfológiai szempontból vizsgálva a magszárat nem képző (Allium sativum convar. sativum) fajtákról elmondhatjuk, hogy gerezdjei szórt állásban helyezkednek el. A magszárat fejlesztő (Allium sativum convar. ophioscordon) fajták gerezdjei szabályos körben helyezkednek el a szár körül, amelyen léghagymák képződnek. Ezeket továbbszaporításra lehet felhasználni. A léghagymákból azonban első évben gerezd nélküli hagymák fejlődnek.
Magyarországon termesztett fajták jellemzése
Magyarországon a hagyományos, hungarikumnak nevezhető Makói fajták termesztése mellett az utóbbi időben előtérbe kerültek a külföldi (főként francia, illetve kanadai) fajták is. A továbbiakban 3 magyar, illetve 3 francia fajta jellemzésére kerül sor.
Őszi fajták
Makói őszi: virágzatot nem fejlesztő (Allium sativum convar. sativum), magyar fokhagymafajta. Magas fûszerező értékével igazi hungarikumnak minősül. Állami elismerésére 1975-ben került sor. Lombozata sûrû, középzöld színû levelekkel. A növény 60–70 m-es magasságot ér el. Hagymája 50–60 g-os, 6–8 db gerezdből áll. Héja szürkésfehér színû, jól záródó. Tenyészideje középhosszú. Ültetésére október közepéig mindenképpen kerítsünk sort, hogy jól megerősödve menjen a télbe. A fajta kiváló fagyállósággal rendelkezik. Legjobban kedveli a kötöttebb jellegû réti agyagtalajokat és a folyók menti öntéstalajokat. Betakarítására június végén kerülhet sor. Megfelelő termesztéstechnológia mellett akár 15–20 t/ha termésátlagra is számíthatunk.
Őszi B 15: magszárat képző, államilag elismert, magyar fajta. A 90–120 cm magas szárak tetején léghagymákat nevel. Lombozata dús, erőteljes növekedésû. A levelek színe kékes-sötétzöld. Előnyös tulajdonságai közé tartozik a magas termésátlag, és a hosszú tárolhatósága (akár február végéig is eláll).
Sprint: magszárat hozó, francia fajta. Bulbáját június elején egy 100–120 cm hosszú, merev száron képzi. Lombozata dús. Levelei 80–90 cm magasak, levéllemezei szélesek. Hagymái hatalmas méretûek, héjuk lilásan csíkozott. Mivel nagyon gyors kelésû, és erőteljes növekedésû, ezért a hazai viszonyok között hajlamos a kifagyásra. Ezt úgy kerülhetjük el, hogy az ültetés időpontját a lehető legkésőbbre időzítjük (november utolsó harmada), és/vagy szalmatakarást alkalmazunk. A gerezdek dormanciája, azaz a hagymán belüli kihajtás ideje nagyon rövid. Egyik legkorábban termést adó fajta: optimális körülmények között már június elején–közepén sort keríthetünk a szedésre. Betakarítás előtt 1–2 héttel a szárat célszerû megtörni, így nagyobb termést érhetünk el. Kiváló termőképessége mellett hátrányos tulajdonsága, hogy rövidebb ideig tárolható, mint a többi őszi fokhagymafajta.
Thermidrome: szintén az Allium sativum var. sativumhoz tartozó, francia fajta. Lombozata dús, középzöld levelekkel. Hagymái nagyok, 50–60 g-osak, szabályos alakúak. Héja fehér, enyhe rózsaszín foltokkal. Magyarország egész területén sikeresen termeszthető, hiszen a szélsőséges területeket is elviseli. Ültetésére mind ősszel, mind pedig kora tavasszal sor kerülhet, nagyobb termés azonban csak őszi ültetés esetén várható. Betakarítására a Makói őszi fajtával egy időben, június vége felé kerülhet sor.
Arno: magszárat nem fejlesztő, francia fokhagymafajta. Lombozata nem túlzottan sûrû, sötétzöld színû. Nagyméretû hagymáit több gerezdkörön álló, sok (15–20 db) hosszúkás alakú gerezd alkotja. A héj színe rózsaszínes–fehér. Késői fajta. Kelése vontatott: hazai viszonyaink között kedvező időjárási körülmények között is legalább 8–10 hetet vesz igénybe. A telet nagyon jól átvészeli, kicsi a kifagyás veszélye. Betakarítására valamelyest később kerül sor, mint a többi őszi fajtáknál. A szedést legkorábban július elején kezdhetjük meg. Terméshozama magas, akár a 10–12 t/ha-t is elérheti. Előnyös tulajdonsága, hogy hosszú ideig tárolható.
Tavaszi fajta
GK Lelexír: államilag elismert, makói fokhagymafajta. Tájfajtából klón szelekcióval nemesítették. A magszárat nem képező, Allium sativum convar. sativum-hoz tartozik. A Makói őszi fajtánál alacsonyabb növésû, lombozata ritkább, középzöld színû. Maga a növény alacsonyabb, 40–50 cm-es. A 30–50 g-os hagymában található gerezdeket több rétegû, zárt, fehér színû buroklevelek fogják közre. Igen korai, márciusi ültetés esetén hoz nagy termést (10–15 t/ha). Betakarítására július elején keríthetünk sort. Előnyös tulajdonsága, hogy rendkívül jól tárolható (akár következő év április–májusáig is), illetve átlagon felüli fûszerező értékkel rendelkezik.
Saját kísérletek
Az előbbiekben felsorolt fajták közül hanságligeti termőtájban kísérletbe állítottuk a Makói őszit, GK Lelexírt, Sprintet, Arnot, valamint a Thermidrome-ot. Vizsgálataink kiterjedtek a növények vegetatív részeinek fejlődésére, betegség-, illetve kártevő-ellenállóságára, és a betakarított hagymák mennyiségi és minőségi vizsgálatára. Szántóföldi és mikroszkópos vizsgálataink során a hagymarozsdán kívül más betegség megjelenését egyik fajta esetében sem tapasztaltunk, illetve kártevők közül csak a szárfonálféreg kártétele jelent meg mérhető mennyiségben.
Különböző időpontokban elvégeztük a növények magasságának mérését, melyből napokra leosztva kiszámoltuk az egyes fajták növekedési ütemét (1. ábra).
A diagrammból kitûnik, hogy a vizsgált fajták közül a Sprint és a Thermidrome Super Elit fokozatának növekedési üteme a vizsgálati idő december–januári periódusában jelentősen meghaladja a többi fajtáét. Az ezt követő január–márciusi időszakban jelentős eltérést nem tapasztaltunk a fajták között, sőt a márciusi időszakban azonos növekedési ütemet értek el. A március–áprilisi időköztől kezdve azonban újra szétváltak az egyes fajták által mutatott értékek. Ismét a Sprint fajta növekedett a leggyorsabban, melyet a Thermidrome SE fokozata követ, az Arno fajta esetében azonban elmaradást tapasztalunk a többi fajtához viszonyítva.
Az ezt követő, késő tavaszi időszakban azonban a Sprint növekedési üteme teljesen visszaesett, illetve a többi fajtánál is lelassult a vegetatív fejlődés. Az utolsó vizsgálati időpontban az Arno, illetve a GK Lelexír kivételével az összes fajta befejezte növekedését, ami az érési idő közeledtére enged következtetni. Az Arno, illetve a GK Lelexír további fejlődését a hosszabb tenyészidővel, a későbbi időpontban történő éréssel magyarázhatjuk.
Az 1. táblázatban a Hanságligeten beállított kísérlet során mért legfontosabb értékmérő tulajdonságok eredményei láthatók.
Az őszi fajták közül az Arnonak volt a leghosszabb a tenyészideje, viszont több előnyös tulajdonság szól a fajta mellett. Ilyen például a kitûnő betegségellenálló képessége. Látható, hogy míg a többi, ősszel ültetett fajtán kisebb-nagyobb mértékben megjelent a hagymarozsda betegség (Melampsora spp.), addig az Arno ellenállt a kórokozóknak. Szárfonálféreg-fertőzöttsége is viszonylag alacsony szinten maradt. Hagymái nem túl nagyok, de formájuk és színük tetszetős. A Sprint gyors növekedésével, magas, és dús vegetatív részeivel fejlődésében magasan felülmúlta a többi fajtát, viszont betegség-, illetve kártevő-ellenállóság tekintetében jóval rosszabbnak bizonyult, valamint a termés minősége (hagymafejek tömege, keresztátmérője) is a többi fajta alatt maradt. A Thermidrome több tekintetben is hasonlít a Makói őszi fajtához, egyedül a szárfonálféreg-fertőzöttség volt valamelyest magasabb. Mindkét fajta kitûnő termésmennyiséget adott, hagymáik nagyok, egészségesek. A GK Lelexír a tavaszi fajták közé tartozó, makói fokhagyma, ebből következik, hogy itt nem várhatjuk el ugyanazt a termésmennyiséget, mint az őszi fajták esetében. Tenyészideje rövid. Kitûnő betegség-, és kártevő-ellenállósággal rendelkezik.
A cikk szerzője: Dr. Iváncsics József
