A rügykár nélkül áttelelt szőlő korán, már április elején kifakadt. A hideg éjszakákat, viszonylag meleg nappalok követték, a hajtások fejlettsége május közepére elérte a 30–50 cm-t. Az aljszőlők és egyes domboldalak ültetvényei május elején, a szállított fagytól teljes termésvesztést szenvedtek. Most mindenki a peronoszpóra megjelenésére vár, de alattomossága miatt a lisztharmat lehet a félelmetesebb.
Előzmények
Köztudott, hogy a szőlőnövény tavaszi fakadását az előző év időjárása, az áttelelésre nyugalomba vonult vessző és rügyállomány egészségügyi állapota nagyban meghatározza. A változó, melegedő klímában 2006. évben a Tokaji borvidék egyes, elsősorban középső részein jelentős tripsz kártétel jelentkezett. A kártevő kései beazonosítása miatt a védekezések eredményessége sem lett sikeres. A helyi peronoszpóra és lisztharmatfertőzések miatt, a kiszáradt környezetben télre vonuló szőlőnek nem sok jót jósoltak a téli szakmai tanácskozásokon.
2007. év elejének jellemzői
A mádi mérőhelyen 2007. első három, szinte fagynélküli hónapjában alig több, mint 100 mm csapadék hullott, többnyire eső formájában. Április első napjaiban a jól áttelelt rügyek három héttel korábban kifakadtak a szokásoshoz képest. Bár a rügyvizsgálatok atka és tripsz jelenlétét állapították meg és a száraz talaj is gyenge gyökérnyomást sejtetett, mégsem következett be általános atkakártétel. Atka és tripsz csak egyes parcellákon jelentkezett és általánosságban nem okozott kárt a borvidéken. Április elején érdekességképp megemlíthető az ékköves faaraszoló és a szivarsodró eszelény megjelenése a borvidék déli körzetében.
Minden szakember az enyhe tél után a lemosó permetezések fontosságára hívta fel a termelők figyelmét. A munkák végzését télen semmi sem hátráltatta. Január közepén metszést, nyitó talajmunkát, venyige kihúzást, támberendezés igazítást, telepítést, pótlást akadályok nélkül lehetett végezni. A lemosó permetezéssel azonban köztudottan érdemes megvárni a rügygyapot megnyílását. A termelők zöme azonban kivárt a metszéssel mert számított a hidegre, de mivel a rügyek hirtelen és idő előtt kifakadtak a metszés után már nem volt lehetőség a lemosó permetezésre. Április közepére a hajtások elérték a 10–15 cm-es hosszúságot. Az okos termelők ekkorra időzítették a nagyadagú kénkészítményeket, kontakt peronoszpóra elleni szerekkel kombinálva, esetlegesen atka ellen is beavatkozva. A mérsékelten meleg nappalokat hideg éjszakák követték és kialakult a már jól ismert páranélküli légköri aszály, hiszen áprilisban összesen 3 mm csapadék esett. Április végén aztán szállított sarki levegő ömlött be az északkeleti régióba, amit május elején még komolyabb hajnali, de rövid ideig tartó fagy követett. Azok a szőlők melyek ősszel általában október elején az első fagytól lombot veszítenek, most mind lefagytak. Vannak érdekes „mikroklimatikus” esetek, mivel a domboldalakon is keletkeztek károk. A terméskiesés borvidéki szinten az első felmérések szerint tíz százalékos.
Május első dekádjára a szülőhajtások hossza elérte a 30 cm-t. A szőlőmolyok első nemzedékének lárvakelése is ekkor kezdődött el. Mivel május hetedikén és nyolcadikán is ködbe burkolódzott a tokaji borvidék, mára már észlelték a lisztharmat első tüneteit. Az ezt követő szelek a növényzetet gyorsan felszárították. A bekövetkezett hőségben a borvidék szakemberei a fajták fogékonysága miatt inkább a lisztharmat fertőzések megelőzésére koncentrálnak, és kontakt kénkombinációban elkezdték a szisztemikus szerek preventív kijuttatását.
A növényvédelem hatékonyságát nagyban segíti a borvidéken a fitotecnikai mûveletek precíz elvégzése. Ezekben a „rügykár nélküli” években nagy szorgalommal válogatják le egy-két hajtásra a csokrosan kifakadó, rövid egy-két világos rügyre metszett termőalapokat. A szellős, áttekinthető vékony lombfal nem csak a szerek hatékonyságát növeli, de már megalapozta a – fenológiai stádiumban három héttel előbbre tartó – magas minőségû szőlő megtermelését is.
A cikk szerzője: Leskó István
