A X. században Kitub al Falakab arab tudós „A mezőgazdaság kézikönyve” címû mûvében részletesen tárgyalja a komposzt készítését és használatát. Az angol apátságok XIII. századi szabályzatai előírták a komposzt használatát a talaj termőerejének megőrzése érdekében. Az ezt követő időkben viszonylag kevés anyagot komposztáltak, mivel a gazdasági udvarokban keletkező trágya bőségesen állt rendelkezésre. Az európai országokban az 1850-es években indult el a nagyobb mérvû mûtrágyázás, és átmenetileg a szerves trágyák, így a komposzt használata is visszaszorult.
1859-ben Johnson leírja a különböző anyagokból kiinduló komposzt nyerését. Erelyn (1856) azt is megfigyelte, hogy a többféle alapanyag használata jobb egyensúlyt teremt a komposztban. A komposztálás módszerét végül is több kutató együtt dolgozta ki. King (1927) összegyûjtötte a keleti országok tapasztalatait. Ebből kiindulva az angol Howard (1931–1940) kifejtette az Indore-módszert, amikor az állati és növényi anyagokat váltakozva, rétegesen rakják halomba, majd forgatják, a nedvességet pedig szennyvízzel pótolják. Roolale (1942) továbbfejlesztette Howard kísérleteit. A komposztálás további fejlődése során fokozatosan alakult ki, hogy nyers kőzetport adnak a halomhoz és az alapanyagokat aprítják.
Magyarországon Herke Sándor (1923) foglalkozott az istállótrágya kisebb N-veszteséget eredményező kezelésével. Zucker Ferenc (1928) a Krautz-féle trágyakezelési eljárást vizsgálja és összehasonlítja a hagyományos trágyakezelési eljárással. Módszerének lényege, hogy először aerob, majd taposással anaerob viszonyokat teremt a kazalban. A kiszáradás megakadályozására a kazal magasságához igazodó deszkapalánkot alkalmaz.
Az 50-es évek körül a hulladék komposzttá való átalakításához több eljárást fejlesztettek ki.
Az elmúlt évtizedben a főleg mezőgazdaságra jellemző tőkehiány miatt jelenleg a szántóföldek közel 70 százalékán mutathatók ki a termesztési és mûvelési technológia káros hatásai. A káros tömörödés mellett talajaink jelentős része eróziótól, deflációtól veszélyeztetett, romlott a talajok szerkezete és szerves anyag mérlege. A talajok állapotára az időjárási szélsőségek (csapadéktöbblet, aszály) is kedvezőtlen hatással vannak, ugyanakkor a rossz talajállapot is súlyosbítja a klimatikus szélsőségekkel összefüggő gazdasági károkat. A termelési veszteségek okai között a talajok fizikai és biológiai kondíciójának romlása mellett a termékenység csökkenése is megjelölhető. Egyes térségekben, a nem megfelelő kultúrállapotú talajokon ezek a problémák hatványozottan jelentkeztek. A talajok általános kondíciójának javítása nem csak gazdasági, hanem környezetvédelmi szempontból is kívánatos. Mivel az állatállomány fogyása miatt kevesebb istállótrágya áll rendelkezésre, a talajok szerves anyag mérlegének, ezen keresztül a fizikai és a biológiai kondíciójának javítására más anyagokat és módszereket kell keresni. A talajkondíció javulását elősegítő módszer lehet a termőhelyen képződött szerves melléktermékek reciklikálása, valamint az erre a célra termesztett növények élő vagy holt anyagának talajba juttatása. Ugyanakkor számos olyan hulladék keletkezik a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban, a kommunális szektorban, amelyek biológiai lebontás után felhasználhatók a szántóföldi növénytermesztésben, az energia alapanyag előállításában.
A komposztálás napjainkban történő reneszánszát nem a talajerő-gazdálkodás szerves anyag igénye, hanem a hulladék megnövekedése okozza. Nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is igen különbözőek a komposztálásra váró anyagok.
A komposztálás során egy természetes folyamatot, a szerves, növényi eredetû anyagok biológiai lebomlását segítjük elő. A keletkező komposzt szerves anyag tartalma csupán pár %, de a növények számára fontos tápanyagokat tartalmaz, amiket könnyen fel tudnak venni. Komposztálással csökkenthetjük az általunk megtermelt hulladék mennyiségét. A keletkező érett komposzt alkalmas a talaj javítására. Segíti a talaj levegőzését és a sötét színe segíti a talaj felmelegedését. A vízmegkötő képessége következtében javul a talaj vízháztartása és nő a talaj biológiai aktivitása.
A szerves anyagok biodegradációjának nem csak az aerob komposztálás, hanem az anaerob módja is ismert.
A két eljárás közötti különbségek közül az egyik a hőmérsékleti feltételek közötti eltérés. Az aerob módszernél (komposztálás) gyors a mikrobák szaporodása, ezáltal olyan mennyiségû hő keletkezik, hogy a külső hőmérséklettől részben függetlenné válik a biomassza produkció. Az anaerob módszernél lassú a mikroszervezetek szaporodása, hatékonyan dolgozni a rendszer 30°C feletti hőmérsékleten képes.
Elméletileg minden biokémiai úton bontható szerves anyag tartalmú hulladék komposztálása elképzelhető. A gyakorlatban célszerû a keletkezés helye szerint csoportosítani ezeket az anyagokat.
A következő hulladékok komposztálhatók:
• mezőgazdasági növényi hulladékok,
• állati telepek trágyái,
• szennyvíziszapok,
• kommunális hulladékok,
• élelmiszeripari hulladékok,
• állati és növényi hulladékokat feldolgozó ipar melléktermékei,
• fa-, cellulóz-, papíripar hulladékai,
• textilgyárak hulladékai,
• bőripar, ragasztó- és zselatingyárak hulladékai,
• gyógyszeripar,
• kőolajipar.
Halmazállapot szerint a komposztálandó anyagoknak:
• szilárd és
• iszapszerû formája ismert.
A veszélyességi fok szerint megkülönböztetünk:
• toxikus anyagokat tartalmazó, valamint
• toxikus anyagokat nem tartalmazó hulladékokat.
A Természeti Erőforrásokra Alapozott Környezetipari Regionális Egyetemi Tudásközpont 2005. december 1-jén alakult meg gödöllői székhellyel, a Szent István Egyetemen.
A tudásközpont egy új technológia-intenzív ágazat, a környezetipar tudományos megalapozását és térségi fejlesztését irányozza elő. Célkitûzése az érintett tudományterületen meglévő kutatási és oktatási potenciál integrálása a régióban és ezáltal egy olyan, klaszter-elven mûködő technológiai, tudományos és innovációs központ létrehozása, amely hozzájárul a térség, ill. az egész ország kiegyensúlyozott, a fenntarthatóság irányába ható gazdasági és társadalmi fejlődéséhez. A természeti erőforrások, mint megújuló alapanyag nagy lehetőségeket jelentenek a társadalom számára a környezettudatos és energiatakarékos, a meglévő erőforrásokkal gazdálkodni tudó életmód kialakításához. Ennek megvalósításához ad szakmai, tudományos és kísérleti alapot a tudásközpont legfőbb pillérét jelentő környezetipar.
A tudásközpont küldetése egy olyan tudásépítő, -generáló és
-közvetítő központ létrehozása és mûködtetése, amely elősegíti a szellemi értékek megjelenését, fejlődését és felhasználását. Ezt a célt egy olyan szellemi központ felépítésével kívánja elérni, ahol koncentráltan jelennek meg az alap és alkalmazott kutatással kapcsolatos technológiák, termékek és szolgáltatások. Stratégiai cél az is, hogy a megszerzett új ismeretek innovatív projektek formájában a lehető leggyorsabban tényleges felhasználásra kerülhessenek, vagyis a tudásközpont célja nem csupán a tudás felhalmozása és közvetítése, hanem az ötletek, kutatási eredmények és egyéb szellemi termékek gazdasági hasznosulásának elősegítése is.
A RET egyik témája a Szennyvíziszap és lignocellulóz tartalmú hulladék együttes komposztálása, a végtermék precíziós növényi tápanyagként történő hasznosítása.
A kutatás céljai környezetbarát energia alapanyag technológia kidolgozása biológiailag bontható hulladékokból előállított komposztok és kevert mûtrágya felhasználásával és a szerves alapú termésnövelő anyagok hatásának vizsgálata a talaj fizikai állapotára. A kezelések egy részénél szennyvíziszapot és ennek lebontásához szükséges mikroorganizmusokat oltottunk a komposztba.
A kísérletet őszi búza vetésnél állítottuk be egy 35 m × 24 m-es parcellán.
Az alábbi kezeléseknél vizsgáltunk számos paramétert.
1. kezelés: komposzt (oltott) + kevert mûtrágya
2. kezelés: komposzt (oltás nélküli) + kevert mûtrágya
3. kezelés: komposzt (oltott) + komplex mûtrágya
4. kezelés: komposzt (oltás nélküli) + komplex mûtrágya
5. kezelés: komposzt (oltott)
6. kezelés: kevert mûtrágya
7. kezelés: minimális dózisú komplex mûtrágya
Jól látható, hogy a növekedés kezdeti szakaszában még nem állapítható meg jelentős különbség a kezelések között.
Talajnedvesség vizsgálata során láthatjuk, hogy az áprilisi aszály hatására jelentős szántóföldi vízkapacitás különbség van a március hónaphoz viszonyítva. Ennek következtében a talajellenállása is érezhetően nagyobb lett.
A kezelések közötti összefüggések a búza betakarítása utáni méréseknél lesz várhatóan látványos, mely igazolhatja, hogy hazánkban e környezetbarát technológia alkalmazásával is elérhető a megfelelő minőség és mennyiség. Az egyes módszerek közötti különbségek a búza betakarítása utáni méréseknél lesz várhatóan látványos, mely ismét igazolhatja, hogy hazánkban e környezetbarát technológia alkalmazásával is elérhető a megfelelő minőség és mennyiség, hiszen a komposztok iránti kereslet motorja a felhasználás sikere. Mindenütt, ahol a piacokon a minőségi komposztok jelentek meg, nagyobb a kereslet, mint a kínálat. A keletkező hulladékok újrahasznosítása nem tisztán gazdasági kérdés, hanem inkább társadalmi és környezetvédelmi feladat, amelyben fontos a magán, az állami és az önkormányzati szektor szoros együttmûködése.
Nagy László, Szent István Egyetem
Irodalomjegyzék:
Alexa L.–Dér S. 1999: A komposztálás elméleti és gyakorlati alapjai. Bio-Szaktanácsadó Bt. Gödöllő
Birkás M. 1997: Földmûvelés és földhasználat. GATE-MTK egyetemi jegyzet, Gödöllő
Birkás M. 2001: Talajmûvelés a fenntartható gazdálkodásban. 106–108. p.
Dorgai L. 2000: Földhasználat, a mûvelési ágak szerkezete. Gyakorlati Agrofórum 11/14. 4–7. p.
Dorgai L.–Hinora F. 1998: Az országos területrendezési terv agrárvonatkozásainak főbb összefüggései II. Gazdálkodás XLII/5. 1–9. p.
Eke I. 2000: Körkérdés a növényvédelemről és a környezetvédelemről. Gyakorlati Agrofórum 11/14. 38. p.
Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 1999: Az Európai Közösségek hivatalos lapja. L. 160. szám
Győrffy B. 2000: Körkérdés a növényvédelemről és a környezetvédelemről. Gyakorlati Agrofórum 11/14. 39. p.
Gyuricza Cs 2000: Az értékőrző és hagyományos talajmûvelés egyes fizikai és biológiai hatásainak értékelése. Doktori (PHD) értekezés. Gödöllő 148. p.
Gyuricza Cs. (Szerk.) 2001: A szántóföldi talajhasználat alapjai. 190. p.
Kocsis István 2000: Komposztálás
Módos Gy. 2001: Az agrárátalakulás empírikus háttere 127–153 p.
Molnár J.–Mokry T. 2000: Az ökológiai gazdálkodás fejlődése és perspektívái Magyarországon. Gazdálkodás XLIV/4. 56–62. p.
