cégük az unióhoz való csatlakozás után nem volt versenyképes a nyugat-európai piacon az élelmiszer célú repceolaj értékesítésben, így azt a csatlakozás után leállították, szüneteltették a gyártást. Viszont amint nagyobb piaci lehetőség adódik az értékesítésre, ismét hozzálátnak a feldolgozáshoz.
2007 eleje tulajdonképpen a piaci lehetőségek megfigyelésével telt el, és úgy vélte, hogy már a jövő évre nagyobb volumenben vásárolnak fel ismét repcét. Az árut azonban nem biodízellé, hanem „csak” a biodízel gyártáshoz szükséges olajjá dolgozzák fel, vagyis senki se gondolja, hogy martfûi gyárukból biodízelüzem lesz – tette hozzá. Ez a termelők számára tulajdonképpen mindegy is, ha egyébként a biodízel gyártásához megfelelő minőségû repcemagot kínálnak a Bunge-nak.
Mivel a hazai gyártók mintegy 300 ezer tonna repcéből lesznek képesek hajtóanyagot készíteni, viszont hozzávetőleg ugyanennyi mag eladható Nyugat-Európában. Jó esetben 450–500 ezer tonna körül terem, így remélhető, hogy ha 600 ezer tonna a piac igénye, akkor jövőre és utána már az ideinél több repcemag juthat el a piacra. Ezt a vetésterület, vagy a hozamok növelésével lehet kielégíteni, a tapasztalatok szerint a Dunántúlon már kisebb a lehetőség, mert az erre alkalmas területeket kihasználták, viszont a keleti országrészben még vannak lehetőségek. A vetés így országosan 250–300 ezer hektár közé növelhető. A nagyobb esélyt azonban a hozamnövelésben, az intenzívebb termelésben látja.
A biodízel gyártás időszerû kérdéseiről Simonfalvi Elemér, a röjtökmuzsaji Aranyrepce Termelési Csoport vezetője szólt. Szerinte a biodízellel kapcsolatban nem annyira pozitívok a tapasztalatok. Szerinte a biodízellel és a megújuló energiákkal kapcsolatos pályázatok esetében az illetékesek túl magasra teszik a lécet. Szóban nagyon jó a hozzáállás, a gyakorlatban viszont nem. Példaként elmondta, hogy mint egy – az idén csaknem 4600 –, jövőre 9000 hektáron repcét termelő – csoport vezetője arról adhat számot, hogy pályázni akartak egy feldolgozó üzemre, de rá kellett jönniük, hogy képtelenség pályázati pénzből építkezni.
A repce árával is gondjaik vannak, különösen, ha a versenyképesség kerül szóba. Nehezen tudja elfogadni azt a helyzetet, hogy a magyar termelők kedvezőtlenebb helyzetben vannak, mint a régebbi uniós gazdák – mondta. Úgy tudja, hogy az energiacélú repcéért Ausztriában 224 eurót adnak, plusz hektáronként 300 euró nemzeti kiegészítés jár, így aztán az osztrák gazda hektáronként 75 ezer forinthoz juthat. Nálunk, ha valaki integrátorral köt szerződést, 250 euró körüli az ár. Miután ez magasabb, mint az osztrák 224 eurós, nyilván a hazai feldolgozó a külföldi terményt veszi meg, mert olcsóbb. Nem jobb a helyzet például a pogácsával sem, amiért az erőmûvek „hajlandók” 12–15 forintot adni kilónként, ha viszont takarmányozásra adják el, akkor 30–32 forintért lehet kapni. Így vannak olyan helyzetek, amikor azt lehet mondani, hogy biodízellel nem érdemes foglalkozni – mondta a szakember. Ezt azért is ki lehet jelenteni, mert ebben a dologban az állam változatlanul nem áll a termelők mögé. Másrészt a nemzeti olajtársaság – egyébként teljesen normálisan – szintén ezt teszi, ugyanis üzleti alapon közelíti meg a kérdést. Nyilván ott veszi meg az olajat, ahol olcsóbb. Úgy gondolja, hogy a MOL nem Magyarországon vásárol eleget. Sajnálatosnak látszik az is, hogy ha nekünk majd messzebre kell elszállítani a repcét, a feldolgozás jövedelme ott csapódik le. Azt is gondolja, hogy a hazai feldolgozás beindításának jelentős gátja van, nem érti, hogy miért.
A gondok és az említett gátló körülmények ellenére bízik benne, hogy a biodízelnek és a repcének lesz jövője, keresleti piacra számít – mondta Simonfalvi Elemér. Ami a termelői csoportjuk előnyét illeti: mint összefogó szervezetet az unió azzal támogatja, hogy a termelési érték átlagosan 4 százalékát különösebb gond nélkül megkapják. Ez a például 60 ezer forintos repcénél 2400 forintot jelent tonnánként. A csoportba szerveződés előnye, hogy értékesítéskor akkora volument érnek el, hogy a feldolgozóknak közvetlenül adják el az árut, vele egyezkedhetnek, kikerülve a kereskedelmet. A termelői csoport előnye az is, hogy az alapanyag (vetőmag, növényvédő szer, mûtrágya stb.) beszerzésnél szintén jobb alkupozícióban lehetnek, mint egyenként. Ezek a körülmények eleve 12–15 százalék költségmegtakarítást, illetve jövedelemnövelő tételt jelentenek a tagok számára.
Amíg a magból így eladható repce lesz, arról Tordason Kovács Csomor Zsolt, a Lajtamag Mezőgazdasági Kft. termelésvezetője szólt, elmondta, hogy cégük termeltető vállalkozás, ám mint cégcsoport 1100 hektáros területtel is rendelkezik. A terület fele a Szigetközben, Hédervár körzetében van, repcét saját maguk idén 166 hektáron termeltek szuperintenzív technológiával. A nem túl kedvező dunai öntéstalajon, vegyes talajtípuson olyan klímában termelnek – a Duna és a Mosoni Duna-ág között –, amely igen előnyös, hiszen a repce a páradús levegőt kedveli.
A termelést már tavaly is ösztönözte a repce kedvező piaci helyzete. Jóval 3 tonna fölötti termést értek el (és egy-egy csoporttagnál nem volt ritka a 4 tonnás hozam). A terményt tonnánként 57–60 ezer forintért értékesíthették. Idén is kecsegtető a helyzet.
Az intenzív technológiáról elmondta, hogy a repce számára először is fontosnak és szükségesnek tartja a mélymûvelést, ezt mondatja vele kilenc éves termelői gyakorlata. Szerinte sikeresen szántott területen lehet jó termést elérni. Kapcsolatuk van a Cseh Repcetermesztők Szövetségével, tőlük tudják, hogy szintén intenzív termelést folytatnak mintegy 150 ezer hektáron. Ők kimondták, hogy a repce esetében megbukott a minimális talajmûvelés a hagyományos, szántásossal szemben. A repce karógyökerû növény és elő kell segíteni azt, hogy minél mélyebben hatoljanak gyökerei, ezért meg kell forgatni a talajt neki. Ez így át tudja vészelni a többhetes igen meleg periódusokat.
Mivel a repce ősszel nem nagyon igényli a nitrogént, csökkentett N-tartalmú mûtrágyát alkalmaztak. (Helytelenítik azt a gyakorlatot, amikor valaki ősszel nitrogént szór, majd azonnal elkezdi gyûjteni a raktárba a szárcsökkentőt, a növekedésgátlót. A talaj-előkészítést kompaktorral végzik, amivel 3–4 cm mély, megfelelően tömörített magágyat készítenek. A vetés például tavaly augusztus 25 és szeptember 5 között zajlott. A vetéssel egy menetben azonnal hengereztek, hogy a talaj nedvességét megőrizzék. A vetés 2,8 kg/hektár dózissal történt, nem szabad többet vetni, hektáronként 500 ezer mag elég. Különösen a robosztus német fajták esetében a repcének meg kell adni a teret, hogy megfelelően erőteljes oldalhajtásokat növesszen.
A cikk szerzője: Fehér István
