Több százan vettek részt a X. Jubileumi Gazdanapon, melyet június 13-án rendezett meg a Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karának Növénytermesztési Tangazdasága az egyre otthonosabbá váló és új gépeket a termelésbe állító szárítópusztai tanüzemben. Dr. Gyuricza Csaba egyetemi docens, tanüzemigazgató elmondta, még soha nem mutattak be ilyen gazdag szakmai anyagot, ilyen sokféle kísérletet és technológiát, mint most. Az „étlapon” mintegy százféle növényfaj és fajta, elsősorban kalászosok, őszi káposztarepce, csaknem ugyanennyi növényvédelmi és tápanyag-gazdálkodási technológia szerepelt.
– Minden oktató és kutató számára a legnagyobb siker, ha érdeklődés mutatkozik a tudománya, a portékája iránt – fogalmazott a gazdákat (és falugazdászokat, cégek képviselőit) köszöntő dr. Jolánkai Márton egyetemi tanár, a Növénytermesztési Intézet igazgatója. Köszöntőjébe három gondolatot font. Emlékeztetve dr. Horn Péter akadémikus, osztályelnök egyetemi tanévzárón elhangzott mondataira kifejtette: Magyarországon furcsa pesszimisztikus légkör uralkodik, az egész ország tudatában mostoha bárányként, elhanyagolt ágazatként szerepel a mezőgazdaság, amely túltermel, környezetet szennyez. Az agrárium valamiért bûnös, valamiért nincs rá szükség. Ezzel szemben évente közel 200 millióval gyarapodik a Föld lakossága, életünkben már elérjük a 10 milliárd lakost, amely enni akar, energiát igényel, szép, ép és zöld környezetben szeretne élni. Mindez a növénytermesztés asztalára is tartozik, mindehhez agrárszakemberek is kellenek.
Mindenkit arra biztatott, hogy amit eddig tett, azt tegye a továbbiakban is, mert meg fogják találni a megélhetésüket... és küldjék el fiaikat az agrár-felsőoktatási intézményekbe, mert az ágazat a reneszánsza előtt áll.
Másodikként a globális klímaváltozásról szólva ennek az örökös folyamatnak két mai sajátosságát emelte ki. Soha nem élt még ennyi ember a földön, és nem okozott ekkora, a természetet károsító kibocsátást. Az elmúlt 100 év során a levegő széndioxid tartalma 40%-kal megnőtt és más üvegházhatású gázokkal együtt legalábbis hozzájárul, de valószínûleg ez az egyik kiváltója a mostani felmelegedésnek.
Mi a teendő? Meggátolni a széndioxid-kibocsátást és alkalmazkodni a megemelkedett hőmérséklethez, a csökkenő és rapszodikussá váló csapadékhoz. A növénytermesztés mindkét területen szerepet vállal, legyen szó biomassza, bioetanol vagy biodízel előállításáról.
Végül a környezet védelméről szólva dr. Jolánkai Márton a pontos, precíz, a talaj, a növény és a környezet igényeit figyelembe vevő növényvédelmi, tápanyag-ellátási gyakorlata, az okszerû fajtaválasztásra hívta fel a résztvevők figyelmét.
A tanüzem idei újdonsága az energianövények termesztése. Az érdeklődő gazdák megismerkedtek a tüzelési célú fás szárú energianövények és a bioetanol alapanyagául szolgáló kukorica termesztéstechnológiai kísérleteivel. A látnivalók gazdag tára miatt a szokásos tanácskozástól az idén el is tekintettek, a szántóföldön töltötték az egész időt. Jelenleg még csak néhány ezer hektáron termesztik Magyarországon szántóföldön az energiafûzt, de dr. Gyuricza Csabától megtudtuk, 2010–2012 körül a „vetésterület” eléri a 150–200 ezer hektárt. Eddig az ikersoros termesztés terjedt el, amellyel 2–3 éves vágásfordulóval 40–50 tonna biomassza termelhető le egy hektárról. A gödöllői kísérletek célja az, hogy a vágásfordulót egy évre rövidítsék. Négy svéd mellett egy magyar fajtát próbálnak ki. Az energiafûz nagy üzlet lehet, mert egy tonna aprítékért 10 ezer forintot fizetnek, így egy hektár ültetvény akár félmillió forint termelési értéket is produkálhat évente a gazdának.
BG
