A gyümölcsök érésmeghatározó tulajdonságai és minőségi paraméterei között vannak átfedések, és ezeket gyakran összekeverik. Fontos tisztázni, hogy a kettő nem ugyanaz. Az érésvizsgálatok az adott fajta szüreti fiziológiai állapotát határozzák meg, míg a minőségi vizsgálatok az egyes fajták potenciális piaci sikerét vetítik előre. A gyümölcsök minősítésében a legmeghatározóbbak mindig a fogyasztói kóstoltatások eredményei. Igazán a dolgok mögé tekintve könnyen belátható, hogy minden laboratóriumi vizsgálat, csak a fogyasztói ízlésvilágot próbálják modellezni.



A különféle tényezők hatásai

A gyümölcsök szüret utáni minőségére ható tényezőket két csoportba sorolhatjuk be: ezek a technológiai elemek és a környezeti tényezők. A különféle technológiai és környezeti hatások sokrétû hatásmechanizmusa tekintetében itt két dologra szeretnénk irányítani a figyelmet:

• a gyümölcsök szüretidei ásványi összetétele,

• az alma érettségi állapota.



A fák ásványi anyag ellátása

A nitrogén túladagolás hatására a növény egyensúlya megbomlik, azaz túlzott mértékû növekedéssel reagál. A növekvő hajtások tömege közvetlen hatásként már a sejtosztódási gyümölcsfejlődés fázisában elvonja a kalciumot a gyümölcsöktől. Ez azért is kritikus, mert éppen ekkor történne a terméskezdemények döntő kalcium-felhalmozása a kialakuló sejtfalakban.

A sejtnagyobbodás fázisában a felvett kalcium mennyisége hígul. A túlzott nitrogénkijuttatás közvetett hatása a korona beárnyékolódásában mutatkozik meg, amely gátolja az alma színeződését, de a rügydifferenciálódást is.

A nitrogénnel felfújt nagyméretû gyümölcsök szöveti állománya lazább, színeződésében meghatározó a le nem bomlott klorofil zöld színe, ásványianyag-tartalma hígabb, tárolása nem biztonságos.



Az alma érettsége

Az érés előrehaladtával a gyümölcs minősége változik. Az optimális szüreti idő után a gyümölcs színei kialakulnak, héja esetenként viaszosodik, húsa puhul, savtartalma és aromái csökkennek, cukortartalma növekszik. Az optimális szüreti érettséget követően megfigyelések szerint egy nap szüreti késedelem egy héttel csökkenti a tárolhatóság időtartamát.

A túl korán leszedett alma esetében jelentkezhetnek a magházbarnulás, a héjbarnulás, a keserûfoltosodás, és a fonnyadás tünetei. A túl későn leszedett alma esetében pedig: üvegesedés, öregségi húsbarnulás, Jonathanfoltosodás, oxigén-hiánybetegség, rothadás fordulhat elő.



A technológiai elemek hatásai

A következőkben ismertetésre kerülő néhány technológiai elem vagy a gyümölcsök ásványi anyag tartalmának vagy a gyümölcsök érésidejének megváltoztatásával fejtik ki hatásukat a minőségre.

Az ásványi elemek közül a kalcium kiemelkedő helyen szerepel a gyümölcsminőség vonatkozásában. Fiziológiai szerepei között igen fontos tulajdonsága, hogy hídképzőként részt vesz a sejtfalak felépítésében.

A kalciummal ellentétes hatásúnak tekinthető a kálium, mely többek között a sejtfalbontó enzimek aktiválásában is lényeges szerepet vállal. E két elem aránya nagyban meghatározza az alma tárolhatóságát. Arányuk fajtaspecifikus értékeinek meghatározása várhatóan nagy szerepet fog kapni a tárolás szaktanácsi javaslataiban, amint az már Dél-Tirolban is gyakorlattá vált.

A technológiai elemek gyümölcsminőségre gyakorolt hatása tekintetében két alapvető folyamatot kell szem előtt tartanunk:

• minden termesztéstechnológiai beavatkozás, mely fokozza a vegetatív növekedést negatívan befolyásolja a gyümölcsminőséget, mivel kalciumot von el a gyümölcsöktől. Ismeretes az, hogy a túlzott vegetatív növekedés a legjelentősebb kalciumelvonó folyamat,

• minden olyan beavatkozás, mely a gyümölcsméret növekedését serkenti szintén negatívan befolyásolja a gyümölcsminőséget, ugyanis a kalcium felhígulását eredményezi.



A talajmûvelés, öntözés

A folyamatos tápanyag-utánpótlás szempontjából szem előtt tartandó, hogy a fáknak a szükséges tápanyagokat optimális arányban tartalmazó talajoldatra van szükségük. A tápanyag és a víz együttes jelenléte szükséges megfelelő talajlevegőzöttség mellett.

Gyepes sorközmûvelés esetén a gyepalkotók jelentős mennyiségû vizet és nitrogént vonnak el a fáktól. Ennek eredményeként megfigyelések szerint relatíve javul a gyümölcsminőség, és kedvezőbbé válik a fák kalciumfelvétele.

Az öntözés túlzott mértéke köztudottan növeli a gyümölcsméretet, de mivel ezáltal a kalcium felhígul az almában, előnytelenül befolyásolja a szüret utáni gyümölcsminőséget.

Az alma átmérőjét rendszeresen mérve a kis diómérettől az optimális fajtára jellemző szüreti méretig húzhatunk egy egyenest. Ehhez viszonyítva mindig figyelemmel kísérhető a gyümölcsök egyenletes növekedése. Az almák növekedésbeli lemaradása esetén végezhetünk vízutánpótlást. Ezzel egyidejûleg egyes tápanyagok csepegtetéses kijuttatása is elvégezhető.

A nyári meleg éjszakákon (hőségnappalok után) az állományhûtő, klimatizáló öntözés pozitív hatással van a gyümölcsszíneződésre. Ez permetezőgéppel vagy korona fölötti szórófejes kijuttatással is kivitelezhető.



A gyümölcsszíneződést segítő technológiai elemek

A gyümölcsök szüretidei színeződése csökkenhet akkor, ha párás, hetekig tartó borongós idő alakul ki a betakarítás idejére. Ilyen esetben fokozott figyelmet kell fordítani az érésvizsgálatokra, mert a gyümölcshús keményítőtartalmának eltûnése és az optimális húskeménység kialakulása sajnos megelőzheti a gyümölcsszíneződést.

Másik eset, ha túlzott hajtásnövekedés alakul ki, amely elrejti a gyümölcsöket a napfény elől. Ilyen helyzetben a szüretet legalább három héttel megelőzően, a hajtások csúcsrügyben való záródását követően elvégzett nyári metszés nagymértékben fokozza a gyümölcsszíneződést. A hajtások 40–50 cm-es növekedése és július végi záródása az ültetvények jó kondícióját és kiegyensúlyozottságát tükrözi. Az optimális mértékû hajtásnövekedés vegyszeres növekedésszabályozók nélkül is kialakítható.

Az elégtelen gyümölcsszíneződés harmadik és legrosszabb esete lehet a fák túlterheltsége folytán előálló minőségi csökkenés. Ilyenkor a gyümölcsök elaprósodnak, a hajtásnövekedés minimálisra csökken, és természetesen a jövő évi termőrügyek differenciálódása is kárt szenved. Ilyen helyzetben még segíthet az éjszakai színező öntözés, de a túlzott gyümölcsterhelés negatív hatásait ez sem orvosolja.

Az 1. és a 2. ábra egy olyan mérés eredményeit szemlélteti, mely során öt Braeburn almafa összes termését egy időpontban szüreteltük és több minőségi paraméter tekintetében vizsgáltuk annak ismeretében, hogy az egyes gyümölcsök, hol helyezkedtek el a fán.


 

Az 1. ábra jól szemlélteti, hogy minél magasabban helyezkedik el egy alma a koronában annál jobban színeződött. Ez a megállapítás már köztudomású tény, azonban nem szabad elfelejtkezni arról, hogy a szüreti körszedések alkalmával kizáró tényező a gyümölcsök megfelelő színezettsége. Ez a határ ezen a diagrammon az „Y” tengely képlete szerint 50%-os fedettség és 5-ös színmélységnél, 250-es szorzóértéknél húzható meg. Az e határérték alá eső almák nem felelnek meg a minőségi elvárásoknak.

Nem csak az érdekesség kedvéért érdemes figyelmet fordítani a

2. ábrára, amely ugyanezen egyidőben szüretelt Braeburn almák esetében szemlélteti a húskeménység a színeződés összefüggését.




A 2. ábra tanulsága sajnos, hogy méréseink alapján a gyengébben színeződött, normális esetben későbbi szüreti körbe eső almák húskeménysége nem mutat nagyobb értéket, sőt talán még inkább azok gyengébb szöveti szilárdsága mutatkozik meg. Határozott összefüggés azonban nem állapítható meg.



A termésritkítás fontossága

A gyümölcstermesztés célja: minőségi gyümölcsök és fejlett termőrügyek kinevelése.

Minél több almát hagyunk egy fán egy bizonyos határig, annál kisebb lesz a gyümölcsméret, gyengébb lesz a gyümölcsök színeződése, keményebb lesz a gyümölcshús, és magasabb lesz az alma kalciumtartalma. Ezzel együtt a színeződés és a húskeménység alapján szélsőséges esetben hiába várjuk a kedvező szín kialakulását. Előfordul, hogy az még normális szüretidőt követően egy hónappal sem alakul ki, holott jódoldatos festéssel keményítő már nem mutatható ki a gyümölcshúsban. Az ilyen túlterhelt fák elaprósodott gyümölcseinek kinevelésére, színezésére nem érdemes pénzt és energiát fordítani. A legcélszerûbb, ha azt léalmaként értékesítjük.



Minőségi almát, okosan

Nagyon fontos az intenzív mûvelésû almafák optimális gyümölcsterhelésének kialakítása. A gyümölcstermesztés technológiai elemei közül fontosságuk tekintetében a termésritkítást soroljuk az első helyre. Kritikus fontosságú lehet szem előtt tartani, hogy egy 4 × 1 méteres térállású ültetvényben 100 db almánál többet semmi szín alatt ne hagyjunk a fákon. Ez 50 tonnás hozamot jelent hektáronként. A ritkítatlanul hagyott fák ilyen technológiában nemritkán akár 200–250 almát is hordozhatnak.

A fák optimális gyümölcsterhelése legjobban a vegyszeres és az azt követő kézi ritkítás kombinációjával állítható be legkedvezőbben, amely mind gyümölcsminőségi, mind költségmegtakarítási szempontok tekintetében egyaránt javasolható.



Felhasznált irodalom:

Bramlage, W. J., (1993): Interactions of orchard factors ad mineral nutrition on quality of pome fruit. Acta Horticulturae, 326. 15–28.

Gonda, I., (2000): Minőségi almatermesztés. PRIMOR, Nyíregyháza

Kállay T. (1994): Amig az alma termékké válik. In Inántsy F., Az almakereskedelem gyakorlati kézikönyve. Almatermesztők Szövetsége, Budapest

A cikk szerzője: Rakonczás Nándor