A kiszórt permetlé 15–40%-a általában nem jut a célfelületre. Ez rendkívüli mértékben növeli a védekezések költségeit, hiszen indokolatlanul nagy dózisokkal kell a kezeléseket végrehajtani, és ennek ellenére nehéz a megfelelő hatást biztosítani. A gazdasági és eredményességi hátrányok mellett fontos tényező, hogy a veszendőbe menő permetezőszerek feleslegesen terhelik, esetenként súlyosan károsítják a környezetet. A legnagyobb veszteség az állománypermetezésnél a talajon jelentkezik, a környezet veszélyeztetése szempontjából azonban a fő problémát a cseppek elpárolgása, illetve elsodródása jelenti. Ezek a cseppek kárt okozhatnak a környező táblákon, és élővizekbe, lakott területekre is eljuthatnak. Ezért a vegyszertakarékos, környezetkímélő permetezési módszerek meghonosítása fontos feladat. Ma már több lehetőség kínálkozik az anyagtakarékos, környezetbarát növényvédelemre. A következőkben ezeket a mûszaki és technológiai megoldásokat tekintjük röviden át.
Korszerû szórófejek, légszállításos permetezés
A permetezés eredményességét döntően befolyásolja az alkalmazott szórófejek, illetve fúvókák kialakítása. Hagyományos réses fúvókákkal végzett permetezésnél a cseppspektrum meglehetősen széles. A nagyobb cseppek könnyen legördülnek, lefolynak a célfelületről, és a permet a talajra kerül. A 100 mikronnál kisebb cseppek gyakran elsodródnak, elpárolognak. Ez utóbbi különösen a tavaszi vegyszeres munkáknál okoz problémát, amikor a felázott talajok, illetve a növényzet gyors növekedése miatt a rendelkezésre álló idő meglehetősen rövid, és gyakran fújnak a „böjti szelek”. Ilyenkor vagy elmarad a védekezés, vagy számolni kell a környezet veszélyeztetésével, esetleg a szomszédokkal, méhészekkel való pereskedéssel. Ezért fontos a cseppspektrum szûkítése, homogénebb cseppek képzése. Erre a célra alkalmasak az elsodródást csökkentő fúvókák, amelyeknél a fúvóka testben elhelyezett szûkítő betét megváltoztatja az áramlási viszonyokat és ennek eredményeként a cseppek mérete növekszik. A kisméretû cseppek kiküszöbölése még hatékonyabban érhető el injektoros fúvókák alkalmazásával. Ezeknél az áramló permetlé a fúvókatest két oldalán elhelyezett furatokon át levegőt szív be, amely elkeveredik a folyadékkal. Ennek hatására nagyobb méretû cseppek képződnek, amelyek belsejében légbuborékok vannak. Ezek aztán az elsodródás veszélye nélkül jutnak el a kívánt felületre, majd ott felütközve szétpattannak. A célfelületen tehát megfelelő számú és méretû csepp biztosít kellő védelmet.
A különböző rendszerû, de azonos típusú és méretû fúvókákkal végzett cseppvizsgálatok eredményei láthatók az 1. ábrán.
Megfigyelhető, hogy a 100 mikronnál kisebb cseppek aránya a hagyományos LU fúvókánál 30%, az elsodródást mérséklő ID fúvókánál 12%, az injektoros fúvókák esetében 5%. Az elsodródást mérséklő és az injektoros fúvókák alkalmazását megkönnyíti, hogy a szórófejekbe a hagyományos fúvókák helyére csereszabatosan beépíthetők. Használatuk, viszonylag kis költséggel jelentős korszerûsítést és biztonságosabb védekezéseket eredményezhet.
Az elsodródásának megakadályozására eredményes megoldás a cseppek légárammal történő irányítása, a légszállításos permetezés. A szórófejek felett elhelyezett vezetékből vagy tömlőből axiálventilátor által keltett légáram lép ki megfelelően kialakított réseken, vagy lyukakon át, és a cseppeket a célfelületre továbbítja (2. ábra).
Ez nagymértékben mérsékli az elsodródást, ugyanakkor a munkaminőséget is javítja, hiszen állomány- kezelés esetén növeli a penetrációt, és a fellépő turbulens hatások következtében több permetet juttat a levelek fonákoldalára. Ilyen esetben olyan beállításra kell törekedni, amely lehetővé teszi a növényzet egyenletes fedettségét, de mérsékelt szinten tartja a permet lerakódását a talajon. Erre lehetőséget ad az, hogy a gépeken rendszerint szabályozni lehet a levegő mennyiségét és sebességét, valamint a kilépés irányát is.
A szántóföldi permetezésnél alkalmazható technológiákat, a különböző rendszerû fúvókák és a légzsákos permetezés jellemzőit figyelembe véve megállapítható, hogy a hagyományos fúvókák 2 m/s szélsebességig használhatók, az elsodródást mérséklő, betétes fúvókákkal 3 m/s, az injektoros fúvókákkal 4–5 m/s sebességû szélben is biztonsággal lehet dolgozni. A légzsákos permetezőgépekkel általában 6–7 m/s szélsebességig lehet minimális elsodródás mellett jó minőségben védekezni. A korszerû fúvókák, vagy a légzsák alkalmazásával tehát jelentős vegyszermegtakarítás érhető el, és így a környezet vegyszer terhelése is számottevően csökkenthető.
Szélarányos cseppképzés
A szórófejeknél az injektoros elv felhasználásával a cseppméretek változtatásának további lehetősége is adódik. Ebben az esetben a levegőt nyomással juttatják a fúvókatestbe. Ehhez természetesen kompresszorra, légvezetékekre és speciális szórófejekre van szükség. Az eljárás előnye, hogy a folyadék és a levegő nyomásának együttes változtatásával a cseppméretek széles határok között változtathatók. Ez az alapja a szélarányos permetezési rendszernek. Ennél a permetezőgépen légsebességmérőt helyeznek el, amelynek jele a központi egységbe kerül. Ez egy számítógép, amely a mért szélsebesség-érték alapján meghatározza azt a cseppspektrumot, amely minimális elsodródás mellett alkalmazható, majd parancsot ad a permetlé és a levegő nyomásának megfelelő beállítására.
Precíziós permetezés
A vegyszer takarékosságot szolgálja az a gépekkel kapcsolatos előírás, hogy a szórószerkezeten legfeljebb 4,5 m-es szakaszokat külön lehessen kapcsolni. Ezáltal az olyan esetekben, amikor nem kell teljes munkaszélességben permetezni (például a tábla szélén), a felesleges szakaszok lezárhatók, és így elkerülhető a vegyszerpazarlás, az egyes felületek kétszeri kezelése.
A veszteségek mérséklése érdekében alapvető technológiai feladat a pontos sávcsatlakozás biztosítása. Csak így kerülhetők el a kezeletlen és a kétszer kezelt területekből adódó károk. Jelenleg általában habjelző berendezések segítségével, vagy mûvelő nyomos technológia alkalmazásával igyekszünk biztosítani a megfelelő csatlakoztatást. Erre a célra azonban már a GPS rendszer is rendelkezésre áll. A mûholdakról kapott jelek segítségével a traktor vezetője kielégítő pontossággal tarthatja a megfelelő irányt, de nagyobb költséggel már automatikus kormányzás is megvalósítható.
Szántóföldi védekezéseknél további jelentős megtakarítások érhetők el a precíziós permetezés alkalmazásával. A jelenleg alkalmazott technológiáknál a teljes felület kezelésben részesül akkor is, ha csak a tábla egyes részein jelentkezik fertőzés. A helyspecifikus kezelésnek alapja lehet gyomtérkép készítése, amelyhez felhasználható a mûholdas GPS rendszer. A helymeghatározó rendszer segítségével lehetségessé válik, hogy a permetezést csak a fertőzött területeken végezzük el.
Permettakarékos módszerek ültetvényekben
Kertészeti ültetvényekben a veszteségek csökkentése érhető el alagút permetezőgépek alkalmazásával. A lombozatot a szórófejekkel ellenkező oldalon burkoló lemezekkel veszik körül. Ezek a lombozaton átjutó cseppeket is felfogják, majd a lerakódott permetlé a lemezek alján lévő edényekben gyûlik össze, és szûrés után visszakerül a gép tartályába. Kifejlett lombozat esetén a visszanyert permetlé aránya általában 20–30%, kisebb lombozatnál ennél nagyobb megtakarítás is elérhető. Az alagút permetezőgépek felfogó ernyői a cseppek elsodródását is gátolják, különösen a haladásra merőleges szálirány esetén. Ez a technológia a permetlé-
megtakarítás és az elsodródás csökkentése mellett a ritkább tankolások révén az üzemidő jobb kihasználását is eredményezi.
A cseppek megfelelő lerakódásának biztosítására régóta folynak kísérletek elektrosztatikus feltöltés alkalmazásával is. A folyadékot nagyfeszültségû, de kis erősségû árammal elektrosztatikusan feltöltik, és ennek következtében a cseppek az ellenkező töltésû célfelületre biztonsággal lerakódnak. Mivel ez az eljárás meglehetősen nagy energiaigénnyel jár, általában kis folyadék- felhasználással mûködő légporlasztásos gépeket alkalmaznak (3. ábra).
Az elektrosztatikus feltöltés hatására a cseppek igyekeznek a legközelebbi ellenkező töltésû felületen lerakódni, ennek következtében az elsodródás esélye kisebb. Az azonos töltésû cseppek egymást taszítják, ezért a lerakódás egyenletesebb lehet, mint a hagyományos permetezésnél. Az eljárás eredményessége függ az alkalmazott mûszaki megoldás jellemzőitől, és a környezeti feltételektől, mivel az igen kis töltések hatását a szabadban számos tényező korlátozhatja.
A veszteségek csökkentése érhető el növényérzékelő permetezőgépekkel is, amelyek kertészeti ültetvényekben, elsősorban gyümölcsösökben használhatók eredményesen. Az ultrahangos vagy infravörös szenzorokkal mûködő rendszerek a szórófejek magasságában érzékelik a lombozatot, illetve annak hiányát, és ennek függvényében szelepek segítségével pillanatszerûen nyitják, illetve zárják a szórófejeket. Így csak ott történik permetszórás, ahol ténylegesen van lombozat. A vizsgálatok szerint a növényérzékelő berendezéssel végzett permetezés minősége egyenértékû a berendezések alkalmazása nélkül végzett munkáéval. A permetlé-megtakarítás mértéke nagymértékben függ az ültetvény lombozat folyamatosságának mértékétől. Fiatal telepítésû ültetvényekben, amelyekben a növények lombozata nem ér össze, vagy a tavaszi első permetezéseknél a megtakarítás elérheti az 50–75%-ot. Összefüggő lombozat kezelésénél 5–20% közötti megtakarítással lehet számolni. További előny, hogy a permetlé-megtakarítás, illetve az üzemidő jobb kihasználása következtében a területteljesítmény 10–20%-os növelésével lehet számolni. A berendezés elterjedését elősegítheti, hogy nemcsak új, hanem használt gépekre is felszerelhető.
A növényvédelemnek a termelés biztonsága és gazdaságossága mellett a környezetre gyakorolt hatása miatt is nagy jelentősége van. Valamennyi gazda alapvető érdeke, hogy a vegyszertakarékos eljárások nyújtotta lehetőségeket kihasználja, az új mûszaki megoldásokat adottságainak megfelelően alkalmazza. Várható, hogy a környezetkímélő mûszaki megoldásokat a jövőben az állam preferálni fogja, illetve – amint azt külföldi példák mutatják – alkalmazásukat elő fogja írni.
A cikk szerzője: Dr. Dimitrievits György
