Napraforgóból az utóbbi években a teljes vetésterület megközelítette az 540 ezer hektárt, míg őszi káposztarepcét 120 ezer hektáron takarítottak be. Az olajos növények piaci helyzete előreláthatólag továbbra is kedvező lesz, így várható, hogy a termelési kedv a következő években sem fog csökkeni.



A napraforgó gyomirtása a vetésforgó tervezésével, a tábla kiválasztásával kezdődik. A vegyszeres gyomirtás elsősorban a magról kelő egy- és kétszikû gyomnövények ellen irányul, mivel az évelő kétszikûek ellen az előveteményben, vagy annak tarlóján kell védekezni. Az olyan területekre, amelyeknek nem ismerjük a pontos gyomflóráját, illetve kétszikû gyomnövényekkel erősen fertőzött, ne vessünk napraforgót.

A legkevesebb gyomprobléma a jól gyomirtott kalászos gabona után tapasztalható, mivel posztemergensen és a vegyszeres tarlókezeléssel megfelelő gyomirtást tudunk végezni, továbbá a tarlóhántás és az őszi szántás a magról kelő és az évelő gyomnövényeket tovább gyéríti.

A napraforgó előveteményeinél (kalászos, kukorica) figyelemmel kell lenni az alkalmazott gyomirtó szerek utóveteményre gyakorolt kedvezőtlen hatására. Az utóveteményre hatással lévő gyomirtó szer hatóanyagok a flumetszulam, a klórszulfuron, triaszulfuron és az atrazin. Ezek alkalmazását követően be kell tartani a korlátozó rendelkezéseket, annak érdekében, hogy fitotoxikus tünetek ne lépjenek fel a napraforgónál!

A napraforgó vegyszeres gyomirtása nagy körültekintést igénylő feladat, mivel a szerválasztásnál a legfontosabb, hogy a lehető legnagyobb biztonságra törekedjünk. Továbbá, ha nem megfelelő talajmûvelést, talaj-előkészítést, illetve kijuttatás-technológiát alkalmazunk, akkor a csírázó-növekvő napraforgó növényeken fitotoxicitást fogunk tapasztalni.

A tavaszi talaj-előkészítő munkákkal az egyenletes felszínû, aprómorzsás talajszerkezetet alakítjuk ki a vetéshez, illetve a vetés előtti vegyszeres gyomirtáshoz. Hazánkban, alapvetően a vetés előtti bedolgozásos (ppi), illetve a vetés utáni–kelés előtti (pre) technológiákra épül a vegyszeres gyomirtás. Az aprómorzsás, szármaradványoktól mentes magágykészítés fontos, mivel csak így érhető el, hogy a gyomirtó szerek egyenletesen kerüljenek kijuttatásra, illetve ne kötődjenek a hatóanyagok a szármaradványokra, mivel ezek a gyomirtás hatékonyságát csökkentik.

Száraz tavaszokon előnnyel járhat a vetés előtti bedolgozásos (ppi) technológia alkalmazása. A bedolgozással a bemosó csapadék egy része helyettesíthető. Továbbá a preemergens technológiáknál a bemosó csapadék nem minden esetben érkezik időben, ezért ismét terjed az a ppi technológia is, hogy a trifluralin hatóanyaggal együtt juttatják ki a fluorkloridon hatóanyagot, amit a kijuttatás után maximum 6 cm-re be kell dolgozni! Ennél a technológiánál, a fluorkloridon hatóanyagot tartalmazó készítményt, legalább, 3 l/ha dózisban kell kijuttatni, a megfelelő hatás érdekében (a felhígulás elkerülése!).

A vetés utáni–kelés előtti (preemergens) technológiák többségénél, a hatékonyságnak alapvető követelménye, a megfelelő talaj-előkészítésen kívül, hogy a kijuttatás utáni két hétben legalább 15–20 mm csapadék hulljon a területre, különben a gyomirtó hatás nem lesz megfelelő. Ezért egyre többen alkalmazzák ismét azt a kiegészítő technológiát, hogy azoknál a szereknél, amelyeknél bemosó csapadék szükséges, a vetést követő napokban a preemergens készítményeket 2–4 cm-es mélységbe bekeverik a talajba. Természetesen azokat a készítményeket TILOS bekeverni, amelyekre az engedélyokirat tiltást tartalmaz. A bekeveréssel a gyomirtó hatás biztonságosabbá tehető.

A készítmények, illetve a szerkombinációk megválasztásánál elengedhetetlen, a területen előforduló gyomnövények ismeretén túl azt is tudni a felhasználónak, hogy az adott gyomirtó szer mely gyomnövényekre ad kielégítő gyomirtó hatást, illetve mely gyomokat nem irtja megfelelően.

A napraforgóban alkalmazott preemergens gyomirtó szerek közül léteznek olyanok, amelyek a kijuttatás után a talaj felszínén képeznek filmréteget, így ha a filmrétegen átnőnek az érzékeny gyom-csíranövények, a gyomnövény elpusztul. A jó gyomirtó hatáshoz így nem szükséges bemosó csapadék, de e készítményeknél, még inkább követelmény a jól elmunkált, egyenletes felszínû, aprómorzsás talajszerkezet, mivel csak ebben az esetben várhatunk megfelelő gyomirtó hatást. Ezek a hatóanyagok (flumioxazin, oxifluorfen) intenzív esőzések alkalmával, az apró talajszemcsékkel együtt, felverődnek a napraforgó alsó leveleire és múló fitotoxikus tüneteket okoznak.

Állományban (posztemergensen) is van mód védekezni a gyomnövények ellen. A napraforgóban, posztemergensen, a kétszikû gyomnövények ellen, 2002-ig csak a bifenox hatóanyag állt a termelők rendelkezésére, de ma már a flumioxazin hatóanyag is rendelkezésére áll. Természetesen e szerek felhasználásánál a kijuttatás-technológiára még nagyobb hangsúlyt kell fektetni, annak érdekében, hogy megfelelő gyomirtó hatást érjünk el, és minimális fitotoxikus tüneteket okozzunk a napraforgónak. Továbbá a termelőnek tisztába kell lenni azzal is, hogy nem minden kétszikû gyomnövény ellen nyújtanak védelmet az említett hatóanyagok.

Speciális lehetőségként, említeni kell, azon napraforgó hibrideket (amelyek nem genetikailag módosítottak!), amelyeknél van mód meghatározott készítményekkel, posztemergensen védekezni a kétszikû gyomok ellen. Ezek a napraforgó hibridek az imidazolinon-ellenálló vagy a tribenuron-metil toleráns napraforgó hibridek. Az imidazolinon-ellenálló hibridnél az imazamox hatóanyag használható posztemergensen, a tribenuron-metil toleráns napraforgó hibridnél a tribenuron-metil. Természetesen csak az előbb említett hatóanyagokra ellenálló hibridek viselik el a kezeléseket fitotoxikus tünetek nélkül, a hagyományos fajták mindegyike elpusztul. Továbbá, tartamhatása nincs a készítményeknek, így az alapkezelést semmi esetre sem szabad elhagyni!

Posztemergensen az egyszikûek elleni védekezésre számos engedélyezett készítmény áll rendelkezésére. Fontos, hogy az egyszikûirtó készítményeket önmagukban kell kijuttatni, a fitotoxikus tünetek elkerülése érdekében.

Megfelelő géppark meglétekor, illetve tökéletesen elvégzett talajmunkát és vetést feltételezve, megemlíthető, a levél alá permetezés technológiája, ahol terbutrin és a linuron hatóanyagok juttathatók ki. Ez a lehetőség azonban csak kiegészítése lehet a gyomirtási technológiának.



Az őszi káposztarepce gyomösszetétele hasonló az őszi kalászosokéhoz, de megjelenik gyomproblémaképpen a búza árvakelés is. A repce jó gyomelnyomó képességgel rendelkezhet, főleg lombzáródás után.

A repce kiváló őszibúza elővetemény, továbbá a vetésszerkezetbe könnyen beilleszthető, és kitûnő talajszerkezetet javító növény. Az őszi káposztarepcénél is elmondható, hogy a magágy minősége a legfontosabb. Lényege, hogy kevés taposással, aprómorzsás talajfelületû, ülepedett talajba kerüljön az apró, kevés tartalék tápanyaggal rendelkező repce vetőmag.

Ma már egyértelmû, hogy a jó repceterméshez elengedhetetlen a vegyszeres gyomirtás alkalmazása. A kritikus gyomosodási időszakok kelés után, kora tavasszal és az érési időszakban vannak.

Az ősszel kelő gyomnövények gyengítik a repcét, kiritkulást, illetve gyenge télállóságot okozhatnak. Hazánkban, többnyire a kelés utáni vegyszeres gyomirtást alkalmazzák a termelők, bár lehetőségként adott a vetés előtti bedolgozásos (ppi) és a vetés utáni–kelés előtti (pre) technológia. Ezek a ppi, pre technológiák, a rövid felhasználási időszak, illetve a nagymértékû környezeti kockázat miatt (bemosó csapadék hiánya, utóvetemény hatás kifagyás esetén!), nem terjedtek el, bár alkalmazásukkal a kezdeti gyommentességet tudjuk biztosítani, ami jelentős előnnyel jár a fejlődő repcénél is.

A kelés utáni vegyszeres gyomirtásra viszonylag kevés készítmény áll a termelők rendelkezésére. A magról kelő és az évelő egyszikûek ellen már ősszel is szükséges védekezni, az engedélyezett szelektív egyszikûirtó készítmények valamelyikével, mivel a nagy tömegben kelő gyomok elnyomhatják, illetve vizet és tápanyagot vonnak el a repcétől. Ősszel nemcsak az egyszikû gyomnövények ellen, de a kétszikû magról kelő- és évelő gyomnövények ellen is meg kell(ene) védeni a repcét. Az őszi kijuttatásnál is figyelembe kell venni a készítmények gyomirtó spektrumát, illetve a hőmérsékleti értékeket, amiatt, hogy a megfelelő gyomirtó hatást el tudjuk érni.

Tavasszal, a nyugalmi időszak után, ha szükséges, védekeznünk kell az egy és kétszikû gyomok ellen. Természetesen mindig szem előtt kell tartani az engedélyokiratban foglaltakat, különös tekintettel a kultúrnövény fenológiáját (ne okozzak fitotoxicitást, terméskiesést!), a készítmény gyomirtó spektrumát, továbbá a gyomnövények fenológiáját (milyen fenológiában a legoptimálisabb a gyomirtás!).

Ha megfelelő időben, és a megfelelő készítményekkel végezzük a tavaszi gyomirtást is, akkor a becőképzés-érési időszak során, az esetlegesen megdőlő repceállományunkban nehezebben tudnak fejlődni a betakarítást akadályozó, a kultúrnövény fölé növő, nyár eleji gyomnövények (az ebszikfû, a pipacs, a ragadós galaj, a nagy széltippan).

Az őszi káposztarepce érésgyorsítására, lombtalanítására alkalmazandó technológiát nagyon körültekintően kell megválasztani, és alkalmazni, ugyanis, ebben az időpontban a repcetáblák körzetében lehetnek olyan érzékeny növénykultúrák, amelyek az esetleges vegyszerelsodródás következtében károsodhatnak.

Összefoglalva elmondható, hogy mindkét kultúrnövénynél a teljes termesztési technológia rendelkezésére áll a gazdá(k)nak, „csak” ki kell választani a saját lehetőségeikhez mérten a legoptimálisabbat! Ha a termelő körültekintően kiválasztja a területet, megfelelő agrotechnikát alkalmaz, ismeri a terület gyomflóráját, tudja mely gyomnövények ellen kell majd vegyszeresen is védekezni, akkor minden adott ahhoz, hogy kiváló minőségû és a várt mennyiségû napraforgó- és repcemagot takarítsa be!

A cikk szerzője: Hornyák Attila